Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)

1835-01-01 / 1. szám

-­­ vagyon önhasznu és gonosz indító ok által határoz­­tattam-e erre? ’s hiszem-e, hogy az ország hely­­heztetése czélbavett rendszabásaimat sürgetve kí­vánja. Tamworth, mellynek parlamenti követe sir Robert Peel, jólétét ennek attya által, e’ he­lyen (Tamworthban) felállított kézműveknek kö­szönheti. Attya halálakor, melly 1830ban történt, a­ baroneti czímzetben ’s olly nagy jószágban örö­­kösödött, melly őt az alsó ház majd leggazdagabb tagjává teve. 1820ban házasságra lépett mostani szeretetre méltó, lelkes hitvesével, az elhunyt sir John Floyd generál egyik leányával, ki őt ed­dig hét gyermek attyává tette. Későbbi hírek szerént: Sir G. Clerke és sir T. Freeman tie kincstári titoknokok; H. G. R. D­awson, admiralissági titoknok ; lord Mahon, a’ külső ügyeknél al statustitoknok; Sergeant Pennefather Izlandi attorney-general; Devons­­her Jackson sollicitor general; Pollock, ang­liai áttörney -general; F­o 11 e 11 sollicitor-general. December ledikán tartotta az új kormány első kabineti ülését a’ külső ügyek hivatalában. — Londonderry marcou­s az orosz udvarhoz an­gol követté neveztetett. — Graf de Grey (Gran­tham lord, Ripon lord testvére) az admiralisság első lordja, Aberdeen gróf pedig, kinek volt először szánva gróf de Grey helye, gyarmati minister. — December Ildikán halasztatott­ el a’ parlament Januarius ladikéig. A’ biztosok lord L y n d h u r s t, gróf R o s z t­y­n és gróf Jersey valának. Az új kormány tagjai közűl, a’ Times szerént, 15 fog a’ kabinetben üléssel és szavazás­sal bírni, melly szám eggyel több, mint a’ Grey kormánya alatt volt. Westminster választósi Dec. 12dike estéjén tartott nagy gyűlésükben azon tanakodtak, mi tevők legyenek a’ parlament eloszlatásának eseté­re. Westminster mostani képviselőji sir Fran­cis Brdett és Evans ezredes, ki a’ népgyű­­léseket, mellyek London különböző egyházai­ban tartattak , majd mind meglátogatta , ’s a’ Well­in­gton ministerré neveztetése ellen készült nyilatkoztatását London képviselőjének aláírta. A’ fővárosnak 16 képviselője van; 15 aláírta az em­lített nyilatkoztatást, csak sir Francis B­u­r­­dett nem, ámbár ő gazdagságánál és személyes becsületességénél fogva igen nagy tekintetben áll, ’s mindég feje volt a’ whig-párt legszabadabb gon­dolkozású részének. De mostanában mind inkább elvonta magát a­ főváros radicálisaitól, kivált mi­óta barátja H o l h o u s­e, kivel együtt sok eszten­deig volt W­estminster parlamenti követe, az utolsó választáskor Evans ezredes radicálisnak kénte­­len volt helyet engedni. Evans ezredes ugyan jelenté a’ gyűlésben, hogy neki sir Francis B­u­r d­e 11 azt írá , miként ő szerencséjének fogja tartani, ha Westminster választójinak felírását vele (Evansal) együtt adhatja által a’ királynak a’ legközelebbi udvarláskor. (Az alsóház tagjai személyesen csak udvarláskor adhatnak által a’ királynak felírásokat,és szembetűnt már , hogy az udvarnál rég nem tartatott udvarlás. A’pairek ma­gános audiencziát kérhetnek a’ királytól felírások benyújtása végett. London községi tanácsa szinte illy jósal bír. A’ melly felírások nem illy úton adattak által, miind a’ Wellington herczeg kezébe mentek, pedig többnyire ő ellene szóltak.) Mindazáltal hét személyből álló biztosság ne­veztetett, melly sir Francis Burdett urat a’ gyűlés nevében kérje­ meg , hogy nézeteit ’s gondolkozását az új ministeri változásról mon­dan­á­ ki. London Tower Hamlets nevű részének gyű­lésében felírás készítetett a’ királyhoz, ’s megha­­tároztatott, hogy jövő választáskor csak olly can­­didatusok mellett kell szavazni, kik a’ reform­­gyámolitására kötelezik magokat. Dr. Stephen Lash­in­gton ez alkalommal többek közt így szó­­lt: „Midőn azt mondják:­­! ugyan az istenért hidjetek a’ herczegnek, az ég szerelméért hallgas­ , satok sir Robert Peelre, ki a’ katholikusok eman­­cipatióját keresztül vitte, — ezt én csak ostobaság­nak mondhatom. A’ ki illy dolgot békével hall­gat, az együgyű buta, a’ki pedig megvallja, hogy hiszen nekik , az egy áruló. Mint cselekesznek az emberek magános életben? Bíznak-e az ollyanok­­hoz, kikről tudják, hogy elvetemedett gonoszok? Ha a’ magános életben illy nézetekből indúlunk-ki miért nem vagyunk szinte illy óvakodók azok cha­­rakterére nézve, kik bennünket kormányoznak?“ E’ szavak miatt majd párviadalra került a’ dolog sir Robert Peel és Dr. Lushington közt. Sir Robert Peel levél által megkérdezte Lushington urat, valóban használta-e a’ fentebbi kifejezése­ket? Lushington úr igennel válaszolt, de valaki­nek charakterét megsérteni, mondá, teljességgel nem akarta, ’s szavai csak azon kérdést illetik. 5 ) -

Next