Hazánk, 1898. augusztus (5. évfolyam, 183-207. szám)

1898-08-02 / 183. szám

183. SZÁM. BUDAPEST, KEDD__________ H A Z­Á NK____________ 1898. AUGUSZTUS 2._____________6 az időben született, mely a legnagyobb embereket adta hazájának. A nagyszalontai bölcső, mely Arany La­­czit rengette, Petőfi Sándor­ kéz illetésétől volt áldott. Ma­gyarországnak ez a nagy költője himbálta térdein, mikor mondta neki a gyermek­ kaczagtató regét : Laczi te, hallod-e fel ide, ha mondom — rontom­­bontom. Ha Arany János fia nem lett volna, talán azért is érdemes lett véna megszületnie, hogy hom­lokát a magyar szabadságharcz torzeusának csókja érintette, akkor, mikor még ajkán,az első szép magyar szó gügyögése támadt. Ám, Arany László nemcsak Arany János fia, nemcsak nemeslelkű ember, hanem költő is volt lelkében és minden izében. Hogy ezen a téren nem volt képes kibontani tehetségének magasz­tos szárnyalását, annak talán az az oka, hogy édes­atyjának hatalmas költői egyénisége mellett abban az időben minden eltörpült. A szalontai nótárius, később az Akadémia titkára nagyobb volt a poézis terén, minthogy korunk ez utolsó évtizedes nagyobb poétát ebből a nemzetből teremhetett volna. Arany László mindazonáltal bebizonyította, hogy méltó fia volt az egyik legnagyobb magyar poétának. Édes­atyja, sejtette, tudta, hogy az érzelmek ugyan­azon áramlata vibrál fia lelkében, mely az ő lantját be­­rajzotta arra, hogy a legnagyobb idealistája legyen korának, de az mégis meglepte, mikor Arany László megírta a Délibábok hőse czímű költői beszélyét, melylyel elnyerte a Kisfaludy-társaság akkori leg­nagyobb jutalomdíjainak egyikét. Arany László a pályázata jeligét magába záró levélbe akkor is csak ennyit írt: A „Délibábok hőse“ — írója: Névtelen. Ugyanakkor nyert a Kisfaludy-társaságnál pályadijat egyik eszthetikai munkájával Névy László is, mire a bírálóbizottság elnöke, az öreg Toldy Ferencz föl­kiáltott : — Ez aztán csudálatos. Az egyik pályadijunkat elvitte egy Névy, a másikat egy Névtelen. Mikor pedig az öreg Arany János értesült egyetlen fia irodalmi sikerének, akkor azt írta egyik legjobb barátjának: — Lacziból sem lesz semmi. Verset irt és már pályadíjat is nyert vele. Arany Lászlónak különben első jelentőségteljes iro­dalmi műve az Elfrida czímű költői elbeszélése volt, melyet követett a Hunok harcza czimü kötete. Ezen irodalmi munkáiért ugy az Akadémia, mint a Kis­faludy-társaság tagjai közé választotta, megajándé­kozva őt annak a babérkoszorúnak egy-egy hajtásá­val, mely édes atyjának homlokát még halóporában is öve­zi.* Arany László apró gyermekkorában a legnagyobb kedvencze volt Petőfi Sándornak. Nemcsak hazája, hanem a világirodalomnak is ez az egyik legnagyobb poétája édes, beczézgető szeretettel vette körül a kis Arany Laczit. Ki ne olvasná benső gyönyörűséggel a Laczihoz irt kedves költeményét ?­A két költő, Arany János és Petőfi Sándor közötti barátságot ez a gön­­dörfürtü kedves gyermek tette még bensőbbé, a ki akkor született, mikor a szabadság fuvallata kezdett átlengeni Magyarország hegyei, rónái, berkei, pusztái fölött. Ekkor járt Petőfi Sándor, 1844-ban a nagy­szalontai nótárius portáján s odaültette Arany Laczi­­kát a térdére, s egyet-egyet legyintett a térdén lo­vagló gyerek legkevésbbé érzékeny részére mondván : Laczi te, Hallod-e Jer ide. Édes, gyermek-kaczagással Arany Laczi azért min­dig odafutott az ő Sándor bátyjához s most, mikor ötvennél több esztendő hamva borult fejére, akkor is könnyek gyűltek szemébe, ha Petőfire gondolt. Életrajza a megboldogultnak a következő rövid vonásokban. Arany László 1844. márczius 24-én született Nagy- Szalontán. Gyermekévei legnagyobb részét Nagy- Kőrösön töltötte, a­hol atyja, Arany János 1851-től 1860-ig tanárkodon. Középiskoláit Kőrösön, a jogot Budapesten végezte kitűnő eredménynyel. 1865-ben bírói vizsgát tett, gyakornokoskodott is egy darabig, de két év múlva, 1867-ben Csengery Antal meg­hívására belépett a Magyar Földhitelintézethez. Itt, miután időközben az ügyvédi vizsgát is letette, pár év múlva titkárrá lett. 1876-ban, most 22 éve meg­nősült. 1881-ben a Magyar Földhitelintézet igazgatója lett s mint ilyen, 17 évig állt az intézet élén. A Földhitelintézethez történt belépése esztendejé­ben, 1867-ben, februárban pályadíjat nyert a Kis­faludy-társaságnál „Eifrida“ czímű költői beszélyével. A pályázat eredménye az öreg Aranyt is meglepte, a­ki nem sejtette fia költő voltát. Érdekes pár sort irt erről Arany János a sógorának, Ercsey Sándornak. „Laczi legközelebbi bravourja — így szól az írás — nem lepett-e meg egy kissé ? Engem nagyon, íme, én beadom financiernek, hogy legyen praktikusabb ember, mint az apja, és egyszer csak kipattan, hogy poéta! De már nem lesz belőle semmi. Különben egészséges.“ „Délibábok hőse“ czímű verses regénye három év múlva szintén pályadíjat nyert a Kisfaludy-Társaság­­nál. Ez a legjobb munkája, a­melylyel azonban iro­dalmi pályáját váratlanul be is fejezte. Bizonyos kö­rökben Arany Jánosnak tulajdonították ezt a munkát és ez­­t annyira elkeserítette, hogy a pályadíjról le­mondott, sőt a nevét sem engedte a társaság által időközben kiadott munkára rányomatni, az irodalom­mal pedig teljesen fölhagyott. Irodalmi működése érájában gyűjtött népmeséket Gyulai Pállal együtt, lefordította Shakespeare és Moliére néhány színdarabját, irt értekezéseket s vé­gül sajtó alá rendezte atyja irodalmi hagyatékát. Mindez érdemei elismeréséül úgy az Akadémia, mint a Kisfaludy­ Társaság tagjául választotta. Arany László június végén lett hirtelen lázbeteg, tífuszba esett. Ebből a bajból kiépült, a nélkül, hogy az orvosok tudták volna, mi volt a­ baja. Egyszerű láznak nézték a betegséget s csak később derült ki, hogy a láz a lappangó tífusz jele volt. Pár napig a jobbanlét után fenjárt, de nem ment ki a szobából. Fürdőre készült, a­mikor a láz vissza­tért s a hó közepe táján leverte a lábáról az ötvenöt éves, erőteljes férfit. Néhány nap alatt oly rosszra fordult az állapota, hogy hétfőn, e hó 18-án haldo­kolni kezdett. A halálküzdelem verítéke verte ki hom­lokát s az orvosok véleménye szerint még aznap be is következett volna a katasztrófa, ha mesterséges szerekkel életben nem tartják. Két hét óta csaknem állandóan virrasztott mellette hitvese, Szalay Gizella, Szalay Péter miniszeri taná­csos, postai és távirdai elnökigazgató testvérhuga. Az orvostudomány megállapította már, hogy az a közvetlen ok, a­melyen a halál föltétlen bekövetke­zése alapul, vérmérgezés. A beteg a reczidivás tífusz következtében a gyomrán keresztül, a­hol fekélyek maradtak, vérmérgezést kapott. A halál ma délben fél 12 órakor állott be.* Arany László halálának híre villámgyorsan terjedt el a fővárosban, mindenütt, a­hol ismerték a nemes­lelkű férfiút, igaz részvétet és megdöbbenést keltve. A magyar földhitelintézet, melynek Arany László munkássága, genialitása javát szentelte, impozáns módon rója le kegyeletét és háláját elpihent igazga­tójával szemben. Nemcsak a hatalmas fekete lobogó, melyet a halál peremében az épület homlokzatára von­tak, hirdeti az intézet gyászát, hanem gyászt ölt az egész palota is. Az Entreprise emberei fekete lepelbe vonják az épület bejáróját, a lépcsőházat s az ülés­teremig vezető folyosót. Itt állítják fel fekete baldachin alatt délszaki növényektől, virágerdőtől környékezve a díszes ravatalt, melyen utolsó útja előtt megpihen Toldi írójának fia, a Délibábok hősének szerzője. A gyászház kilincsét egymásnak adják a részvét láto­gatók és Szalay Péter főpostaigazgató, az elhunyt sógora már eddig is több mint 50 részvétiratot bon­tott fel. A halottat holnap reggel helyezik ravatalra. Az özvegy a következő jelentésben tudatja a halál­esetet : „Özv. Arany Lászlóné szül. Szalay Gizella mé­lyen szomorodott szívvel jelenti szeretett férjének, Arany Lászlónak, a Földhitel­intézet jogügyi igaz­gatójának, a Magyar Tudományos Akadémia s Kisfaludy­ Társaság, az evangélikus református egy­háztanács tagjának, a Franklin-társulat igazgatójá­nak, az országos irodalmi tanács elnökének, Sza­­lonta város volt országgyűlési képviselőjének stb. folyó évi augusztus hó 1-én 9 és fél órakor életé­nek 55-ik, boldog házasságának 23-ik évében be­következett gyászos elhunytét. A boldogult földi maradványai e hó 3-án délutáni 4 órakor fognak a Magyar földhitelintézet épületéből (bálvány-utc­a 7.) az evangélikus református egyház szertartása sze­rint a kerepesi­ uti temetőben örök nyugalomra té­tetni. Nyugodjék békében.“ * Hogy szive is volt, az leginkább a következő apró­ságokból tűnik ki: Mikor tíz évvel ezelőtt a Magyar Földhitelintézet uj portást fogadott, Aranynak feltűnt, hogy az uj portás uj­ esztendőnként nem állít be hozzá s a többi igaz­gatókhoz boldog újévet kívánni, mint elődje. Arany­nak ez a komoly büszkeség nagyon imponált s egy újév alkalmával aztán ő ment le a portásnak három tizes kíséretében újévet kívánni s ezt azóta minden újévkor megtette.* Nagyon szeretett a budai hegyek között sétálni. Egyedül járkált, gondolataiba merülve, s irodalmi dolgain csiszolgatva, melyeket azonban nem adott ki. Egy ily sétája alkalmával talált a János-hegyen egy sovány, kóbor kutyát. Egész nyáron, napról­­napra tömött zsebbel ment aztán délutáni sétáira s jól tartotta a kutyát, s mikor az egyszerre eltűnt, egészen elszomorodott, hogy vissza kellett hoznia csomagját.* Pár évvel ezelőtt történt, hogy az intézet egyik fiatal tisztviselőjét egy politikai izó színházi tüntetés miatt a rendőrség elítélte. Az illető másnap remegve ment a szigorú igazgató elé jelentkezni. Arany elbe­széltette magának az esetet, aztán azzal vigasztalta meg : — Hja, kérem, dicsőség bajjal jár! Engem is megbírságoltak diákkoromban kétszáz forint erejéig. 1888. augusztus 1-ával új előfizetést nyitunk lapunkra. Tisztelettel felkérjük azokat a t. előfizetőin­ket, a­kiknek előfizetése augusztus 1-én lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás áll­jon be A „HAZÁNK“ előfizetési ára : Egész évre . . 14 frt Negyedévre 3.SO frt Fél évre .... 7 „ Egy hónapra 1.20 „ Vidéki előfizetőink legcsélszerüb­­beis postautalványon küldhetik be előfizetési dijaikat. Kívánatra egy hétig mutatvány­­számot küldünk. NAPI HÍREK. Napirend: 1898. augusztus 2-án. Naptár : Kedd, augusztus 2. Római katholikus : Sig. Alfonz e. t. — Protestáns : Gusztáv. — Görög­­orosz : (julius 21.) Lim és Jan. — Zsidó: 14. S. Woetlich. — Nap kél 4 óra 24 perczkor. — Nyugszik 7 óra 15 perczkor. — Hold kél dél­után 7 óra 15 perczkor. — Nyugszik délelőtt 4 óra 31 perczkor. — Földmivelésügyi minister fogad kedden d. u. 2 órakor. — A horvát-szlavonországi minister fogad naponkint (vasárnap kivételével) d. e. 10 órától d. u. 1 óráig. — A magyar királyi udvar­­nagy fogad délután 2—5-ig. — Nemzeti múzeum : Régiségtár, továbbá a néprajzi gyűjtemény. Nyitva van délelőtt 9 órától délután 1 óráig. (Csillag­ utcza 15. szám.) Többi tárai megtekinthetők naponta 50 krajczár belépti dij mellett. — Időjárás: Nyugatról a maximum jobban előre­­hatolt és Magyarország határáig jutott el. A minimum északra vonult a Fiumei-öböl tájékára. Európa keleti felében esős, míg nyugati felében jobbára szá­raz idő uralkodik. Hazánk keleti felében, nevezetesen Erdélyben sűrű és helyenkint tetemes eső esett. így Bot­falun 54 mm. Elszórtan esett kisebb mennyiség­ben az Alföldön és a nyugati határmegyékben. Mér­sékelt északnyugati szelek mellett a hőmérséklet kissé alacsony. Jóslat: Északnyugati szelekkel éjjel hűvös, nappal enyhe és általában szárazabb idő várható. Hőmérséklet: reggel 7 órakor: Budapest 132, Ó-Gyalla 11*3, Szeged 14*1, Kolozsvár 154, Zágráb 15'1, Bécs 13'0, Berlin 14­6, Páris 14'0, Róma 19­5, Szent-Pétervár 16­3, Konstantinápoly 224. — A pápa részvéte. A napokban hírt adtunk gróf Sigray-Szt-Marsan József császári és királyi ka­marás haláláról. A boldogult özvegyéhez — mint Szombathelyről jelentik — XIII. Leó pápa a követ­kező táviratot küldette: A szent atya fájdalommal vette az Ön táviratát, s midőn az örök élet nyugalmáért esedezik a meg­siratott gróf számára, vigasztalást és mennyei áldá­sokat kér az Ön és gyermekei részére. Rampolla bíboros. A gróf temetése a napokban volt Kaltenleutgeben­­ben. A temetés után az özvegy grófné vasmegyei bir­tokára, Szent-Keresztre utazott. — A belügyministeriumból. Perczel Dezső bel­­ügyminister augusztus hó folyamán csakis f. hó 11-én tart kihallgatást. — Elhunyt herczeg. Berlinből táviratozzák. IX. Henrik, reussi herczeg (az ifjabb ágból) ma délelőtt Nehuff kastélyban, Schmiedeberg mellett, meghalt. — Egyházi kinevezések. Mint a hivatalos lap közli, a király a vallás- és közoktatásügyi minister előterjesztésére a munkácsi görög szertartású katho­­likus székeskáptalannál Jámbor Antal olvasó-kanonok.

Next