Hazánk, 1899. december (6. évfolyam, 288-313. szám)
1899-12-01 / 288. szám
1888. HATODIK ÉVFOLYAM. 288. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK, DECZEMBER 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! Lipót utcza 43. o. Telefonszám 56—23. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztik: BAROSS KÁROLY és KORBULY JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI ÁR. Egy évre 14 frt. Félévre 7 frt. Negyedévre 3 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 20 kr. Egyes számáraj fr. vidékenyi kr. Pályaudvarokon is kr. Hazádnak rendületlenül... — Nyílt levél gróf Zichy Jenő úrhoz. A Gondviselés, mely ezredévig megtartá e nemzetet itt, hol élni s halnia kell, az évszázadok során mindig adott e hazának nagy férfiakat, kik sorsát vezették ezer vész és vihar között. Nagy hadvezéreket, bölcs királyokat, kiváló államférfiakat és lángoló honszerelmü leányokat, s adott édesszavu dalnokokat, kiknek dalain mindezek a hazát szeretni megtanulták. S a nemzet hálás volt a maga módja szerint a legtöbb iránt, féltében kevésbbé, de holtuk után többnyire. Csak egynek maradt adósa, a nagyok között legnagyobbak egyikének, kiben a lánglélek a polgárember egyszerűségével egyesült, — a »Szózat“ dalnokának, Vörösmartynak. Aki tespedéséből 1825-ben csodaszép „Zalán futás“-ával fölrázta a nemzetet, hogy lantjára megbűvölten figyeljenek ez ország milliói, aki magasztos ódáival az elhidegült úri hölgyeket hazaszeretetre tanitá, aki drámáinak zengzetes nyelvezetével uj vért ömlesztett hazai szinműirodalmunkba, ki a magyar nyelv csodabájait tárta föl „Csongor és Tündé“jében, aki allegóriáival, dalaival, epigrammáival jutalmazott és büntetett, lelkesített, kedvre gyújtott és vigasztalan kétségbe ejtett, s aki „Szózat“-ában nemzeti Miatyánkot teremtett, mely mint buzgó imádság epedez százezrek ajakán, d e nagy költőnknek a jövő év deczember 1-én ünnepeljük százéves születésnapját, — ha van még e nemzetben hála nagyjai iránt — országosan. S ezért fordulunk, nemes Gróf, e felszólításunkkal Önhöz, ki országos mozgalom megindítására e téren a legkiválóbb. Az ország egyetlen és nyilvános téren álló Vörösmarty-szobrát, a székesfejérvárit, az Ön ifjúi lelkesedése és buzgalma teremté meg, nemek Gróf; a Vörösmarty százados emlékének felújítása is Önt illeti meg. A hetvenes évek végén a Gróf úr hazafias lelkesedésének volt köszönhető a székesfejérvári iparkiállítás létrejötte, mely szülője len két másik országos kiállításunknak ; azóta élete nyitott 1 könyv egy ország szemei előtt és legutolsó nagy hazafias áldozatáig, az ősmagyar haza felkutatásáig minden lapra egy-egy nemes, magasztos tettet jegyzett be a történelem komoly Múzsája. Önt illeti meg, nemes Gróf, a kezdeményezés, hogy országos bizottságot állítson össze, mely Vörösmarty Mihály emlékében a hazafias, magyar és minden izében tisztességes irodalomnak áldozzon. Mert Vörösmarty Mihály költészete minden izében magyar, hazafias és tisztességes volt. Lantja meggyalázásának tekintette volna e nagy dalnak, ha egyetlen kétértelmű szó hagyta volna el tűzajkait, s ha idegen istenek oltárán éget el csak egy szemernyi tömjént is és nem a haza oltárán. Ma, midőn a kozmopolita és többé nem is frivol, de trágár irodalom penészgombáit a család szentélyébe csempészi be egy elsülyedett, erkölcstelen kor, — szolgáljon Vörösmarty nagy neve és véglehejletéig megőrzött szent iránya jelszavul és védpajzsul a magyar géniuszt támadó irodalmi merényletek ellen. Az ő felében győznünk kell, ha mozgalmunk nem lesz szalmatűz, hanem egy állandó, kitartó harcz, melynek egyes csatáit nagyjaink emlékezetének felújítása dönti el. Ez országos bizottságba közéletünk jelesei közül hívjon meg mindenkit, ki nem irodalmi üzletember, hanem hazafiúi lelkesedéssel óhajtja nagyjainkat ünnepelni. Kufárokkal ne szeplősítsük meg azok emlékezetét, kiket csak a haza szeretete s nem az üzleti érdekek vezettek. E czélból nem lehet párt-, vallás- és álláskülönbség, a herczegprímástól a legszerényebb munkásig legyen benn a bizottságban minden tisztes foglalkozási kör férfia képviselve. S ez országos bizottság tűzze ki czéljául, hogy: 1. a jövő 1900. deczember 1-én a törvényhozás egyhangú határozattal iktassa törvénybe Vörösmarty Mihálynak, a ..Szózat“ költőjének hervadhatlan érdemeit; 2. az ország fővárosában a nagy Budapest, november 30. költőhöz méltó szobrot emeljen, az eddigi adakozások fölhasználásával, de egyeseknek további megterheltetése nélkül; 3. válogatott műveinek népszerű kiadásait százezer példányokban terjeszsze el, hogy minden kunyhóban ott legyenek ezek a zsoltáros könyv és a biblia mellett; 4. az ország minden törvényhatósága, városa, egyháza, iskolája 1900. deczember 1-én a költő emlékének ünnepet szenteljen; 5. a színházak országszerte e napon Vörösmarty darabjait adják elő, esetleg Vörösmarty-cziklusokat rendezzenek ; főleg pedig, hogy e bizottság a jövő évi országos ünnepély elmúltával előkészítse a többi jelesek ünneplését: Czuczor-ét, kinek szintén 1900-ban, Bajzá-ét, kinek 1904-ben, Toldy-ét, kinek 1905-ben lesz százéves születési évfordulója; Csokonai-ét, kinek halála évfordulója 1905-ben lesz s utána a többiekét, kik Vörösmartytól tanulták a hazát szeretni s a nemzet becsületéért meghalni. Kitartó és lelkes munka kell ehhez, s anyagi vagy szellemi jutalmazás nélkül. Azonban ez országnak vannak még oly fiai, kik önzetlenül tudnak cselekedni s ezek között az első sorok egyikében áll Ön, nemes Gróf. Hadd idézze más, hogy a világ hadd forogjon keserű levében, olyan, ki egyebet sem tud Vörösmartytól, mint a „Vén czigány“ elkárhozott szavait, mi bennünk él az a tudat, hogy , itt élnünk-halnunk kell.“ S ha e nemzet tettre már nem képes, legalább a múlt emlékének áldozzon. De mi nem hiszszük, hogy már a nagy sír előtt állanánk, melybe temetkeznünk kell. „Zalán futásá“-nak megjelenése előtt mindenki kétségbe volt esve, csak Széchenyi és Vörösmarty nem. Ezek szelleme lengjen most is e haza felett és nagy lehet még, mert „— neked virulnod kell, oh hon, Lelkünk kihalna hervadasodon.“ Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.