Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-07-03 / 1. szám

­ ( 2 ) - ságá változnék. Lambert úr ellene' szegezé magát, ’s azt állítja: a' ministerek abbeli foga­dásokat, hogy az erőhatalmat, mellyet a’bik­éi a’ nyughatatlanságok elnyomására nyertek , a' tized beszedésére nem használják, meg nem tartották. Több eseteket említ, hogy a­ tized megtagadásáért éjjel az emberek elfogattak, ’s ezt a’ politia az erőhatalma bili határozata szine alatt tette. Lord Althorp nem tagadja, hogy ez a­‘ bili ellen törvénytelenül történt; de már a’ kormány rendelést tett, hogy a’ további tized beszedés függesztessék föl. Az izlandi legelőke­lőbb követeli Lambert úr javaslatát, melly a’ ministereket dorgálta, pártolák 's azt állították, hogy azokat, kik az erőszakra másokat meghatal­maztak, meg kell büntetni. Stanley védte az iz­landi kormányt ’s úgy mondja, hogy a’ tized erőszakos bevétele csak egyszer történt, ’s az izlandi kormány azonnal rendeléseket tett a’ hibásak büntetésére. Lambert javaslatára 45, a' ministerek mellett 197 szó valt. Ezután a’ ház választottsága változott, mellyben lord Al­thorp javasolja, hogy az izlandi papoknak az 1831 és 1832dikről hátra maradt tizedért, szin­te mint azért, melly nekiek 1833ra járulna egy előpótlás adassék, ’s e’ helyett azon vidékekre, m­ellyek a’ tizeddel tartozásban vannak, egy or­szágos adó rovassák. Ezen resolutio csak nem észrevétel nélkül elfogadtatott. Junius 14­. az alsóházban Cobbett indít­ványt ten az iránt, hogy a’ végintézetek (tes­tamentumok) és hagyományok (legatum­ok) bé­lyegadója leszállittassék; de szorgosabb dolgok vonták a’ ház figyelmét magokra, úgy, hogy Cobbett kéntelenittetnék indítványa elhalasz­tására. Mire a’ ház választottsága változván, lord Althorp ne talán szükség esetére a’ belső dolgokra nézve, 100 ezer fontot kíván vitatás nélkül a’ kormánynak adatni. A’ házban hang­zott ugyan a’ halljuk! halljuk! azonban a’ kí­vánat megadatott. — Ezután az izlandi tized­­ügy fordult elő, ’s nevezetesen az utóbbi reso­lutio. O’ Connell e’ rendszabást jónak találta, melly mutatja az kormány hajlandóságát arra, hogy véget vessen egy olly állapotnak, melly a’ tized iránt egy rabszolgaság elleni hadat szült volna. Harvey az örül, hogy az érzelmek megnyugtatására e’ planum elfogadtatik , noha e rendszabásban csak a’ pártosok jutalmát lát­ja.— Az angoly nép, méllye’ példán tanul, mit tehet ellenállásai a’ tized fizetése megtaga­dásában, nem fog sokáig késni, hogy Irlandia példáját kövesse; igen sü­rgetőleg kéri a’ ministereket, hogy a’ tizedet eltö­rüljék, ez által a’ nép tartós szeretetét meg­nyernék, ’s mi ez iránt egy más helyt (a’ felső házban) történnék, az figyelmet sem érdemel mert annak foganatja csak ollyan lenne, mint a’ reformbill ellenzéséé volt. — A’ resolutio ellen 40 mellette 270 szó többség vala. A’ Globe azt mondja, hogy Althorp az al­sóháztól a’ 100 ezer fontot hihetőleg ama cri­sis eltávoztatására kérte, mellyet a’ felső ház­ban a’ conservativek az által okozhatnának, hogy az izlandi tized iránti bilit visszavetnék. Ugyan a’ Globe a’ pénzkeret csappanását egy articulusnak tulajdonítja, melly a’ Times­ben igy szól: ,,A’ tori-párt úgy látszik arra határozta ma­gát hogy az egész nemzetet akaratja alá rabi­­gázza, ’s a’ nép legbecsesebb ’s legnevezetesebb jusait az aristocratia egoismusának föláldozza. Ez soha sem fog megtörténni. A’ két ház közti vélemények meghasonlása ve­szedelemmel fenyeget; a’ parlamenti reform­hoz tartozik az egyháznak reformja, 's ez mindenek közt talán a’ legveszedelmesebb kérdés, melly iránt a’ két ház meghason­lásba es­hetik. Ostoba fecsegés azt monda­ni , hogy a’ lordok (az ország nagyai) kényük szerint igy avagy amúgy cselekedhetnek. Ezt ugyan megtehetik, de aztán ennek következé­seit is tűrniük kell. Az angoly nép nem akar boldogságában megcsalatni, a’ felsőháznak né­­melly átaljános, habár elismert jusaiért is. Ha ezen jusok ész nélkül, és károsan gyakoroltatnak, nem egyebek mint visszaélések, mellyeknek egy mély belá­­tása’s nemes szivü nép ellen fog állni. Ha egy résznek engednie kell, ezt az ország nagyainak kell tenniük. Mert a’ nemzetnek nem lehet, nem szabad engednie ott, hol létének érdeke forog kérdésben. — Alaposan félhetünk tőle, hogy az úgy nevezett conservativ párt’ fejei a­ nemzet ellen hadat akarnak inditni, nem szó­belit, ’s törvényes rendszabásit, hanem hadat kardokkal és bajonetekkel. Vannak kik a’ mi­­nisteriumba léptükkel minden visszaélések re­formja ellen nyilatkoznak, ’s nyílván kimond­ják , hogy a’ reform, és republicanisms ugyan

Next