Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1818. 2. félév (1-52. szám)
1818-07-01 / 1. szám
határozza , mitsoda helyheztetésbe tegye magát Német Ország, mirekutánna a' szövetséges seregek Franezia Országot elhagyják , hogy az általa’ közönséges tsendességet, és Európai békeséget bátorságos lábra állíttsák, és állandóan fenntarttsák. Végre még azt adja hozzá az említett Minister , hogy mivel az Congressus nem részen , hanem tsupán tsak barátságos , és bizodalmas őszre jövetele az Uralkodóknak ; tehát semmi Diplomatiai Ágensek egyéb Udvarok, és Fejedelmek részéről el nem fogadtatnak. — Ugyan ezen kinyilatkoztatást tette Parisban is közönségessé a’ Burkus Kir. Követ, 's az Idegen Hatalmasságoknak ott lévő követeikkel kerülő levél formában köztötté. OROSZ BIRODALOM. Midőn Nikolajevits Sándor , Miklós Nagy Herczegnek első fia született , a’ Nagy Herczeg illy levelet irtt Ágoston Moszkvai Érseknek: „Én azon félelemmel, melly a' gyarló embernek tulajdona , és azon reménységgel, melly a’ keresztény hivet lelkesíti, vártam az én életemnek meghatározó szempillantását közelgetni. Nem tudván , ha a’ Gondviselés örömet, vagy szomorúságot szánt e’ nekem egy fogadással erősítettem lelkéinél, és tsendesen vártam, mit határozott reám nézve az Úr akaratja. Tetszett az Isteni Gondviselésnek engemet az Atyai névnek örömében részesíteni, ’s nekem mind az anyát, mind a’ fiút megtartani. A’ háladatosságnak kijelentése felesleg való arra nézve, a’ ki a’ szívek titkait látja , de szükség az avval eltelt kebelre nézve. Az én fogadásom , mellynek tellyesütése szívemen fekszik , egy kápolnából áll, mellyet én Szent Nevszky Sándornak az új Jerusalem templomában akarok állítani. Ez egy alázatos áldozatja a" szerentsés atyának, a’ ki legkedvesebb javait: az anyának, és fiúnak boldogságát a’ Mindenható Atyára bízza. — Az Érsek fog engem segíteni, és igazgatni az én szívem illy drága óhajtásinak tellyesitésében. Buzgó könyörgéseket kell botsátani az egekbe mind az anyáért, mind a’ fiúért az oltár előtt.* Nevezetes volt az Udvari czeremoniák között, hogy az Udvari Fő Tisztek és Tsászárnék követték a’ kisdedet a* keresztségre a' templomba, 's a’ Dámák pedig, mind Orosz Nemzeti öltözetben (?) jelentek meg az Anyánál való udvarlásra. A’ templombeli szertartások között pedig emlékezetes az, hogy az Attyának nem volt szabad jelen lenni a’ keresztelésen; a' Lyturgia folytában pedig az öreg anyya vitte az oltárhoz, és az tartotta, hogy az Érsek a' régi szokás