Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1826. 2. félév (1-52. szám)

1826-09-16 / 23. szám

183 az Egyházi szertartásokból , továbbá­ az Orosz Literaturából, Algebrá-­ ból, Geometriából, közönséges His­tóriából ; a’ Német, Franczia , és Angol nyelvekből ; a’ Természeti Históriának minden részeiből , a­ Physikából, és Technológiából. A felelők mind o­lyan ifjak valának , kik már az Intézetből kilépnek, ’s minekutánna a­ kikérdezések meg­­szűntek volna, mind Ő Felsége a­ Császárné, mind a’ Nagy Herczeg­­éré megvizsgálta a­ nevendékek’ Írá­sainak példáit, az ő rajzolásaikat, a­ számadó könyvek készítésében való gyakorlásaikat, végre az élet­ben elő­forduló Írások készitését, me­lyeket minden nevendék három nyelven készített, u. m. Orosz , Né­met,­ és Franc­ia nyelven. Ezen próbatétel délután 3 órától egészen 4 óráig tartott. SPANYOL­ORSZÁG. Madridi levelek szerint Ő Felsége a’ Király egész Udvarával Augustus 21-kén ment el Madridból St. Ilde­fonzóba. Azt mondják, hogy a’Ki­rályné onnan Szaragottzát is meg fogja látogatni. Míg az Udvar St. Ildefonzoban lészen, őrizeti szolgá­­latra a’ Helvetiai Regement rendel­tetett, ’s oda már Augustus s6-kán Madridból el is ment. Casa­ f­lorez Marquis , a’ ki Spanyol Bővet a’ Portugalliai Ud­varnál , eddig házi famíliáját M­ad­ridban hagyta , de most Lizaboná­ba viteti; a’ mi újabb bizonysága, hogy a’ két Udvar között nem fog az eggyesség felbomlani. Madridban Augustus 19-dikén különös királyi végzés jelent meg, mellyben Ő Felsége megemlítvén, egy Portugalliában Képviselő Or­­s­záglás formája hozattatván­ bé, Spa­nyol Országnak is, aaelly most e­­m­elkedett ki a’ Revolutióból, tsen­­dességét megháboríthatta volna. De a’ leg nemesebb, és tisztább törvé­nyes érzés ennek akadályt vetett, mellynek kinyilatkoztatásán senki sem kételkedhetik. Azért Ő Felsége kötelességének tartja, hogy gondo­latait a’ Religyiónak , és Törvények­nek fenntartása eránt kinyilatkoz­tassa. Ezek nélkül Spanyol Ország tsak a’ demoralisatiónak, és anar­chiának prédája lenne , mint a’ ta­­pasztalást megmutatta. Ő Felsége többek között így szólt: ,,Az idegen Országoknak hely­heztetése , és azok­nak intézetei bár akár minek legye­nek, mi mégis a’ magunkét igazgat­ói fogjuk ; és én , mint népeimnek attya ,­inkább fogok a’ megmérhe­tetlen többségnek tiszteletes szavá­­ra indulni, kik a’ Hazának hív , és hasznos polgári, mintsem az ellen­kező, és szemtelen kis tsoport’ ki­áltására hallgatni, kik talán olly za­­varodásokat kívánnának megújíta­ni , mellyekről én emlékezni sem akarok. Azért, minekutánna 1825- dikben Április 14-ikén olly végzést adtam ki, mellyben kinyilatkoztat­tam , hogy a’ régi törv­ényeink leg­al­kalmatosabbak a’ Sz. Religyiónak tisztaságát, és egy atyai Országlás­­nak, s fiú vasallusságnak jussait fenn tartani , alattvalóimat ezennel bizonyosokká teszem , hogy én Or­

Next