Hazai Tudósítások, 1808. 1. félév (1-52. szám)

1808-05-28 / 43. szám

IMP. CAES. M. AVREL. SEVERVS. ALEXANDER. PI VS. FE­LIX. AVG. PONTI . M A­­XIMVS. TR1B. POTESTAS. VIII. COS. III. P­ATER. PA­­TRIAE. RESTITVIT. AB. C­.­MP. XXXIIII. Idő jártával az Kőhíd elpusztulván , az Oszlopok is le­hűlvén , az Országúton azért jártak ugyan az Utasok, hanem az­­okon , amint az partjai mutatják, csak Híd nélkül gázoltak által, a’ melly most is meg esik , mikor a’ Fok meg apad , és amint az Foknak deli part­jára értek, az egyik Kő oszlopot, omladékokkal és Tórdei­be lévén temetve, szekér és kotsi kerekekkel úgy ös­zve vágattak, hogy egyné­hány igéket ki vévén, a­ feljűlirás éppen olvashatatlan, ame­ly igék olvashatók, ezek : 1NP. a’ harmadik sorban GERMANN. az másikban SARMAT. utánna valóban DACICO, utolja felé több­re kopott sorok után: AB. AQ. NP. XXXIIII. Ezen Kő oszlopoknak csak fele reszin van [az feljűlirás, hihető, hogy azon Császárnak nevével, aki ezen hi­dat legelőször tsináltatta , az másik fele faragott és sima; az alljok faragatlan, darabos, amint az földbe bele volt állítva. A’ tetejek meg van tsonkítva. Vannak ezek a’ Kő oszlopok most Baratskán Fejér Vármegyében, Fő Szolga Bíró Pázmándy Károly Urnák Udvarában. Alig hogy nap fényre jöhettek ezen betses Régiségek , mindjárt némellyek igen nagy kemény szívűséggel más setétségbe akarták taszíttani. Azt ja­­valják ugyan is gondatlanul , hogy erőségekre nézve jó lenne kapu bálvány helyett az Kő keríttésben rakatni , melly nem a’ mi időnk­höz, és Nemzetünkhöz illő javallást azzal kívánja meg bos­zúllani a’ tisztelt Fő Szólga Bíró Úr, hogy azon két Kő oszlopokat a’ maga Anglus kertjének leg szebb részeiben fogja felállíttatni. Éljenek illyen nemes érzésű, és a' Régiségeket betsülni tudó Hazafiak , valamint az o­lyanok bujdossanak el, akik Herostratusi cselekedetek által akarják emlékezeteket az maradéknál fenntartani. Soprony, 15. Máj. Azon Gonontévő , ki tavai 17. Depemb. Vi­­czay grófi házból született Montelabata.Grófnét mulató társnéjával, s szolgálójával együtt megölte, végtére kézbe került, ki is egy idevaló arany mívesnél szolgálatban lévő ötvös legény volt. Mindenkor tsu­­ddlatosok utai az isteni Gondviselésnek, melly a’ leg nagyobb gonosis.

Next