Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-02 / 1. szám
HAZÁNK. 1. szám. Ezen kiadások az 1900-ik évre megszavazandó költségvetés számszerinti keretébe lesz■, nem beillesztendők. Ez nem praejudikál az 1900-dik évi költségvetés megszavazásának, sem egészben, sem pedig az egyes címek és tételekre nézve. A magyar korona országaira, illetőleg a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső részösszegek a törvényesen megállapítandó kvótaarány szerint lesznek kiszámitandók. Bécs, 1899. évi december hó 28-án. Gróf Szolpáry Gyula, s. k. elnök. Dr. Münnich Aurél, s. k. jegyző. A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés és a birodalmi tanács részéről kiküldött és Általunk 1899. évi november hó 30-ára Bécsbe egybehívott bizottságoknak az 1900. év négy első hónapjában felmerülendő közös kiadások engedélyezése tárgyában hozott határozatát közös minisztériumunk előterjesztése folytán az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében ezennel jóváhagyjuk és megerősítjük. Kelt Bécsben, 1899. évi december hó 22-én. (P. H.) Ferenc József, s. k. Goluchoivski, s. k. Kállay, s. k. Krieghammer, s. k. lovassági tábornok. Az osztrák delegáció hasonló határozatát, valamint a császári jóváhagyást a bécsi hivatalos lap szintén vasárnap tette közzé. 1900. jan. 1. A mai nappal megszűnt az őrlési forgalom. Feljegyezzük azt, amint az agrárius küzdelmek egyik igen nagy vívmánya, amire nézve a napisajtóban a riadó a Hazánk hasábjain jelent meg. Öt esztendeig tartott a küzdelem, amely a kiegyezésben nyert diadalmas befejezést. Elintézve véglegesen az ügy csak az őrlési forgalomra nézve, van, de még mindig feladat vár az agráriusokra, mert a szabadraktárak intézményei a pénzügyi kormányzatnak a merkantilizmusnak adott ez illetéktelen kedvezménye még mindig virágzik. És pedig magas pénzügyminiszteri protekció alatt. Hogy a magyar termék értékesítésére nézve káros, azt igen sokszor kimutatták az agráriusok. Legutóbb a szövetkezeti nagygyűlés foglalkozott e kérdéssel s el is határozta, hogy feliratot intéz a kormányhoz. A HAZÁNK TÁRCÁJA. Újév napján. Bokrétával, dalos kedvvel Üdvözöllek, első reggel. Nézd, az arcom egy mosoly ! Mint gavallér, ki tükördül Szép leányka elé pördül S nagy reménynyel udvarol. Járja a hók és kacsintás .. . És az új év tán nem is más: Szép, igéző, fürge lány ; Rózsa nyílik a hajában, Kék szemében égi báj van, , Vágy remeg szűz mosolyán. Csupa érzés, friss költészet. Az ölében kicsi fészek , csókolózó gerlepár, Kívánatos tündér lányka, Égre lobban szivünk lángja, Sejtjük: üdvök üdve vár. És az egész csak káprázat! A heves vér tettre lázad, Esküvőre menni kész; De ha asszony lesz a lányból, Egy csapásra kiábrándul, Valahányat megigéz. Lágy tavasztól forró nyárig A gyönyör már kínná válik. A szabadraktárak kérdésében épp olyan sikert igér az agrárius mozgalom, mint aminőt elért az őrlési engedélynél. A merkantilt ellentállás itt is erős, ami arra mutat, hogy nagyon becses ez a kedvezmény, ahol ez épp oly mértékben ártalmas a gazdaközönségre nézve. Ami különben az őrlési engedély eltörlésének az utófájdalmait illeti, a malmoknál már jelei mutatkoznak az akciónak, amely kárpótlást akar teremteni. Többféle tervekről lehet hallani, amelyekkel igen behatóan kell foglalkozni az agráriusoknak, nehogy veszendőbe menjen mindaz, amit nyertek az őrlési forgalom eltörlésével. Az átutalás életbeléptetése. Azoknak a tárgyalásoknak a következményekép, amelyek a magyar kormány s a legújabban alakult Wittek kabinet között folytak, Ausztriában a 14-ik segítségével elintézték az átutalás kérdését. Az osztrák hivatalos lap ugyanis vasárnapi számában közli a 14. § alapján kiadott s az egész kormány által ellenjegyzett rendeletet, amely szerint visszatéríttetik Magyarországnak az adó minden hektoliter sör után abban az összegben, amely a közösen megállapítandó tételek után fizetendő minden 100 kilogramm ásványolaj után a közösen megállapított adótétekben, továbbá a bizonyos finomságú megadóztatott cukor ama mennyiségei után, amelyek az államterületek egyikéről a másikára átszállíttatnak. Újév a pártkörökben. A szabadelvű párt újéve. Az országos szabadelvű párt tagjai, amióta a párt megnövekedett, ma ünnepelte az első újév napját, mely iránymutató politikai nyilatkozatok alkalma szokott lenni. A mai üdvözlések és válaszok jellege, iránya és hangja egészen megfelelő volt ama helyzetnek, melyben a magyar politika az új aera óta van. Mindenik beszédben a béke és együttmunkálkodás hangoztatása vonult végig, mint a jövőben való irány megjelölése s a feladatok ismertetésében általános nagy lelkesedést keltett Széll Kálmán miniszterelnöknek különösen arra való utalása, hogy belső állami életünkben a reformok sorra fognak következni és gondos előkészítéssel azokban tökéletességre törekszenek. Az általános politikai helyzeten felleg gyanánt az elhangzott beszédek, az Ausztriával való kapcsolat folytán, a még teljesen be nem fejezett kiegyezési ügyeket tüntették fel, de ezekre nézve is ki-Gyorsan vélr a való. Ok az ember visszaszédül: But csontváz lesz az uj évbül, Zsenge lányból Tél anyó. Szabadulni vágyva tőle, Pislogunk uj esztendőre,. Szépnek hiszszük a jövőt:] Bájos angyal . . . rózsabimbó . . . De leiz az mind vén szipirtyó, Mire eltemetjük őt. Rudnyánszky Gyula: Uj esztendő. — A Hazánk eredeti tárcája. — Az örökkévalóság végtelen útján a pillanat kerékkötője az időmérés. De hiába akarja megzökkenteni az egyfolytában suhanó kocsit, pehelynél könnyebb erejével semmire sem mehet. Ám az emberi elme úgy megszokta már a múló élet perceinek naptárba rovását, hogy képzeletével belekapaszkodik a kalendárium számaiba és valaminek tartja a semmit. Hiszen épp a múlandóság sugallja a földi vándoroknak, hogy jelöljenek meg minden órát, percet életük útján, mert aminek nyomát az emlékezetben sem találjuk, az ránk nézve örökre elveszett. Hiába mondja Dante, hogy nincs nagyobb fájdalom, mint ínségünkben boldog napjainkra emlékezni vissza. Van bizony ennél nagyobb bánat. Semmit se látni, a puszta ködben elveszteni emlékeink talaját, mely a valósághoz köt: ez az üresség mindennél keservesebb. ................ Micsoda gyötrelem lenne szellemünknek a halhatatlanság világűrjében lebegni anélkül, hogy a gyarlóságunk apró szálait görcsösen szorongásüdvözölte Podmaniczky Frigyes bárót a következő beszéddel: «Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt Elnök úr! Egybegyűltünk, hogy az újév első napján a szabadelvű párt. nevében kifejezzük előtted mélyen sok a kezünkben! Nem, ezt a magányt az emberigyengeség nem birná el! Azért telik örömünk abban, hogy minél több határkövet állítsunk a végtelenség sivatagába. S ez a buzgóságunk ugyancsak kitartó és leleményes. Mert nem elégszik meg az általános határnapokkal, hanem ahány ember, annyi cöveket ver le élete kis mesgyéjén, hogy a rengetegben el ne tévedjen. Szép mese a siró leány meséje, akinek könyeiből a sűrü erdőben gyöngyvirágok nőttek, amelyeknek nyomán aztán visszafelé hazatalált. Az időszámítás talán nem ilyen költői alakban tör célja felé, de végre is ez mindegy, célja azért ennek se más, mint az egyéni szempontból becses évfordulók megjelölésének, melyekkel nyomra kívánjuk vezetni emlékezetünket gyér örömeink kis virágaihoz. Íme az új esztendő első pillanatát is mily mohósággal lestük az éjjel. Fenn virrasztott minden élő, kicsi, nagy, fiatal és öreg. Tolongtak az emberek az utcákon. Budapest éjfél után olyan zajos, fényes, eleven volt, mint Páris. Igazi világvárosi zűrzavar hullámzott mindenfelé. Nem láttam ugyan följegyzésre méltó honi szokásokat, az áradat beleúszott a nemzetköziség tengerébe. Éjfélkor a szobákban és a nyilvános helyeken egy palanatra eloltották a világot, ezalatt lobogott az égő rum és a rejtelmes félhomályban a jókedvű emberek dallal köszöntötték az uj esztendőt. Azután kiözönlöttek a tömeg áramlatába s boldogok és vidámak és elégedettek voltak, hogy gondjukat legalább az újév első perceiben elvetették és a divat, a szokások árja mint könnyű faleveleket sodorja őket a mámor folyamán. Nem is szükséges, hogy az újévi forduló valamely különösebb ünnepi formákhoz ragaszkodjék. Az idén mindössze az a mohóság volt eredeti és új, melyivel a tizenkilencedik század Kedd, 1900. január 2. fejezte a miniszterelnök azt a megnyugtató reményét, hogy kellő időre fognak véglegesen elintéztetni, amikor aztán továbbra a mi állami életünk reformjainak munkáját nem akadályozzák tovább. A szabadelvű párt újévi tisztelgései a következőleg folytak le. A pártelnöknél. Délelőtt fél tíz órakor már szorgalmasan gyülekeztek a szabadelvű párt dorottya utcai klubhelyiségébe a párt tagjai. A nagy terem csak úgy zsongott az élénkségtől. Dacára a parlamenti szünetnek, mely még január 18-áig tart, a képviselők a legtávolabb vidékekről is nagy számban jöttek el. A párt kültagjai szintén siettek, hogy új év alkalmából jelen lehessenek az üdvözléseknél. A közelebb lévő főispánok, köztük Beniczky Ferenccel, Pest megye főispánjával, a korán érkezők közt voltak. A párt előkelő tagjai tekintélyes számban jöttek el. Az elsők közt érkezett Horánszky Nándor, Szilágyi Dezső, Hódossy Imre, Berzeviczy Albert. A miniszterek a miniszterelnökségi palotában várták az üdvözlőket s ezért a pártkörbe nem jöhettek el. Háromnegyed tíz órakor érkezett a körbe Podmaniczky Frigyes báró, a párt elnöke, kit a jelenlevők harsány éljenzéssel fogadtak. A magánbeszélgetések zaját egyszerre Podmaniczky Frigyes báró erőteljes hangja szakította félbe. A pártelnök azt jelentette be a tagoknak, hogy Csáky Albin grófot, ki a miniszterelnök üdvözlésének tisztjével, bízatott meg, tegnapelőtt vadászaton baleset érte. Meglepetés és nyugtalanság keletkezett e szavakra azonban csakhamar ismét nyugalom lett, mert Podmaniczky báró hozzátette: — A baleset nem súlyos természetű, de Csáky gróf kimentette magát, hogy ide a pártkörbe nem jöhetett el, hanem egyenesen a miniszterelnökhöz ment és ott várja be a tisztelgőket. Még néhány , percig töltötték ezután a párttagok beszélgetéssel az időt. Pontban tíz órakor megkezdődött a hivatalos üdvözlés. A szabadelvű párt nevében Hódossy Imre