Hazánk, 1899. február (6. évfolyam, 28-51. szám)

1899-02-01 / 28. szám

28. SZÁM. BUDAPEST, SZERDA. hazánk 1889. FEBRUÁR 1.­3 a­ jövőben lehetetlenné tétessék. A házszabályok módosí­tása különben nem is kerülne tárgyalás alá Bánffy alatt. r.y.L Bánffy maga sem kívánja, hanem a következő kor­mán­y tárgyalhatná azt. A folyosón. Jóval tíz óra előtt megjelent ma a képviselőház folyo­sóján Széll Kálmán s ott legelőször is gróf Apponyi Al­bertet­ kereste fel, akivel hosszabb ideig tanácskozott, majd Polónyi Gézával konferált, mikor pedig megérkezett a házba Szilágyi Dezső, gróf Csáky Albin és gróf Andrássy Gyula, ezek kíséretében felment az első emeleti tanács­kozó terembe, ahol később báró Fejérváry és Bánffy mi­niszterek megjelentek. A folyosón ezalatt tovább szövögették a béke esélyeinek szálait s általán az volt a vélemény, hogy a tárgyalások­nak még ezen a héten dűlőre kell jutniok. A képviselőház üléseinek a pártok egyező akaratával történt elnapolását is jó jelnek veszik, csak a néppárt elnöke, Molnár János egy nyilatkozata keltett erősebb feltűnést. Molnár János szerint az ellenzék a házszabályok módosításának még­árgyalásába sem megy bele a kormány pontozatai alap­ján. Ez olyan kényes körülmény, amelyen hajótörést szen­vedhet az egész békeakc­ió. Ekközben ismét megjelent a folyosón Széll Kálmán, aki azután egymásután felkereste az ellenzék megbizottait, föl­kélte őket, hogy menjenek bele a házszabály-revízió tár­gyalásába s akkor hiszi, hogy meg fogják találni ebben a s­regben is a kibontakozás fonalát. Széli ezután távozott az országházból s még a mai nap folyamán elutazott a asm­egyei Rátótra, ahonnét csak csütörtökön fog vissza­­énni. A béketárgyalások során minél gyakrabban kerül most tóba a hires község, Rátót neve s ezzel természetesen elelevenednek a rátóki nevezetes históriák is. Hogy mint itták egykor tovább a templomot, hogy húzták fel a rátó­­iak a bikát a toronyba s a rátóti Kaki-nemzetség mint törkötte meg egykor az öregapját. S amint a humor szel­ője fújdogál, mintha a békére is jobb idők járnának, akadnak azonban kételkedők is, akik mondogatják: - Kém megy most Széll Kálmán Rátótra, hanem megint sok Bécsbe. - De most csakugyan Rátótra megy , erősködnek löbben Bécsbe majd csak a hét vége felé. Azután meg is magyarázzák, hogy miért kell Szélinek irtokéra utaznia. Azért, mert bikákat fog árvereztetni Ki­ss símenthali tenyészetéből. Ebbe azután belenyugodnak, mert ez a gazdaembernek elég fontos dolog arra, hogy Jemlé­tét megkövetelje. Ekközben Hegedűs Sándor is megjelenik a jobboldali olvasón s mivel a mai tanácskozások eseményeiről beszél, sakhamar körül fogja egy csomó képviselő, ellenzékiek s kormánypártiak egyaránt. Szerinte a mai tanácskozá­skor­ annyi történt, hogy Széll Kálmán, a kormány és a lépettek megbízottai pontról-pontra verifikálták a kor­ány üzenetét, mely felöleli az egész tárgyalások menetét bőven foglalkozik a garancziák kérdésével is. Ezt a üzenetet azután Szilágyi Dezső átadta Kossuth Frencznek. Többet Hegedűs Sándor sem mondott. Később azonban van hírek terjedtek, hogy a kormány üzenetében olyan Hitelek foglaltatnak, melyek egyáltalán nem kedvezők a kére nézve. Az ülés tehát reménységgel kezdődött, de ikorra az öreg Madarász a tanácskozást föloszlatta, a­­ke barátai lehetőleg korior hangulatban mentek a há­­■m napos vakáczióra. Az ultimátum. Februárius 4-ikét, a jövő szombati napot, a­olitikai időjósok rendkívül kritikus napnak tel­­ik. Elterjedt hírek szerint a kormány ezen n­apon fogja közölni végleges ultimátumát a ki­vettek vezéreivel, azok pedig az ellenzék meg­­írottaival. Ezen a napon dől el tehát a kérdés, úgy lesz-e béke vagy pedig harcz, elkeseredet­­tbb, mint valaha. Ezt az értesülést erősíti meg a Neues Wiener beadblatt-nnk a válságra vonatkozó következő derítése is. A magyar képviselőház február 4-én ismét összeül. E­apra várják az ellenzék még elintézetlen propozíczióira kormány végleges válaszát és ezzel a­ tárgyalások bé­rezését. Az eredmény vagy a komprom­isszus­ megvaló­­tása, vagy ennek­ ellenkezője lesz. Azonban minden várt­­ozás és kilátás a mellett szól, hogy a kompromisszum- foglalások nem fognak sikertelenek maradni. Az új babs­et megalakítása alighanem csak február vége felé fog segtítésteinl,­mert’ arc’ előmunkálatok, u. m­. az ülésszak r-rekesz­tése, az uj ülésszak megnyitása, síi élttfrkvSiaSz­­is; ngyttmtén a'mostAhi kfttoUttt'- dertekki5^jj|^8tto­^uj­ábúKef írtegatakitása irtón­ tórgiátárt&k kiolt-­iáföl vetehiA .» Miniszterj­elölések. Hogy Bánffy távozása után ki lesz a miniszter­­elnök, aki az ellenzék feltételeinek teljesítésére vonatkozólag teljes garanc­iát képes nyújtani, ez képezte ma is a parlamenti pártok közt a meg­beszélés tárgyát. Lukács László miniszterelnök­­jelöltségéről ma is megütközéssel szóltak az ellenzéki pártok körében is. Egyébként ma már a kormánypártiak is hangoztatták a folyosón, hogy Lukács semmi körülmények közt sem lesz a leendő kabinet elnöke, sőt el van arra hatá­rozva, hogy még resszortminiszterséget sem vállal az új kormányban. Szóba került ismét báró Fejérváry Géza mi­niszterelnöksége is, aki a hozzá intézett kérdésre intimusai előtt a következőként nyilatkozott volna : — A miniszterelnökségre csak egy esetben vállalkoznék. Ha ő felsége a király egyenesen megparancsolná nekem az ügyek lebonyolítását. Hiszem azonban, hogy erre nem fog kerülni a dolog. Én a miniszterelnökséget különben egy­általán nem ambic­ionálom. A képviselőház ülése. Budapest, január 31. Ma meglepetés történt a képviselőházban, úgy látszik, a pártok között létesült közös megálla­podás folytán Madarász József korelnök indít­ványt nyújtott be, hogy a t. Ház szombatig na­polja el tanácskozásait. Egyedül Sima Ferencz szólt az elnapolás ellen. Követelte, hogy legyen vége már a titkos tanácskozásoknak. Meg kell nyugtatni végre az országot, az eddig történ­tekről. Az ellenzéknek ragaszkodnia kell ahhoz, hogy ennek a kormánynak nem szavaznak meg semmit, legkevésbé az indemnitást, mert azt csak nem tarthatja győzelemnek, hogy Lukács László lépjen Bánffy örökébe. Hegedűs Sándor fölszólalása után azonban a többség el­fogadta a korelnök indítványát, ami láthatólag jól esett a szavazásokban kifáradt jobboldalnak. Az indítványt megelőzőleg három név szerinti szavazást intéztek el s azzal az ülés,— mely­nek lefolyása a következő — véget ért: Madarász József korelnök megnyitva az ülést, miután a jegyzőkönyv ellen senki sem tett kifogást, az ellenzék éljenzése közt fölolvastatta a törvénytelen kormányzat ellen tiltakozó föliratok jegyzékét. Ezután következtet r a napirend. Mindenekelőtt a tegnapi ülés jegyzőkönyvében benyújtott három módosítás, a Hock János, Kubik Béla és Sturmartn György módosításai felett szavaznak név­­szerint. Hock János módosítását elvetik. Beadtak 12 igent, 102 nemet. Kubik Béla módosítását 9 igennel 124 nem ellenében, Sturmann György módosítását 10 igennel 125 nem ellené­ben elvetik. A tanácskozások közti szünetek alatt a folyosókon már szétfutott a hir : sxlyír* — Három napig nem lesz ülés! -KKm — Éljen a vakáczió! Lelkesedtek a kormánypártiak s mire megszólalt újra az elnöki csengő, a képviselők siet­tek be az ülésterembe. Madarász József elnök pedig szólani kezd : -4? K . — Indítványozom, hogy a képviselőház szerdán, csütör­tökön és pénteken ne tartson ülést, a legközelebbi ülés pedig szombaton délelőtt 11 órakor legyen. — Helyes! hangzott néhány felkiáltás, de Lakatos Miklós jegyző jelenti: — Sima Ferencz szólásra jelentkezett. Sima ellenzi a szünetet. Helyteleníti, hogy a béketár­gyalásokat titkosan folytatják. A békekonferencziát egy felelősség nélküli államférfit­ vezeti akkor, mikor Magyar­­országnak felelős kormánya van. Hogy egyezik ez a mi­niszterelnök közjogi állásával. Abban a pillanatban, midőn a korona a tanácskozásokat nem a miniszterelnökre bízza, mert az ellenzék vele nem tárgyal, hanem egy a kormányon kívül álló férfiúra, a kormánynak rögtön le kellett volna mondania. Most pedig még azt akarják, hogy a béke biztosítékai az így deza­­vuált kormány ölébe tétessenek le. Az egyesült ellenzék nem térhet el sem­miféle békekonferenczia határozata után sem attól az elhatározástól, hogy ennek a kormánynak semmiféle függő javaslatot sem szavaz meg. Ha állás­pontjától eltérne, és úgy elveszti hitelét az ország előtt, mint Bánffy és pártja. Hol vannak az. .eddigi eredmények? Hát csak azért küzdött az ellenzék, hogy Bánffy után Lukács László folytassa az eddigi rendszert. Madarász elnök figyelmeztetőleg közbe­szól: — Hiszen ezzel indokolja­­meg! — kiáltja­. Kubik , Béla. Sima kijelenti, hogy csak állásfoglalását indokolja­?Az ellenzék azért küzd, hogy Bánffy lemondásával új rend­szer következzék. Ellenzi a szünetet­, mert az ex-lex alatt , alkotmánysértés. Vessenek véget ennek a politikai komé­diának. Indítványozza, hogy ne tartson a Ház szünetet. .Hegedűs­ Sándor helyesli a korelnök indítványát. Nem polemizál Simával, de azt kijelenti, hogy az elnapólás el­­utasítása­ nem vezetne a hetykét tisztázására. A bonyo­dalmak elosztatására jobb a »kőnél. Ezt az­ ország érdeke­­t klvkéje.­­ Kadar­as József korelnök erre elrendelte a szavazást, melynek, eredménye,­­ hogy­ a tárnydmó többség" elfogadta az eldök­ elitápolási n­emcigei. Az ülésezze v­agy negyedegy órakor végétéért. Az orsz- ipartanács ülése. Bpest, jan. 31. Az újonan szervezett országos ipartanács ma délután 6 órakor tartotta első ülését a kereske­delmi minisztériumban, Dániel Ernő báró kereske­delemügyi miniszter elnöklete alatt. Ott voltak : Schmidt József államtitkár, Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, Lukács Béla, Matle­­kovits Sándor, Lánczy Leo, Weisz Berthold, Wolfner Tivadar orsz. képviselők, a kereskedelmi és iparkamarák kiküldöttei, stb. Az ülést Dániel Ernő b. kereskedelemügyi min. nyitotta meg, hang­súlyozva, hogy közgazdaságunk s kivált iparunk közel három éve nehéz viszonyok közt szenved. Elodázhatatlan feladata az ipartanácsnak a kis­ipar rendszeres felkarolása és az erre szolgáló eszközök megállapítása ; szükséges tehát az egyes iparágak helyzetének alapos és részletes felvétele, ennek szolgálatában kel állania egy gyakorlati czélokat szem előtt tartó iparstatisztikának. Foglalkoznunk kell az ipari termelés két leg­fontosabb anyagának: a szénnek és a vasnak kérdésével és tárgyalnunk kell már legközelebb az iparnak nyújtandó állami kedvezmények kér­dését. Tárgyalni kell továbbá a hazai gyárak szá­mára nevelendő magyar műszaki kar és magyar munkástörzs képzésének kérdését, mert meggyő­ződése az, hogy ennek hiánya is egyik akadá­lya iparunk sok ága megizmosodásának. Megoldásra vár az építő­ipar szabályozásának kérdése is. Szervezni kell az ipari kísérletek ügyét. Előtérbe fog lépni előbb-utóbb az ipartör­vény revíziója és a kereskedelmi- és iparkama­rák reformja is, melyek körültekintő gondosságot és alapos előkészítést igényelnek. Fokozottabb tevékenységet kell kifejtenünk ipari- és mező­­gazdasági-, illetve bányászati termelésünk kivite­lének szervezése körül. Munkásvédelmi tekintet­ben első helyen áll a munkás-statisztika szerve­zése, a balesetbiztosítás­i rokkant- és aggkár­­biztosítás; az ipartörvény revíziójához elő kell készíteni a gyermek és női munka szabályozását, foglalkozni kell a betegsegélyezési törvény reví­ziójának kérdésével is. Végül a miniszter kifejezi abbeli reményét, hogy a jelzett irányban számít­hat az ipartanács támogatására és ezzel az országos ipartanácsot megalakultnak nyilvánítja és az egybegyülteket szívélyesen üdvözölve az ülést megnyitja. Wekerle Sándor, az országos ipartanács el­nöke, az összes tanácstagok nevében köszönetet mond a miniszternek­­az országos ipartanács megalakításáért és imént elhangzott beszédéért. Azon nézetben van, hogy magának a tanácsnak jelenlegi alakjában tágabb körű szervezete már biztosítéka a tanács sikeres működésének.­­ Az új szervezet szerint a tanács nem csupán véle­ményező közeg lesz, hanem hivatva van kezde­ményezni. Az a körülmény pedig, hogy a tanács jelenlegi szervezetében az iparon kívül a köz­gazdaság egyéb tényezőinek képviselőit is magá­ban foglalja, biztosítékot nyújt az iránt, hogy a tanács tevékenysége útján az ipar érdeke a köz­gazdaság egyéb ágazatainak érdekeivel szoros összhangba fog hozatni. Ezután tárgyalás került a napirend első pontja : „A munkaközi szünetek“- Szterényi József mi­niszteri osztálytanácsos, előadó, röviden ismerteti e kérdés előzményeit. Előadó ismerteti ezután a javaslatot, mely szerint kimondandó, hogy az ipartanács szükségesnek tartja, hogy konkrét esetekben oda kell hatni, hogy a munkaközi szünetek akként állapíttassanak­ meg, hogy a munkások egyhuzamban túl hosszú , foglalkoztatás által ne zsákmányoltassanak ki még akkor sem, ha a munkaközi szünetekre vonatkozó megállapo­dások a munkaadók és munkások egyetértésével jöttek volna létre, feltéve, hogy e megállapodá­sok humanitárius vagy magasabb állami érde­kekbe ütköznek. A napirend második pontja volt a „mun­­kaközvetítés””. Szterényi József előadó röviden is­mertetvén a kérdés előzményeit, a tanács pon­tonként tárgyalta azon alapelveket, melyeket a munkásügyi bizottság javaslata alapján az elő­készítő bizottság az orsz. ipartanács ülése elé terjesztett. A tervezetet Manekovits Sándor, Lukács Béla, Lánczy Leó, Weisz Berthold, Thék­ Endre, Iibr­­csay, Szakács Péter, Deli Jenő és még többek fölszólalása után az ülés lényegtelen módosítá­sokkal magáévá tette. Ezután Dániel Ernő báró kereskedelemügyi miniszter köszönetet mondva a tagoknak megje­lenésükért, az ülést berekesztette.

Next