Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)
1833-09-11 / 21. szám
lentvén ki, hogy amaz elismerés még nem teljesítetett. Igaz-e, mi hirleltetik , hogy Franczia és Angolország egyedül Oroszországra tekintetből nem avatkoztak be egyenesen Dona Maria mellett? holott semmit nem tettek arra, hogy Oroszországnak a’török birodalom ügyeibe történt egyenes avatkozását akadályozzák ; e’ szerint ők is megkívánhatják az utolsótól, hogy ez is szabadon hagyja őket a portugáli dolgokba avatkozni, mivel mind ’ két eset, véleményem szerint, egyátaljában egyenlő. Menjünk által most a’ napkeleti kérdésre. Mi reánk, a’ világ első hajózó nemzetére nézve a’ legfontosabb dolog, ha Oroszország a’ Bosporus partjainál akarja hatalmát megfészkelni. Ki nem szemlélte nyughatatlansággal azon óriás lépéseket mellyeket annak terjeszkedő politicája tett ismét az utolsó években? Minthogy az országnak még hivatalosan semmi sem adatott értésére, kívánnám tudni: 1. váljon a minap Konstantinápolyba küldött orosz hadsereg Franczia- és Angolországok megegyezésükkel ment-e oda, vagy ezen két udvar konstantinápolyi képviselői nyilatkozásaiknak ellenére ? 2. Váljon igaz-e hogy megtámadó és védő szerződés köttetett Orosz- és Törökországok között, a’ nélkül, hogy abban más idegen követ részt vett, sőt Franczia- és Angolországoknak a fényes portánál lévő képviselőik a’ felől tudósitattak volna? Nem szükség hozzá adnom, hogy felette nagy fontosságú dolog elhatározott rendszabásokhoz nyúlni, mellyek által Oroszország hasonló megtámadó lépéseinek ezentúl eléjük vetessék. Véleményem szerint ez ezért legjobban el lehet érni Franczia- és Angolországok közt köttetendő szerződés által, melly illő ellensúlyt tartana. Javaslom , ha a’ kormánynál meg van azon szerződés, annak közöltetését. Fergússon Cutlar úr hasonlókép szükségesnek állítja, hogy Franezia- és Angolországok a’ terjeszkedő orosz politicának nyilván és hathatósan elibe állának. Sir R. Inglis azon kívánathoz csatolja magát, hogy lord Palmerston adjon a’ háznak szükséges felvilágosítást ama nyughatatlanitó szerződés felől. Lord Palmerston így felel: „Mindenkor szerencsémnek tartom , ha a’ háznak helyhezetemben csak lehetséges felvilágosításokat adhatok, és ezt a’ jelen esetben annál örömestebb tenném, mivel a’ tiszteletre méltó és vitéz ezredes kérdéseiben olly mérsékletet mutatott, miért nékie nagy köszönettel tartozom. Először mindazáltal egy hibát kell megigazítanom , mellybe esett, ha azt gondolja, hogy Franczia- és Angolországok Oroszországtól tartás miatt nem avatkoztak egyenesen a’ portugáli ügybe. Mi az angol kormányt illeti, jelenthetem, hogy minket egész politicai viseletünkben soha sem Oroszországtól sem e’ vagy ama hatalomtól félelem nem vezérelt. Portugálra nézve csak azon politicát követtük, melly előttünk az ország becsületéhez legméltóbbnak és érdekesnek leghasznosabbnak látszott, és bizonyíthatom , hogy Francziaország is hasonló indulattól vezéreltetett, és semmi idegen tanácsra nem ügyelt. A mi napkeletet illeti: igenis hallott kormány Orosz- és Törökországok közt kötött szerződésről; de mivel azon szerződés vélünk hivatalosan még nem közöltetett, annak határozatairól közelebbről nem szólhatok. A’ folyóirási sajtó olly munkás és érdekes lévén, természetes dolog, hogy a’ tiszteletre méltó urak gyakran elébb hallanak olly dolgokról, mellyek idegen udvaroknál történnek, mint a’ kormány képes lenne, vagy tanácsosnak ítélné azokat a’ parliamentnek hivatalosan értésére adni. Kérdeztetett, váljon Oroszországnak a’ török ügyekbe avatkozása Angol- és Francziaországok akaratjával történt-é, vagy ellene? A’ britt kormány nem tartá szükségesnek azon lépés ellen szegülni, mivel Oroszország tüstént kötelező magát hadiserege visszavonására, mihelyt küldetésének különös czélja eléretett. Oroszország e’ részben ígéretét pontosan teljesítette. A’ feljebb mondott okokból a’ kívánt oklevelet elő nem terjeszthetem. Ila a’ kormány hivatalosan birtokába jutand ama szerződésnek, kötelessége leend megfontolni: váljon kell-é, és micsoda lépéseket tennie e tekintetben.“ Evans ezredes előbb e’ világositásokkal megelégedettnek nyilatkozott, de az jövő parlamenti ülésekben bővebb tudósítást vár. Fergusson úr kérdi: váljon a’ porta, mielőtt Oroszország segedelmét kérte, nem intézett-e Angliához hasonló kérelmet. Lord Palmerston azt viszonoza , hogy igenis múlt ősszel a’ porta Angliához tengeri segítségért folyamodott, de a kormány úgy vélekedett, hogy kérését teljesíteni nem lehet. Murray úr azt kérdi, váljon a" Timestől minap közlött Lissabonban talált levelezés hitelesé, az igen különös felvilágosítást nyújt,abban bizonyos személyek úgy festetnek- s, mint ama legutálatosabb kormány támogatói.