Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1818. 2. félév (1-52. szám)
1818-09-19 / 24. szám
tem magamban , hogy Amerikának, U*rk eredvén Unalaska felé ini éjszaki tsutsáig elmegyek , ’s ttgyjen unk. Még ugyan 'korán volt fordultam viszsza a’ Behring útról,' az idő, de tsakugyan jókor akar- Unalaska mellett elmentem, úgy tam oda érkezni, hogy a Jahoso-Kalifornia és Sandvich szigeteki kát sürgethessem azon tsónakokmellett is, ’s innen 1816 diki Denak (Bajdár) elkészítésére, a' mel*cemberben az Útmutatásom szerént Carolinához vettem utamat. Ivekre szükségünk lenne az éjszak felé való átázásban. Alig hagytuk 1817 uj esztendő napján ollyszi el a’nap fordítta Marikát.Tropiusigetre akadtunk, mellynek lakosi a’ midón az éjszaki Óceán zurzais vajának. Ezen szigetet Ujezj varos idővel meglepett. Ezen tűtendő szigetnek neveztük. Azon 3 t jón tsak ugyan tavaszszal mindenhónap alatt, mellyeket ezen tájonkor sok és nagy szélvész szokott töltöttünk, még 6 sziget tsoportott járni. Aprilis 13-án volt az az italáltunk , mellyek éjszakról dél fotóztató nap, melly reménységembé nyúlnak. Ezen szigeteket a’ lakosok Radak-nak nevezik. A’ szigetbéliek igen könnyen hozzánk szoktak, és egyik közülök, Kadu nevű , arra is elszánta magát , hogy velünk utazzon. Minthogy a lakosokkal jó egyetértésben valónk, arra is nyertünk alkalmatosságot, hogy az ő életmódjukat, az ő történeteiket,s az ő földjüknek mivoltát kitanulhassuk, ’s ez által igen szép nyerességgel térünk viszsza mind a’Tudományokra nézve, mind a’ puszta tudni vágyásnak kielégítésére nézve. 1817 Martius 17-ben elhagytuk a Radak szigeteket, ’s a’ lakosok sóhajtozva panaszkodtak: ,,hol kapunk ezután nek legszebb részét semmivé tette. Az éjszaki szélességnek 44-ik grádusán , és 30-dik minutumán , a’ hoszszuságnak pedig 181 grádusán, és 8-dik minutumán valánk. Már 11-ben és széken szörnyű szélvész volt, melly jégessével és Ь6ла1 rémitett; de 12-én éjszaka egészszen el kellett rémülnünk, mert akkor olly Orkán kezdett dühösködni, melly a’ külömben is igen nagy hullámokat torony magasságnyira felhajtotta, ’s így a’ kis Rurikot vég nélkül megrongálta. Mindjárt éjfél után 12-ben az Orkánnak dühössége olly nagy volt , hogy a’ hullámoknak tsutsait fel-fel kapta, és így elszakasztván , mint valamelly vasat“ Én őket bíztattam, hogy igen sürü eset, úgy hajtotta a ten ismét viszsza térünk, noha az nem volt szándékunk , de valóban a’ tölök való megválás olly nehezemre eset, mintha valamelly régi Barátomtól kellett vólna meg*válnom. ger fölött. A’ ki ezt nem látta , lehetetlen, hogy magának igazán, képzelhesse azon rettenetességet, mert egyebet gondolhatni nem lehetett , mint azt, hogy az egész