Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1825. július-december (1-52. szám)
1825-12-03 / 45. szám
ferin i 354 Patakról, Novemb. 2-ikán. Szüretünknek vége. Holott mi a szedéshez Simon-Juda napja előtt fogni nem szoktunk a’ Hegyalján. Borunk képzelhetetlenül rosz, képzelhetetlenül kevés, mint Miskolczon is, Egerben, és az Ér’mellékén Debreczen és Várad között, a ki máskor száz hordót szürt, ez idén szerentsés, ha tízet vihet pinczéjébe. Éretlenek voltak a’ gerezdek mikor megtsípte a’ dér, ’s a’holszíi szárazság után neki jőve az esső, ’s leverte a’ fürtöket , úgy hogy azokat most földről szedtük, nem tőkéjikről. Ilyen, rosz vala aratásunk is , ’s az alsó Hegyalján még inkább , hol a’ föld azt sem igen adá vissza, a’ tinit belé vetettünk. Anyafüvet nem kaszáltunk, mert az nem termett, száraz és havatlan lévén a’ tél , ’s esőtelen a’ tavasz. — Hihetetlen lesz azon fellül a’ mit mondunk , s éppen azért tartjuk méltónak fenn tartani emlékezetét a’Magyar Kurír leveleiben, hogy Okt. 27-re virradván, el tsudálkozással láttuk, mint lepte el hegyeink’felsőbb felét a’ hó. Az, esővel egyveleg , egész nap hullott; és minthogy a’ szél hidegen fut, emberek, marhák elfagytak. Itt Patakon így halt meg Bosnyák Könyvkötő, a’ Marha Pásztor’ bojtárja, két legény, ki a’ Vármegye felsőbb részeiről jött le a’ szüretre , és egy leány. A’ két legény az út szélén találtatott halva , ’s egymáshoz sugorodva. — Ezenfellyül legelőinken több mint harmincz szarvas marha , ’s az Ország útján sok hámos ló. Megfagyott embereknek hírét Csörgőről, Tornyáról ’s Varannó tájékáról is hallánk , és a’ szerentsétlenség sokakat a’ Hegyalja melegebb alsó vidékein is érte. Erdélyből írják, hogy a’ késő tavasz, és a’ korán való hó harmat miatt a’ szőllő tökélletesen meg nem érhetvén, ottan kevés, és nem jó bor lett , úgy a’ buza is, minthogy sok helyeken megléhásodott, nem igen ereszt, sok korpája, és kevés lisztje vagyon, de a’ török búza,’s más tavaszi vetés általjában véve középszerünél jobb volt. A’ szénát lapályos helyeken az árvíz semmivé tette; annyival bővebb, és jobb a’ dombos és bérezés helyeken. Nálunk a’ marhának nints ára, ’s a’ marhahúsnak fontja 2 kr. ezüstben. Ugyan Erdélyből e’képpen írnak : ,,A’ mi igen tisztelt és szeretett Királyi Fő Igazgató Tanátsunk Praesesse, Báró Jósika János Ur OExcellentiája Bétsből szerentsésen hozzánk Kolosvárra szinte három hónapi távulléte után e’ hónap kdikén megérkezett. Az Iskolák e’ hónap V-ik napján Veni Sanctét tartottak , melly alkalmatossággal a’ Lyceumi nagy szálában öszve gyülekezvén sok Úri Vendégek, a’ FőIgazgató Tanáts’ sok tagjai, a’ Királyi Lyceum Professorai, a’ tanuló ifjúság ezen következendő esztendőre szokás, és felsőbb rendeléseknél fogva esztendőnként a’ Senatus Academicus által választatni szokott Pro-Directornak a’ Fő Igazgató Tanáts a’ vá