Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1820. 1. félév (1-52. szám)
1820-01-29 / 9. szám
mesterségben tett előmeneteleit jelessen kimutatja, annyira, hogy nemtsak a' Magyar nyelvet értők, kik ezen derék városban, a’ legnagyobb részt teszik, egész elragadtatással szemlélik az előadásokat, hanem ollyanok is, kik a' nyelvet nem értik a' játszóknak test állásából , forgásából, karhordozásából, arczulatjaiknak jelentéseikből, és szavak hangjának kellemetes változásából olly örömet tapasztalnak, hogy azáltal a’ nyelvnek megtanulására hathatóssan serkentetnek. — A’ Társaság 22 személyből áll,kik között ollyanok is találtatnak, kik a’ mesterséges éneklésben tellyassen gyakorlottak. Kiváltképpen emlékezetet érdemel Dériné Ifju Aszszony, a’ ki előbb Pesten, azután Miskolczon, és Kassán az éneklésben magát annyira gyakorlottá, hogy most a" legerősebb áriákat kellemetes tökélletességgel, és bámulásra ragadó hathatóssággal elénekli. Mellyre nézve őtet némellyek Magyar Catalaninak nevezni bátorkodtak, mind azért, mert hangja tiszta ; mind kiváltképpen azért, hogy minden erőltetés nélkül akár a’ legfelsőbb emelkedésre, akár a' legmélyebb leereszkedésre alkalmatos, ’s így külföldön is akár melly Theátromban ditsősséggel megjelenhetnék. Óhajtanunk kell, hogy illy szép példákra a’ Nemzet felserkenjen, és tsinosodásának ezen ágát nagyobb pártfogással és gyámolitással segíttse. Nemes Borsod Vármegyéből, Boldváról: ,,A’ közelebb múlt esztendeji Karátson Hava 15-dik napján estvéli 10 órakor két hónapok hijján 69 esztendőkre terjedett betsen életétől fosztá meg a halál boldog emlékezetű Nagyságos Császári Királyi Tanátsos Szathmári Király József Urat, Teként, Nemes Szabolcs Vármegye számos esztendőkig volt, mindenektől közönségesen szerettetett és tiszteltetett egykori Al - Ispányát. — Ezen nagy érdemű ’s nagy tudományú , a’köz jó előmozdításában és a’ szegénység ápolgatásában szüntelen fáradozó nagy hazánkfiának hasznos élete elfelejthetetlen lészen mind azoknál, kik a’ jót betsűlni tudják. Itt pedig a’ jó Magyar Fiúk ditsősségére , és a’ jó Magyar Atyák vigasztalására érdemesnek tartottak azon érzékeny szomorú levelet közleni, melly által egyik kedves fia a’ boldogult elfelejthetetlen édes jó fattyának halálát jó barátjának tudtára adja ezen szavakkal: „Kedves Barátom! „Éppen midőn akartam volna Te hozzád botsátani levelemet ,egy rettenetes történet, nem csak ezen kedves kötelességről, hanem úgy szóllván önnön létemről is elfelejtkeztetett. Majd másfél hónapja már annak, miólta én a legkeservesebb állapotban egy darabig az epeszte kéttség — azontúl a’ legméllyebb keserűség habjai közt hányattatom.