Hazánk, 1899. december (6. évfolyam, 288-313. szám)

1899-12-01 / 288. szám

288 SZÁM BUDAPEST, PÉNTEK HAZÁNK 1899. DECZEMBER 1. 3 Elnök erre felhívja az országos bizottságot az albizottságok megválasztására, a minek megtörténte után az ülést az albizottságok megalakulása czéljából felfüggeszti. Elnök az ülést újból megnyitván, jelenti, hogy az albizottságok a következőképen ala­kultak meg: a költségvetési albizottság elnökké Wodianer Albert bárót, előadóvá Szerb Györgyöt ; a naplóbíró bizottság elnökké Kussevich Szvetozárt, előadóvá Gáli Józsefet; a külügyi albizottság elnökké Tisza Kálmánt, előadóvá Fálk Miksát; a pénzügyi albizottság elnökké Harkányi Frigyes bárót, előadóvá Szerb Györgyöt ; a hadügyi albizottság elnökké Szilágyi Dezsőt, előadóvá Münnich Aurélt; a tengerészeti albizottság elnökké Pallavicini Ede őrgrófot, előadóvá Teleki Sándor grófot választotta meg. Ezzel úgy az országos bizottság, mint a megválasztott albizottságok megalakulván, az alakulás eredménye­k Felségének, valamint a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok országos bizottságának a külügy­miniszter útján fog tudomására hozatni. Az osztrák delegáczió megalakulása Bécs, nov. 30. A reichsrath delegácziója ma ülést tartott. Elnökké Vetter von der Lib­ergrófot választották meg, alelnökké Javorski lovagot, mind a kettőt egyhangúlag. Vetter gróf köszönetet mond megválasztásáért és azt mondja, hogy a delegátusok feladatukat teljes kötelességérzettel és azzal a hazafias­sággal fogják teljesíteni, mely ebben a dele­­gáczióban a monarchia hatalmi állásának és külső tekintélyének megóvása és­ érintetlen védőképessége érdekében irányadó. Miután a szónok kifejezést adott a legmélyebb gyásznak és fájdalomnak a császárné halála felett, há­romszoros „hoch“-ot kiáltott ő­­felségére, a­mit a delegáczió tagjai lelkesülten ismételtek. Pacati és társai a legutóbbi szerbiai elítélé­sek ügyében interpellálnak. Kérdik, hajlandó-e a külügyminiszter befolyását érvényesíteni a szerb kormánynál ebben az irányban, hogy az elítéltek megkegyelmezését siettesse. Goluchowski gróf külügyminiszter sajnálja, hogy az interpellálók kezdeményezésének nem felelhet meg. A hazaárulási perben történt elítélés feltétlenül belső szerb ügy, melyhez nekünk semmi közünk és melybe beavatkozni semmi jogunk nincsen. Mi nem tűrnék el, úgymond, hogy valaki bírósági ítéletek ellen nálunk kifogásokat emeljen. Ugyanezt a jogát a szerbeknek is el kell ismernünk és semmi te­kintetben sem diplom­ácziai, sem más módon be nem avatkozhatunk. A delegáció azután megválasztotta a költ­ségvetési bizottságot. Vidéki közigazgatás. Képviselőválasztási fuvardíjak. Zemplénvár­megye törvényhatósága mostanában készítette el szabályrendeletét a választók fuvardíjáról. Eszerint tíz kilométerig öt korona, húszig, harminczig hét, negyve­­g nyolc, és ezen felül tíz korona annak a fuvarnak a díja, amely legalább három választót visz. Minden további kilométerért öt korona jár a fuvarosnak. Debreczen vitás po­ldója, Szeged városa át­iratban arra kérte az ország összes törvényhatósá­gait, hogy a közigazgatási szolgálatnak küszöbön levő reformja alkalmából oly értelmű rendelkezés iktattassék törvénybe, hogy annak értelmében a törvényhatósági városoknak az állami funkc­iók teljesítésére fordított költségei az állam által meg­téríttessenek. A felirat van, a­melyet a belügymi­niszterhez óhajt Szeged felterjeszteni, hivatkozik a városok szorult anyagi viszonyaira, így kiemeli azt, hogy Debreczen az egyetlen város, mely nem fi­zet pótadót. Ebben — mint Debreczenből írják — téved Szeged, mert körülbelül 40 perczent pót­adót fizi­­k a 21 millió vagyonnal biró Debre­cennek lakói. Egy jegyző fegyelmije. Szegeden 1898. deczember havában a polgármesteri irodából eltűnt 1000 forint, melyet évekkel előbb ipar­­i­ czélokra küldött a belügyminiszter. A polgármesteri iroda vezetője, Szendrey Pál ta­nácsjegyző ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak ez ügyből kifolyólag. A vizsgálat olyan súlyos mulasztásokat látott fenforogni, melyek foly­tán az ezer forint miatt a felelősség áthárult Szendrey jegyző vállaira. Szendrey ezen ösz­­szeget meg is térítette a városnak. A közigaz­gatási bizottság fegyelmi tanácsa, a fenforgó súlyos okok miatt méltónak találta Szendrey Pált a legszigorúbb ítéletre is, hogy a városi jegyző hivatalát veszítse. A fegyelmi tanács ezen határozatát az állásáról felfüggesztett jegyző megfelebbezte a belügyminiszterhez és ma, egy esztendő múltán, leérkezett a szomorú ügyben a miniszteri döntés. A belügyminisz­ter a fegyelmi tanácsnak a hivatalvesztésre ho­zott határozatát feloldotta. Egyidejűleg elren­­delte, hogy az ügy iratai a királyi ügyészség­hez áttétessenek. A miniszter a fegyelmi eljá­rás felfüggesztését is elrendelte addig, míg a bűnügyi eljárás jogerős ítélettel be nem fejez­tetett. A miniszteri döntés nagy meglepetést keltett Szegeden, Sopron és a magyarosodás. Sopron város ma Simon Ödön főispán elnöklésével ülést tartott, melyen a lapokban szellőztetett ismeretes vita, mely a városi színügyi bizottság jegyzőkönyvi nyelve körül támadt, békés megoldást nyert. Több szónok, köztük Szilvásy Márton és Kanna József kiemelték a németajkúak hazafias magyar érzüle­tét és a magyarosodásnak Sopronban nagyarányú hódító terjedését. Gebhardt polgármester a békés fejlődés szükségét hangsúlyozta, mire a közgyűlés Hoffmann Pál indítványát egyhangúlag elfogadta, hogy a tárgy felett napirendre tér. A közgyűlés egyúttal óhajtását fejezte ki, hogy a jegyzőkönyv jövőre magyarul vezettessék. A németajkúak lel­kesedve szavaztak a magyar nyelv mellett. Kolozsvár költségvetése. A Kolozsvár városi képviselőtestület négy napi tárgyalás után letár­gyalta a költségvetést. A pótadót 49 százalékban állapították meg. A közgyűlésen Kondor bizott­sági tag indítványozta, hogy a város adóztassa meg a vasúti tisztviselőket is és vessen ki pót­adót az új házakra. Az indítvány vitát keltett s végre kiadták a tanácsnak. KÜLFÖLD, Bpest, nov. 30. A német császári pár elhagyta Angliát. A „Hohenzollern“ a „God save the Queen“ hangjai mellett hagyta el Port Viktóriát és hét torpedózuzó adta meg neki a díszkiséretet az angol vizeken. Elutazása előtt 6000 márkát adományozott II. Vilmos Afrikában lévő ezre­dének. Az újságok búcsúzásul is rokonszenves czikkeket szentelnek a császárnak, csak a Daily News jegyzi meg, hogy a császárnak még egyet meg kell tenni: megakadályozni azt, hogy német tisztek csatlakozzanak a burok­hoz. A Times azt mondja, hogy Vilmos császár, aki maga intézi külpolitikáját, közös érdekeket érintő politikai kérdéseket egyáltalán nem ho­zott szóba a királynővel való találkozásakor. A Morning Post azt mondja, hogy a császár­nak a hollandiai királynővel való találkozása nem csak azt mutatja, hogy Németország tel­jesen semleges az angol-búr háborúban , ha­nem azt is, hogy Anglia és Hollandia közt nem szűnt meg a jó viszony. A császár különben épen jókor érkezik haza. Berlini jelentések szerint ugyanis, a kanczellár­­válság kezd egyre komolyabb lenni. Lukanusz, a kabinetiroda főnöke, a minap hosszasan tár­gyalt Hohenlohe herczeggel és Miguel pénzügy­­miniszterrel, a kanczellár azután külön igen sokáig tárgyalt Miquellel■ A czentrumpárt saj­tója most nagyon hevesen támadja az ősz kan­­c­ellárt, míg a nemzeti liberális lapok a po­rosz képviselőház föloszlatását követelik arra az esetre, ha a csatornajavaslatot újból elvet­nék, s a birodalmi gyűlés föloszlatását arra az esetre, ha a flotta javaslat sem megy keresztül. Vikáns császár, aki nem csak a külpolitikáját, hanem országának belső ügyeit is maga intézi , bizonyára rendet csinál majd és ha Hohen­lohe megy, úgy ez az ő akarata, amely szent és sérthetetlen. Hat­ározott formában megerősítik azt, hog az Egyesült­ Államok a számoai kérdésben akadályokat állanak. Az Unió erélyesen követeli a maga számára a Kusail nevű Karolina-szi­getet. Az ügy elintézése immár felette sürgős és úgy Berlin, mint London politikai körei érthető érdeklődéssel tekintenek kimenetele elé. Skrydlov, orosz admirális, a­ki két évet töltött Krétán, mint az ottani orosz hajóraj parancsnoka, a minap visszatért Pétervárra. Elutazása előtt Konstantinápolyban fogadta a Rovszija pétervári újság tudósítóját s érdekes nyilatkozatokat tett előtte. Elmondotta, hogy az orosz csapatok (körülbelül ezer ember), azután az angol és az olasz csapatok még legalább két esztendeig, a krétai nemzetgyű­lés első ülésének a végéig Krétán maradnak. Az olasz instruktorok addig kiképzik a múl­­tiát annyira, hogy ez átveheti az ország vé­delmét. György herceget, mondotta azután Skrydlov, a mohamedánok épp úgy szeretik, mint a görögök s a herceg rendkívül te­vékeny ember, csak kár, hogy a miniszterei folytonos viszálykodásban vannak egymással. A betelepített krétai görögök is folyton pártos­kodnak. A muzulmánok magatartása passzív, az elégedetlenek kivándorlása még egyre tart s az emigráltak visszatérésére nem lehet többé számítani, legföljebb csak a legszegényebb em­berek jönnek vissza, a­kiknek új otthonukban nincs semmijük s ragaszkodnak szülőföldjükhöz. Jelentőséges dolognak mondotta azután Skryd­lov, hogy a szultán a minap fogadta őt s ki­tüntette a Medzsidje-renddel, mert a szultán azelőtt hallani sem akart Krétáról, sőt a lapok­nak is meg van tiltva, hogy a szigetnek csak a nevét is említsék. Kitüntetését olybá veszi, hogy a szultán elismerte, hogy az oroszok a krétai mohamedánokkal méltányosan és ember­ségesen bánnak. Párisban ismét nagy tüntetés volt a köztár­saság mellett. Az újonan megalakult köztár­sasági kereskedelmi és iparbizottság tegnap a Grand Hotel-ban gyűlést tartott Millerand ke­reskedelmi miniszter elnöklésével. A gyűlésen erősen tüntettek a monarkisták és reakc­ioná­­riusok ellen. Ott volt Baudin közmunkaügyi miniszter, Picard kiállítási főbiztos, a párisi kereskedelmi törvényszék elnöke, vidéki keres­kedelmi kamarák képviselői, Freycinet, Brisson és még sok más képviselő. Millerand beszédet mondott, amelyben megköszönte a kereskedők­nek és az iparosoknak, hogy a köztársaság mellett tüntettek, aztán azt mondta, hogy Waldeck-Rousseau bebizonyította, hogy egy franczia minisztériumban helyet foglalhatnak a köztársasági pártok összes frakc­iói. A szoczi­­alisták is fölismerték annak szükségét, hogy a közös művön dolgozzanak. Millerand beszéde nagy tetszést aratott. Utána Brisson beszélt, a­ki a nemzeti szolidaritást ajánlotta. Üdvözölte a hadsereget és beszédét a köztársaság és a hadsereg éltetésével fejezte be. Végül Freydinet beszélt a javak igazságos fölosztásáról és a demokráczia üdvözítő hatásáról. Ez a Waldeck- Rousseau politikája: tüntetésekkel tenni nagg­­gyá a korhadt köztársaságot ! Az osztrák képviselőház. (Távirati tudósítás.) Bécs, nov. 30. A reichsrath mai ülésén mindenekelőtt a tescheni lengyel gimnázium államosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták A tárgyhoz többen szólottak hozzá, Kubik, Czecz, Kurtz, Szokolovszky a javaslatot védték, Demel, Türk és dr. Mayer ellene szólottak. Demel Galiczia tanügyi viszonyait ismerteti és azt mondja, hogy a lengyelek ott kultur­­munkát végezhetnének. A szónok azzal végzi beszédét, hogy a kormány a gimnáziumot se át ne vegye se ne támogassa. (Élénk helyes­lés és taps balról. A szónokát sokan üdvözlik.) Czecz (lengyel) az előtte szólóval polemizál és azt mondja, hogy a lengyeleket a nem­zeti önfentartás kötelessége készteti arra hogy az indítvány sürgőssége mellett foglaljanak állást. A sziléziai tanügyi kormány és sok más tényező, köztük az egyháziak is, arra törekszenek, hogy Sziléziát germanizálják. A szónok pártja a leg­határozottabban tiltakozik az ellen az ajánlat ellen, hogy a lengyel gyermekeket német isko­lákba küldjék. A kormánynak régen kötelessége lett voln lengyel középiskolát ártani Szilé-

Next