Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)

1835-05-30 / 44. szám

nek. Ez utolsó czikkely­re nagy adót vetett a’ moldvai kormány, t. i. minden okára (egy oka 2114 bécsi font) 20 párát (8* pengő kr.) rótt; minélfogva az orosz révekből kivitt illyes árak­kal ki nem állhatja a( concurrent)'át. Az oláh kor­mány 3 perre szállttá a* faggyú kiviteli vámját. Galácz városának a’ hospodár által ígért szabad­­téri kiváltság megvalósítása, és az ezt illető rendszabások megállapítása, fájdalom, még sem történt­ meg. Mostanában olly hír kezde szár­nyalni , ámbár még igen korán, hogy az oro­szok Silistriából és a­ fejedelemségek hadi útjai­ról ki fognának takarodni. Legközelébb egy gö­rög királyi Consul bízatott itt meg, ki hivatali foglalatosságit már elkezdte, ’s a’ görög lobogót lakása előtt kitűzte.“ (Zágráb ujs.). II. Szeben: Főherczeg Ferdinand kir. Fennsége Május 15, 3­6 és 17dik napjain e* városban lévő intézeteket meglátogatta, ’s mind­ezeket megajándékozta; sokán reggeli 6 órakor innen elindult, Brassón, Zvézdi Vásárhelyen és Csik-Szeredán át az lső és 2dik székely határ­­ezredeket akarja megvizsgálni. Az Alig. Zeit. írja, hogy Bécsben május 2 dikán ment véghez würtembergi királyi her­­czeg Sándor királyi Fennségének, több kir. vitézi rendek nagy keresztesének, a’ József hu­szárok ezeredesének, a’ würtembergi uralko­dó királyné testvérének , erdélyi születésű gróf R­h­é d­e y Cl­a­u­d­i­a, úgy külső szépséggel mint ki­­mivelt lelki tulajdonival tündöklő kisasszonynyal házassági egyben köttetése. Az idvezűltlső Ferencz császár kevéssel halála előtt a’ menyaszszonynak Hohenstein grófné nevet adott, mellyet mint a’ kir. hg hitvese viselni fog, az ezen házasságból szü­letendő gyermekek is azon nevet fogják örökölni. (Érd. Hír.). NAGYBRITANNIA. O’Connell Morgant, Alvanley lorddal tör­tént párviadala után, valamelly d’Israeli Benjá­­min nevű ember, közönségessé tett iratában fel­szólította , hogy részére is elégtevő nyilatkozást adjon, mivel atyya által ő is megbántatok. O’Con­nell Morgan azt felelte, hogy ő csak az attyán ejtett hántások végett avatkozik annak dolgába; egyszersmind azt kérdezte d’Israelitől, akarta-e őt személyesen megsérteni. Melly kérdésre mivel emek tagadva felelt, azt hitte O’Connell Morgan, hogy ezzel az egész dolog el van igazítva. Most azonban d’Israeli egy dühös iratot intézett O’Con­nell Dánielhez, mellyben azt minden lehető gya­lázattal illeti, ’s egy­szersmind ezt írta fiának „Ha az úr csupán az attyán ejtett sérelmeket kész megbosszúlni, úgy hiszem hogy őt most e­­léggé megbántottam; legalább ez vala teljes szán­dékom. Ki akartam önteni ellene egész gyűlöl­­ségemet, mellyel charaktere iránt viseltetem, ’s azon utálatot, mellyet bennem magaviseletével támasztott. Ha talán ez érzeteimet ellene teljes mértékben ki nem önthettem volna, óhajtom, hogy azokat most az úr előtt jobban kifejezhes­sem. Nem fogok elmúlatni semmi alkalmat az úr atyya nevét köz­gy­alázatra kitenni, ’s óhajtom, hogy az úr, vagy vérsége közűl valaki próbálja­­meg azon kiolthatatlan gy­űlölségemet megbosz­­szúlni, mellyel őt egész életében üldözni magam­ban feltettem.“ Ezen iratra O’Connell Morgan igen röviden azt felelte , hogy e’ levél hangja minden további értekezést félbeszakaszt közöt­­tök; egyszersmind d’Israelit párviadalra hív­­ta­ ki; de a’ rendőrség, mellynek a’ dolgot a’ d’Izraeli által annak adott nagy nyilvánosság miatt, meg nem tudni lehetetlen vala, mindkettő­­jöket házi fogságba tétette, hihetőleg annak velők megigértetése végett, hogy nem fognak megvere­kedni. Elfogta még a’ rendőrség O’Connell úrnak egy unokaöccsét O’Connell Móriczot is tory ellen­társával együtt, kik ezen egyenetlenség miatt már a’ vívás helyén valának. Beszélik, hogy mind O’Connell Morgan és Móricz , mind O'Connell John, O’Connell Dánielnek másik fia, (kik mind a’ hárman parlamenti tagok) elfogattatván a­ rend­őrség hivatalába vitettek, hol fel kelletett fogad­­niok, hogy a’ föls­ó esztendő hátra lévő részében Ő Felsége minden alattvalói iránt békével fogják viselni magokat.“ D’Israeli Benjámin O’Connell Dániel ellen viseltető gy­űlölségének megértésére meg kell jegyezni, hogy a’ Zsidóból kikeresztel­kedett d’Israeli előbb egészen O’Connell pártjához tartozott, sőt pártfogását némelly Injában próbált követválasztásokban ki is kérte. Nem régiben azonban hirtelen a’ tor­­khoz pártolt­ el, az angol egy­házat tüzes beszédekkel védelmezte, ‘s O’Con­­nellt lázítónak nevezte ; de a’ választások alkalmá­val ismét kimaradt, ’s utóbb O’Connell által, en­nek az izlandi néphez tartott utóbbi beszédeiben, igen kemény kifejezésekkel illettetett, mellyekre x

Next