Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-01-14 / 2. szám
Hazánk s a külföld. 19 fában magas termetű izmos ember. Gazdagságához mérve a lehetőleg egyszerű öltözékben szokott járni, csakis egy-egy drágakövet lehete látni, hol süvegén, hol mentekötőjén. A közéletben hallgatag, csendes ember volt, de hirtelen lobbanó, s aztán makacs; belsejében határtalan nagyravágyás dúlt, de ezt oly ügyesen elrette, hogy csak legbensőbb baráti sejtheték egész idáig. Midőn vendégei letelepedtek, így szólt hozzájuk: „Nemes , nemzetes, vitézlő uraim, üdvözlöm önöket szegény házamnál, üdvözlöm önöket, mint az ország önállásának bajnokait, mint olyanokat, kik nem hajlandók tűrni semmi zsarnokságot, jöjön az bárkitől, kik meg fogják mutatni, hogy szabad nemesek, független urak és nem lesznek rabszolgái egy idegen királynak ; igen ! Hunyadi Mátyás nem királya egy szabadságát féltő erdélyi nemesnek, — nem teli nekünk Hunyadi Mátyás Szilágyi Mihály uram kreatúrája, nem királyunk. Jelszavunk az egyetértés! Fel fogom olvastatni nagyuraim előtt Zápolya Imre és István uraimék levelét, kik közös egyetértésre és közös működésre szólitanak fel — és ha mindenekben megegyeztünk , akkor átmegyünk a szomszéd terembe, hol ránk három vajdánk várakozik.“ Egy szegény vándorbarát a Zápolyák levelét felolvasta s az urak elkezdvén tanácskozni, a pártütés terére léptek, és mintha a századok intő szavát megérteni nem akarták volna, jogellenes kiváltságaik védelmére életre halálra szánták el magukat. — Igaza van Veres Benedek uramnak, mert azon ember, ki megengedi, hogy jobbágyaink szabadon költözködhessenek, megtámadja tulajdonunkat, s legyen az akár Hunyadi Mátyás, akár más ember fia, nekünk nem királyunk! Szólt losonci Bánffy László. — És még a lucrum cameraet is fizettetni akarja velünk, — mert ha látszólag az egészet eltörlé is, a helyébe állitott új adót tőlünk, az ország főnemeseitől is szedetni akarja, folytatá Iklodi. — És a koronavámokat ? Hát a mienkből akar meggazdagodni ? ha nem tudja hordozni a királyi fényűzést, minek tolta magát az ország nyakára ? kérdé az egyik — Hogy barátait ott Magyarországon a mi vagyonunkból gazdagítsa, — felelt a másik. — így zsarnokoskodik rajtunk mindig Magyarország, de ezt nem tűrjük. Erdély magára is fennáll, nekünk más király kellés a mint láthatjuk Zápolya uram leveléből, lesznek Magyarországon is, kik hozzánk csatlakoznak. Tehát lássunk dolgunk után! így beszélték tele egymást az elégületlen főurak; az egyik szász királybíró hosszú beszédben adta elő, hogy Mátyás mennyire sérti naponkint az ő privilégiumaikat. Beszédére kevesen hallgattak; az alatt Veres Benedek rendrőlbeszélt az urakkal de egyiktől se tudta kicsalni azt, a mit akart, hogy t. i. fővezérnek, vajdának vagy ha kell, fejdelemnek is ő volna a legjobb. — Mit kell hát tennünk ? kérdé Drági István. — Ki fogjuk mondani,— feleli Veres Benedek, — hogy Erdély független ország, semmi viszonyban sem áll Magyarországhoz . Magyarország fejedelme, Hunyadi Mátyás, nem királya Erdély nemeseinek és nemzeteinek. — Az országot védállapotba helyezzük, nemesi fölkelést hirdetünk s a határokat elzárjuk. Kiki ereje szerint kiállítja bandériumát s ez elhatározásunk folytán uj fej delnet választunk! Az egész gyűlés hangos helyeslést kiáltott, — hogy valaki ellenezte volna, nem lehetett észrevenni ; a háttérben azonban két ifjú némán hallgatott. — Rafael atya, kigyelmed írásba teendi, a miket kimondottunk, — folytatá Veres, — és mi mindyájan aláírjuk, a vajdákkal is aláíratjuk és mindezek megtartására, végrehajtására esküvel kötelezzük magunkat. A szegény barát, ki a törvények szavaira, a crimen laesae majestatisra és annak büntetésére gondolt, ijedtében mint a nyárlevél reszketni kezdett, de ellent mondani sem volt bátorsága; maguk a főurak is — ez utóbbi szavakra — némileg megdöbbenve hallgattak. — Igen, jó uraim, igen — folytatá a vezér, — mi nem vagyunk bábok, hogy egy gyermekkirály velünk játékot űzzön, mi hazánk és szabadságunkért szállunk síkra. A gyűlés ismét helyest kiáltott. Rafael atya az egész dolgot írásba tette, s az urak neveiket részint aláirták, részint aláíratták. —■ Az én nevem után irja oda kigyelmed, — szólt ismét Veres Benedek, — hogy én a haza védelmére ezer lovast és ötszáz gyalog katonát állítok. — Én meg hatszáz lovast, — folytatá Bánffy és négyszáz gyalogot, s mindenik elmondá, hogy mennyit állít ki; — a szám tízezer körül járt. Veres Benedek az írást kezébe vette s végigolvasva, bámulva kiáltott fel: Hogyan, Apafi uram, kigyelmed nem írta alá ? és Tárkáni Bálint, kigyelmed sem ? — Nem, szólt Apafi. — És miért?