Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-11-21 / 42. szám
Jádatos buzgó könyörgések bocsáttattak felséges, kegyesen uralkodó hazánk édes atyja Ferdinánd ő Felsége boldog és szerencsés életéért, ’s uralkodásáért az egek Urához, a’ mikor is az isteni tisztelet után délben egy pompás és gadag asztalt adott a’ brassai priv. görög compagnia érdemes bírája. Czerverondaly D. István úr, hol öröm poharak ürítettek Ferdinand ő Felsége egésségéért, az egész fels. császári és kir. házért. Ugyan a’ fennirt napon fentisztelt úr ismeretes jóságát, adakozását sok nyomorult szegényekkel minden vallás és nemzetre való tekintet nél kid közlötte. Az Oláhországba járó kereskedő utat a’sok essőzés annyira elrontotta, hogy minden nap 5— 600 an dolgoznak rajta, ’s még sem tehetek még eddig elő járhatóvá. Körös bánya octob. 30dik 1835. Nemes megyénk kebelében Tresztia nevű oláh faluban, minden előleges tervezés nélkül egy falusi oskola állott fel. Szomorú tapasztalás szerint, illy intézetek növekedése, hol oskolaház, hol tanító híánya miatt lassan eszközöltetik, sokszor csak azon okból is, hogy annál tökéletesbek lehessenek, megindításuk elhalad, pedig az órák komoly intésekkel telnek, ezt perczegtetve: „akarjátok, mert mi emberi erőn feljül nincs, az mind megtörténhetik.“ Jeles példa előttünk az említett falu földes asszonya, ki városi lakását falusival cserélvén fel, ott leányai nevelését szorgalmazta, itt reájok a’ tanítást bízta, ’s így felügyeletek alatt, három leányai, kiknek legidősbike 14 esztendős, kevés hónapok alatt minden tanító és tanuló ház nélkül, (mert tulajdon szűk házokban foly a’ tanítás) annyira vitték a’ mind két nemen való oláh gyermekeket , hogy a’ nagyobbak és jelesebbek magyarúl jócskán olvasnak, írnak, csacsognak és tanítják a’ kissebbeket; annyira hogy piszkost, és bátortalant közöttök látni nem lehet. Egy reggeli oda érkezésemkor, a’ gyermekek vidám csoportja hangos „jó reggelt“ kívánt nékem. Szép reggel volt! Tresztiának gondoltam magamban, arany bányája van , de oskolája többet ér aranynál. (Érd. Hír.) AUSTRIA, Bécs, Nov. Indikén. Zürichi hírlapok egy gyilkosságot jelentenek, (I. 41 szám hírl.), melly, úgy látszik, egy politikai párt bosszúvágya által határoztatott meg, s ugyanannak ábrándos avatottjai által hajtatott végre. Lessing Lajos, német tanuló, kit a" Zürichi lapok szökevénynek mondanak, Nov. Adika éjjelén, különös módon, egy távol eső helyre csalatott, hol másnap 48 szúrással meggyilkolva találtatott. Az iszonyú tett maga mond magára ítéletet, ’s azt erkölcsileg méltánylani felesleg volna. De a’ miveltség érdekében mindenki gondolóra veheti e’ fontos kérdést: illy nemű tettek, nem szomorúan bizonyítják-e , hogy Európa legsötétebb ’s veszélyesebb durvaságba esnék, ha azon elvek, mellyek miatt illy gyilkosságok követtetnek el, csak egy pillanatig is uralkodásra jutnának. Méltán hihetni, hogy ez a’ szövetség valamennyi cantonainak is igaz nemzeti meggyőződése; illy jelenetek mellett a’ monarchiai és respublikai statusforma különbözése tűnik elő, ’s olly tettről, melly az emberi kebelben minden erkölcsi érzetet fellázít, ’s a’ polgári just és rendet lehetetlenné teszi, a törvényes és történeti alapokon nyugvó respublikákban sem ítélhetni másként, mint akármelly fejedelmi uralkodás alatt. De bár közönségessé lenne a’ nézet is, hogy azon kormányok, mellyek eddig szent kötelességeknek tartották ama tanítmányok valósultát gátolni, ezt nem valamelly politikai rendszer, vagy egyes diplomatái czélok érdekében, hanem az emberiség és mindannak nevében cselekedték, mi jusnak, erkölcsnek és lélekismeretnek mondatik; vajha mindenek átlátnák, hogy kerülhetetlenek a’ rút tettek, ha ollyanoknak, kik szóval és cselekvéssel képeseknek mutaták magokat azoknak elkövetésére, hajlék és szabad menedék engedtetik. „Ha a’ schweiziaknak szívükön fekszik, mint egy Zürichi újság szól, Európa előtt megbizonyítani, hogy az erkölcsi vadság, melly a’ személyes önkényt istenségig emeli, vagy a’ just csak pártczélok műszerévé alacsonyítja, erkölcseikhez még nem férkezett, és hogy a’ republikánus mindenek felett igazságos ember, ki mellett az alvó vagy fegyvertelen ellenség is bátorságban lehet,hogy ők igyekezni fognak azon kormányok rendszabásival együtt tartani, mellyek éppen illy érzelemmel vannak ’s kötelességüknek esmerik komoly intézeteket tenni, hogy amaz erkölcsi vadság jövendőben se férkezhessék Európa erkölcseihez. (Oest. Beok.).