Hazánk, 1898. november (5. évfolyam, 262-287. szám)

1898-11-01 / 262. szám

/­­ LJ A ragadós példa: Budapest, október 31. Ragadós a pestis Bécsben, ragadós a száj- és körömfájás a marhavilágban s ragadós a cson­­grádmegyei példa a mameluk-vidékeken. Temes­vár városa és Bécs sietnek szintén megbotrán­­kozni az ellenzék küzdelmén s a mindszenti politikus-patikus indítványához hasonló határo­zatot hoznak a kormány javára. Szüksége is van Bánffynak a hívek támogatására, mert leg­utóbbi hazugságai — miket a Házban vetettek szemére — még saját, háta mögött álló többségében is megingatták a providenczializ­­musba vetett hitet s már onnan is hallatszanak némi elfojtott hangok, melyek az egyik hazug­ságból a másikba bukdácsoló embert szégyenleni kezdik. « Jókor jön tehát Temesvár és Pécs törvényes hatóságainak nyilatkozata. Báró Fejérváry Imre­­ és Telbisz Károly urak tudják, hogy ilyenkor­­ sietni kell, ha segíteni akarnak. Fejérváry Géza­­ fia csak ki tud egy bizalmi nyilatkozatot szorí­tani az ellenzék ellen, hiszen tulajdon apját védelmezi. Reméljük, hogy Bánffy veje, Erdélyi veje, s más ministeri fiókák, Herbertek és egyéb oldalági rokonok (hiszen innen-onnan minden 4 BUDAPEST, KEDD H­A­Z A N­K 1898. NOVEMBER 1. 262. SZÁM. Ilyen irant egy alkotmánya sértetlenségére va­lamit adó ország nem tűrhet el büntetlenül. Bánffy méltó megbüntetése sokáig késett ugyan, de most feltétlenül be fog következni. Szomorú és siralmas bukása lészen Bánffynak, a minőben még miniszerelnök nem részesült. Soha kormányelnök bukásával még úgy nem sülyedt a semmiségbe, mint a­hogy ez a politi­kailag semmi ember fog a semmiségbe elveszni. Nem fog utána más maradni, mint egy csomó törvénytelenség emléke és főképp egy ország csodálkozása: hogy miként történhetett meg, hogy egy ily tudatlan és obskúrus fej a minis­­zerelnöki székbe tolakodhatott. Egy nemzet sorsa valamivel szentebb, mint hogy tudatlan és hazafiatlan alakok felszínre tolakodását sokáig eltűrni lehetne. Épp ezért minden józanul gondolkozó, hazafiasan érző magyarnak lelkesedéssel és hazafias örömmel kell fogadnia az ellenzék kötelességtelj­esítését, melylyel megindította a harczot a Bánffy-kormány ellen. És hiába reménykedett és reménykedik Bánffy, hogy az ellenzék e harczában le fog szerelni. E reménykedésében Bánffy keservesen fog csalódni. Az ellenzék e harczában becsület­tel fog megállani és nem fogja megakasztani semmiféle alkuvás és semmiféle fenyegetés. Bánffy Dezső, —­a saját karakteréből követ­keztetve — eleinte abban bizakodott, hogy a függetlenségi pártot ejti meg alkuvással és pak­­tálással, mire a függetlenségi párt távol fogja magát tartani a Bánffy ellen megindított harcz­­tól. Bánffy persze felsült, hiszen ismeretes a függetlenségi párt hazafias, egyhangú elhatározása. E felsülés után most Bánffy a politikai revol­­verezéssel próbál szerencsét. Azzal akar hatni az ellenzékre, hogy a parlament feloszlatásával fenyegetődzik. És fel meri tételezni a magyar ellenzékről, hogy az ilyen „fenyegetéssel” meg­állítja hazafias és kötelességszerű harczá­ban. Az előbbihez hasonló felsüléssel fogja majd tapasztalni Bánffy, hogy az ellenzé­ket ilyen üres fenyegetéssel kötelessége teljesí­tésétől eltántorítani nem fogja. Az ellenzék na­gyon jól tudja azt, hogy egy új választás alkal­mával sem lesz képes a kormány a vesztegetés, lélekvásárlás, törvénytiprás nagyobb mérvét kifej­teni, mint a­minőt a múlt választások alkalmá­val elkövetett és így az ellenzéknek legkisebb oka sincs attól tartani, hogy jelenlegi erejében megfogyva kerülne ki az új választási küz­delemből. Sőt ellenkezőleg. Lehetetlennek tart­juk, hogy most, midőn az egész ország átlátja, hogy mily könnyelmű, hazafiatlan kezekkel bánik el Bánffy az ország gazdasági érdekével, fel­áldozva azt az osztrák kapzsiságnak : ne tá­madna fel az ország lelkiismerete és engedné magát ismét elámuttatni a választási korrupczió tudás­pénzeivel. Ám csak tessék feloszlatni ezt a három mil­liós parlamentet; az új parlament ellenzéke még nagyobb erővel fogja folytatni azt, mit a jelenlegi ellenzék hazafias kötelesség­ tudásával megkezdett: száműzni Bánffyt arról a helyről, hová csak hazafiatlansága révén jutott és a­mely polctot a hazafiatlan és törvénytelen cseleke­detek egész sorozatával szennyezte be. (­­ főispánság rokonkezekben van) csak kieszközöl­nek egy-egy bizalmi nyilatkozatot saját apósaik, apjaik, nagybátyjaik és egyéb bácsijaik számára, s egyúttal megbotránykozásokat az ellenzék működésén. Olcsó ez, pénzbe se kerül, csak itt­­ott egy kis presszióba, egy kis erőszakoskodásba, s ezeket jó iskolában tanulták meg apjaiktól, apósaiktól és bácsijaiktól. Temesváron nem csudálkozunk. Hiszen 1849-ben ez is díszpolgárává választotta Hay­­naut, dicsőségére oszlopot emelt, melyet később még a német lapok is csak per „Schandsäule“ titulálgattak; ott az Osztrákország iránti vonza­lom ma is oly élénk, hogy eladnák Magyar­­országot Bécsnek azonnal, felemelve kvótát, leszállítva vámjövedéket,­­ hiszen úgyis csak a magyar Alföld népe fizeti azt. Nem csoda, ha ők a magyar parlamentnek „hagyományaihoz nem méltó, sivár és dísztelen menetét“ látják a most folyó ellenzéki harczokban: az egykori „Temeser Banat“ székhelye bizonyára azon is felujjongana, ha Bánffyék egy új „meg­erősített birodalmi tanács“-ot alkotnának Ausztriával s abba kellene Temesvárnak rájárálni tagokat küldenie. Hiszen megdöbbentően nevetséges komédia az, hogy e szégyenletes határozatukat akkor hozzák, midőn az általuk megbuktatott Horvát Boldizsár koporsójára krokodilus­ könyeket simák a liberalizmus nevében. És ugyanakkor megbotránkoznak a liberalizmus nevében azon, hogy az ellenzék mer ellenzék lenni és a magyar alkotmányt védeni, a­helyett hogy az ország hazugja előtt meghajolna és ennek akaratát fejbólíntással helyeselve, eladná a hazát, mint Bánffy és társai teszik. E két város történetébe egy-egy szégyenletes lapot iktatott be e határozatával. Terjesztik azt az erkölcsi ragályt, mely Csongrádtól indult ki és határtalan szolgalelkűségükben megfojtani akarnák azt a meggyöngült ellenzéki szellemet is, mely az ötmilliós többség és az azt támo­gató hivatalos és csendőr-apparátus ellen még folytatja az önfeláldozó harczot. Veszélyesebb pestis a bécsinél a hazaárulás baczillusa, mely átragadt a két városra, de reméljük azért, a­mint Bécsben megszűnt a pestis, nálunk is meg­szűnik az erkölcsi dögvész. TÁVIRATAINK. A német császár Jeruzsálemben. Jeruzsálem, október 31. A bethleheni templom be­járatánál a német császári párt gróf Ziethen-Schwe­rin fogadta a jeruzsálemi egyesület nevében. Üdvö­zölte az uralkodó párt Dávid városában, a­mely a világ legnagyobb és legtiszteltebb városa, mert benne született a Megváltó. Az evangélikus templom teljes befejezése a császári pár konstantinápolyi látogatásá­nak köszönhető. Az istentisztelet végeztével a császár beszédet mondott. Vilmos császár kihallgatáson fogadta a jeruzsá­lemi ortodox pátriárkát, a­ki neki egy ereklyét adott át.­­ A császári pár tegnap este az Olajfák hegyén naplementekor Dryander udvari főprédikátor által végzett ájhatoságot hallgatott, azután a porosz ható­ságok jelenlévő fejei és a Johannita-rend lovagjai társaságában ebédhez ült. Ma délelőtt volt a Megváltó templomának ünnepe és felszentelése nagy egyházi és világi pompával. Az ünnepségben a város lakossága rendkívül nagy számban vett részt. Nagy a hőség, de azért a császár és kísérete jól van.J Bosse dr. kultuszministernek tegnap a Megváltó­templom idegtekintésénél mondott beszédére azt vá­laszolta Vilmos császár, hogy őszintén köszöni a mi­nister beszédében kifejezett hűséges érzelmeket és örül, hogy az evangélikus község Megváltó-temlomá­­nak beszentelését ünnepelheti. Ezt a szultán jóindu­latának, úgyszintén boldogult nagyatyjának és isten­ben nyugvó atyjának köszönheti, az utóbbinak annyi­ban, mert elvégre is ő döntött ebben a dologban. Puszta beszéddel semmit sem lehet végezni itt a ke­lletén. Reméli, hogy az evangélikusok, életmódjukkal i­s tanúságot fognak tenni az evangélikus hit igazsá­­­­gáról és azt meg fogják erősíteni. Akkor majd isten áldása lesz ezen az ünnepen és bőséges áldás jár nyomában. Ezt óhajtja és reméli a császár „az evan­gélikusoknak és különösen a németeknek.“ Berlin, október 31. A „la dormilion de la Sainte - Vierge“ terület odaajándékozásáról szóló hithez meg a Kormányválság­ és revízió, Páris, október 31. A semmitőszék büntető­tanácsának tagjai ma délután titkos ülést tar­tottak, hogy a semmitőszék ítéletével elrendelt vizsgálat módozatairól tanácskozzanak. Való­színű, hogy a tanácskozás során kijelölték a vizsgálattal megbízandó bírákat.­­ Úgy mondják, hogy Tezenas ügyvéd panaszt adott be az ellen, hogy Mornard ügyvéd a semmitőszéki tárgyaláson fölolvasta Esterházy­­nak hozzája intézett táviratát.­­ Pária, október 81. Bizonyosra veszik a következő m­­inisteri listát: Dwpuy elnökség és belügy, Lehret igazságügy, Freycinet hadügy, Lecroy tengerészet, Delcassé külügy, Peytral pénzügy, Leygues közokta­tásügy, Delembre kereskedelemügy, Víg­er földmivelés­­ü­gy, Krantz közmunkaügy és Guillain gyarmatügy. Páris, október 31. Az új kabinet általában Dreyfus-ellenes lesz. Lehret, az igazságügyminis­­ter progresszista s kebelbarátja Tillage volt mi­­nisternek, aki tudvalévően a revizió miatt lépett k­i a Brisson-kormányból. Ribot éppen a naczio­­fialisták és antiszemiták támadása következtében maradt ki a kombináczióból. A revizionista Amoré megtámadja Dupuyt s azt mondja róla, hogy csak azért juthatott a hatalomra, mert 1894-ben Mercier munkatársa volt Dreyfus elitél­tetésénél. Páris, október 31. Cabanas, Esterházy ügy­védje, a posta- és távirdaügyi államtitkárhoz le­velet intézett, a­melyben azt mondja, hogy az angol hatóság értesítette őt, hogy Esterházy­nak szóló telefonközleményei és egyéb levelezései szabálytalan elbánásban részesülnek. Cabanas ez ellen élénken tiltakozik. A vizsgálóbíró Zolá­nak a „Petit Journal“ el­len emelt panasza tárgyában megszüntető hatá­rozatot hozott. Páris, október 31. A törvénykezési palotában azt beszélik, hogy a semmitőszék két bírája a hadügyministériumba ment, hogy megtekintse a titkos iratokat. Lockroy állítólag vonakodik az iratokat a kezéből kiadni, csupán bizonyos iratok elolvasását hajlandó megengedni. Cavaignac a semmitőszék büntető tanácsának elnökéhez, Loewhez levelet intézett, a­melyben azt kéri, hogy a pótvizsgálat folyamán őt is hallgassák ki. Ama kevesek között, a­kik a semmitőszék előtt fölhozott helytelen állításokat helyreigazí­thatják, ő az egyedüli, a­kinek teljes cselekvési szabadsága van. Egyelőre azt igazítja helyre, hogy ő nem tért el — mint a­hogy Bard mondta — Lebrun-Renault jelentésének fölolvasásánál annak szövegétől; továbbá konsta­tálja, hogy ő személyesen ismeri azt az ügy­nököt, a­ki a bordereaut átadta.­­ jegyzi a Nordd. Alig, Zeitung , mint Vilmos császár Haifában Schmidt páter beszédére mondott válaszá­ban ünnepélyesen biztosította a német katholikuso­­kat császári oltalmáról, bárhol és bármikor legyen is arra szükségük, ez az ajándék, a­mely a szent­földi egyesületet abba a helyzetbe juttatja, hogy csá­szári területen katholikus templomot vagy jótékony I­­ntézetet állítson föl, épp úgy bizonyítja, hogy a csá­­­szár a protestáns vallásnak a jeruzsálemi templom­­avatásnál való érvényesülése mellett érvényre juttatta a teljes paritást és keleti útján úgy lép föl, mint az régész németség keresztény császárja. — Anglia és Francziaország, London, október 31. (Reuters) Devonportból, Plymouthból és Portsmouthból azt jelentik, hogy az ottani hajógyárakban a legnagyobb sietség­gel folyik a munka. A hadihajókat indulásra kész állapotba helyezik s szénnel és hadiszerekkel látják el. A hajók legénységet is vettek föl s a tüzérek szabadságolását megszüntették. A „Pali Mall Gazette“ állítólag abban a helyzetben van, hogy kijelentheti, hogy intézkedéseket tettek a tartalékosok behívására, önkéntesek mozgósítására s nagyszámú rendes milicz-csapatok és önkéntes gyalogság összevonására különböző fontos vasúti góczpontok közelében. A pápa egészségi állapota: Róma, október 31. Az ellenkező hírekkel szemben a Stefani-ügynökség konstatálja hogy a pápa teljesen jól érzi magát és tegnap Macchi tábornokot, ma pedig Oreglia bibornokot fo­gadta.

Next