Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-04-22 / 16. szám

Hazánk s 242 KÜLFÖLD. nak a magyar nyelv tanszékére 2000; a pesti egyesült ágost. és reform, árvaintézetnek 500; a nemz. múzeumnak 500 ftot, s azonkívül ritka szép olajfestményei közül 19 darabot; a protest, cen­trális tőkéhez 500, s a pesti reáliskolának 600 flott hagyott. — Végül, utolsó rendelkezésének egyik pontja így szól: „A scytha­s különösen a magyar faj, egyedül áll talán a világon, mely az idegen nemzetiségeket nemcsak hogy el nem nyomta, hanem jogait velők megosztó. Hazánkban mindamellett háladatlan nemzetiségek is laknak, mig saját fajunkbeliek, Erdélyben a székelyek s a moldvai és bukovinai magyarok pusztulásnak ki vannak téve. Gyakran gondolkodtam, hogy bár­mennyire nyomottak vagyunk, nem lehetne-e el­lensúlyt találnunk azok ellenében, kik hazánkat idegen népséggel gyarmatosítani erőködnek, az­ál­tal, hogy a saját faj­unkbelieket hazánknak mégis visszanyerjük és őket megmentsük. 10.000 ftot tehát oly alap kezdeményezéséül hagyományozok, melynek kamatjaiból a kivándorlásnak indult szé­kelyek, vagy a moldvai és bukovinai magyarok és azoknak gyermekeik hazánknak tartassanak meg. Ily tőkének országosnak és az országgyűlés­től függőnek kellene lenni, de miután kezdemé­nyező vagyok, s nem tudni, ez ügyet valaha, vagy mikor foghatja az ország magáévá tenni, e tökét az említett célnak megfelelő kezelésére s idővel gyarapítására, a magyar tudós akadémiára bízom; ha pedig az eszme életre való nem lenne, a leg­­megközelitőbb célra fordítását szintén az akadé­miára bízom.“ Azon férfiúnak, kinek szive akkor is a közös haza boldogságáért dobogott, kinek agya akkor is fajunk föntartásáról gondolkozott, midőn a földi élettel már számot vetett, az ilyen férfiúnak bár­mily egyszerű legyen is élettörténete, az mégis ta­nulságos. Kralovánszky György köz- és váltójogi ügyvéd, nemes család ivadéka, Sárosmegyében 1818. jún. 12-én született. Atyját, szintén Györgyöt, ki Eper­jesen telepedett le és gazdasággal foglalkozott — igen korán, alig 3 éves korában vesztette el, 75 éves édes­anyja azonban még most is él Eperje­sen.­­ A megboldogult iskoláit folytonosan az eperjesi kollégiumban végző, hol a híres Csupka jogtanár tanítványa volt; azután a joggyakorlatot Kardos Sámuel eperjesi kerületi táblai ügyvédnél kezdé meg, azt Kassán folytató egy ideig, míg végre 1839-ben a már akkor Pesten joggyakorla­ton levő testvérbátyja, Kralovánszky István felhí­vására szintén Pestre jött. Itt eleinte a mérnöki pályára akarta magát szentelni, de erről csakha­mar lemondott, és előbb Karlovszky ur irodájá­ban, aztán Schveiger Antal táblai ügyvédnél nyert alkalmazást, innen Simon Flórent oldala mellé ál­lott, s ezen időben, t. i. 1841. évben — közben még a pozsonyi országgyűlést is rövid időre meg­látogatván — az ügyvédi vizsgát letette. Később segédképen Jelenffy Ágoston ügyvéd ur irodájába ment, és azt két évnél tovább vezeté, miglen 1844-ben maga nyitott irodát. 1845. év elején gyakran betegeskedvén, testvérbátyjával ügyvédi társaságba lépett, mely társaságban együtt lakván, 6 évig példás szorgalommal és tapintatos ügyes­séggel működött. — Azután ismét, egészen kora haláláig önállólag folytató ügyvédi pályáját, hoz­záfordult ügyfeleinek teljes megelégedésére, ritka szorgalommal és takarékossággal. — Házasságra 1856. juli 12-én budavárosi Kiss Etelkával lépett, s noha igen szerette a gyermekeket, ilyekkel őt a sors egész házassága alatt meg nem áldotta. E földi pályáját 1866. ápril 2-án végze be, rokonai, számos barátai, ismerősei s bizonyára minden ma­gyar bánatára. Végrendeletének egyik pontjában e szavakat mondja: „Közlegénykép töltöttem be helyemet azon meggyőződéssel, hogyha mindenikünk megállja helyét, élni fog a hon győzhetetlenül,é­s ehhez cikkünk befejezéséül Petőfink egyik költeményé­ből néhány sort csatolunk ide: Tiszteljétek a közkatonákat! . . . Mit tudják ők, mi az a dicsőség ? S ha tudnák is, mi hasznuk van benne? . . . Tiszteljétek a közkatonákat. Nagyobbak ők, mint a hadvezérek. A trón] — Történeti ! A 1­0-ik század második felében vagyunk. Az idő tavasz felé közeledett, Görgény bástyái diadémként ültek a zöldfátyolos természet fején, s az ablakok, mint gyémántjai ragyogtak le a neki hódoló jobbágyvidékre, a­­ h­á 8­z beszély.­­ A vár északnyugati szögletén egy ablak koc­káin át tágas terembe tekintett a nap rózsaszín arca. A kandallóban vidám tűz lobogott, s előtte két nagy, zöldbársony szék állt egymással szemben.

Next