Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1825. január-június (1-52. szám)
1825-04-27 / 34. szám
nek okait,az örömnek nagy voltát, és a ritka érdemű Apátur Areránt való buzgó óhajtásokat helyesen kifejtegette, úgy hogy minden jelenlévőkben megtartózhatatlan forró örömet gerjesztene. Ezen tiszta érzést a Convent Magyar Versekben is kiöntötte, melyek az ebéd után az egész nagy gyülekezet előtt felolvastattak , és mindenekben a’ tisztelt Apátur Ureránt a’ tettetés nélkül való igaz szeretetet még inkább meggyökeresítették. A’ jeles érdemű Férfi most tölti 73- dik esztendejét, Pappá szenteltetésének pedig 47-dikét. És mivel szelíd , és jámbor erkölcsei minden heves indulatoktól, és ezekből származható testi megrongálásoktól mindeddig megőrizték, azaz örvendetes reménység kecsegteti az őtet tisztelő Szerzetes gyülekezetét, hogy Papságának Jubileumát is hasonló friss egésségben megéri. Április 6-dik napján Bécsben az Irgalmas Barátok Szerzetének nagy érdemű Fő Igazgatója Fő Tisztelendő Páter Fiaa Passéi, kinek kormányozása Magyar és Erdély Országra is kiterjedett, életének 80- dik esztendejében , rövid betegsége után tüdőveszésben meghalt. Az ő bölcs kormányozása 17 esztendeig tartott, és mind a’ Szerzet tagjaira, mind a’ sintődő betegekre nézve nagy jótéteményekkel telyes volt, annyival inkább sajnosan esett az ő elvesztése. Emlékezetes történet az ő bötsös öregségében, hogy a’ Szerzetbe való beesküvésének Jubileuma megtartása után még 12 esztendőt legjobb egésségben töltött; ’s így nem tsak Fő Igazgatója, hanem Legidősbbike (Senior) volt a’ Szerzetnek. AUSTRIA. A’ Tudományoknak Turini Társasága Hammer Udvari Tanátsos és Tolmáts Urat levelező Társává nevezte, és Ő Felsége megengedte, hogy ezen megtiszteltetéssel élhessen. Ő Tsászári Királyi Felségének további útjáról a’ Majlandi Újság Apr.i6-kán így szólt: Ezen hónap 12-ikén Ő Felsége a’ Vice-Királylyal, ki O Felségének Pontafelig eledjébe ment, és Ferencz Fő Herczeggel Udinébe megérkezett. — Noha O Felsége nyilván kijelentette, hogy semmi, pompás elfogadást nem akar; de mégis a’ nép örömének nagyságát nem tartóztathatta, hogy buzgó érzéseit külsőképpen is ki ne nyilatkoztatná. Ennél fogva Pontafelben Ő Felségének , a’ szeretett Uralkodónak eljövetelét harangok zúgása, muzsika hangok , és köz. „Éljen!” kiáltás tisztelte, estve pedig mind a’ Német, mind az Olasz Pontafel ki volt világosítva. Pontafelnek példáját követte Udine is, ’s a’ Lakosok sietséggel elkészűltek a’ város megvilágosítására,’s a’ fő rendű személyek egy órányira elejébe mentek kotsikon a’ Felségnek , a’ki a’minden oldalról oda sietett nép sokaságának öröm kiáltásai között dél tájban Udinébe megérkezett. — Estve .