Hazánk, 1899. március (6. évfolyam, 52-78. szám)
1899-03-01 / 52. szám
52. SZÁM BUDAPEST, SZERDA. H A Z A N K 1899. MÁRCZIUS 1.3 •■ezélja értelmében konczédiáltatóknak véltem, így követeltetett az ellenzék részéről, hogy az összes tisztviselők egy törvényhatóság területén ki legyenek zárva abból, hogy képviselőjelöltek tehessenek; én ehhez nem járultam hozzá, csak a főszolgabíróra és a szolgabíróra nézve (Helyestes.), mint akik közvetlenül az adminisztráczionális területen, illetőleg a választókerületben hivataloskodván, az ő közigazgatási kerületük összeesvén a választókerülettel, jogosultnak tartottam azt a kifogást, amelyet az ellen felhoztak, és a választások tisztasága szempontjából ezt koncredáltam; de sem főispánra, sem alispánra ez kimondva nincs; különben is a főszolgabíró és szolgabíróra nézve is úgy, hogyha ez bizonyos időn belül történik, az ő hivatalkodása és képviselővé választása közti idő, gondolom, három hét. Ezenkívül követeltetett a csendőrség alkalmazásának elejtése. Ebben a kérdésben azt az álláspontot tartottam fenn, hogy a csendőrségnek és rendőrségnek beavatkozását, és felhasználását nem lehet elejteni, már a választás szabadsága és a rend fentartása érdekében sem. (Ügy van!) De koncredáltam, hogy ez a szakasz körülhassék a képen, hogy valóban ne vezessen visszaélésekre a csendőröknek és rendőröknek alkalmazása, hanem hogy csakis a rendnek és a választási szabadságnak fentartására alkalmazhatók legyenek. (Helyeslés.) Követeltett ezenkívül, hogy az összes funkezionáriusokra nézve kimondassék, hogy fegyelmi ügyeikben a belügyminiszter helyett a közigazgatási bíróság legyen felebbezési fórum. Abban történtmegállapodás, hogy az összes fimkezionáriusoknak fegyelmi fóruma megmaradt második fokozatban a belügyminiszter, de a választási elnöké és a szavazatszedő bizottság elnökéé mégis másodfokban a közigazgatási bíróság lesz, amit igen szívesen elfogadtam azért, mert praecedenst képezett.. Sőt praejudikált ebben a kérdésben az a tény, hogy a közigazgatási bíróságról szóló törvény tárgyalásával foglalkozó bizottság jelentésében isz a kérdés ekképen már eldöntve volt, de szolíttatott tisztán az elnökökre. Ezután részletesen ismerteti úgy a kúriai bíráskodásra, mint a házszabályokra vonatkozó megállapodásokat és ismerteti a kiegyezési pontozatokat Majd így folytatja: És most. értekezlet, nem marad más hátra, mint hogy egy pontjával foglalkozzam még ezeknek a mindenkinek türelmét — természetesnek találom — erősen igénybe vett tárgyalásoknak.Halljuk! Halljuk !) Az utolsó része t. é. Méltóztatnak rá emlékezni, t. elődöm jelentést is tett erről a pártnak, hogy az ellenzék követelt többféle kijelentéseket 9, illetőleg 10 pontban arra vonatkozólag, hogy a volt kormány megkösse a jövő kormányt is, és így a jövő kormány a legközelebbi teendőkre nézve tegyen kijelentéseket úgy a törvényhozás egyes teendőire, mint kormányzatának irányára vonatkozólag; követeltetett egyes konkrét kérdésekben formulázott megállapodás és formulázott nyilatkozattétel a jövő kormányzati irányra vagy szellemre nézve. Van szerencsém jelenteni, hogy ezen kétségtelenül nem egészen parlamentáris és normális eljárástól és kívánságtól az ellenzékiek teljes lojalitással és előzékenységgel elálltak és erről a békeokmányban nincs is többé szó, ebben az van : „Az új miniszterelnök a béketárgyalásokfolyamán felmerült és még a jelen országgyűlés tartama alatt megalkotandó törvényekre, valamint a kormányzati működésre vonatkozólag a a házban fogván nyilatkozni, e helyen külön megállapodások felvételének szüksége fenn nem forog.“ (Helyeslés). Ezek után, t. értekezlet, miután volt szerencsém elmondani mindazt, ami a békeokmányba tartozik, a t. értekezlet szívességébe és kegyébe kell némelyeket ajánlanom, amit e pereben a t. értekezlet előtt elmondani szükségesnek tartok. (Halljuk! Halljuk !) Én, t. értekezlet, az imigy hozott feltételekkel ellátott megállapodásokat, az úgynevezett béke művét meggyőződésem egész erejével és lelkem egész melegével ajánlom a. t. értekezletnek elfogadásra. (Elérik helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a béke becsületes és különösen tiszteletreméltó alapokon van megkötve. (ügy van !) Én azt hiszem,, értekezlet, hogy most ez a helyes felfogás : ne keressük azt, ki mit adott, ki mit engedett; ne keressük azt, ki mit áldozott, hanem keressük a kibontakozást, amely ebből az áldatlan helyzetből kivezeti az országot, (ügy van), amely megszünteti a törvényen kívüli állapotot s a munkásságnak az útjait megnyitja (Úgy van !); ne keressük azt és ne kérdezzük, ki a legyőzött, fél és ki itt a győztes? Hát egyik sem. Győztes az ország maga s az országnak az érdeke, mely a békének néz elébe. (Igaz! ügy van!) És én értekezlet, nagyon érzem és méltányolom, hogy ez a párt ebben a küzdelemben sokat állott rá, megállotta nyugodtan és önérzettel helyét (Úgy van !), az az öntudat töltheti el a pártot, ha ezt a békét elfogadja, hogy ezzel visszaadja az országnak nyugalmát. (úgy van!) Ezzel visszadja a parlamentjének egyensúlyát, és munkaképességét, mint egy nagy nemzeti kincset, nemcsak a parlamentét, de magáét az országét. (Úgy van!) És ha azt visszaadta, akkor remélem, hogy a béke és az engesztelődés érzete bevonul a kedélyekbe is, és ez a béke állandó és tartósabb lesz, mint aminknek azt a béketárgyalások megindulása előtt hittük. (Úgy van!) Én. értekezlet, már nem akarok sokat mondani. Kötelességemben áll természetszerűleg, hogy holnap elmondjam a kormány működésének irányelveit, és habár nem sokat adok a szóra, az egy divatos szó — bizonyos programmszerű nyilatkozatokat tegyek, az értekezlet — miután alapvető gondolataimat és elveimet itt deklaráltam — talán nem tartja, szükségesnek, hogy e nyilatkozat részleteivel untassam. (Helyeslés.) Holnap megteendőm a Házban, de pár szót kell még mondanom. Én érzem, hogy erőmnek elégtelensége és fogyatékossága mellett merész vállalkozás volt ez állást elfoglalni és e feladat nagy nehézségeivel megbirkózni és megküzdeni akarni; én a kötelességteljesítés momentumát láttam elérkezettnek és azért vállalkoztam, és vállalkoztam azzal a hittel, azzal a reménynyel, hogy a t. értekezlet ezen intencziókat, amelyeket vázoltam, kegyes lesz méltányolni és támogatását megvonni nem fogja És csak ez ad nekem erőt a feladat nagy és óriási nehézségével szemben. Hát igen, én ide jöttem és kérem a szabadelvű pártnak támogatását. (Lelkes éljenzés.) De tessék azt egészen objektíve, nyugodtan, higgadtan mérlegelni és nekem csak akkor megadni, ha önöknek meggyőződése a kép fogad el, aminő vagyok. Én ehez a párthoz fordulok, erre a pártra, fogok támaszkodni (Tetszés és éljenzés) és kérem támogatásukat. De nem tagadom, sőt kijelentem, hogy igen szívesen fogadom mindenkinek a támogatását, aki az én programmomat támogatni jön ennek a pártnak keretén belül. (Élénk tetszés és helyeslés.) Azt a bizalmat, amelyet én most kérek, azt én előlegnek tekintem, mert nem érdemeltem még ki, azon leszek és becsülettel igyekezem arra, hogy ezt a bizalmat gyümölcsöztessem az önök számára, értékben és tőkében megfizessem és közelebbi vagy távoli időben épségben és tisztán adjam vissza az önök kezébe. (Élénk helyeslés.) Én a párt vezetését úgy fogom fel, hogy az, akit a véletlen idehelyezett, az csak primus inter pares; én a pártot egy élő testnek és faktornak tekintem, (Élénk helyeslés.) és vele egyetértőleg akar eljárni, nyíltan, becsületesen, őszintén és komolyan. (Igaz ügy van!) Én minden nézetet és mindenki ellenvetését szívesen meghallgatom (Helyeslés és éljenzés.) és a tág kapacitácziónak tért engedek, mert az eszmék és a nézetek harczának az embere vagyok (Élénk helyeslés és éljenzés), de kijelentem, ne vegyék szerénytelenségnek, hogy annak a felelősségnek érzetében és súlya alatt, amelyet a feladat nagysága mellett magamban érzek, nem fogadom el senki befolyását, sem titkosat, sem nem nyíltan, semmi mást nem tekintek soha mérvadónak, mint a párt egyetemének akaratát. (Élénk tetszés és helyeslés.) Evvel a felfogással jöttem ide, evvel a felfogással fogok igyekezni ezen nehéz állással járó kötelességeket betölteni, és önök fognak ítéletet hozni és bármilyen legyen az, én ezt mindig igen szívesen elfogadom és meg fogok előtte hajolni. (Hosszas élénk tetszés, éljenzés és taps.) Nem habozok kijelenteni, hogy teljes készséggel fogadom el a kibontakozásnak azon módját, azon útját, amelyet a miniszterelnök úr iménti előterjesztésében megjelölt. (Helyeslés.) A kibontakozás érdeme a Széll Kálmán érdeme lesz. (Éljenzés.) aki bízott — és reméljük, nem csalódott — abban, hogy ha néha a politikai küzdelmek nagyobb hullámokat, vetnek is nálunk, de a magyar politikai tényezők hazafisága mindenkor, a legnagyobb válságok közepette is megtalálja azt az utat, amelyen az ország békés fejlődését biztosítani lehet és biztosítani kell. (Helyeslés.) És ha a kormányzat és a törvényhozás folytonosságának megakasztása már eddig is sokat ártott az ország politikai prestige-ének és gazdasági hitelének, reméljük és higyjük, hogy most már ennek a politikai prestige-nek helyreállításán velünk együtt vállvetve fog közreműködni az ellenzék is. (Tetszés és helyeslés.) Ezek előrebocsátása után, 1. értekezlet, amidőn teljes elismeréssel adózom a miniszterelnök úrnak azon hazafias törekvéséért és elhatározásáért, amelylyel a kibontakozás kétségkívül nehéz feladatára vállalkozott, bátor vagyok indítványozni . (Halljuk ! Halljuk !) „hogy a békés kibontakozásnak Széll Kálmán miniszterelnök úr által megjelölt útját elfogadja és a miniszterelnök úr által előterjesztett program keresztülvitelére vállalkozott szabadelvű kormányt teljes készséggel és legálisan fogja támogatni“. (Általános helyeslés.) Hozzájárulok a javaslathoz. (Élénk tetszés és helyeslés.) Abban a meggyőződésben, amelyet t. barátom előttem kifejtett, hogy t. i. azok, amiket a parlamentáris rend biztosítására vonatkozólag az igen t. miniszterelnök úr, mint kompromisszum-eredményt előterjesztett, nem jutnak el odáig, ahova meggyőződése szerint előbb vagy utóbb a magyar parlament békés munkarendjének biztosítása és kötelességei teljesítése szempontjából eljutni kell. A konzekvenciát természetesen abban vonja le, hogy, bárha a házszabályok tekintetében az egyéni kívánságai tovább mentek volna, mégis a szituáczióra való tekintettel ő is tartaléktalanul hozzájárulok az általa előadottakhoz. (Élénk helyeslés.) Heltai Ferencz azok közé tartozott, akik a kibontakozás útjait más irányban keresték, mint amelyben sikerrel megoldást nyertek. Kifejtette, hogy ő a kúriai bíráskodáshoz elvi okoknál fogva nem járulhat és nem hiszi, hogy most kellene ebben a tekintetben határozott állás foglalni; érti azokat a tendenciákat, amelyeket a miniszterelnök úr a választások tisztasága tekintetében az ellenzékkel megállapított , azonban fenn kell magának tartania, hogy a kúriai bíráskodás tekintetében álláspontját akkor fejtse ki, amikor a javaslat tárgyalás alá kerül. Különben az előterjesztett indítványt elfogadja. Széll Kálmán: Csak igen röviden akarok meleg köszönetet mondani azért a szíves támogatásért és szíves fogadtatásért, amelyben az igen tisztelt értekezlet, legalább ítélve azokból, amit az előttem szólott, barátaim mondtak, engemet részesíteni kegyeskedett. Nagy köszönetet mondok, őszintét és mélyet, ez ország érdekében a parlamenti munkásság és a parlamenti egyensúly helyreállításának érdekében azért, hogy az értekezlet ezt a békeművet szankczióval ellátni kegyeskedik, (úgy van !) és bezár egy korszakot, amelynek, adja Isten, szelleme tűnjék el örökre. (Élénk tetszés.) Köszönetet mondok azon kegyességért, amelylyel felém nyújtani méltóztatnak szíves bizalmukat, legyenek arról meggyőződve, hogy úgy, mint előbbi felszólalásomban mondtam, mindent el fogok követni, hogy, csekély erőmtől telhetőleg azon a helyen megállhassak, de csak a t. értekezletnek és ennek a szabadelvű pártnak támogatásával. (Élénk helyeslés.) úgy értve, mint ahogy előbb mondtam, ezt megköszönöm ismételve, őszintén és melegen és kérem szives és becses támogatásukat. (Élénk éljenzés.) Podmaniczky Frigyes báró: T. értekezlet! Miután senki többé felírva nincsen, talán méltóztatnak megengedni, hogy mint egyhangú párthatározatot kimondjam, hogy a párt úgy a békepontozatokat, mint Lukács Béla indítványát elfogadja. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Ezután Perczel Béni jegyző felolvasta a következő levelet: Nagyméltóságu Elnök ur ! A mai napon hozott egyértelmű megállapodásunknak megfelelőleg tisztelettel bejelentjük, hogy a szabadelvű pártkörbe belépünk. Fogadja Nagyméltóságod kitűnő tiszteletünk kifejezését. Budapest- 1893. február hó 27.