Hazánk s a Külföld, 1868 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1868-03-26 / 13. szám
194 NAZAN ÉS A KÜLFÖLD. Alkalomszerűnek találjuk, tehát, ha Tompának az Akadémia általi kitüntetésekor egyszersmnd, Toldy nyomán, rövidre vont életrajzát is közöljük. Tompa Mihály Rimaszombatban, 1819. szept. 29-dikén szegény, de nemes apától született, kinek elei a székely földről szakadtak ki, hol mindmáig több család él e néven. Anyja korai halála után apai nagyatyjához került Igricébe, (Miskolc közelében, hol gyermekségét töltötte s az ottani falusi iskolában elemi oktatását nyerte. Ekkor alsó Borsod tősgyökeres magyar népe közt folyván le gyermekével, ott szítta be azon eredeti tiszta magyarságot, mely idővel írásain annyira érezhető lett; ott ismerkedett meg a nép szokásai, sajátságai, kifejezésmódjával; egész nap az erdőt, tavat, nádasokat bújván, ismert minden növényt, minden madarat, e természetélet költötte fel benne azon értéket a természet iránt, mely költészete egyik tárgyas alapját teszi. Igen valószinü, hogy a falu iskolája fejezte volna be művelését, ha iskolamestere, Bihary György, — kire most is a legmelegebb hálával emlékezik, — képességet látván a még gyenge növedékben, csupa szenvedélyből nem avatja be a latin nyelv elemeibe s más szükséges ismeretekbe, s végre közbenjárása, sőt tőle telhető áldozatai által ki nem eszközli, hogy a sárospataki kollégiumba adassék, hol pártfogók hiányában érzékeny nélkülözések közt nyomorogva, folytatta tanulmányait. E sors az iskolát meg is szakasztatta vele egy évre, melyet mint segédtanító, Sárbogárdon töltött; hanem Patakra ismét visszatérvén, mint kitűnő a legkitűnőbbek közt, végezte pályáját. A magyar irodalommal is Patakon ismerkedett meg ; legtöbbet lendített rajta a kollégiumban virágzott magyar társulat, melynek (mint egykor Szemere Bertalan, Erdélyi, Szeremley, Kazinczy Gábor sat.) ő is munkás tagja volt. Elvégezvén tanulását, Eperjesen találjuk őt mint nevelőt, hol a széplelkü Kerényi Frigyessel megbarátkozott és Petőfivel — kivel már leveleket váltott — először találkozott. Együtt olvastak, írtak, egymást bírálták s versenyeztek, minek emlékezetét mindhármuknak „Erdei lak“ című verseny-költeményei tartották fenn, melyek mindegyikük versgyűjteményeiben is megjelentek. Már ekkor ismeretes volt Tompa a figyelmes közönség előtt szép dalai után, melyekkel először az „Athenaeumban“ lépett föl s ezóta mind ezen, mind a többi szépirodalmi lapot lyrai darabjaival időről-időre emelte. — Az ügyvédi pályára lévén elhatározva, 1845 végén Pestre jött, hol a néhány év óta gyakrabban betegeskedett költő a Rókuskórházba került, hol többi közt igen elterjedt „Télen nyáron pusztán az én lakásom“ című népdala is készült. Vért köpött, ami összeköttetésben az őt nyomó szükséggel, kedélyét is betegessé, túlérzékenynyé tette, mi költészete első szakában művein is érezhető volt. Az említett év végre egy új élet kezdete lett rá nézve. Kiépült bajából s váratlanul meghívást kapván a bejei (Gümörben) papságra, bár paptársai erős ellenszenvüket éreztették vele, mégis biztosítva litván jövendőjét s munkásságának gyakorlati irányt tűzve ki, lelke is csakhamar kifejlett borulataiból. Új köre dacára a költészetnek is nyomósabb figyelem jutott s nem sokára megjelentek „Képregéi és népmondái“, melyek húsz nap alatt második kiadást értek s Tompa hírét csakhamar megállapították. Ugyanekkor a Kisfaludy-Társaság versenyén is megjelent, hol „Szuhai Mátyás“ című költeménye dicséretet és külön díjt aratott, (1846- ban), sőt a társaság tagjául is választás mint ilyen, „A várt, osújfalusi jegyző “ címü költői beszélyével köszöntött be. Ezek után következtek (1847) eddig megjelent válogatott művei „ Versek“ egyszerű címmel. 1848-ban egészsége teljes megerősítése végett Gräfenbergben mulatott, honnan visszatérvén, mint tábori pap, honvédseregünkben szolgált s a lajtai táborozásban jelen volt. A fegyverletétel után Keleméren választatott prédikátorrá, 1852- ben pedig a hamvai jobb állomást nyervén el, megházasodott, s máig is Gömör e csendes falujában lakik. Házát — a hamvai mezőről tekintve — a 4-dik oldalon lévő képünk tünteti az olvasó elé, s tudjuk, hogy az egyszerű tornácos lak rajza, melynek fedele alatt annyi, a nemzet szivéhez szóló költemény született, ez oknál fogva minden olvasónkat érdekli, s azért is, mert költőnk itt élte élete legboldogabb, de szenvedésekben is gazdag utóbbi éveit, s jelenleg is súlyos betegség kínzó rohamai közt, mindnyájunk részvéte mellett, itt tölt álmatlan éjeket, nem üdítő napokat. Tompa költészete a nemzet szenvedése legkeserűbb napjaiban emelkedett legmagasbra; adja isten, hogy testi szenvedéseiből is diadalmasan vezesse őt javulás felé a Gondviselés.