Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-10-25 / 34. szám

— ( 266 ) — így akarják változtatni)­­. czikkelyben megha­tározott köz­teliseket viselni tartozik. S. A. Ujhely Oct. 17. A’ természet azon bor­zasztó tüneménye melly Lizbonát, Sicilia nehány helyeit, Limát, Komáromot’s a’t. több ízben meg­rémítette Oct. 15. reggeli nyolczadfél órakor reá ijesztett városunkra. A­ földrengést vagy is in­kább földindulást a’ nép rémítő álmélkodására valami földalatti tompa moraj előzé­ meg, mel­lyet rögtön a' billengéshez, hullámzáshoz hason­ló földindulás követett. Ezen tünemény éjszak­ról keletkezett, ’s 20 — 30 némellyek szerént 30—10 perczenetig tartott, mellynek szomorú következésében a’ város hosszában elszórt sátor­forma hegyek felemelkedve mintegy helyeikből látszattak elköltözni akarni, a’ tornyok 2 — 3 lábnyira hajlongának, a’ harangok erős mozgás­ba jöttek, sőt az iskolai kis harang megszóllam­­tott, a’ szentegyházak bolthajtásai, magasabb épületek kőfalai megrepedeztek, ’s több alacsony házak kéményei lehullottak, az emberek ma­gokat ügyes-bajjal tudták lábaikon fentartani 's a’t. E’ rémű­letes eset között a’ kétségbe esett nép az utezákra tódúlt, ’s végső óráit közelgetni gon­dolta , legnagyobb kárt a’ kegyes rend szerzetes házában tett. Semmi különös levegői változás nem történt, melly ezen gyászos földindulást gyaníthatóvá tehette volna, sőt valamint egész hónapban, úgy most is meleg, ’s a’ szüretre igen kellemetes napokkal dicsekedhetünk. Nagyváradról Oct. 17dikén.Itten Oct. tökén reggeli három fertály kilentzet ütvén az óra föld in­dulás rémitett el bennünket. Ez délről éjszakra tar­tott, ’s menetelét mintegy szemlélni lehetett.Egy úri házban előbb a’ délre való falon függő kép mozdult meg, a’mi figyelmet gerjesztvén, okát a’tanakodó csak hamar magán érezte; a’ negyedik szobából pedig egy úr sietett a’ sikba,hol a’lármát hallván útjában vette észre a’ zendülés okát. A’ meg­lépés csaknem mindenben más más érzést oko­zott. Nekem úgy tetszett, mintha egy tsomó du­­dorodott volna fel lábom alatt, de a’ ház retsegé­­séből a’ tüneményt megesmértem. Mások azt gon­dolták, hogy betegek’s csak szünte után vették észre csalódásokat; kik reggeliztek, egyik a’má­sikra bosszankodott azon goromba tréfáért, mel­lyel az a' kávét is kirázta a’ csészéből; sok helyett a házi ur majd hatalmával élt a* taszigálódzó, ’s dörömböző cseléd, vagy házi nép ellen. Legtöbben terhes kotsi rezzentésinek vélték e’ mozgást, melly ugró és ringó volt; tartott mintegy 30 másod perczig, ’s ki a’ falhoz ért, zúgást hal­lott. Igen sok ház megrepedezett; nevezetesen a’ cathedralis templom éjszaki oldala, ’s a’ püspöki lakás, de sokkal tetemesebben a’ kaszárnya; má­sutt vagy két kémény teteje lerogyott, ’s egyiké­nek köve egy asszonyt meg is sebesített. Nagyobb veszedelem nem történt. A’ nap szép tiszta, ’s fel­hőtlen a’ levegő csendes és kellemes melegségü, mint ez ezelőtt is már régen úgy tartott. Ilyen volt az idő tegnap is, ma szemzett az eső egy kevés­sé, ’s a’ szél fuj erősen. Mind ennél nevezetesebb az, hogy Zemip rézmih­es udvarába,­ már két héttel ez előtt kezdőd­ve ezen ringásig napjában többször zúgást hal­lottak a kútban, melly már azóta megszűnt. Ungvárról Od­. Ildikán. Folyó hónap 150. reggelén nagyon érezhető földrengés vala nálunk, melly az épületeket megrepedezteté, a’ tornyokról leveté a kereszteket, a’ Latorcza és Tisza vizét fenekestül felzavarta ’s azokból a’ halakat kilökdöste. A’ kőművesek, megijedvén a’ kövek elevenségétől, munkáikat elhagyták. Több lakosok gyomor émelygést kaptak, sokan hányásra kénszerítettek. Nálunk a’ szüret Od­­­lsőjén kezdődött. Minden szőlős gazda reménységén felyűl szűrt; egy egy kapára körül belől 2£ hordó must há­­romlik. Még a’ bornak bizonyos ára nincsen, de az bővsége mellett is, mivel igen jó, reményt nyújt a’ kívánt kelés felől. Ung városának cse­kély szőlőhegye 212 hordó dézma bort hozott földesurának a’ sajtólást kivévén, tehát az ungi csekély szőlőbérczek 2178 három három akós hordó bort termettek, ide nem számlálván az urasági és szabad szőlők terméseit. A’ szomszéd Szerednyei hegyek még jobban valának áldva. Sept. vége felé ott már kezdődött a’ szüret. Az 1811, 1822 és 1827dikinél jobb bort remény­iünk. Különös Isten­ áldása volt vidékünkben a’ szőlőhegyeken; mert semmi csapás a’ bőr ter­mést nem érte, sem a’ darázs, sem a’ madarak nem bántották; a’ húrosok és seregélyek már szü­ret közben és utánna mutogatták magokat. Asszut keveset lehete szedni; de még is készítenek több

Next