Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1866-07-15 / 28. szám
4X4 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. el; azért elhatározták ennek lerontatását és újjáépíttetését. És az ige 1855-ben, Részér János városbiró felszólítására, megvalósult. A pályázó építészek tervei közül Gianone Ágoston hazánkfiáé, m ..c oly terv, mely valamint külsejében szép és jó ízlést árult el, úgy belsejének célszerű felosztása által az igényeknek teljesen megfelelt és azokat kielégítés fogadtatott el, és jön, mintegy 30,000 frt kamatra fölvett pénzen, kivive. A kivitel után az épület külcsinossága csakugyan megfelelt célszerű felosztásának is. Mert földszintjének előterét hat bolt, a pénztár és más három szoba foglalja el, míg az udvar felöli oldalon a szolgaszemélyzet és mások lakosztályai, úgy az őrtanya és a börtönök vannak. Az emelet legszebb részét a hat öl hosszú és három öt széles főterem foglalja el középen. A jobboldali szobák a jegyzői lakot, a baloldaliak a jegyzői és bírói hivatalt képezik. A főterem belseje szintoly góth idomú, mint az egész épület. A ház első pillanatra nem látszik elég szilárdnak , de terméskő alapja és jól kiégetett vastagfalai ellenkezőt bizonyítnak. Nyárfi: A m o s to (Bei Jókai (Foly Mikor tizenöt esztendős lett Róbert, akkor Roene elkezdett neki mesélni a délszaki paradicsom szép leányairól. Oh tizenöt éves korában már megérti az ember a különbséget a kék és fekete szem között! Flandriában tündéreknek neveznék őket, akiket ott leányoknak hívnak: tűz a szemeikben, tűz az arcaikon , tűz a kebelükben. Phoenix lesz szerelmüknél az ember, mert megég benne és újra születik. De valamennyi között legszebb a király leánya, Diana. A szűz hold, a szerelmes hajnalcsillaggal egyesülve. Hajfürtéi a virágok himporát verik le, mikor a mezőkön sétál. Száz ifjú lett már őrültté miatta, de ő egynek sem adta kezét. Nagyon fiatal még, alig tizennégy éves. „Épen hozzám való“, gondolta magában Róbert , és azután sokáig elálmodozott a mostoha szép meséin azokról a déli szüzekről egy boldog ország virágos ligeteiben, kik ott hosszan lebocsátott fekete hajjal járnak, karcsú derekaikon hímes övvel átszoritva a patyolat ing, mikor táncolnak, úgy repül a légben az a hosszan hullámzó hasomlatag, mikor mosolyognak, olyan ragyogva tündököl klaris ajkaik közül a keleti gyöngynél ragyogóbb fogsor! — Mennyire másformák Roene udvarában a hölgyek, sápadt, festett arccal, tengerszín szemekkel, kemény vállfüzével laposra szorítva, mintha ők is csatába készülnének, páncélos ruhában, sárga hajfürteik egymáshoz ragasztva, fésűkre feltekerve, hegyes bársonysisakok alá kényszerítve. Fogaik pedig szertelen nagyok, s vagy nagyon ritkák, vagy olyan sűrűk, hogy egymásnak éllel háttal fordulva állnak a sorban. a meséi. :ély.) Mórtól. tás.) „Oh mint szeretném én ezt az országot meghódítani.“ Mikor pedig tizenhat éves lett Róbert, akkor azt mesélte neki Roene, hogy a szép boldog országot távol tengeren átjött barbárok rohanták meg; pogány, Krisztustagadó saracénok. Emberek oroszlánfejjel, lólábakkal. Rájuk nézni förtelem, szavaikat hallani irtózat. Amit beszélnek, az mind istenkáromlás, amit tesznek, az mind halálos bűn. Ezek legyilkolták a szép déli ifjakat a boldogországban, meghóditák a föld népét, az öregeket rabláncra verték, a templomokat elfoglalták és lovaikat álliták azokba. A szép hajadonokat pedig vásárra hajták és eladták rabul. „A szép királyleányt is?“ kérdezé Róbert. „Azt magának tarta meg a mór kalifa Al-Bohágen, s mert a király leány nem akarta őt férjül elfogadni, bezárta őt egy sziklatoronyba, mely teli van kígyókkal, hideg hüllőkkel, s onnan nézi vasrostélyon keresztül a szép Diána a távol tengert, várva, hogy mikor jön a távolból egy lovag, ki őt onnan megszabadítsa.“ „A Jézus vérére esküszöm, anyám! nem szabad neki soká várni!“ Hiszen ha csak mese lett volna mindaz, amit Roene királyné mostoha fiának elregélt, az még mind jó lett volna rá nézve, majd megjött volna az esze, majd kigyógyult volna a mesékből. Ámde az volt az ő veszedelme, hogy valóban létezett az a boldog ország: Spanyolország északnyugati szegletében Galíciának nevezik azt, s Galicia kis királyságát csakugyan elfoglalá a saracén.