Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-07-15 / 28. szám

4X4 HAZÁNK S A KÜLFÖLD.­ el; azért elhatározták ennek lerontatását és újjá­­építtetését. És az ige 1855-ben, Részér János vá­­rosbiró felszólítására, megvalósult. A pályázó építészek tervei közül Gianone Ágos­ton hazánkfiáé, m ..c oly terv, mely valamint kül­sejében szép és jó ízlést árult el, úgy belsejének célszerű felosztása által az igényeknek teljesen megfelelt és azokat kielégí­té­s fogadtatott el, és jön, mintegy 30,000 frt kamatra fölvett pénzen, kivive. A kivitel után az épület külcsinossága csak­ugyan megfelelt célszerű felosztásának is. Mert földszintjének előterét hat bolt, a pénztár és más há­rom szoba foglalja el, míg az udvar felöli oldalon a szolgaszemélyzet és mások lakosztályai, úgy az őrtanya és a börtönök vannak. Az emelet legszebb részét a hat öl hosszú és három öt széles főterem fog­lalja el középen. A jobboldali szobák a jegyzői la­kot, a baloldaliak a jegyzői és bírói hivatalt képe­zik. A főterem belseje szintoly góth idomú, mint az egész épület. A ház első pillanatra nem látszik elég szilárd­nak , de terméskő alapja és jól kiégetett vastag­­falai ellenkezőt bizonyítnak. Nyárfi: A m o s t­o (Bei Jókai (Foly Mikor tizenöt esztendős lett Róbert, akkor Roene el­kezdett neki mesélni a délszaki paradicsom szép leányairól. Oh tizenöt éves korában már megérti az ember a különbséget a kék és fekete szem között! Flandriában tündéreknek neveznék őket, a­ki­ket ott leányoknak hívnak: tűz a szemeikben, tűz az arcaikon , tűz a kebelükben. Phoenix lesz sze­relmüknél az ember, mert megég benne és újra születik. De valamennyi között legszebb a király leánya, Diana. A szűz hold, a szerelmes hajnalcsillaggal egyesülve. Hajfürtéi a virágok himporát verik le, mikor a mezőkön sétál. Száz ifjú lett már őrültté miatta, de ő egynek sem adta kezét. Nagyon fia­tal még, alig tizennégy éves. „Épen hozzám való“, gondolta magában Ró­bert , és azután sokáig elálmodozott a mostoha szép meséin azokról a déli szüzekről egy boldog ország virágos ligeteiben, kik ott hosszan lebocsá­­tott fekete hajjal járnak, karcsú derekaikon hímes övvel átszoritva a patyolat ing, mikor táncolnak, úgy repül a légben az a hosszan hullámzó h­asom­­latag, mikor mosolyognak, olyan ragyogva tündö­köl klaris ajkaik közül a keleti gyöngynél ragyo­góbb fogsor! — Mennyire másformák Roene ud­varában a hölgyek, sápadt, festett arccal, tenger­­szín szemekkel, kemény vállfüzével laposra szo­rítva, mintha ők is csatába készülnének, páncélos ruhában, sárga hajfürteik egymáshoz ragasztva, fésűkre feltekerve, hegyes bársonysisakok alá kényszerítve. Fogaik pedig szertelen nagyok, s vagy nagyon ritkák, vagy olyan sűrűk, hogy egy­másnak éllel háttal fordulva állnak a sorban. a meséi. :ély.) Mórtól.­ tás.) „Oh mint szeretném én ezt az országot meghó­dítani.“ Mikor pedig tizenhat éves lett Róbert, akkor azt mesélte neki Roene, hogy a szép boldog or­szágot távol tengeren átjött barbárok rohanták meg; pogány, Krisztustagadó saracénok. Emberek oroszlánfejjel, lólábakkal. Rájuk nézni förtelem, szavaikat hallani irtózat. A­mit beszélnek, az mind istenkáromlás, a­mit tesznek, az mind halálos bűn. Ezek legyilkolták a szép déli ifjakat a boldog­­országban, meghóditák a föld népét, az öregeket rabláncra verték, a templomokat elfoglalták és lo­vaikat álliták azokba. A szép hajadonokat pedig vásárra hajták és eladták rabul. „A szép királyleányt is?“ kérdezé Róbert. „Azt magának tarta meg a mór kalifa Al-Bohá­­gen, s mert a király leány nem akarta őt férjül elfogadni, bezárta őt egy sziklatoronyba, mely teli van kígyókkal, hideg hüllőkkel, s onnan nézi vas­rostélyon keresztül a szép Diána a távol tengert, várva, hogy mikor jön a távolból egy lovag, ki őt onnan megszabadítsa.“ „A Jézus vérére esküszöm, anyám! nem sza­bad neki soká várni!“ Hiszen ha csak mese lett volna mindaz, a­mit Roene királyné mostoha fiának elregélt, az még mind jó lett volna rá nézve, majd megjött volna az esze, majd kigyógyult volna a mesékből. Ámde az volt az ő veszedelme, hogy valóban létezett az a boldog ország: Spanyolország észak­­nyugati szegletében Galíciának nevezik azt, s Ga­licia kis királyságát csakugyan elfoglalá a sa­­racén.

Next