Hazánk s a Külföld, 1867 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-13 / 2. szám
18 HAZÁNK S A KÜLFÖLD. nem tud magyarul, s csak másodkéz után — németből — fordít. Chassin Viktor szintén nem ismeri nyelvünket, s az, hogy fordítása mégis hű, főkép Irányi Dániel és gróf Teleky Sándor fáradozásainak köszönhető. Igaz, hogy a német fordítások — sőt a franciák is — hüvebbek az angolnál, Chassin könyve pedig az által is becses, hogy Petőfiről oly dolgokat használhatott föl, melyek eddig nem voltak közzétéve, de a másnyelvű fordítók nem bírnak azon két nagy előnynyel, melyek sir John Bowringot oly jelentékenyen támogatják, és a sikert mintegy biztosítják neki. Először is Bowringnak igen szép angol nyelve van, könnyen versel, öszhangzatosan rímel s kifejezései dallamossággal bírnak. Másodszor: báró Bowring irodalmi és társadalmi tekintély, mert jeles író és nagy érdemű államférfi. Az ő kezéből szívesen veszik Petőfit az angol faluk kunyhóiban és úgy, mint a londoni palotákban. Amit Bowling ad, az nem lehet rész, — ez ama kedvező jelővélemény, melyet támaszt. S midőn ily ismertetője támad nemzetünk ama költőjének, ki egykor nálunk a legszebb tavasz pacsirtája volt, úgy hiszszük : mindenki örömest fogja hallani a feleletet a természetes kérdésre : ki ez a Sir John Bowring ? Most már öreg ember és angol baronet, ki 1792-ben (szép évszám a magyar történelemben is) Exeterben született, s egy kereskedő fia volt. Londonban tanult, és csakhamar sok nyelv tanulására adta fejét. Hires „polyglott“ jön, s már fiatal korában bámulat tárgya, minthogy húsznál több holt és élő nyelvet birt. Így jött ismeretségbe az öreg Bentham Jeremiással, e nevezetes bölcsész és nemzetgazdászszal, kinek tanítványa jön, még pedig annyira kedvelt tanítványa, hogy Bentham őt hatalmazd föl végrendeletileg összes munkáinak kiadásával, így lépett Bowring az irodalom és nemzetgazdászat gyakorlati terére. Sok évig a híres „Westminster Rewiew“-t szerkesztő, miközben gyakran választák állami bizottmányokba és külföldre küldötték az ottani kereskedelmi és államgazdászati állapotok tanulmányozása végett. Franciaországot, Svájcot, Spanyol-, Német- és Magyarországot beutazván , gyakorlati ismereteiről több könyvet adott ki. De a költészetről sem feledkezett meg. — 1827-től 30-ig valami tiz kötet műfordítás jelent meg tőle: spanyol néprománcok, orosz, lengyel, szerb és cseh népdalok, cserkesz költemények, hollandi és flamm versek, a német Chamisso stb. 1830-ban Londonban ada ki „Poetry of the Magyars“ című 312 lapra menő nagy könyvét. Ő . volt az első, ki a magyar költészetet Európa előtt ismertetni kezdé, mert gróf Majláth János német fordításai csak később jelentek meg; dr. Toldy (akkor még Schedel) Ferencnek Bécsben 1828. kiadott „Handbuch der ungarischen Poesie“ című munkája pedig a hazán túl alig volt ismeretes. Bowring 90 költemény rimes fordításában 25 magyar költőt mutatott be, s a mi eredeti, köztük 65 igazi népdalt, melyek akkor még a magyar irodalomban sem valának ismeretesek, (a Kvisfaludy-társaság népdal gyűjteménye másfél évtized múlva jelenvén meg,) s melyeket dr. Rumy Károly küldött neki. Ekkor azon különösség fordult elő, hogy a magyar népdal irodalmilag először nem eredetiben, hanem angol fordításban szerepelt. Találunk ugyan egyeseket Kulcsár István lapjában és Toldy Ferenc „Handbuch“-jában is, de csak ritkaság vagy curiosum gyanánt, mint paraszt dolgokat. Bowring azonban egyebet látott bennök : a költészet igazi meleg erőt, mely forrása lehet a műköltészetnek. Zrínyi Miklóstól Vörösmartyig minden nevezetes magyar költő eléggé képviselve van Bowring könyvében. Miután e könyvet Bowring kiadta, megvált a szépirodalomtól, s minden tevékenységét a politikára és nemzetgazdászatra fordítá. Tagja volt már ekkor a híres „Royal Societynek,“ a hollandi, frizlandi,gröningeni,pétervári, párisi, leydeni, athenei, turini, sheffieldi és (hálából) a magyar akadémiáknak. 1840-ben angol küldött lett a svájci kormánynál, 1844-ben otthon parlamenti tag. Később az angol-khinai tartományok alkirálya. Nyolc évig uralkodott a távol keleten, s mint angol nagykövet beutazta Japánt és Sziámot is. Ez évek gyümölcse , leghírebb munkája — „Siam and the Siamsi“, 2 kötetben, mely Londonban 1860-ban jelent meg, s több nyelvre lefordíták. Bowringnak köszönhető azon virágzó kereskedelmi összeköttetés létrehozása, mely egyfelől Siám, másfelől Angol- és Franciaország közt létezik. Személyes baráti viszonyban állván a siámi királylyal, ennek felhatalmazottja ő jelenleg is minden európai udvarnál. A Hawai-sziget királynéjával szintén benső barátságban áll, s ha e királyné Angolországban időz, akkor rendesen az öreg Bowringhoz Exeterbe száll. A khinaiak azonban — valljuk meg — nem kedvelték ily nagyon, s mint mondják , első neje is Hongkongban khinai méreg által halt volna meg. Keletről 1860-ban tért vissza, midőn a királynő angol baronetségre emelte, azóta második nejével Exeterben él, s nagyon szívesen látja mindig a