Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 1. félév (1-52. szám)

1834-01-22 / 7. szám

a pap még a* két humanior osztályokat is kíván­ná felállítani, ’­s azokra szinte bizonyos men­nyiségű tőkepénzt szándékozik rendelni, ugyan azért azon épületet nem régiben ismét jóval megbővítette annyira, hogy abban a’ szükséges tanuló osztályokon kívül, most már a’Tanítók­­is alkalmatos lakhellyel bírnak.­­ —­­Ezen­kívül a’ tisztelt Főpapnak nagylelkűségét bizo­nyítják azon tulajdon költségén készült szám­talan épületek is, mellyek több Bihar Várme­gyei helységekben, az Adakozó nemes lelkűsé­­ginek mint­­meg annyi tanúbizonyságai fennál­­lanak. Nevezetesebbek azok között a’ Bihari megyének vadon tájékán fekvő Nagy Báród helységében épült oskola, tanítói lakhellyel egyetemben; ismét a’ Vértesi szentegyház; ismét a’ tisztelt Alkotó’ nagy mennyiségű se­gedelme által Hagymád­fal­ván, és Almás­éi­o­n épített szentegyházak; a’ Belényesi új normális oskola ház; a’ Fűzegyi új tem­­plom és pap-ház ; a’ P­r­e­s­z­a­k­a­i új osko­la , és pap - h­áz; a’ N­­a­r­r­ó­d­i új tem­plom és pap-ház, 's más számtalan helységek­ben részszerint újonnan épített, részszerint tö­­kélletesen helyrehozott szentegyházak, ’s pap­lakok. Az illy nagylelkű adakozó Főpap való­ban megérdemli, hogy közhasznú munkás élete még számtalan időkig terjedjen.!! P. J. Kalocsáról Jan. 10d. A’ nagy vizáradá­­sok rémitően emlékeztettek bennünket azon s­illyos károkra, mellyeket azok városunknak néhányszor már okoztak. Főképpen az 1­830dik évi nagy vizöntések’ emlékezete borzasztó ag­gódásba ejte bennünket. Mitől rettegtünk meg­történt. Folyó hónap­odika valóban természe­tes vizkeresztje vala Kalocsa érseki városának. A’ mikor is ez vízzel körül keríttetett, utczáji többnyire hajókázható csatornákká változtak , a’ közösülés megakadályoztatott, egy szóval városunk a’nagy világtól minden oldalról elszi­­geteltetett. A’ helységeket képező szállásokon kinn szorított ’s lakozó több ezer emberek vá­rosi barátjaikkal szíveik érzéseit most már csak úgy közölhetik, ha (éltek’ veszedelmével) magokat a’ hánykodó habok’ kétes hátára hátrak ereszteni, melly egy mód is a’ gyenge erejű beállott jég által elannyira megsemmisítetett, hogy a’ közösülés végképpen megszakadna. A’ kétes jövendő továbbra mit hozand, nem tud­juk. T.­­ M. Vásárhely December 31 kén: Folyó esztendő Dec. 18kán nyilt­ meg és Marosszék­nek közgyűlése udvari tanácsos és király­i táblai helyettes előlülő Felső Szilvási Mirgos Noptsa Elek úrnak előlülése alatt. Ezen gyűlésnek czél­­ja csupán a’ Tisztujitásra lévén szorítva , csak is az ezzel szorosabb kapcsolatban álló tárgyak vétettek vitatás alá. Ezen törvényes választás következésében az alsóbb hivatalokat elmellőz­ve, a’Főkirály bírói hivatalra, a’ Cath. részé­ről Gál József úr 478 — az Reformátusok ré­széről gróf Toldalagi Ferencz úr 1082 — és az Unitáriusok részéről számfelett való királyi táblai közbiró Gálfalvi Elek úr 486 szóza­lékkal választattak. E. H. FRANC­ZIAORSZÁG. A’ követkamara Jan. 4. ülésében Alphons de Lamartine a’ költő, ki nem rég tért visz­­sza keleti utazásából, szólamlott­ meg legelőször a’ fölirási javallat vitatására, ’s beszéde legin­kább annak Vendeét és Keletet illető szakaszait tárgyazá. „Keblem ugyan ( mondá ) telve érzé­sekkel a’ fölöttébb szerencsétlenek iránt, ké­rem mindazáltal, a’ fölirás Vendeét érdeklő e’ szakasza mellett, pártra hajlónak ne tartassam; én pártfeles nem vagyok, bolondság és gonosz­ság által soha sem engedtem volna magamat,­­ mint képviselőjüket elküldetni. Legőszintébb óhajtásom e­ szerencsétlen polgári czivakodáso­­kat megszüntetni. De épen ezért, és mivel a párt szószól­ói csak lelki fegyverekkel szándé­koznak az értelmesek seregét legyőzni, kis lelkűség volna erőszak és kivétel rendsza­básaihoz nyúlni e’ párt alsó tagjai ellen, kik­nek csak egy hűség szülte tévelygés vettethe­tik szemökre.“ A’fölirás Kelet ügyét illető sza­kasza igen egoistának tetszik neki, melly a’ kí­vánságot fejezné­ ki, hogy Európának az em­beriség interesszéjivel ellenkező mostani alko­tása tartatnék­ meg. Francziaországnak azt ta­nácsié, Törökország elkerülhetetlen sorsa tel­jesültének ellent ne álljon, hanem többé már meg nem gátolható esését Európa köz javára használja; a’ fölirás ezt illető szakaszának illy szerkeztetését javallá: „Mi bízunk Felségedbe, hogy a’ szükséges alkudozásokat olly nagy gon­dossággal, millyet a’ keleti ügyek kívánnak, közvetetten el fogja kezdeni, hogy Európa súly­irányának fölbomlása kikerültessék, ’s egyszer­ i­smind megakadályoztassék, hogy azon történet.

Next