Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-07-03 / 1. szám

l­ met sem látnak, őt törvényes követnek el sem is­merhetik ; sőt Zemplén megye’ követeinek meg­­hagyatik, hogy ezen kérdésnek vitatásától ellár­­sani ’s az országnak hoszú időkre kiható közbol­dogságát , jóllétét ’s gyarapodását előmozdítni vágyó k. kir. előadások’ tárgyalásába ereszked­ni ’s a’ netalán e’ kérdés’ túlságos vitatásából e­­redhető bal következéseket minden kitelhető mó­don elhárítani buzgón’s a’ lehetőségig törekedje­nek. 4) Felolvastatván a’ um. magyar kir. Hely­tartó-tanács’ körlevele, miszerint nm. Székhelyi gr. Majláth Antal kir. asztalnok tisztelve szere­tett főispány ő exójának főcancellárrá lett kine­vezéséről és Zemplén megye is értesittetik, több­szörös éljenkiadások hangoztaták a’ megyei terem’ boltozatit. Az elnök-alispány’ előterjesztése’ kö­vetkeztében örömmel osztozának a’ megye Ren­dei abban, hogy ő kegyelmessége tisztelt főis­­pányunk’ méltó üdvözlése ne néma betűkre, hanem !Bécsbe felküldendő fényes küldöttségre bizassék; minek következtében herczeg Breczenheim’ ve­zérlete alatt több mint 30 megyei táblabirákból ’s tisztviselőkből álló fényes küldöttség nevezte­­tett­ ki. Losoncz jun. 29. 1839. A’ losonczi ref. ly­­ceum’ elöljárói köz­hírré teszik, hogy ezen ly­­ceumban a’ másod félévi közönséges oskolai vizsgálatok folyó hó­nokán kezdve tartattak, és mind a’ gymnasiumi mind az akadémiai osztá­lyokban az oskolai ifjúság jeles előmenetelét tanúsította; a’ következő oskolai esztendő pedig veendi kezdetét September hónap elejével.—Je­lentik ezen lyceum’ elöljárói azt is, megigazítva a’ Hirnökben minap hirek ’s tudtuk nélkül meg­jelent tudósítást, hogy miután itt a’ jog­ tanitó­­szék­­. Sárváry Ferencz urnak lemondásával meg­üresedett , és a’ most lefolyt oskolai esztendő am­iatt ideiglen helyettes professor által töltetett volna be. t. Zsarnay Imre ur, a’ késmárki á­­gostai evang. lyceumban eddigi jog-tanitó ide a’ hazai jog-tudomány tanítására közönséges rend­szeréiül professornak meghivattatván , azon hi­vatalt elfogadta légyen, azt a’ következő osko­lai esztendő kezdetével általveendő. Magyar Óvár junius 27k én. A’ nevelésre, melly az embert emberré ’s polgárrá képzi, fel­ügyelni, szent kötelessége az elöljáróságnak. E’ költelességet teljesítő főtiszt. Dresmiczer József prépost ’s győri kanonok f. hó’ 25kén, a’ mikor városunkba jőni ,’s a’ nevelés’ körében olly szép érdemekkel koszorúzott ájtatos szerzet’ vezérle­te alatt létező növendékink’ szorgalmáról ’s elő­meneteléről személyesen meggyőződni méltózta­­tott. Elöljárók, tanítók ’s tanulók köz örömmel fogadók, ’s este vacsorakor Prileczky Pál, sik iskolabeli tanuló magyar beszéddel, az ifjúság* hangászai pedig válogatott zenével üdvözlék a* magas vendéget, kinek ezután a’ collegium’, Ren­dik Ferencz és Vengriczky József tanítók által kivilágított, különféle színekkel, ’s fölirásokkal ékesített kertjébe léptekor harsány örömkiáltás­ra fakadt, a’ sort álló ifjúság. Más nap az elöl­járók’ és tanitók’ kíséretében a’ főtiszt, főpap az iskolákat szem­lélte­ meg, mindenütt üdvözlő be­szédekkel fogadtatva, névszerint a’ dik iskolá­ban Km­ezy Ignácz által jelesen szavalt latin, az 1 és 2kban pedig magyar beszédekkel; az if­júsághoz minden tudományokból több kérdéseket intézett, mellyekre pontos, kielégítő feleleteket kapván, teljes elégültségét nyilványítá a’tanítók’ szorgalma ’s tanulók’ előmenetele felett. Megte­kintő, Segenbecher Ferencz óvári lelkész kísé­retében, a’ nemzeti iskolákat is,’s mind két ne­mű növendékek pontosan és értelmesen felelvén kérdéseire, az adakozóságáról ismert főigazgató, elégültsége’jeleül, többeket megajándékozni szí­veskedett, így ma azon meggyőződéssel, hogy itt a’ tanítók lelkiismeretesen teljesítik nevelési kötelességöket, örömtelve von búcsút városunk­tól, kedves emlékezetét hagyván hátra minden­kinél. Temesvár jun. 24-én. Vidékünkön talán so­ha egy évben sem kezdődött­ el olly korán a’ tar­tós hőség, ’s nem hatott olly ártalmasan az em­beri létszerekre, mint a’ jelen hóban; a’jun. éke óta folyvást növekedő hőséggel ugyanis egyszer­re ütött­ ki az epés idegláz, mint a’ városi orvos jelenté, ’s jelentése a’ nm. m. k. Helytartósághoz is felküldetett. E’ járványban leignkább a’ nőnem szenved, de a’ férfiak sem­ menttek tőle. Már is több jeles ifjú asszonyok, ’s szép reményű lá­nyok, szüleik’ öröme ’s büszkesége, lettek áldo­zativá, sokan pedig sintenek benne (szembetűnő csak belvárosban). A’ hőség naponként növek­szik, sem estve sem éjjel nem találhatni enyhü­lést ; estve a’ lakosok csoportosan tódulnak a’ csa­tornához fürödni,’s már nehányan vízbe is fúltak. Essőhez, hős időhöz semmi remény, a’barometrum folyvást szép időre mutat. Hát még majdjul, ’s a’ kutyanapokban miképen leend dolgunk? 1834 ben tartós volt ugyan a’ hőség, de illy magas fokra nem emelkedett, ’s nem volt nyomasztó. A’ gabnane­­műekből eddig csak a’ török búzának ártott az idöjárat. A’ fecskék mind eltakarodtak, jun. ike óta egyet sem láthatni ’s nem hallhatni.—Libet­­bányáról ellenben jun. likéről olly borzasztó felhőszakadást ’s jégesőt írnak, melly ötven ’s több mázsás sziklatömegeket sodrott­ le a’ he­gyekről , a’ dombokon állott csűröket egészen elsöprötte, az erős kőházakat megszaggatta; a’

Next