Hazánk, 1900. július (7. évfolyam, 154-179. szám)
1900-07-01 / 154. szám
HAZÁNK. 154. szám. Szövetkezeti tanfolyamok. Budapest június 30. Bámulattal adózunk a külföld egynémely államának azért az óriási előrehaladottságért, melyet a szövetkezeti élet terén fel tudnak mutatni. Németország az első ezek között. A szövetkezetek megteremtését szankcionálta az a csodálatos gazdasági fejlődés, melyet a német birodalom elsősorban a mezőgazdasági élet fellendítésével ért el. Ennek a munkának pedig sarkkövei a szövetkezetek voltak. Az olcsó hitelnyújtás, az áru és terményuzsora megszüntetése nélkül a nép vagyonosodását el se képzelhetjük. Agrárpolitikusaink, mikor megteremtették Magyarországon az első szövetkezetét, tisztába voltak ezzel s azóta is az agrártörekvések egyik legnagyobb feladata ma is a mezőgazdasági és hitelszövetkezetek gyarapítása , röviden a szövetkezeti életnek megteremtése, megszilárdítása. Meg kell a népet tanítani az erők koncentrálására. Összetartva bizonyos célok érdekében lehet csupán nagy eredményeket elérni. A siker záloga mindig a rendelkezésre álló erő mennyisége volt. Ha meggondoljuk azt, hogy az ország népe mennyire át meg át van bogozva a különböző érdekek hálójától, belátjuk azonnal, hogy mily óriási nehézségbe került Magyarországon szövetkezeti életet teremteni. Hiányzott azonkívül — s még ma is hiányát érezzük — a kellő szakértelem. Sokkal szebb képet mutatna már ma is a szövetkezeti eszme elterjedése, ha mindjárt kezdetben lettek volna emberek, kik tisztában vannak egy-egy hitel- vagy fogyasztási szövetkezet lényegével és céljaival. Nem hiányzik nálunk sem a kezdés bátorsága, nem az igyekezet, ámde a jobbak nagy részét visszatartotta e mozgalmaktól az, hogy járatlanok voltak azokban a dolgokban, melyek egy-egy szövetkezet megteremtőire várnak. A külföld úgy segített mindezeken a bajokon, hogy nevelt magának e teendőkhöz szakértő embereket. Németországban nem múlik el hónap, hogy ne lenne egy-egy szövetkezeti tanfolyam. Eljönnek e kurzusokra az ország minden részéből a nép vezetői s kiképezve magukat a praktikus teendők minden ágában, szűkebb hazájukban terjesztik a szerzett ismereteket, ami fő, helyes irányt adnak egy-egy szövetkezetnek, melyhez életműködésük kötve van. Ezeknek a tanfolyamoknak hiányát mi régen éreztük. A szövetkezeti eszmék barátai örömmel üdvözölhetik tehát Magyarország földmivelésügyi műárak ügyére is s a munkás nevelésügy érdekében támogatta a Hegedüs-Darányi-féle könyvtár-akciót. Négy vidéki muzeum az államtól 21 eredeti festményt kapott, mások a fővárosi múzeumok másodpéldányaiból kaptak értékes tárgyakat s könyveket. Legfontosabb intézkedés azonban a régészeti szaktanfolyam tartása volt, mert a vidéki gyűjteményekben eddig történt kár többnyire a szakértelem hiányának tudható be. Tavaly a Nemzeti Múzeumban tizenheten hallgatták Hampel József vezetése alatt e tanfolyamban (köztük 10 középiskolai tanár, 3 tanító, 1 városi levéltárnok, 1 ügyvéd, 1 aljárásbíró, 1 magánzó) öt szaktudós előadásait az őskori, az antik és középkori emlékekről s a hazai fegyvertanról és az éremtanról; a puszta elmélettel be nem érve, a régészeti leletek lemintázását, kiegészítését, szóval egész kezelését is gyakorolták. Még mélyebbre járó — a múzeumőrök képzése érdekében — a felügyelőségnek az a javaslata, hogy a fővárosi középiskolai tanárjelöltek muzeumőri kurzusra a múzeumba járjanak s igy mint kész, képzett őrök kerüljenek ki a miniszterének legújabb keletű elhatározását, mely e részben való kívánságoknak akar eleget tenni. A jövő hó 16-án a szövetkezési élet két legfőbb faktorának : az orsz. központi hitelszövetkezet s a Hangya közp. fogyasztási szövetkezetnek közreműködésével szövetkezési tanfolyam nyílik meg. A tanfolyam két hétig fog tartani. E két hét azt hiszük elég lesz ahhoz, hogy az országnak néhány szövetkezeti embert kineveljen. E két hét alatt a tanfolyam előadói: Az O. K. H. Szövetkezettől Onody Zsigmond könyvvezető, a Hangya részéről Balogh Elemér vezérigazgató, szóval és példákkal mutatják be egy-egy szövetkezet működését. Útmutatást nyújtanak arra nézve, hogy kell megalapítani egy-egy szövetkezetet. Hogy kell a meglevőket helyes irányban vezetni. Földművelésügyi miniszterünk igazán elismerésre méltó áldozatkészséggel nemcsak a tanfolyam költségeinek fedezését ígérte meg, hanem ezenkívül 80 hallgatónak a tanfolyamra való utazási s Budapesten való tartózkodási költségeit is utalványozza tárcája terhére. Kezdetnek ennyi elég. Mi azt hisszük, hogy földmivelésügyi miniszterünknek a szövetkezeti dolgok iránti meleg érdeklődésről tanúskodó e tette megtermi a maga gyümölcseit. Magyar nép vezetői: papok, tanítók és tigazdák, akik igazán át vagytak hatva a népről való gondoskodás eszméitől — itt az alkalom megismerkedni azokkal a tanokkal, melyekről már régóta tudjuk, hogy hivatva vannak az jövő boldogulás útjait egyengetni. Magunk részéről kívánatosnak tartjuk, hogy e tanfolyamra minél többen jelentkezzenek az arra hivatottak. A jelentkezéseket, valamint a segélyért beadandó kérvényeket a Hangyához, vagy az Országos Központi Hitelszövetkezet igazgatóságához kell benyújtani, az idő rövidsége miatt azonban óhajtandó volna, hogy minél előbb küldjék be az illetők azt, mert csak a július 2-ig beérkező kérvényeket fogják tekintetbe venni. Segélyben, mint említettük is, csak 80 jelentkező, — kiket a fenti szövetkezetek igazgatósága jelöl ki — fog részesülni. Saját költségén bármelyik folyamodó részt vehet a tanfolyamon, délire.* Szóval a vén Múzeumban friss szellő lengedez. Eleven munkakedv, józan gyakorlati érzék, okos tapintat, céltudatos kultúrpolitika, tervszerű munka s a jövőbe nyíló perspektíva, a vidéki városok elevenebb, pezsgő szellemi élete (amikor majdnem a kaszinói blatt lesz az egyedüli kedvelt olvasmány s nem a fardagusztálásban fog kimerülni a vidéki műértelem) — ez az, amit örömmel olvastam ki az előttem levő jelentésekből. A kínai forradalom. Budapest, június 30. Végre egy közlemény, amely meg fogja nyugtatni azokat, akik nyugtalan érdeklődéssel kísérték, hogyan működik majd az úgynevezett európai koncert Kínában. A párisi Havas-ügynökség londoni külön forrásból eredő táviratot közöl, mely ezt mondja: A legutóbbi tárgyalások következtében, úgy látszik, véglegesen elérték az egyetértés fenmaradását a Kínában működő hatalmak között. Ez az egyetértés a status quon alapszik, az érdekszférák és a kereskedelmi megállapodások, valamint a Kínától követelendő biztosítékok és kártérítések tekintetében. A nemzetközi megszálló hadsereg rövid időn 80.000 főre emelkedik, melyből Oroszországra és Japánra egyenként 12.000, Anliára 10.000 ember Indiából, Franciaországra 8000, Németországra és a többi hatalmakra egyenkint 5000 ember esik. A legutóbb mozgósított szibériai hadtest csak akkor fogja átlépni a kínai határt, ha ezt a helyzetnek esetleg beálló kiélesedése megkövetelné. A csifu német konzul legutolsó jelentésében megerősíti, hogy Seymour meg van mentve. Minden közelebbi hír hiányzik arról is, várjon a követek nála vannak. A vasúti összeköttetés Takuval még veszélyeztetve van. A Tiencinhez legközelebb levő útrész, 12 kilométernyi szárazföldi út, csak nagyobb csapatokkal járható. Tizenöt menekült mérnök Takuba indult, hogy az egész vonalat helyreállítsák. Tiencint a nyugati oldalról még egyre bombázzák. Ma érkezett távirataink a következőket jelentik: Berlin, jún. 30. A TFoZ/1-ügynökség jelenti: A cirkálóhajóraj parancsnoka ezt táviratozza: A kiküldött hadtest Vasárnap, 1900. július 1 visszatért Tiencinbe. Az óriási erőfeszítéshez viszonyítva, embereink szolgálatai kitűnőknek mondhatók. Elesett Buchholz kapitány és tíz ember, megsebesült hat tiszt és három ember. A partra szállt csapatok egészségi állapota jó. A követekről nem érkezett hír. Az expedíció Langfangból tért vissza. Pekingben nem volt. Melbourne, jun. 30. Az admiralitás megkeresésére a segédhajórajból három hajó megy innen Kínába. London, jun. 30. Az admiralitás Seymour tengernagynak tegnap este 10 óra 5 perckor Csifuban föladott következő táviratát közli: Vasúttal nem érhettem el Pekinget és csapataimmal visszatértem Tiencinbe. Tizenharmadikán a boxerek kétszer megtámadták elővédünket, de visszavertük őket. A boxerek sokat vesztettek, nekünk nem volt veszteségünk. Tizennegyedikén a boxerek Langfangban megtámadták vonatunkat, de megint viszszavertük őket. A boxerek körülbelül 100 embert vesztettek, a mi részünkön öt olasz esett el. Ugyanaznap délután a boxerek megtámadták a lolai állomás védelmére hátrahagyott angol őrséget. Az Őrség segítséget kapott és ismét visszaverte az ellenséget, amely megint körülbelül ICO embert veszített. A mi részünkön két francia sebesült meg. Mikor Amtingba értünk, a vasutat annyira megrongálva találtuk, hogy lehetetlen volt előbbre jutnunk vasúton, amiért is elhatároztuk, hogy visszatérünk Jangcsengbe és ott expedíciót szervezünk, amely majd a folyó mentén megy Pekingbe. Miután elindultam Langfangba, a boxerek és császári csapatok, amelyek Pekingből jöttek, megtámadtak két vonatot, amelyeknek követniök kellett volna csapatainkat. A kínaiaknak 4 500 halottjuk volt. A mi veszteségünk hat halott és 48 sebesült volt. A két vonat Jangcungban ért engem utól, ahol a sínek szintén teljesen el voltak pusztítva. Minthogy kevés eleségünk volt és a sebesültek is gátoltak bennünket, vissza kellett térnünk Tiencinbe, ahonnan hat napja hírt sem hallottunk. A sebesülteket 19-én hajóra tettük és a csapatok megindultak a folyó mentén. Útközben minden faluban ellenállásra találtunk. Ha a felkelőket az egyik faluban megvertük, visszavonultak egy szomszéd faluba és jól megválasztott állásokban húzódtak meg, ahonnan föltartóztatták előnyomulásunkat. Sokszor szuronynyal és gyilkos tűzzel kellett őket kiverni ezekből az állásokból. 23-án éjjeli menetet végeztünk és hajnalban a Tiencin fölött lévő császári arzenálhoz értünk, ahol a kínaiak előbb barátságosan fogadtak bennünket, de azután tüzelni kezdtek ránk. Nekünk azonban sikerült állásukat megkerülnünk és egy ágyujokat elfoglalnunk. Az alatt a németek kissé tovább elnémították két ágyujokat és a folyón átkelve, el is foglalták. Erre azután a szövetséges csapatok megszállták az arzenált. A kínaiak még aznap és másnap is megkísérelték az arzenál visszavételét, de sikertelenül. Az arzenálban négy ágyút és legújabb modellű fegyvereket találtunk. Beállítottunk néhány ágyút és a kissé elől lévő kínai erődöket ágyúztuk. Minthogy az arzenálban lövőszert és rizst találtunk, tartottuk volna magunkat néhány napig, de sebesültjeink miatt segítséget kértünk Tiencinből, amely 25-én meg is érkezett. 26-án Tiencinbe értünk. Az arzenált felgyújtottuk, mielőtt kivonultunk belőle. Veszteségeink a következők: Az angolok részéről 27 halott, 97 sebesült, az amerikaiak részéről négy halott, 28 sebesült, a franciák részéről egy halott, 10 sebesült, a németek részéről 12 halott, 62 sebesült, az olaszok részéről egy halott, három sebesült, a japánok részéről két halott, három sebesült, Ausztriai* *