Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1818. 1. félév (1-51. szám)

1818-05-23 / 41. szám

sában a Phisikának, Természet His­tóriájának, és a’ mezei Gazdaságá­nak Tanítóját ; v­égtére Hám János Urat, ugyan ott az Egyházi Tör­vénynek Tanítóját , az E­gri Fő Káptalannak valóságos Tagjaivá kinevezni. Buda Sz. Kir. fővárosnak Taa­nátsa, és az oda való Polgárság, mind felsőbb Helyről vett utasíta tásnak következésében, mind a­­zért, hogy a’ köz kívánságnak meg feleljen, a’ tulajdon vétkek nélkül elszegényedett Polgárok alkalmaz­tatásokra ’s táplálásokra egy kü­lönös Intézetnek felállíttását meg­határozták , ’s e’ végre az ennek­­előtti úgy nevezett városi Ispotályt meg­­­nagyobbittatni ’s a’ szüksé­ges szerekkel fel­készíttetni rendel­ték. Melly Intézetnek is talpköve mindjárt kezdetben az által tétet­­tetett, hogy a’ I. Hanik 17-ken a’ mondott Épűlethez tartozó ,’s Ne­­pom. Sz. János tiszteletére szen­­teltt kápolnában, a’városi VI. Ta­­nátsnak , a’Polgárságnak , és igen számos egyébb mindenféle rendű jó lelkű Emberszeretőknek jelen­­létőkben. Mélt. és Fő Tiszt, Ko­­válik János , Tribunitzai Püspök Úr, és a Budai Fegyházi Kerület­nek Generális Vicariusa , nagy mi­sét tartott , mellyel az inneplés tár­gyához alkalmaztatott, ’s a’ Budai Fö Templom első Káplánnya Tiszt. ArgauerUr által szívrehatólag mon­datott Frédikátzio előzött meg. — Ez nyomtatásban is meg fog jele­lenni. — Ezen alkalmatossággal, a jelenvolttaknak adakozásokból nem tsekély somma pénz jött bé az Intézetnek annál foganatosabb felsegéllésére. De más tekintetben is majd mindennapi­­példáink vágynak az az eránt való meg­győződésre , hogy vágynak még olly kegyes szívű lelkek, kik ember­szer­etete­ket , szerencsétlen felebaráttyokkal más esetekben is nem csak szóval, de cselekedettel is éreztetik. — U­­tóbbi Újságunkban említettük volt azon szerentsétlen esetet, mellyet a’ Budai hegy oldalban , egy a’ többi testtől el szabadult­ nagyobb kőszikla darabnak le omlása , há­rom házak hátulsó részeiknek Ösz­­ve zúzásával, ’s egyébbképpen o­­kozott. "S­ime lán­g hogy ezen szo­morú esetet a’jó és roszsz történe­tekkel egyaránt bánó hír, tulaj­don szárnyaira kapja , leg­ottan ott terem M.Gróf Sándorné, született Szápári Gróf Aszszony , három Or­­vostól ( ha ne talán Orvosi segít­­tségre is szükség volna) késértetve, s minden könnyűl állásoknak szor­gos ki tanulása után , mind azok­nak , kiknek a’szerentsétlenség súl­­yát érezni részök volt, gyámolíttá­­sokat ’s felségér léseket egészlen magára válalja !­­Nem de az izíven szép lélek mind a’ köz tiszteletet, mind az emberiségjiek minden hím nélkül való köszönetét méltán meg

Next