Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1821. 1. félév (1-52. szám)
1821-05-23 / 41. szám
nak, a hamis tanúságokban keresik oltalmokat, és vétkes öszveszövetkezésekre építtik az ő még vétkesebb reménységeiket. Ők a’ törvényeknek üdvösséges Uralkodását olly igának nézik, mellyet megkellen törni. Ők lemondanak mindazon érzésekről, mellyeket az igaz hazai szeretet az Emberekbe szokott önteni, és a’ jól ismérlt kötelességek helyébe önkényü, és határtalan tanáts-ásokat állítják, mellyek a’ Polgári társaságnak tál»igazságait közönséges felforgatással tserélik fel. Így a’ világnak megmérhetetlen boldogtalanságot készíttenek. A’ Szövetséges Uralkodók ezen üszveesküvésnek veszedelmeit az Ő egész mivoltokban által látták , de egyszer’smind az öszveesküdt elmek tehetetlenségét is felfedezték, mellyet azokülőbb féle szemfényvesztésekkel és tsalóka kiabálásokkal palástolni igyekeztek. A tapasztalás megerősítette az Uralkodók gyaníttását. Az igazságos hatalom tsaknem minden ellenállás nélkül győzedelmeskedett. A’ vétkesek tüstént viszsza vonultak, miként az Igazságnak pallosa megjelent. Ezen következésnek könnyűségét nem lehet történetbeli okoknak tulajdonittani, sőt még azon Emberek személlyes tulajdonságaiknak sem, a' kik az elhatározó napon olly semmire - valóknak mutatták magokat. Ennek magassabb , és vigasztalóbb oka vagyon. A’ Gondviselés az ő bűnös lélek ismereteiket ijjedéssel büntette meg, és a' Népeknek kedvetlensége , a’ kiknek sorsát ezen zenebonáskodók koczkára vetették , a* fegyvert az ő kezeikben semmivé tette. A'Szövetségeseknek Hadi erejűk, távúi lévén minden különöző haszon kereséstől, 's egyedül a Pártütésnek megtámadására, és elnyomatására rendeltetvén, az elnyomattatott Népeknek jöttek segedelmükre, és a’ Népek úgy tekénték őket, mint az ő szabadságoknak gyámolitóit , nem úgy , mint az ő függetlenségeiknek ellenségeit. Azon szempillantattól fogva vége volt a’ háborúnak , és a’ lázzadásban volt Országban már többé nem mást láttak, hanem a' Hatalmasságoknak barátait, kik mindenkor az ő tsendességeiket, és boldogságokat óhajtották. Illy fontos környűlállásokban, és a' köz dolgoknak ily szoros helyheztetésében a’ Szövetséges Uralkodók egyetértvén a' Felséges Nápolyi, és Szardiniai Királyokkal, szükségesnek tartották, hogy egy ideig előrelátó rendeléseket tegyenek, mellyeket az okosság tanátsolt, és a" közös boldogság parantsolt". Azon Seregek, mellyeknek jelenlétét a’ rendnek viszszaállittatása megkívánta , alkalmatos helyeken öszvehuzattattak , egyedül azon őzéiből, hogy az Igazságos Hatalomnak szabad gyakorlását oltalmazzák, melly által ezen oltalom