Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-16 / 37. szám
578 Hazánk s a külföldi bérré emelkedett, mig végre II. Rákóczy György Törcsvárat a hozzá tartozó falukkal 11.000 forintért Brassónak örök áron eladá. Szilárd falait 1530-ban Mózes vajda huzamos ideig eredmény nélkül döngeté. 1612-ben Báthory Gábor feladás folytán vette be. 1690-ben Tököly ellen 50 ember 3 hóig védelmezi. Utóbbi időben nem az ellenség visszatartására, hanem csak a szoros őrizetéül kirendelt néhány katona elszállásolására használtaik. XXXV. Nem lesz tán érdektelen, ha a t. olvasónak Erdély nevezetességei közül ez alkalommal a sajátságos idomú „ Kecskekő “-t bemutatom. Ha a roppant meredek hegyre, nem minden veszély nélkül, fölkapaszkodunk, a kilátás a Maros völgyére, az oláhországi havasokra oly nagyszerűen szép, hogy a néhány négyszögölnyi tetőn örömmel engedjük át lelkünket a szemlélés által nyert gyönyör érzetének. 1849. jan. havában, a századokon át annyi ellenséget visszatartó falak mellett kurjongva vonult be a muszka sereg egy osztálya, hogy Bem apó 1849. márt. 17—18-án őket a vörös-toronyi szorosnál kiűzhessse. Végül megemlítem még, hogy a vár ép, s magas falai góth s byzanci modorban épitvék. Sok helyt töredezett, de nagy részben ép faragványai művész kezéből kerültek ki. Mondják, hogy e hegyről szép időben, jó távcső segélyével a budai hegyek láthatók; mi azonban valótlan, mert az említett hegyek s a kecskekő között égbe meredező nyugoti havasok a kilátást tökéletesen elzárják. E hegy elnevezését hihetőleg meredek oldalaitól nyeré, melyeken csak a kecske járhat biztosan. Straubert Ödön: Az a bölcs, ki nélkülözni tud ? Ne mondjátok ! Elavult e tan ma : „Az a bölcs, ki nélkülözni tud.“ Menjünk vissza, ez a butasággal A világba egy forrásból jut. Csendes hajlék , megelégedés , de Légkörében csak törpe terem. Mennyivel szebb fenni, a szintek ormán Elemekkel a hős küzdelem ! Diogenes bordájából végre Az utókor csapra mit ütött ? Gyermekjáték ! mely már gyárainkban Rég elégett a szemét között. A hajót nézd , mint szeli a tengert, A küzdő agy ime mit mutat! A vad elem ura lett magának, Ma már nem nyög rajta gályarab. Hol élne a szabadság eszméje, A rabszolga ha elégedett ? Nézók sorát olvasnók még ma is Eme gyáva bölcseség megött; Ámde kilép Washington, Rákóczy . . . Zsarnok éjben a fáklya lobog. Te vívtál ki, nemes nyugtalanság, A népnek bont s benne szent jogot. S mit ítél e bölcseség a fölött, Kinek szűk volt már az ó-világ, S mig magának csak egy kis sír kellett, Rátok hagyta Californiát ? És ott, midőn Galilei kutat S magasabbra nyit a tudomány, — Kik népeket haladásra hivnak : E nagy lelkek őrültek talán? Vajda Berta: Leborulok fényes oltáridnál És imádlak : dicső küzdelem ! Nélkülözni: tétlenek erénye; Bölcseségtek mélyen megvetem. Tetterőben él az égi szikra, Ennek nyiss tért, ember, ide lent; Hivatásod szent, az isten küldött, Ki általad remekel, teremt. Az eltűnt A ki sok éven át bíbelődött bűnvádi esetekkel s a bűnösöket szorgalmasan tanulmányozta, az dicsekedhetik, hogy nagy talentumok és jelle zsebtolvaj. mek ismeretére jutott, melyek valóban nagyszerűek valának s csak a téves nevelés és szomorú körülmények által jutottak a gonosz tettek ölve