Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1821. 1. félév (1-52. szám)

1821-06-30 / 52. szám

— 4­0 — meg is erősítette, és a' Helvéczia­ Szövetséggel tsak a’ múlt eszten­dőben is Concordatumok köttet­­­tek az eránt, hogy egyik Keresz­tény Vallásból a’másikba való ál­­taltérés a’ polgári, és hazafiui Jus­soknak semmit ne ártson. — Nem gondolhatom tehát, hogy a’ mi kegyes Uraink és Elöljáróink mind ezen Törvényeket , ezt az Ország­lásnak egész Systemáját egyedül én re­ám nézve ne akarják meg­tartani. Iőlég a’ Hazámat is sok­kal inkább fogom ezután szeret­ni , mint eddig , mert könnyű vol­na megmutatni, melly nagy káro­kat okozott néki az ő régibb hit­beli Atyafiaitól való megszakadá­sa. Mindazáltal, mivel e­­mellett is értettem kell, hogy egy részről legalább az első időkben a’ Ró­mai Katholika, vagyis közönséges Anyaszentegyházba való viszsza­­térésem, majd több, majd keve­sebb megütközésre szolgáltathat alkalmat, és így a kiesebb hiva­talokban a’ szükséges bizodalmát tőllem megvonhatja; más részről pedig az én meggyengült egéssé­­gem is nyugalmat kíván; és az én legbelsőbb óhajtásom az, hogy azon kevés napokat, mellyeket az Isten nékem még ajándékozni fog , egyedül lelkem üdvösségére s elkezdett munkám’ teljesítésé­re fordíthassam, minthogy az Is­teni Gondviselés inkább erre , mint más világi foglalatosságok­ra látszik tehetségekkel felruház­ni, tehát meghatalmazom, ’s meg­kérem ezennel az én kedves ötsé­met, Haller Emánuel Albert Ta­­nátsos Urat, hogy az én nevem­ben, minden hivatalaimat, úgy mint a­ Titkos Tanátsbeli Tiszte­met, a Fő Törvényszéknél lévő Supiensségem­et, és a­ város igaz­gatásában való hivatalomat, min­den ezektől függő Tisztekkel és Commissiókkal tegye le , és eb­béli elbotsáttatásomat kérje. El­lenben a­­mi azon tulajdonságo­mat illeti, hogy a’ Nagy Tanáts­­nak tagja vagyok , a’ mellyben már most sok katholikus­ok állnek, és a’ hol néha olly dolgok fordulnak elő, mellyek a’ Katholika Egyhá­zat illetik, tehát azt egy ideig kí­vánom meg tartani, nem valami nagyra vágyódásból , melly ben­nem éppen nintsen , hanem egye­dül a' Törvényeink eránt való tisz­teletből, és lélek ismeret szerént való kötelességből, mellyel az én mostani hitbeli sorsosimhoz ké­pest tartozom, ne­hogy azt gon­dolják , mintha elbotsáttásom’ ké­résére valami kénszerített volna , és így nehogy a’ Kormányszék eránt bizodalmatlanságra , és ide­­genségre fakadjanak, hanem in­kább győződjenek meg, hogy az ő Religyiójok, melly minden tár­saságbeli kötelességekre és a’tör­vényes Elöljárókra nézve olly igen használatos , egy Bernai Fi­­ban semmi okot arra nem szol­gáltat, hogy a’ világi tiszteletek­ből kirekesztessék. Költt Párisban Aprilis 28-kán 1821. Haller Lajos Károly. A*

Next