Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-09-11 / 21. szám

lentvén­ ki, hogy amaz elismerés még nem tel­jesítetett. Igaz-e, mi h­irleltetik , hogy Franczia­ és Angolország egyedül Oroszországra tekintet­ből nem avatkoztak­ be egyenesen Dona Maria mellett? holott semmit nem tettek arra, hogy Oroszországnak a’török birodalom ügyeibe tör­tént egyenes avatkozását akadályozzák ; e’ sze­rint ők is megkívánhatják az utolsótól, hogy ez is szabadon hagyja őket a­ portugáli dolgokba avatkozni, mivel mind ’ két eset, véleményem szerint, egyátaljában egyenlő. Menjünk által most a’ napkeleti kérdésre. Mi reánk, a’ világ első hajózó nemzetére nézve a’ legfontosabb do­log, ha Oroszország a’ Bosporus partjainál akar­ja hatalmát megfészkelni. Ki nem szemlélte nyughatatlansággal azon óriás lépéseket mellye­­ket annak terjeszkedő politicája tett ismét az utolsó években? Minthogy az országnak még hivatalosan semmi sem adatott értésére, kíván­nám tudni: 1. váljon a­ minap Konstantinápoly­­ba küldött orosz had­sereg Franczia- és Angol­országok megegyezésükkel ment-e oda, vagy ezen két udvar konstantinápolyi képviselői nyi­latkozásaiknak ellenére ? 2. Váljon igaz-e hogy megtámadó és védő szerződés köttetett Orosz- és Törökországok között, a’ nélkül, hogy ab­ban más idegen követ részt vett, sőt Franczia- és Angolországoknak a­ fényes portánál lévő képviselőik a’ felől tudósitattak volna? Nem szükség hozzá adnom, hogy felette nagy fontos­ságú dolog elhatározott rendszabásokhoz nyúl­ni, mellyek által Oroszország hasonló megtá­madó lépéseinek ezentúl eléjük vetessék. Véle­ményem szerint ez ezért legjobban el lehet érni Franczia- és Angolországok közt köttetendő szerződés által, melly illő ellensúlyt tartana. Javaslom , ha a’ kormánynál meg van azon szer­ződés, annak közöltetését. F­ergússon Cutlar úr hasonlókép szükségesnek állítja, hogy Fran­­ezia- és Angolországok a’ terjeszkedő orosz po­­liticának nyilván és hathatósan elibe állának. Sir R. Inglis azon kívánathoz csatolja magát, hogy lord Palmerston adjon a’ háznak szüksé­ges felvilágosítást ama nyughatatlanitó szerző­dés felől. Lord Palmerston így felel: „Min­denkor szerencsémnek tartom , ha a’ háznak helyhezetemben csak lehetséges felvilágosításo­kat adhatok, és ezt a’ jelen esetben annál örö­­mestebb tenném, mivel a’ tiszteletre méltó és vitéz ezredes kérdéseiben olly mérsékletet mu­tatott, miért nékie nagy köszönettel tartozom. Először mindazáltal egy hibát kell megigazíta­nom , mellybe esett, ha azt gondolja, hogy Fran­czia- és Angolországok Oroszországtól tartás miatt nem avatkoztak egyenesen a’ portugáli ügybe. Mi az angol kormányt illeti, jelenthe­tem, hogy minket egész politicai viseletünkben soha sem Oroszországtól sem e’ vagy ama ha­talomtól félelem nem vezérelt. Portugálra nézve csak azon politicát követtük, melly előttünk az ország becsületéhez legméltóbbnak és érdekes­nek leghasznosabbnak látszott, és bizonyítha­tom , hogy Francziaország is hasonló indulattól vezéreltetett, és semmi idegen tanácsra nem ügyelt. A­ mi napkeletet illeti: igenis hallott kormány Orosz- és Törökországok közt kötött szerződésről; de mivel azon szerződés vélünk hivatalosan még nem közöltetett, annak hatá­rozatairól közelebbről nem szólhatok. A’ folyó­­irási sajtó olly munkás és érdekes lévén, ter­mészetes dolog, hogy a’ tiszteletre méltó urak gyakran elébb hallanak olly dolgokról, mellyek idegen udvaroknál történnek, mint a’ kormány képes lenne, vagy tanácsosnak ítélné azokat a’ parliamentnek hivatalosan értésére adni. Kér­­deztetett, váljon Oroszországnak a’ török ügyek­be avatkozása Angol- és Francziaországok aka­ratjával történt-é, vagy ellene? A’ britt kor­mány nem tartá szükségesnek azon lépés ellen szegülni, mivel Oroszország tüstént kötelező magát hadiserege visszavonására, mihelyt kül­detésének különös czélja eléretett. Oroszország e’ részben ígéretét pontosan teljesítette. A’ fel­jebb mondott okokból a’ kívánt oklevelet elő nem terjeszthetem. Ila a’ kormány hivatalosan birtokába jutand ama szerződésnek, kötelessé­ge leend megfontolni: váljon kell-é, és micso­da lépéseket tennie e­ tekintetben.“ Evans ezredes előbb e’ világositásokkal megelégedett­nek nyilatkozott, de az­ jövő parl­amenti ülé­sekben bővebb tudósítást vár. Fergusson úr kérdi: váljon a’ porta, mielőtt Oroszország se­gedelmét kérte, nem intézett-e Angliához ha­sonló kérelmet. Lord Palmerston azt viszo­noza , hogy igenis múlt ősszel a’ porta Angliá­hoz tengeri segítségért folyamodott, de a­ kor­mány úgy vélekedett, hogy kérését teljesíteni nem lehet. Murray úr azt kérdi, váljon a" Timestől minap közlött Lissabonban talált le­velezés hiteles­é, az igen különös felvilágosítást nyújt,abban bizonyos személyek úgy festetnek- s, mint ama legutálatosabb kormány támogatói.

Next