Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1819. 1. félév (1-52. szám)
1819-01-02 / 1. szám
hogy nem tsak másnak a’ feleségígét elcsábította , hanem, hogy sose bá gyakorlott gonoszságát tovább te is űzhesse, az aszszonynak férjét, te több estvében utánna leselkedvén , 1817. Jun. 6-kán éjjel orozva piszkotollyal agyon lőtte. Melly irtóztabitó volt a’ gonoszság , ugyan . Ny is rettendő volt a büntetés is,mellllyet főbb helybenhagyással a’Vá járosi Törvényszék rajta végbe vitetett. d —----------------—- b A’ Kegyes Iskoláknak Szerze- tes Rendje, melly Magyar és Erdély Országban mind az ifjúság ta-tanítása, mind a lelki pásztorság áll etúl jeles szolgálatot teszen, az érrdemeket betsülők előtt mindegyre nagyobb tekintetet nyerhet maga- nak ; kiváltképen ha megtekintjük, hogy tagjai olly gondosan készít- ételnek a közszolgálatra, hogy napról napra nagyobb hasznot lehet tőlok reményiem. Novitiatust most Ketskeméten , Prividjén, és Trentsinben tartanak ; Philosophiát Váczon , Theologiát Szent Györgyön tanúlnak. Öszveséggel a’ Szerzetesek száma 31 9; az elmúlt esztendőben meghaltak 7-en , kik között volt ama’ tiszteletre méltó T. Dugonics András, a’ ki 78 esztendős koráig mindég fáradozott a’ Magyar Literaturában Franczia ország. A’ mint előre jelentetett, Dec. pкед végbe ment a Sz. Lélek seegítségül hívására rendeltetett Mise, a’ melyre midőn a’ Király a’ templomba érkeznék, a’ Papsága’ , templom’ ajtajánál várta, ’s a’Ge- Ineratis Vicarius egész egyházi ékességben , Felségéhez köszöntő ■ beszédet mondott. Más nap , u. m. • b-ben megjelent a F’elsége az Ország Gyűlésének Palotájában , és a’ trónusról e’képek szóllott :í ., Uraim ! Az utóbbi ülésnek kezdetével a'Hazánkat nyomó terhekből eredett szomorúságom mellett • örültem azon , hogy ezen szenve* t eléseknek közesebre való megszü* nését jelenthettem. A nagylelkű 1* erőlködés , nemes büszkeséggel r- mondom , mellyhez hasonlót seme mi más Nemzet nem mutathat, s- arra segített, hogy az akkori re, ménységünknek ezélját elérhettük. Elértük. Minden Várainkat az én , seregeim foglalják el. Egyik a’ fie'aim közül oda sietvén, hogy a' sz megszabadult! Tartományainknak és kiömlő örömeikben részesülhesítsen, saját kezével a’ népemnek örsrvendezései között szegezte ki a’ ír- Franczia zászlót Thionville várásznak bátyáira. — Ezen zászló loobog már most mindenütt a’ Fran- Tczia fő dön. -n ,, Azon nap , mellyen megszaabadultak gyermekeim az elfoglalásnak terhétől , mellyet három esztendőnél tovább oll , erős lélekkel szenvedtek , életemnek legecszebb napjai közé számlálom , és se-az én Franczia szivem nem kevésbé