Hazánk, 1898. november (5. évfolyam, 262-287. szám)
1898-11-01 / 262. szám
/ LJ A ragadós példa: Budapest, október 31. Ragadós a pestis Bécsben, ragadós a száj- és körömfájás a marhavilágban s ragadós a csongrádmegyei példa a mameluk-vidékeken. Temesvár városa és Bécs sietnek szintén megbotránkozni az ellenzék küzdelmén s a mindszenti politikus-patikus indítványához hasonló határozatot hoznak a kormány javára. Szüksége is van Bánffynak a hívek támogatására, mert legutóbbi hazugságai — miket a Házban vetettek szemére — még saját, háta mögött álló többségében is megingatták a providenczializmusba vetett hitet s már onnan is hallatszanak némi elfojtott hangok, melyek az egyik hazugságból a másikba bukdácsoló embert szégyenleni kezdik. « Jókor jön tehát Temesvár és Pécs törvényes hatóságainak nyilatkozata. Báró Fejérváry Imre és Telbisz Károly urak tudják, hogy ilyenkor sietni kell, ha segíteni akarnak. Fejérváry Géza fia csak ki tud egy bizalmi nyilatkozatot szorítani az ellenzék ellen, hiszen tulajdon apját védelmezi. Reméljük, hogy Bánffy veje, Erdélyi veje, s más ministeri fiókák, Herbertek és egyéb oldalági rokonok (hiszen innen-onnan minden 4 BUDAPEST, KEDD HAZ A NK 1898. NOVEMBER 1. 262. SZÁM. Ilyen irant egy alkotmánya sértetlenségére valamit adó ország nem tűrhet el büntetlenül. Bánffy méltó megbüntetése sokáig késett ugyan, de most feltétlenül be fog következni. Szomorú és siralmas bukása lészen Bánffynak, a minőben még miniszerelnök nem részesült. Soha kormányelnök bukásával még úgy nem sülyedt a semmiségbe, mint ahogy ez a politikailag semmi ember fog a semmiségbe elveszni. Nem fog utána más maradni, mint egy csomó törvénytelenség emléke és főképp egy ország csodálkozása: hogy miként történhetett meg, hogy egy ily tudatlan és obskúrus fej a miniszerelnöki székbe tolakodhatott. Egy nemzet sorsa valamivel szentebb, mint hogy tudatlan és hazafiatlan alakok felszínre tolakodását sokáig eltűrni lehetne. Épp ezért minden józanul gondolkozó, hazafiasan érző magyarnak lelkesedéssel és hazafias örömmel kell fogadnia az ellenzék kötelességteljesítését, melylyel megindította a harczot a Bánffy-kormány ellen. És hiába reménykedett és reménykedik Bánffy, hogy az ellenzék e harczában le fog szerelni. E reménykedésében Bánffy keservesen fog csalódni. Az ellenzék e harczában becsülettel fog megállani és nem fogja megakasztani semmiféle alkuvás és semmiféle fenyegetés. Bánffy Dezső, —a saját karakteréből következtetve — eleinte abban bizakodott, hogy a függetlenségi pártot ejti meg alkuvással és paktálással, mire a függetlenségi párt távol fogja magát tartani a Bánffy ellen megindított harcztól. Bánffy persze felsült, hiszen ismeretes a függetlenségi párt hazafias, egyhangú elhatározása. E felsülés után most Bánffy a politikai revolverezéssel próbál szerencsét. Azzal akar hatni az ellenzékre, hogy a parlament feloszlatásával fenyegetődzik. És fel meri tételezni a magyar ellenzékről, hogy az ilyen „fenyegetéssel” megállítja hazafias és kötelességszerű harczában. Az előbbihez hasonló felsüléssel fogja majd tapasztalni Bánffy, hogy az ellenzéket ilyen üres fenyegetéssel kötelessége teljesítésétől eltántorítani nem fogja. Az ellenzék nagyon jól tudja azt, hogy egy új választás alkalmával sem lesz képes a kormány a vesztegetés, lélekvásárlás, törvénytiprás nagyobb mérvét kifejteni, mint aminőt a múlt választások alkalmával elkövetett és így az ellenzéknek legkisebb oka sincs attól tartani, hogy jelenlegi erejében megfogyva kerülne ki az új választási küzdelemből. Sőt ellenkezőleg. Lehetetlennek tartjuk, hogy most, midőn az egész ország átlátja, hogy mily könnyelmű, hazafiatlan kezekkel bánik el Bánffy az ország gazdasági érdekével, feláldozva azt az osztrák kapzsiságnak : ne támadna fel az ország lelkiismerete és engedné magát ismét elámuttatni a választási korrupczió tudáspénzeivel. Ám csak tessék feloszlatni ezt a három milliós parlamentet; az új parlament ellenzéke még nagyobb erővel fogja folytatni azt, mit a jelenlegi ellenzék hazafias kötelesség tudásával megkezdett: száműzni Bánffyt arról a helyről, hová csak hazafiatlansága révén jutott és amely polctot a hazafiatlan és törvénytelen cselekedetek egész sorozatával szennyezte be. ( főispánság rokonkezekben van) csak kieszközölnek egy-egy bizalmi nyilatkozatot saját apósaik, apjaik, nagybátyjaik és egyéb bácsijaik számára, s egyúttal megbotránykozásokat az ellenzék működésén. Olcsó ez, pénzbe se kerül, csak ittott egy kis presszióba, egy kis erőszakoskodásba, s ezeket jó iskolában tanulták meg apjaiktól, apósaiktól és bácsijaiktól. Temesváron nem csudálkozunk. Hiszen 1849-ben ez is díszpolgárává választotta Haynaut, dicsőségére oszlopot emelt, melyet később még a német lapok is csak per „Schandsäule“ titulálgattak; ott az Osztrákország iránti vonzalom ma is oly élénk, hogy eladnák Magyarországot Bécsnek azonnal, felemelve kvótát, leszállítva vámjövedéket, hiszen úgyis csak a magyar Alföld népe fizeti azt. Nem csoda, ha ők a magyar parlamentnek „hagyományaihoz nem méltó, sivár és dísztelen menetét“ látják a most folyó ellenzéki harczokban: az egykori „Temeser Banat“ székhelye bizonyára azon is felujjongana, ha Bánffyék egy új „megerősített birodalmi tanács“-ot alkotnának Ausztriával s abba kellene Temesvárnak rájárálni tagokat küldenie. Hiszen megdöbbentően nevetséges komédia az, hogy e szégyenletes határozatukat akkor hozzák, midőn az általuk megbuktatott Horvát Boldizsár koporsójára krokodilus könyeket simák a liberalizmus nevében. És ugyanakkor megbotránkoznak a liberalizmus nevében azon, hogy az ellenzék mer ellenzék lenni és a magyar alkotmányt védeni, ahelyett hogy az ország hazugja előtt meghajolna és ennek akaratát fejbólíntással helyeselve, eladná a hazát, mint Bánffy és társai teszik. E két város történetébe egy-egy szégyenletes lapot iktatott be e határozatával. Terjesztik azt az erkölcsi ragályt, mely Csongrádtól indult ki és határtalan szolgalelkűségükben megfojtani akarnák azt a meggyöngült ellenzéki szellemet is, mely az ötmilliós többség és az azt támogató hivatalos és csendőr-apparátus ellen még folytatja az önfeláldozó harczot. Veszélyesebb pestis a bécsinél a hazaárulás baczillusa, mely átragadt a két városra, de reméljük azért, amint Bécsben megszűnt a pestis, nálunk is megszűnik az erkölcsi dögvész. TÁVIRATAINK. A német császár Jeruzsálemben. Jeruzsálem, október 31. A bethleheni templom bejáratánál a német császári párt gróf Ziethen-Schwerin fogadta a jeruzsálemi egyesület nevében. Üdvözölte az uralkodó párt Dávid városában, amely a világ legnagyobb és legtiszteltebb városa, mert benne született a Megváltó. Az evangélikus templom teljes befejezése a császári pár konstantinápolyi látogatásának köszönhető. Az istentisztelet végeztével a császár beszédet mondott. Vilmos császár kihallgatáson fogadta a jeruzsálemi ortodox pátriárkát, aki neki egy ereklyét adott át. A császári pár tegnap este az Olajfák hegyén naplementekor Dryander udvari főprédikátor által végzett ájhatoságot hallgatott, azután a porosz hatóságok jelenlévő fejei és a Johannita-rend lovagjai társaságában ebédhez ült. Ma délelőtt volt a Megváltó templomának ünnepe és felszentelése nagy egyházi és világi pompával. Az ünnepségben a város lakossága rendkívül nagy számban vett részt. Nagy a hőség, de azért a császár és kísérete jól van.J Bosse dr. kultuszministernek tegnap a Megváltótemplom idegtekintésénél mondott beszédére azt válaszolta Vilmos császár, hogy őszintén köszöni a minister beszédében kifejezett hűséges érzelmeket és örül, hogy az evangélikus község Megváltó-temlomának beszentelését ünnepelheti. Ezt a szultán jóindulatának, úgyszintén boldogult nagyatyjának és istenben nyugvó atyjának köszönheti, az utóbbinak annyiban, mert elvégre is ő döntött ebben a dologban. Puszta beszéddel semmit sem lehet végezni itt a kelletén. Reméli, hogy az evangélikusok, életmódjukkal is tanúságot fognak tenni az evangélikus hit igazságáról és azt meg fogják erősíteni. Akkor majd isten áldása lesz ezen az ünnepen és bőséges áldás jár nyomában. Ezt óhajtja és reméli a császár „az evangélikusoknak és különösen a németeknek.“ Berlin, október 31. A „la dormilion de la Sainte - Vierge“ terület odaajándékozásáról szóló hithez meg a Kormányválság és revízió, Páris, október 31. A semmitőszék büntetőtanácsának tagjai ma délután titkos ülést tartottak, hogy a semmitőszék ítéletével elrendelt vizsgálat módozatairól tanácskozzanak. Valószínű, hogy a tanácskozás során kijelölték a vizsgálattal megbízandó bírákat. Úgy mondják, hogy Tezenas ügyvéd panaszt adott be az ellen, hogy Mornard ügyvéd a semmitőszéki tárgyaláson fölolvasta Esterházynak hozzája intézett táviratát. Pária, október 81. Bizonyosra veszik a következő ministeri listát: Dwpuy elnökség és belügy, Lehret igazságügy, Freycinet hadügy, Lecroy tengerészet, Delcassé külügy, Peytral pénzügy, Leygues közoktatásügy, Delembre kereskedelemügy, Víger földmivelésügy, Krantz közmunkaügy és Guillain gyarmatügy. Páris, október 31. Az új kabinet általában Dreyfus-ellenes lesz. Lehret, az igazságügyminister progresszista s kebelbarátja Tillage volt ministernek, aki tudvalévően a revizió miatt lépett ki a Brisson-kormányból. Ribot éppen a nacziofialisták és antiszemiták támadása következtében maradt ki a kombináczióból. A revizionista Amoré megtámadja Dupuyt s azt mondja róla, hogy csak azért juthatott a hatalomra, mert 1894-ben Mercier munkatársa volt Dreyfus elitéltetésénél. Páris, október 31. Cabanas, Esterházy ügyvédje, a posta- és távirdaügyi államtitkárhoz levelet intézett, amelyben azt mondja, hogy az angol hatóság értesítette őt, hogy Esterházynak szóló telefonközleményei és egyéb levelezései szabálytalan elbánásban részesülnek. Cabanas ez ellen élénken tiltakozik. A vizsgálóbíró Zolának a „Petit Journal“ ellen emelt panasza tárgyában megszüntető határozatot hozott. Páris, október 31. A törvénykezési palotában azt beszélik, hogy a semmitőszék két bírája a hadügyministériumba ment, hogy megtekintse a titkos iratokat. Lockroy állítólag vonakodik az iratokat a kezéből kiadni, csupán bizonyos iratok elolvasását hajlandó megengedni. Cavaignac a semmitőszék büntető tanácsának elnökéhez, Loewhez levelet intézett, amelyben azt kéri, hogy a pótvizsgálat folyamán őt is hallgassák ki. Ama kevesek között, akik a semmitőszék előtt fölhozott helytelen állításokat helyreigazíthatják, ő az egyedüli, akinek teljes cselekvési szabadsága van. Egyelőre azt igazítja helyre, hogy ő nem tért el — mint ahogy Bard mondta — Lebrun-Renault jelentésének fölolvasásánál annak szövegétől; továbbá konstatálja, hogy ő személyesen ismeri azt az ügynököt, aki a bordereaut átadta. jegyzi a Nordd. Alig, Zeitung , mint Vilmos császár Haifában Schmidt páter beszédére mondott válaszában ünnepélyesen biztosította a német katholikusokat császári oltalmáról, bárhol és bármikor legyen is arra szükségük, ez az ajándék, amely a szentföldi egyesületet abba a helyzetbe juttatja, hogy császári területen katholikus templomot vagy jótékony Intézetet állítson föl, épp úgy bizonyítja, hogy a császár a protestáns vallásnak a jeruzsálemi templomavatásnál való érvényesülése mellett érvényre juttatta a teljes paritást és keleti útján úgy lép föl, mint az régész németség keresztény császárja. — Anglia és Francziaország, London, október 31. (Reuters) Devonportból, Plymouthból és Portsmouthból azt jelentik, hogy az ottani hajógyárakban a legnagyobb sietséggel folyik a munka. A hadihajókat indulásra kész állapotba helyezik s szénnel és hadiszerekkel látják el. A hajók legénységet is vettek föl s a tüzérek szabadságolását megszüntették. A „Pali Mall Gazette“ állítólag abban a helyzetben van, hogy kijelentheti, hogy intézkedéseket tettek a tartalékosok behívására, önkéntesek mozgósítására s nagyszámú rendes milicz-csapatok és önkéntes gyalogság összevonására különböző fontos vasúti góczpontok közelében. A pápa egészségi állapota: Róma, október 31. Az ellenkező hírekkel szemben a Stefani-ügynökség konstatálja hogy a pápa teljesen jól érzi magát és tegnap Macchi tábornokot, ma pedig Oreglia bibornokot fogadta.