Hazánk, 1899. december (6. évfolyam, 288-313. szám)

1899-12-01 / 288. szám

1888. HATODIK ÉVFOLYAM. 288. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK, DECZEMBEB 1. IZERKESZTÖSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! Lipót-utcza 43. u. Telefonszám 56—23. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztik: BAROSS KÁROLT és KOR8ULY JÓZSEF. ELŐFIZETÉSI ÁR; Egy évre 14 frt. Félévre 7 frt. Negyedévre 3 frt 50 kr. Egy hóra 1 frt 20 kr. Egyes szóin áraj^r. yidókeiiji kr. Pályaudvarokon fl kr. Hazádnak rendületlenül... — Nyílt levél gróf Zichy Jenő úrhoz. A Gondviselés, mely ezredévig meg- tartá e nemzetet itt, hol élni s halnia kell, az évszázadok során mindig adott e hazának nagy férfiakat, kik sorsát ve­zették ezer vész és vihar között. Nagy hadvezéreket, bölcs királyokat, kiváló államférfiakat és lángoló honszerelmü leányokat, s adott édesszavu dalnokokat, kiknek dalain mindezek a hazát szeretni megtanulták. S a nemzet hálás volt a maga módja szerint a legtöbb iránt, — éltében kevésbbé, de holtuk után több­nyire. Csak egynek maradt adósa, a nagyok között legnagyobbak egyikének, kiben a lánglélek a polgárember egyszerűségével egyesült, — a »Szózat“ dalnokának, Vörösmartynak. Aki tespedéséböl 1825-ben csodaszép „Zalán futás“-ával fölrázta a nemzetet, hogy lantjára megbüvölten figyeljenek ez ország milliói, aki magasztos ódáival az elhidegűlt úri hölgyeket hazaszeretetre tanitá, aki drámáinak zengzetes nyelve­zetével uj vért ömlesztett hazai szinmü- irodalmunkba, ki a magyar nyelv csoda­bájait tárta föl „Csongor és Tündé“- jében, aki allegóriáival, dalaival, epi­grammáival jutalmazott és büntetett, lelkesített, kedvre gyújtott és vigasztalan kétségbe ejtett, s aki „Szózat“-ában nemzeti Miatyán kot teremtett, mely mint buzgó imádság epedez száz­ezrek ajakán, — e nagy költőnknek a jövő év deczember 1-én ünnepeljük százéves születésnapját, — ha van még e nemzetben hála nagyjai iránt — or­szágosan. S ezért fordulunk, nemes Gróf, e fel­szólításunkkal Önhöz, ki országos moz­galom megindítására e téren a legkiválóbb. Az ország egyetlen és nyilvános téren álló Vörösmarty-szobrát, a székesfejér- várit, az Ön ifjúi lelkesedése és buzgalma teremté meg, nemek Gróf; a Vörösmarty százados emlékének felújítása is Önt illeti meg. A hetvenes évek végén a Gróf ur hazafias lelkesedésének volt köszön­hető a székesfej érvári iparkiállitás létre­jötte, mely szülője lön két másik orszá­gos kiállításunknak ; azóta élete nyitott 1 | könyv egy ország szemei előtt és leg. utolsó nagy hazafias áldozatáig, az ös- magyar-haza felkutatásáig minden lapra egy-egy nemes, magasztos tettet jegyzett be a történelem komoly Múzsája. Önt illeti meg, nemes Gróf, a kezdeményezés, hogy országos bizottságot állítson össze, mely Vörösmarty Mihály emlékében a hazafias, magyar és minden izé­ben tisztességes irodalomnak áldozzon. Mert Vörösmarty Mihály költészete minden izében magyar, hazafias és tisz­tességes volt. Lantja meggyalázásának tekintette volna e nagy dalnok, ha egyet­len kétértelmű szó hagyta volna el tüz- ajkait, s ha idegen istenek oltárán éget el csak egy szemernyi tömjént is és nem a haza oltárán. Ma, midőn a kozmopolita és többé nem is frivol, de trágár irodalom penészgombáit a család szentélyébe csempészi be egy elsülyedett, erkölcs­telen kor, — szolgáljon Vörösmarty nagy neve és véglehelletéig megőrzött szent iránya jelszavul és védpajzsul a magyar géniuszt támadó irodalmi merény­letek ellen. Az ö jelében győznünk kell, ha mozgalmunk nem lesz szalmatüz, hanem egy állandó, kitartó harcz, mely­nek egyes csatáit nagyjaink emlékezeté­nek felújítása dönti el. Ez országos bizottságba közéletünk jelesei közül hívjon meg mindenkit, ki nem irodalmi üzletember, hanem haza- fiúi lelkesedéssel óhajtja nagyjainkat ünnepelni. Kufárokkal ne szeplösitsük meg azok emlékezetét, kiket csak a haza szeretete s nem az üzleti érdekek vezet­tek. E czélból nem lehet párt-, vallás- és álláskülönbség, a herczegprimástól a leg­szerényebb munkásig legyen benn a bizottságban minden tisztes foglalkozási kör férfia képviselve. S ez országos bizottság tűzze ki czél- jául, hogy: 1. a jövő 1900. deczember 1-én a törvényhozás egyhangú határozattal iktassa törvénybe Vörösmarty Mihály­nak, a ..Szózat“ költőjének hervadhat- lan érdemeit; 2. az ország fővárosában a nagy Budapest, november 30. költőhöz méltó szobrot emeljen, az eddigi adakozások fölhasználásával, de egyeseknek további megterheltetése nélkül; 3. válogatott müveinek népszerű ki­adásait százezer példányokban ter- jeszsze el, hogy minden kunyhóban ott legyenek ezek a zsoltáros könyv és a biblia mellett; 4. az ország minden törvényható­sága, városa, egyháza, iskolája 1900. deczember 1-én a költő emlékének ünnepet szenteljen; 5. a színházak országszerte e napon Vörösmarty darabjait adják elő, — esetleg Vörösmarty-cziklusokat rendez­zenek ; főleg pedig, hogy e bizottság a jövő évi országos ünnepély elmúltával elő­készítse a többi jelesek ünneplését: C z u c z o r-ét, kinek szintén 1900-ban, B a j z á-ét, kinek 1904-ben, Told y-ét, kinek 1905-ben lesz százéves születési évfordulója; C s o k o n a i-ét, kinek halála évfordulója 1905-ben lesz s utána a többiekét, kik Vörösmartytól tanulták a hazát szeretni s a nemzet becsületéért meghalni. Kitartó és lelkes munka kell ehhez, I anyagi vagy szellemi jutalmazás nélkül. Azonban ez országnak vannak még oly fiai, kik önzetlenül tudnak cselekedni s ezek között az első sorok egyikében áll Ön, nemes Gróf. Hadd idézze más, hogy a világ hadd forogjon keserű levében, olyan, ki egyebet sem tud Vörösmartytól, mint a „Vén czigány“ elkárhozott sza­vait, mi bennünk él az a tudat, hogy , itt élnünk-halnunk keil.“ S ha e nem­zet tettre már nem képes, legalább a múlt emlékének áldozzon. De mi nem hiszszük, hogy már a nagy sir előtt állanánk, melybe temet­keznünk kell. „Zalán futásá“-nak meg­jelenése előtt mindenki kétségbe volt esve, csak Széchenyi és Vörösmarty nem. Ezek szelleme lengjen most is e haza felett és nagy lehet még, mert „— neked virulnod kell, oh hon, Lelkünk kihalna hervadasodon.“ Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents