Hazánk s a Külföld, 1865 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1865-01-22 / 4. szám
Első évi folyam 4. szám. Január 22. 1865 Rákóczi Erzsébet. (Történeti beszély.) III. A pottendorfi rózsatő. (Folytatás.) A dúsgazdag országbíró a csak most terjengő francia divat szerint épitteté fel a kastélyt s nyírott fasorokat, faragott nymphákat és ámorkákat állíttatott a bokrok közé, s széles egyenes utakat, vízeséseket készíttetett , s a mesterséges kertészet eme torzműveit. E fal-egyenesre nyírott sorok között ezúttal nagy menynyiségü és fényesen öltözött úri népség özönlött alá fel. „A festői csoportot vih mely egy-egy kiválóbb egyéniség körében különbözőképen csoportosult össze. Ott szeszélyes alkatú gloriette alatt egy csomó ifjú magyar nemes a magas kopasz homloku Vitnyédi Istvánt hallgatja, ki lángoló szavakkal festi felekezete sérveit. Kemény hangjához s művészi előadásához a hol kell, még könyvit sem kíméli. Tovább néhány jezsuvita méri hosszú léptekkel az utakat. Rendesen latinul és egészen csendesen beszélnek e sötét alakok egymás között. De legérdekesebb csoport gyűlt össze egy díszes ponton, melyen csupán egyetlen rózsabokor állott, de honnan gyönyörű kilátás nyílt végig a Lajtha völgyére, fel egészen a Szent- István tornyáig. Itt az óriási termetű Wesselényi nádor s neje,a még mindig szép Széchy Mária mellett a simanyelvű házigazda s ennek ellenkezője, a heves és mogorva Zsányi Péter állottak. Tagjáztatásaikból, melyekkel élénk beszédeiket kisérték, már távolról kivehető, hogy érdekes dolgokról beszélhetnek. — Én pártolom a nádorné indítványát, — mondja Nádasdy. —• A megszólítással s lebeszéléssel igy senki sem veszélyezteti magát s kényszer színét a dolog egyáltalában nem viseli. aros éljenzéssel fogadták