Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-02 / 1. szám

HAZÁNK. 1. szám. Ezen kiadások az 1900-ik évre megszava­zandó költségvetés számszerinti keretébe lesz­­■, nem beillesztendők.­­ Ez nem praejudikál az 1900-dik évi költség­­vetés megszavazásának, sem egészben, sem pedig az egyes címek és tételekre nézve. A magyar korona országaira, illetőleg a bi­rodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra eső részösszegek a törvényesen megállapítandó kvótaarány szerint lesznek ki­­számitandók. Bécs, 1899. évi december hó 28-án. Gróf Szolpáry Gyula, s. k. elnök. Dr. Mü­nnich Aurél, s. k. jegyző. A közös ügyek­ tárgyalására a magyar or­szággyűlés és a birodalmi tanács részéről ki­küldött és Általunk 1899. évi november hó 30-ára Bécsbe egybehívott bizottságoknak az 1900. év négy első hónapjában felmerülendő közös kiadások engedélyezése tárgyában ho­zott határozatát közös minisztériumunk elő­terjesztése folytán az 1867. évi XII. törvény­cikk értelmében ezennel jóváhagyjuk és meg­erősítjük. Kelt Bécsben, 1899. évi december hó 22-én. (P. H.) Ferenc József, s. k. Goluchoivski, s. k. Kállay, s. k. Krieghammer, s. k. lovassági tábornok. Az osztrák delegáció hasonló határozatát, va­lamint a császári jóváhagyást a bécsi hivatalos lap szintén vasárnap tette közzé. 1900. jan. 1. A mai nappal megszűnt az őr­lési forgalom. Feljegyezzük azt, amint az agrá­rius küzdelmek egyik igen nagy vívmánya, amire nézve a napisajtóban a riadó a Hazánk hasábjain jelent meg. Öt esztendeig tartott a küzdelem, amely a kiegyezésben nyert diadal­mas befejezést. Elintézve véglegesen az ügy csak az őrlési forgalomra nézve, van, de még mindig feladat vár az agráriusokra, mert a szabadraktárak intézménye­i a pénz­ügyi kormányzatnak a merkantilizmusnak adott ez illetéktelen kedvezménye még mindig virágzik. És pedig magas pénz­ügyminiszteri protekció alatt. Hogy a magyar ter­mék értékesítésére nézve káros, azt igen sokszor kimutatták az agráriusok. Legutóbb a szövetke­zeti nagygyűlés foglalkozott e kérdéssel s el is határozta, hogy feliratot intéz a kormányhoz. A HAZÁNK TÁRCÁJA. Újév napján. Bokrétával, dalos kedvvel Üdvözöllek, első reggel. Nézd, az arcom egy mosoly ! Mint gavallér, ki tükördül Szép leányka elé pördül S nagy reménynyel udvarol. Járja a hók és kacsintás .. . És az új év tán nem is más: Szép, igéző, fürge lány ; Rózsa nyílik a hajában, Kék szemében égi báj van, , Vágy remeg szűz mosolyán. Csupa érzés, friss költészet. Az ölében kicsi fészek , csókolózó gerlepár, Kívánatos tündér lányka, Égre lobban szivünk lángja, Sejtjük: üdvök üdve vár. És az egész csak káprázat! A heves vér tettre lázad, Esküvőre menni kész; De ha asszony lesz a lányból, Egy csapásra kiábrándul, Valahányat megigéz. Lágy tavasztól forró nyárig A gyönyör már kínná válik.­ ­ A szabadraktárak kérdésében épp olyan s­i­kert igér az agrárius mozgalom, mint aminőt elért az őrlési engedélynél. A merkantilt ellent­­állás itt is erős, ami arra mutat, hogy nagyon becses ez a kedvezmény, ahol ez épp oly mér­tékben ártalmas a gazdaközönségre nézve. Ami különben az őrlési engedély eltörlésének az utó­fájdalmait illeti, a malmoknál már jelei mutat­koznak az akciónak, amely kárpótlást akar te­remteni. Többféle tervekről lehet hallani, ame­lyekkel igen behatóan kell foglalkozni az agrá­riusoknak, nehogy veszendőbe menjen mindaz, amit nyertek az őrlési forgalom eltörlésével. Az átutalás életbeléptetése. Azoknak a tárgyalásoknak a következményekép, amelyek a magyar kormány s a legújabban alakult Wittek kabinet között folytak, Ausztriában a 14-ik­­ segítségével elintézték az átutalás kérdését. Az osztrák hivatalos lap ugyanis vasárnapi számá­ban közli a 14. § alapján kiadott s az egész kormány által ellenjegyzett rendeletet, amely szerint visszatéríttetik Magyarországnak az adó minden hektoliter sör után abban az összegben, amely a közösen megállapítandó tételek után fizetendő minden 100 kilogramm ásványolaj után a közösen megállapított adótétekben, to­vábbá a bizonyos finomságú megadóztatott cu­kor ama mennyiségei után, amelyek az államte­rületek egyikéről a másikára átszállíttatnak. Újév a pártkörökben. A szabadelvű párt újéve. Az országos szabadelvű párt tagjai, amióta a párt megnövekedett, ma ünnepelte az első újév napját, mely iránymutató politikai nyilat­kozatok alkalma szokott lenni. A mai üdvözlé­sek és válaszok jellege, iránya és hangja egé­szen megfelelő volt ama helyzetnek, melyben a magyar politika az új aera óta van. Mindenik beszédben a béke és együttmunkálkodás han­goztatása vonult végig, mint a jövőben való irány megjelölése s a feladatok ismertetésében általános nagy lelkesedést keltett Széll Kálmán miniszterelnöknek különösen arra való utalása, hogy belső állami életünkben a reformok sorra fognak következni és gondos előkészítéssel azokban tökéletességre törekszenek. Az álta­lános politikai helyzeten felleg gyanánt az elhangzott beszédek, az Ausztriával való kapcso­lat folytán, a még teljesen be nem fejezett kiegye­zési ügyeket tüntették fel, de ezekre nézve is ki-Gyorsan vélr a való. Ok az ember visszaszédül: But csontváz lesz az uj évbül, Zsenge lányból Tél anyó. Szabadulni vágyva tőle, Pislogunk uj esztendőre,. Szépnek hiszszük a jövőt:] Bájos angyal . . . rózsabimbó . . . De leiz az mind vén szipirtyó, Mire eltemetjük őt. Rudnyánszky Gyula: Uj esztendő. — A Hazánk eredeti tárcája. — Az örökkévalóság végtelen útján a pillanat kerékkötője az időmérés. De hiába akarja meg­zökkenteni az egyfolytában suhanó kocsit, pe­­­­helynél könnyebb erejével semmire sem mehet. Ám az emberi elme úgy megszokta már a múló élet perceinek naptárba rovását, hogy kép­zeletével belekapaszkodik a kalendárium szá­maiba és valaminek tartja a semmit. Hiszen épp a múlandóság sugallja a földi vándoroknak, hogy jelöljenek meg minden órát, percet életük útján, mert aminek nyomát az em­lékezetben sem találjuk, az ránk nézve örökre elveszett. Hiába mondja Dante, hogy nincs na­gyobb fájdalom, mint ínségünkben boldog nap­jainkra emlékezni vissza. Van bizony ennél nagyobb bánat. Semmit se látni, a puszta ködben elveszteni emlékeink talaját, mely a valósághoz köt: ez az üresség mindennél keservesebb. ................ Micsoda gyötrelem lenne szellemünknek a­­ halhatatlanság világűrjében lebegni anélkül, hogy a gyarlóságunk apró szálait görcsösen szorongás­üdvözölte Podmaniczky Frigyes bárót a következő beszéddel: «Kegyelmes uram! Mélyen tisztelt Elnök úr! Egybegyűltünk, hogy az újév első napján a sza­badelvű párt. ne­vében kifejezzük előtted mélyen sok a kezünkben! Nem, ezt a magányt az em­beri­­gyengeség nem birná el! Azért telik örömünk abban, hogy minél több határkövet állítsunk a végtelenség sivatagába. S ez a buzgóságunk ugyancsak kitartó és le­leményes. Mert nem elégszik meg az általános határnapokkal, hanem ahány ember, annyi cö­­veket ver le élete kis mesgyéjén, hogy a renge­tegben el ne tévedjen. Szép mese a siró leány meséje, akinek könyeiből a sűrü erdőben gyöngy­virágok nőttek, amelyeknek nyomán aztán vissza­felé hazatalált. Az időszámítás talán nem ilyen költői alakban tör célja felé, de végre is ez mindegy, célja azért ennek se más, mint az egyéni szempontból becses év­fordulók megjelölésének, melyekkel nyomra kí­vánjuk vezetni emlékezetünket gyér örömeink kis virágaihoz. Íme az új esztendő első pillanatát is mily mohósággal lestük az éjjel. Fenn virrasztott minden élő, kicsi, nagy, fiatal és öreg. Tolong­tak az emberek az utcákon. Budapest éjfél után olyan zajos, fényes, eleven volt, mint Páris. Igazi világvárosi zűrzavar hullámzott minden­felé. Nem láttam ugyan följegyzésre méltó honi szokásokat, az áradat beleúszott a nemzetközi­ség tengerébe. Éjfélkor a szobákban és a nyil­vános helyeken egy palanatra eloltották a vilá­got, ezalatt lobogott az égő rum és a rejtelmes félhomályban a jókedvű emberek dallal köszön­tötték az uj esztendőt. Azután kiözönlöttek a tömeg áramlatába s boldogok és vidámak és elégedettek voltak, hogy gondjukat legalább az újév első perceiben elvetették és a divat, a szokások árja mint könnyű faleveleket sodorja őket a mámor folyamán. Nem is szükséges, hogy az újévi forduló va­lamely különösebb ünnepi formákhoz ragasz­kodjék. Az idén mindössze az a mohóság volt eredeti és új, melyivel a tizenkilencedik század Kedd, 1900. január 2. fejezte a miniszterelnök azt a megnyugtató re­ményét, hogy kellő időre fognak véglegesen el­­intéztetni, amikor aztán továbbra a mi állami életünk reformjainak munkáját nem akadályoz­zák tovább. A szabadelvű párt újévi tisztelgései a következőleg folytak le. A pártelnöknél. Délelőtt fél tíz órakor már szorgalmasan gyüle­keztek a szabadelvű párt dorottya­ utcai klub­helyi­ségébe a párt tagjai. A nagy terem csak úgy zsongott az élénkségtől. Dacára a parlamenti szünetnek, mely még január 18-áig tart, a képviselők a legtávolabb vidékekről is nagy számban jöttek el. A párt kül­tagjai szintén siettek, hogy új év alkalmából jelen lehessenek az üdvözléseknél. A közelebb lévő fő­ispánok, köztük Beniczky Ferenccel, Pest megye fő­ispánjával, a korán érkezők közt voltak. A párt elő­kelő tagjai tekintélyes számban jöttek el. Az elsők közt érkezett Horánszky Nándor, Szilágyi Dezső, Hódossy Imre, Berzeviczy Albert. A miniszterek a miniszterelnökségi palotában várták az üdvözlőket s ezért a pártkörbe nem jöhettek el. Háromnegyed tíz órakor érkezett a körbe Podmaniczky Frigyes báró, a párt elnöke, kit a jelenlevők harsány éljenzéssel fogadtak. A magánbeszélgetések zaját egyszerre Podmaniczky Frigyes báró erőteljes hangja szakította félbe. A pártelnök azt jelentette be a tagoknak, hogy Csáky Albin grófot, ki a miniszterelnök üdvözlésének tiszt­jével, bízatott meg, tegnapelőtt vadászaton baleset érte. Meglepetés és nyugtalanság keletkezett e szavakra azonban csakhamar ismét nyugalom lett, mert Podmaniczky báró hozzátette: — A baleset nem súlyos természetű, de Csáky gróf kimentette magát, hogy ide a pártkörbe nem jöhetett el, hanem egyenesen a miniszterelnökhöz ment és ott várja be a tisztelgőket. Még néhány , percig töltötték ezután a párttagok beszélgetéssel az időt. Pontban tíz órakor megkezdő­dött a hivatalos üdvözlés. A szabadelvű párt nevében Hódossy Imre

Next