Hazánk, 1898. szeptember (5. évfolyam, 208-234. szám)

1898-09-01 / 208. szám

___________BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK ______________HAZÁNK Istenhez fordul segítségért. Vilma királynő uralomra lépése alkalmából ma délelőtt valamennyi vallásfele­kezet ünnepélyes istentiszteletet tartott. A czár indítványa: Pak­s, augusztus 31. A miniszertanács ma délelőtt és délután is ülést tartott az Elysée-palotában, Del­­cassé külügyminister közölte gróf Muraviev körlevelét a leszerelési értekezlet ügyében. II. Sándor czár szobra, Moszkva, augusztus 31. Werder tábornok főhad­segéd Vilmos császár meghagyásából a német katonai küldöttség jelenlétében pompás koszorút tett le II. Sándor császár emlékszobrára. Miklós czár és Ale­xandra Feodorovna czárné tegnap meglátogatták a Troieko-Szergiev-kolostort. Később a felségek meg­jelentek ama kórház alapkő-letételénél, melyet Moszkva város a császár és császárné koronázásának emlé­kére létesített. Este Sergius Alexandrovics nagyher­­czegnél és nejénél családi ebéd volt. Moszkva, augusztus 31. A nemesség és a moszkvai kormányzóság képviselőinek üdvözletére adott vála­szában Miklós császár mindenekelőtt köszönetet mon­dott a kifejezett érzelmekért és azután így szólt: Különös örömömre szolgál önöket itt látni, ahol egész Oroszország megemlékezik nagyatyám magasz­tos cselekedetéről, mely Oroszország javára annyira szükséges volt. Hogy ezt oly merészen megvalósította, oly békésen és szerencsésen megoldotta, azt a nemes­ség önfeláldozó és önzetlen közreműködésének kö­szöni. Én és Oroszország ezt emlékezetben fogjuk tartani. A történelem ezt a dicső tettet aranybetűkkel fogja évkönyvedbe jegyezni. A haza javáért való közös szolgálatnál a jövőben is bizalommal támaszkodom a nemességre“. Orosz csapatszállítás Vladivosztokba. Konstantinápoly, augusztus 31. Az orosz önkén­tes hajóhad „Jaroszlav“ nevű hajója ezer katonával és kivándorlókkal Vladivosztokba menet átkelt a Boszporuszon. Spanyolország és Amerika. New­ York, augusztus 31. Mint a „New­ York Hera­t”-nak jelentik Santiago de Cubából, a kubai kormány Garciát, a kubai csapatok fő­­parancsnokát, büntetésül Shafter tábornokhoz intézett tiltakozó iratáért, valamint a­miatt, mert az amerikaiak nem kedvelik Garciát, állásától elmozdította. Utódjává Rodriguezt nevez­ték ki. A Dreyfns-ügy. — Távirati tudósítások. —­ Pária, augusztus 31. A lapok jelentése szerint Cavaignac hadügyminis­­ter Picquart alezredesnek egy levele folytán, a mely­ben előadja mindazokat a körülményeket, a melyek­nek elmondásában eddig a hivatali titoktartás meg­akadályozta, továbbá a Paty du Glam ellen felhozott vádak következtében, személyesen vizsgálatot indított s a Dreyfus, Eszterházy és Picquart ügyében érdekelt összes vezérkari tiszteket kihallgatta. E kihallgatások során Henry alezredes a hozzá intézett kérdésektől sarokba szorítva, megvallotta, hogy a kamarában fel­olvasott okiratok egyikének ő a szerzője. E vallo­másra való tekintettel, Cavaignac elrendelte Henry letartóztatását és a hadügyminiszériumba való inter­nálását , hogy rendelkezésre álljon. Cavaignac azonnal a ministerelnökséghez ment, részletesen közölte Brisson ministerelnökkel a vizsgálat ered­ményét és egyúttal tudtára adta intézkedéseit. Brisson helyeselte a hadügyminister eljárását. E köz­ben parancsot adtak arra, hogy a Mont Valerien­­erődben egy főbbrangú katonatiszt számára czelláról gondoskodjanak. Esti nyolc­ órakor Henry alezredest fedezettel a Mont-Valerien-erődbe vitték és átadták a várparancsnoknak. A „Matin“ szerint Henry alezredes Cavaignac hadügyministerrel szemben azzal iparko­dott eljárását menteni, hogy az szerinte szükséges volt abból a czélból, hogy újabb anyagot szerezzen a Dreyfus bűnösségének bebizonyítására. Paris, augusztus 31. A Havas-ügynökség Henry alezredes letartóztatásáról a következőket jelenti : Még emlékezetben van, hogy Cavaignac hadügyminister a kamarának július 7-iki ülésén a Dreyfus-ügyről szólva, három okiratról be­szélt. A hadügyminiszer akkor hozzátette, hogy ez okiratok közül, a­melyek mindenikében benn volt a Dreyfus-név, a harmadik a következő szavakat fog­lalta magában: Én sohasem fogom említeni, hogy Dreyfus-szal érintkeztem. Beszéljen úgy, mint én. Nem szüksé­ges, hogy valaha valakitől megtudják, hogy vele mi történt. Pária, augusztus 31. A Dreyfus-ügyben beállott fordulat nagy szenzációt keltett.­­ Henry alezredes, a vezérkar informáló hivatalának feje Cavaignac hadügyminiszernek meg­vallotta, hogy ő maga írta azt a levelet, mely­ről Cavaignac a kamara június 7-iki ülésén vala­mennyi képviselő zugó tapsa közben kijelentette, hogy benne látja Dreyfus bűnösségének legcsalhatatlanabb bizonyítékát. Cavaignacnak ezt a beszédét a kamara határozatára Francziaország összes községeiben ki­függesztették. Pária, augusztus 31. A Havas-ügynökség nem hivatalos forrásból arról értesül, hogy Cavaignac hadügyminiszer tárc­ája át­vétele után megbízott egy tisztet, hogy nézze át darabról-darabra a Dreyfus-ügyre vonatkozó iratokat. Ez a tiszt már augusztus 15-én nyomára jött a hamisításnak, de csak tegnap közölte Cavaignac hadügyministerrel, mikor a minister Párisba vissza­tért. Cavaignac minister Gonse tábornokkal maga elé hivatta Henry alezredest s kihallgatta őt Roger és Bois­­deffre tábornokok jelenlétében, Henry ezredes, mikor az illető iratot megmutatták neki, eleinte azt állította, hogy az valódi. Mikor felhívták a figyelmét arra, hogy a kérdéses irat a többiekkel összehasonlítva bizonyos különbségeket mutat, Henry ezredes elismerte, hogy az irat hiányosan érkezett hozzá és ő írta oda az utolsó mondatot. Végül aztán bevallotta az ezredes, hogy az egész iratot ő készítette. Erre Henry alezredest letartóztatták és a Mont Valerinen­e szállították. Azt állítják, hogy Cavaignac hadügyministernek abbeli meggyőződését, hogy Dreyfus bűnös, ennek a hamisí­tásnak a felderítése legkevésbé sem ingatta meg, de el van tökélve, hogy meglakoltatja a bűnösöket, bár­kik és bárminő rangban legyenek is. Nem hi­szik, hogy Henry vallomása újabb vizsgálatot vonna maga után. Henry ezredest hadi törvényszék elé állítják. Paris, augusztus 31. Az Elysée-palotában tartott mai miniszer­­tanácsban Faine elnök aláírta Esterházy elbocsá­tását a hadseregből. Páris, augusztus 31. A „Liberté“ szerint a kabinet többsége, bele­értve Cavaignac hadügyminiszert is, Henry ha­misításának kiderítése következtében a Dreyfus­­per revíziója mellett van. A határozat közzététele ez ügyben ma estére várható. A „Liberté“ sze­rint hire jár, hogy Cavaignac hadügyminiszer még ma követelni fogja Boisdeffre tábornoktól, a vezérkar főnökétől és Gonse tábornoktól lemondá­sukat, mert nem voltak képesek Henry hamisí­tásának nyomára jutni. Cavaignac hadügyminis­ter a mai miniszertanácson tudatta miniszer­­társaival Henry ezredes letartóztatásának körül­ményeit. Páris, augusztus 31. A „Soir” jelentése szerint a miniszertanács­­ban a Henry-ügy igen heves vitát keltett. Brisson ministerelnök, valamint Trouillet és Marvejouls ministerek erélyesen követelték a Dreyfuss-per revízióját és bizonyos tábornokok haladéktalan elbocsátását. Cavaignac hadügy­minister azonban azzal fenyegetődzött, hogy beadja lemondását, ha fentartják a követelé­seket. Páris, augusztus 32. Girou szoczialista képviselő interpellációt je­lentett be a Cavaignac által a kamarában fel­olvasott iratok hitelessége, valamint Henry ha­misítása tárgyában. Páris, augusztus 31.­ Henry alezredes a mont-valérienbeli fogságában borotvával megölte magát. Páris, augusztus 31. Boisdeffre tábornok, a franczia vezér­kar főnöke lemondott állásáról. Cavaig­nac hadügyminister nem fogadta el Bois­deffre lemondását, a tábornok azonban föltétlenül meg akar válni állásától. 1898. SZEPTEMBER K­. 208. SZÁM. Az irfl búcsúzik. — Az iskolaév kezdete. — Budapest, augusztus 31. Itt van az ősz kezdete, a szelíd, a kedves szep­tember. A nap még egyszer leküldi aranysugárainake hevítő kévéjét, azután ködbe borul a hajnal s ritkul a lomb, pereg az összezsugorodott, sárga levél a ligetek, az erdők fáiról. A rengeteg vadja keresi már a csendes téli pihenő­helyet; a daru, fecske, gólya messze tengereken túl való útra csattogtatja szárnyait. Csendes estéken és és éjszakákon, mikor már nem zúg az éji bogár, a letarolt mezőkön nyáját őrző pásztor az ékalakban röpülő vadludak gágogásából jövendöl hosszú őszi időt, vagy közeli télt, mely zúzmarájával hervasztja el a sárga kikirics, vagy az őszi rózsa szirmait. Az elmúlás fuvalma suttog maholnap mindenfelé, hir­detve fűnek, fának, embernek, állatnak : Készüljetek ! Ott kint a kis városokban, vagy falusi udvarházak­ban, a­hol pajzán gyermekkac­agás vidámsága zo­­mánczozta ragyogó aranyosra a nyári hónapok egy­hangúságát, szintén nagy készülődés vagyon. A nem­­zetes és tekintetes asszonyok mély szomorúsággal rakosgatnak fehér patyolat-ruhákat, duzzadó párnákat és sok minden egyebet egy-egy zöldre vagy barnára festett ládába. A­mi könny a szívük mélyéből a sze­meikbe téved, az az édes anya lelkéből felfakadt igazgyöngy, gyöngye a gyöngyöknek. Mert nagy dolog van itt most készülőben. A­kire évek során oly nagy gondot viseltek, a­kit óvtak, védtek hidegtől, melegtől és minden bajtól ezen a világon : a felcse­­repedett urfit elviszik a szülői háznak édes otthoná­ból messze, nagy városnak rideg légkörébe. Ott az eresz alatt a fecske madárnak búcsúzó csicsergés hangzik az ajkáról s az édes anyának olyan nehéz bánat, olyan nehéz felhő ereszkedik alá jóságos szivére : — Az én kis­fiam is messze viszik tőlem! Mert hát nincs kegyelem. A gyerek már megnőtt S itt az iskolaév, el kell vinni oda, ahol tudós pro­fesszorok a tudomány cseppjeit öntik kobakjába. Ahol nagyobb fiú van, aki már nem először teszi meg az életbelépésnek ezt a nehéz útját, ott könnyebben megy minden. De ahol először bocsátják a szülői fészekből távol idegenbe azt a szőke fürtú, vagy barna fejű lurkót, met, ott nagy sorsa van még a keserveknek. A Lencsi néni is ott kint a méhesben a köténye sarkát sűrűen emeli arczához, melyen egy-egy ragyogó fehér csepp szalad gyakran végig; a Julcsa szakács­­nénak máskor nótás ajka, most szinte oly néma; sőt a szigorú apa, a tekintetes úr, aki ott az ambitusban fújja buzgalommal czimeres, ezüst-kupakos pipáját, olykor-olykor odakap szeméhez: — Ejnye, megint füst ment a két szempillámba! Az urfi pedig méltó komolysággal készül a nagy útra. Meg-megsimogatja a kandalló tetején gunnyasztó kandúrnak tarka, villamos, szép hátát. Az öreg bodri kutya is oly szomorú szegény, hát hozzá is esik egy beczéző szava. Az udvarra lépve a bru­­hogó gerle elröppen fölötte, mintha azt mondaná : — Isten hozzád pajtás ! Előáll a kocsi a bakon a Jancsi kocsissal. Két szürke paripa türelmetlen vágja az udvar homok­ját aczélpatkójával. S aztán hogy felülnek, apa, meg a fiú s aztán hogy robognak, az futnak két felén fölébük hajol a hársnak, ákácznak ingó-ringó lombja s fehér kendő lobog az udvarház magas ablakából akkor is utánuk, a mikor már eltűnnek a látó­határról ... Csöndes lesz a máskor vidám lak. Csak fojtott zokogás hangja hallik néha ki az alkonyatba. Az édes anyának lelkéből feltörő szomorú akkordok . . . * És robog a kocsi, majd pedig a vasút hagy el hegyet, rónát. — S a­mint eltűnnek a régi, kedves tájak, ragyogó, szép álmok rajzódnak a gyermek lel­kébe. Nagy város, fényes palotákkal, a zsibongó élet tele vidámsággal. Aztán hogy ide ér, kápráztatja szemét a külső fény, pompa. Az iskola táján vidám pajtásoknak serege üdvözli. S hogy elmegy a szigorú, jó apa, a legeslegelső köny akkor csillámlik meg gyermeki szemében. S hogy jő az első éj, a­hogy el­pihen az idegen hajlékban, lelkéből is kitör a nagy keservűek siráma: — Anyám, édes­anyám ! Látlak-e még többé?!...

Next