Hazánk s a Külföld, 1866 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1866-11-25 / 47. szám

H­o­rj­á­n Er­ni­k. Midőn most országgyűlésünk ismét megkezdi egybegyült kép­büszkeség nagyfontosságú működését s az viselők sorain eltekintünk, öröm és szállja meg lelkün­­ket annak meg­gondolására, hogy a hazánk sorsa fö­lött őrködni hiva­tott férfiak közt a közélet és ismere­tek minden kü­lönböző ágából , mennyi jeles kép­zettségű erővel bí­runk. Ha minden szak kitűnő kép­viselői iránt tiszte­lettel viseltetünk, e tisztelet megil­leti Hollán Ernőt is, ki a mérnöki és gépészeti tudo­mányokban mint elméleti tudós s a gyakorlati kivitel embere egyaránt kiváló, s országos közlekedési ü­­gyünk s átalában a politikai s nemzetgazdászat terén egyik elsőrendű tekintély, mint képviselő pedig a Deák-párt egyik jelessége, s többi közt a közös ügyi 15-ös albizott­ságnak is tagja. Ennyi jogcím igazolja azon sok­szoros elismerést, melyben az akadémia, intézetek és egyesületek, a képviselőház, s mindenekfelett a közvélemény részéről már eddig is, mielőtt pá­lyájának tetőpont­ját elérte volna, találkozott. Hollán Ernő Szombathelyen , 1824-ben szüle­tett. A szükséges előismeretekkel kellően felkészül­ve, 1839- ben Bécs­­ben az „Ingénieur Akadémiá­ba lé­pett, s e katonai intézetben öt évet töltött. Osztályá­ban mindig első és kitűnő volt, s az ilyeket küldöt­ték rendesen vár­­épitésekhez, mi Austriában akkor kevés volt folya­matban. 1844-ben mint mérnökkari (genie) hadnagy Komáromba ren­deltetett, s munkás részt vett a monostori erődí­tések előmunkálataiban. Komáromból később Lem­­bergbe­ a generál kommandóhoz helyeztetett át, hol az 1848-ik év elején mérnökkari főhadnagy volt. Hollán Ernő.

Next