Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1826. 2. félév (1-52. szám)

1826-10-25 / 34. szám

mellyel az Országos iparkodásnak , és kereskedésnek előmozdításában mutatott mind a’ Katona határszé­­leken, mind a’ polgári Horvát Or­­szágban , — Bihar Vármegyében N. Váradhoz közel fekvő Hogy­is nevű Kamara-falut Magyar Nemes­séggel, és Hogy­isi nevezettel kegyelmesen ajándékozni, egyszer­­'smind megengedni méltóztatott, hogy eddig volt Demetrovich nevét Hogyisi D­ö­m­ö t­ö­r f­y névre változtassa. — Ennek következésé­ben az említett Hogy­is faluban a’ törvényes beiktatás a’ folyó eszt. October 9 , 10, és il­dékén Orfzá­­£OS szokás szerint pompásan végbe ment. Királyi Ember­nek ezen tételre a’ Felsőbbségtől volt kine­vezve Száraz Mihály Ur, Ts. NIs. Bihar Vármegye’ Tábla Birája; mint Káptalanbeli Bizonyság pedig Fő Méltóságú Hohenlohe Sándor Herczeg , a’ Nagy-Váradi Deák szer­­tartású Káptalannak Kanonokja, volt jelentés Hegyisi Dömötör­fy György Urnak Képviselője volt Jurjevich Jó’sef Ur, minden Törvények’ Doctora, és a’ Zágrábi Királyi Akadémiában a’ Statistiká­­nak, és Bányászi Törvénynek rend­­szerént való Professora , a’ Pesti Kir. Universzitásnál a' Törvényes Kar­nak tagja, és Nemes Zágráb Vár­megyének Tábla - Birája. A’ min­den rendű vendégek’ száma ezen nemzeti ünneplésen ig­en nagy volt, kik többnyire mind a’ három napon ott maradtak ; és Jurjevich Ur, az ő küldőjének megbízásából nagy bőkezűséggel kereste kedvét a’ szá­mos egybegyülekezett vendégségek­nek , muzsika , bál ’s a’t. által. Az eggyetértés nevelte a’ vígasságot, és Ő Felségüknek a’ mi kegyelmes Királyunknak , ’s Királynénknak , és az egész dítsősséges Austriai Tsá­­szári Háznak egésségéért, és bol­dogságáért minden jelen lévőknek örvendező helybenhagyásaikkal ivá­­sok történtek, ’s ez által a­ hálada­­tos alattvalóknak hívsége vigasságos fel­­ lelkesedéssel szembetünő lett. — Hogy ezen birtokban lévő jobbá­gyok is részesek legyenek a’ közön­séges örvendezésben, a’jószág nyer­tesnek említett Biztosa kihirdette nekik , hogy az új Földes Urak min­den hátra lévő tartozásokat, mel­­lyeket ő a’ Nagy Méltóságú Udvari Kamarától Hogy is birtokkal által vett, és a’ mellyek egész helyre nézve legalább 17 forintot tettek, önként elengedi, ’s nekik ajándé­kozza. Egyszer­smind mindnyájok között, a’ gyermekeket sem vévén ki, annyi kennyezet, húst, és bort osztatott ki ezen három nap, hogy a’ boldog életnek örömeiben feles­leg részesűlhettek. Azért az ő hálá­­datosságoknak nem is volt határa ; midőn az egész három napi idő alatt, (a’ szép idő kedvezvén) , az örven­dező vígságnak tánczolva magát ál­tal adván , szívöknek természetes jósága kitetszett, kik a­ szeretetnek , ’s bizodalomnak érzéseit szívreható­­képpen szóval, és tselekedettel ki­nyilatkoztatták.­­ Örvendetesen kezdődött az ünneplés, örvendete­sen végződött; és a’ kezdete végé­vel eggyütt Hazánk’ kegyelmes At­

Next