Hazánk, 1898. október (5. évfolyam, 235-261. szám)
1898-10-01 / 235. szám
235. SZÁM. BUDAPEST, SZOMBAT ‘v ' ' ___________h az Ans__________________ 1898. OKTOBER 1._____________5 tudom, hogy nem lett volna-e czélszerű és jó, például a Margit-hidról szóló javaslatot letárgyalni, mert a mai kedvező kis vízállásra való tekintettel, az őszszel az építkezést megkezdhették volna. De vannak még más ilyen természetű tárgyak is, t. Ház. De hát méltóztattak abban a nézetben lenni, hogy azokkal ne foglalkozzunk, én nem erőltetem a dolgot. Méltóztassanak ebben a maguk álláspontjának az érvényesülését látni, de ha ezt méltóztatnak látni, akkor ne méltóztassanak ezért a kormányt felelőssé tenni. Koránszky Nándor: Tisztelt Ház! Én a miniszerelnök úr fölszólalása folytán a mai napon csak egy körülményre kívánok reflexiót tenni és ez abban áll, hogyha áll az, amit a lapokban olvastunk, hogy t. i. az osztrák kormány a gazdasági kiegyezésre vonatkozó egyezményeket csak azzal fogadta el, illetőleg az átutalási eljáráshoz csak azon föltétel alatt járul, ha a magyar kvóta fölemeltetik, akkor konstatálnom kell, hogy a két kormány közt egyezményes megállapodás nem jött létre, ha pedig nem jött létre, akkor ma már meg van szegve az 1898. évi törvénycsikknek az a rendelkezése, hogy abban az esetben, ha a két kormány közt megegyezés nem jönne létre, a magyar kormány május havában vagy mindjárt nyomban április után az önálló berendezkedésen nyugvó előterjesztéseket megtenni köteles. Egyik a kettő közül. Vagy van megegyezés feltétlenül, vagy nincs. Ha van feltétlenül, akkor az osztrák kormány előterjesztése nem tartalmaz valóságot. Ha pedig a megegyezés feltételhez van kötve, akkor — mint mondom — már ma meg van szegve az 1898. I. törvényczikk rendelkezése. Ezt akartam csak ezúttal konstatálni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) T a legújabb provizórium. — A honvédelmi minister ropp tintám**** _ . ' " Budapest, szeptember 30. A provizórium-törvényjavaslatokban immár nagy a magyar országgyűlésnek része. A Bánffykormány — mint aféle részletfizetésekre dolgozó konzorczium — ezekkel lengeti életét. Nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat, hogy felsoroljuk azokat a provizóriumokat, melyek a legközelebbi múltban tűntek fel a politikai horizonton. Ezek szerint van ez idő szerint: Megismételt kiegyezési provizórium ; horvát-provizórium; kvóta-provizórium; fiumei provizórium; szesz-provizórium és czukor-prémium-provizórium és a többi. A csinos csokorhoz ma fűzte báró Fejérváry Géza a legújabb virágot. A honvédelmi miniszer úr a képviselőház mai ülésén törvényjavaslatot nyújtott be, hogy az ujonczjutalék megajánlásáról szóló 1889. évi VI. törvényczikk 14. és az 1890. évi V. t.-czikk 3. szakaszának hatálya egy évre még meghosszabbittassék. A véderőről szóló törvényjavaslat ugyanis úgy intézkedik, hogy az ujonczjutalék megállapítását tíz évről tíz évre kell meghatározni, és daczára annak, hogy az első tíz éves határidő a folyó 1898-ik évben lezárul, a kormány mindezideig nem terjesztette be az utóbbi tíz évre az ujonczok megajánlására vonatkozó törvényjavaslatot. önkénytelenül felmerül a kérdés, hogy a honvédminiszer miért nem állt elő a mai törvénynek újabb tíz évre való megerősítésével és miért kell neki csak ez az egyéves meghosszabbítás ? Hiszen ez a mindenre alkalmas parlamenti többség épp úgy megszavazná neki a tíz esztendőt, mint megszavazná az egyéves provizóriumot. A dolog magyarázata az, hogy abban az esztendőben, mikor az orosz czár a világbékét proklamálja, a hadügyi kormányzat föl akarja emelni a mai újonczjutalék létszámát. Évről-évre nemcsak több pénz kell neki, hanem több ifjú ember is, akit a katonai szolgálat elvon a hasznot hajtó, polgári foglalkozástól. Ma a kiegyezési válság ügye van napirenden, az foglalja el az egész politikai közvéleményt és így a kormány nem tartja alkalmasnak az időt az újabb követelés színtehozatalával, ezért kell neki a legújabb provizórium, mely arra fogja késztetni az ellenzéket, hogy immár számot vessen ezzel a vitészrészletekre dolgozó politikával. A honvédelmi minister provizorius javaslata különben a következő: 1. §. A véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczikk 14. szakaszának első bekezdésében foglalt rendelkezés, amely a közös hadsereg és haditengerészet föntartására szükséges évi újonczjutalékot a monarchia két államára nézve 103.100 főben állapította meg, s ugyanezen szakasz ötödik bekezdésében, valamint ezzel megegyezőleg a honvédségről szóló 1890 évi V. törvényczikk 3. szakaszában foglalt rendelkezés, amely a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évenkénti ujonczjutalékot 12.500 főben állapította meg, az 1889. évi VI. t.-cz. az 1893. I. t.-cz. 1. szakasza által módosított 14. szakaszában foglalt összes egyéb föltételeknek és korlátozásoknak is érvényben hagyásával az 1899. év végéig kiterjesztetik, illetőleg föntartatik. 2. §. A hadsereg és haditengerészet, valamint a magyar honvédség ezen ujonczjutalékának a körülmények szerint továbbra is változatlanul hagyására vagy megváltoztatására czélzó javaslatok alkotmányos uton leendő utóbbi megegyezés végett, az 1899. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé. 3. §. Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg, aki eziránt a közös hadügyministerrel egyetértőleg fog intézkedni. A honvédelmi minister az indokolásban elmondja, hogy amennyiben a véderőről szóló 1889. évi VI. törvényczikken a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges évi 103.100 főben megállapított és az 1890. évi V. törvényczikk 35-dik szakaszában a magyar királyi honvédség fentartására szükséges 12.500 ujonczjutalék megajánlására vonatkozó törvényes határidő 1898. évben letelik, az ujonczjutalékok mennyiségének újabb meghatározását tárgyaló javaslatok még ezen év folyamában volnának a törvényhozás elé terjesztendők. Ezen fontos kérdésnek napirendre hozatala azonban a monarchia két állama között fenforgó közgazdasági egyezkedési kérdések mellett a jelen időpontban és a jelen viszonyok között időszerűtlennek mutatkozik. Az általánosan is ismert viszonyok között legczélszerűbbnek látszott azon ideiglenes intézkedés, a mely által az ujonczjutalékokra vonatkozólag a jelen állapotnak egy további évre való fentartása rendeltessék el. A Megyei és a Reichsrathban. — A Hazánk tudósítójának távirata. — Back, szeptember 30. Az osztrák képviselőház mai ülése előtt a jobboldali pártok parlamenti bizottsága értekezletet tartott, amelyen arról tanácskoztak, hogy a Ház elnöke és az ellenzék közt a sürgősségi indítványok miatt felmerült konfliktus hogyan egyenlíttessék ki. Az értekezleten megjelent gróf Thun ministerelnök is. Egy órai tanácskozás után a bizottság abban állapodott meg, hogy a Ház vegye tárgyalás alá az alkotmányhű nagybirtokosoknak báró Schwegel által benyújtott sürgősségi indítványát. Kimondták azonban egyúttal, hogy ez a határozat a többi sürgősségi indítványnak ne prejudikáljon. Báró Schwegel sürgősségi indítványának első része, mely a kormánytól a kiegyezés kérdésében nyilatkozatot követel, a gróf Thun ministerelnök által adandó felvilágosítások után a többség által vettessék el, ellenben fogadtassák el annak második része, amely szerint a Ház azonnal kezdje meg a kiegyezési javaslatok tárgyalását. Híre van, hogy e határozatok körül a jobboldal parlamenti bizottságának értekezletén heves vita támadt és különösen a lengyelek követelték, hogy kerestessék valamely modus vivendi, amely biztosítaná az ellenzék nyugodt magatartását a kiegyezési javaslatok tárgyalása alatt. A csehek viszont határozottan ezzel ellenkező álláspontot foglaltak el. Az értekezlet miatt a Ház ülését csak 12 óra után lehetett megnyitni. Mindjárt az ülés elején Bärenreither kereskedelmi minister bejelentette lemondását gróf Thun ministerelnöknek és azonnal elhagyva karosszékét, a képviselők padjain foglalt helyet. A lemondás még nem érkezett Ő Felsége kezeihez. A teremben és a folyosókon ma is nagy volt az élénkség. Mindenki izgatottan várta az eseményeket. Sokan üdvözölték a szoczialista pap-képviselőt, Stojalovszky pátert, akiről az a hír volt elterjedve, hogy Magyarországon a csendőrök elfogták, de mialatt a szolgabíróhoz vitték, leugrott a robogó vonatról és kitörte a lábát. A szoczialisták és Schönererék különösen örültek neki és zajosan üdvözölték. Dr. Fuchs elnök megnyitja az ülést és bemutatja az időközben érkezett iratokat. Majd egy csomó újabb sürgősségi indítvány kerül felolvasásra, amelyek közt Schönerer és társaié követeli a nyelvrendeletek haladéktalan megszüntetését és a német nyelvnek mint államnyelvnek törvénybe iktatását. Schönerer kérdi az elnököt: igaz-e, hogy több olyan cseh képviselőt ismer, akik hajlandók a békülésre és más rendet óhajtanak, mert azt olvasta egy újságban, hogy ő (dr. Fuchs) valahol így nyilatkozott volna. Ez a nyilatkozat pedig sértés a csehekre. Elnök : Azt feleli, hogy nem emlékszik, tett-e ilyen nyilatkozatot vagy nem, de ha megtette, mint magánember tette és ezért nem tartozik Schönerernek felelősséggel. Heger panaszkodik, hogy a Ház fogadótermében a közönséggel gorombán bánnak. Stojalovszky a galicziai kivételes állapotra vonatkozó kormányrendeletnek a Ház elé való terjesztését kívánja az elnöktől, aki azt már régen megkapta. Elnök : Kijelenti, hogy ez ráfogás, mert csak szeptember 25-én jutott kezeihez a rendelet, amelynek napirendre tűzéséről annak idején gondoskodni fog. Következik a napirend első tárgya: a kvótaküldöttség megválasztása. Schönerer: Névszerinti szavazást kér a fölött, hogy a választás a névsor felolvásával történjék. A többség elveti az indítványt. (Lárma a Schönererpárton.) Felkiáltások: Ezt akartuk, hadd lássa mindenki, hol van a német ellenzék ! Ez elég nekünk! Wolf: Már megint micsoda gyatra választás ez? (Kiáltások a keresztény-szocziálisok padjaiból: Csend !) Bielohlawek: Mi nem vagyunk megvásárolt emberek ! (A zaj lassan megszűnik.) Gróf Thun nyilatkozata: Ezután a kiegyezési javaslatok első olvasására kerül a sor. Gróf Thun ministerelnök: Miután a formaságokon átesett a Ház, üdvözli a képviselőket és annak jó reményének ad kifejezést, hogy a most kezdődő ülésszak a produktív munka ülésszaka lesz. A fontos kérdéseknek egész sorozata várja a tárgyalást, olyan kérdéseké, amelyek az összes nép érdekeit érintik. Ezeknek megvédése parancsolja a komoly parlamenti munkálkodás sürgős megkezdését. (Nagy lárma a Schönerer-párton. Felkiáltások : Függessze fel a nyelvrendeleteket!) Elnök : Csendre inti Schöneren. Schönerer: A közbeszólások úgy sem jönnek be a jegyzőkönyvbe, nehogy a nép megtudja az igazságot. Lueger : Csend ! Wolf: Maga hallgasson, most nincs ám a városházán ! Gróf Thun: Gondolkoznunk kell arról, hogy a gazdasági és vámszövetség Magyarországgal fentartassék. Ennélfogva mindent, ami bennünket szétválaszt, kerülni és mindent, ami összehoz, keresni kell. Mindkét rész jóléte és ereje az egyetértésben rejlik, a szétválás mindkét rész gazdasági hanyatlását és károsodását vonja maga után. Ha esetleg nem sikerülne agazdasági közösséget fentartani, akkor iparunk nagy válság elé kerülne. Aziparosok ezrei meg volnának fosztva munkájuktól, nyomorba lennének taszítva és kénytelenek volnának hazájuktól távol megkeresni kenyerüket. (Zaj a Schönerer-párton, pisszegés jobbfelől. Felkiáltások: Csend ! Fogjátok be a szátokat!) Iparunk régi piacra elveszne és csak nehezen lehetne új piaczokat találni. Mindez arra utal tehát bennünket, hogy kezdjük meg a komoly parlamenti munkát és ne temessük el a kiegyezést. (Lárma a Schönerer párton.) Kolf: Ön tehát csak a magyarokon akar segíteni és azon van, hogy jogainkat elprédálja. Gróf Thun: A többség mindig a parlamenti munka mellett volt és csak örülhetünk, hogy végre a kisebbség soraiban is találkozunk az erre való hajlandósággal. (Viharos ellentmondások balfelől.) Schönerer: Halljátok ezt? A kinek annyi van a rovásán, mint önnek, és a ki a rendőrséget erre a házra zúdította, annak jobb volna hallgatni. Wolf: A miniszerelnöknek ezen bizonyítványa szépen szól mellettek ! (Viharos lárma a baloldalon* Fölkiáltások: Csönd I) Elnök: Csöndet kérek. Ne zavarják az ülést! Schönerer: Ön ne lármázzon ! Maga is az Abrahamovitz-féle elnökséghez tartozott. Önnek nagyon csön-