Hazánk s a Külföld, 1870 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-13 / 2. szám
18 hazánk s a külföld fordittatik, 70 százlék pedig a részvényesek közt osztatik szét. Az alapszabályok szerint a társulat tőkéje 200 millió frankra tétetett ötszázfrankos 400,000 részvénynyel s a feladat következőkre terjeszkedett ki: 1-er. Egy nagy hajókkal járható csatorna építésére a Vörös- és a Földközi tenger közt, Szueztől a peruzi öbölig, vagyis Port-Said városig ; 2-er. Egy édesvizi csatorna ásására a Nílusfolyó és ezen tengerközi csatorna közt, Kairótól a Timszah nevű tóig; 3-or. Két kisebb, lecsapoló csatorna építésére; 4-er. Ezen csatornák s a velük összekötött vállalatok fölhasználására; 5-öt. A művelésre alkalmassá tett földterület fölhasználására. Az előkészületek ily módon megtörténvén, azonnal hozzáfogtak a mű kiviteléhez, mely iránt — Anglia féltékeny ellenvetései dacára — az európai hatalmak is most már mind jobban érdeklődtek. Lesseps múlt évi júliusban tetette közzé, hogy a tulajdonképeni főcsatorna megnyitása 1869. nov. 17-dikén fog megtörténni, s hogy ez roppant ünnepélyességgel, a magyar király és a miniszterelnök jelenlétében is megtörtént, mindenki tudja a napi újdonságokból. Nov. 17., 18., 19. és 20-dikán minden hajó vám nélkül kelhetett át a csatornán, ezen időtől kezdve azonban minden tonna teher s minden személy után a vám tiz frank. S ime, a hatalmas eszme ma már meg van oldva ; Kelet s Nyugat közt összeomlott a gát s Lesseps Ferdinánd egy második Columbusként a kereskedelem és polgárisultság számára új, hatalmas utat nyitott meg a népeknek. . Múlt évi folyamainkban több ízben adtunk közleményeket e nagyszerű vállalat munkálatairól, s az egész csatorna és vidéke igen jó madártávlati rajzát is közöltük. Királyfi lovát itatja, A tó vizét fölzavarja; Királyfi nyelvével esetten, A tó fenékig megrezzen. Király lánya nagy sietve, — Királyfitól megijedve, — Elfut a belső terembe. Szolgálóját hívja gyorsan: „Jöszte, jöszte ifjú lányka, Aludni megyek szobámba, Odaadom im a kulcsot, S ha majd eljön a királyfi, A ki első kedvesem volt, S kérdi tőled: ifjú lányka, Hová ment a király lánya ? Mondd meg néki ifjú hivem : Álarcosok jöttek érte, Velük együtt táncba ment. És ha majd eljön a másik, Kinek el vagyok jegyezve, S kérdi tőled: ifjú lányka, Hová ment a király lánya ? Mondd meg neki ifjú hivem : Aludni ment szobájába, Kezembe adá a kulcsot.“ És eljött a szép királyfi, Régi első szeretője. S kérdi: „Ifjú szép leányka, Hová ment a király lánya?“ „Álarcosok jöttek érte, Velük együtt táncba mené.“ „Hazudsz ! Szobájában alszik, Nálad hagyta itt a kulcsot. Add ide csak azt a kulcsot, Megfizetem drága pénzen, A király lánya. — Krajnai népballada. — Király lányát meg nem sértem, Elfecsegünk szépen, halkan, Édesen mint akkor, hajdan!“ És elmegy a szép kamrába, Király lánya fekszik ottan, Puha párnán, nyugalomban. A királyfi áll meredten, Egy gondolat bántja, gyötri: „ . . . Őrültség ! mily szende bájos, Kár ! ezer kár, hogy meghalljon ; S mégis ! — — senki meg ne kapjon !“ Selyem köntöséből gyorsan kiragadja fényes tőrét, És a lány szivébe szúrja, Majd asztalhoz puha székbe Ülteti, miként ha élne, Szép könyvet is tesz elébe. Most a kamrát odahagyja, A kulcsot a lánynak adja: „Király lányát nem bántottam Elfecsegtünk szépen, halkan, Édesen, mint akkor, hajdan !“ Jött a másik szép királyfi, Jegyese király lányának : „Szaporán! te szép leányka, Mondsza, hol a király lánya ? „Szobájában alszik csendben, Nálam hagyta itt a kulcsot.“ És elmegy a szép szobába, Király lányát megszólítja. Az nem felel, néma, csendes, Lelke rég az égbe’ repdes. Aztán újra beszél, kérdi.