Hazánk, 1900. október (7. évfolyam, 232-257. szám)
1900-10-02 / 232. szám
HAZÁNK. 232. szám. ___________ mondott beszédet az Ausztriától való függetlenítést hangoztatva a perszonálunió alapján. Szabó Imre, a veszprémi kerület képviselője, szintén tegnap tartotta meg beszámolóját Veszprémben. Kíséretében voltak: dr. Hegedűs Lóránt, Óváry Ferenc, Kemény Pál és Purgly Sándor országgyűlési képviselők. Rhédey Gyula veszprémi apátkanonok üdvözlő beszéde után Szabó Imre képviselő elmondotta beszámoló beszédét. Délben bankér volt a Koronában, ahol a képviselőt nagy ovációkban részetették. A beszámoló alkalmából a veszprémi szabadelvűpárt Széll Kálmán miniszterelnököt táviratban üdvözölte. * Ettől kezdve bizony hűséges tanácsosai voltak ős Buda városának. De lassanként titkos és általános szokássá vált a magyar urak között erszényt nem vinni Corvin Mátyás ragyogó udvarába. 3 ______________Kedd, 1900. október 2. . Megbizhatlan outsiderek. Budapest, okt. 1. (I.) Már négy esztendeje annak, hogy a német birodalmi tőzsdetörvény életben van. Ugyanis 1896. junius 22-én szentesítették a német tőzsdetörvényt azzal a célzattal, hogy a társadalmat korrumpáló tőzsdejátéknak egyszer már véget vessenek. Ez a törvény közvetlen állami felügyelet alá helyezte a német tőzsdéket s külön erre a célra rendszeresített állami komisszáriusokra bízta a tőzsdei ügyletek ellenőrzését, de nemcsak ezt tette, hanem szigorította a fegyelmi szabályokat és a büntető intézkedéseket, eltiltotta a gabonahatáridőüzleteket, épp úgy mint a határidőüzleteket, ipari és bányapapírokban is. Azonban nemcsak tilalmi intézkedéseket tartalmazott a német tőzsdetörvény, hanem gondoskodott arról is, hogy ezen tilalmak, kijátszhatók ne legyenek. Kikötötte ugyanis, hogy jogi szankcióval csakis azon határidőüzletek bírhatnak, amelyek az(tözsdejegyzékbe') (Börsenregister) bevezetett tözsdelátogatók között köttettek. Hogy pedig ezen tözsdejegyzékbe is bárki be ne jegyeztethesse magát, ezt azon feltételhez kötötte, hogy 150 márka beiktatási díjat fizessen az illető. A német tőzsdék börzsanerei mindent elkövettek, hogy ebből a törvényből törvény ne lehessen, de mivelhogy akaratuk ellenére mégis csak törvénynyé lett, azzal igyekeztek megtorolni azon hátrányokat, mestert — aki örült, hogy még eddig rá nem járt a rúd — alaposan elronta jó kedvét. — Tartsa a hátát kegyelmed? Te pedig édes Piroska húgom, fogd ezt a buzogányt s döngesd meg vele Buda város polgármesterét ! — De Felség . . . — Semmi de, szép húgom, csak üsd, megérdemli, hogy megfenyítsd. Miért nem kérte számon tőled azt a sok kötelességérzetet, bűbájt, ma meg azt a sok tiltott csókot is! És az a liliomkar fölemelte az aranyos buzogányt s kipirult arccal, büszkén, dobogó kebellel, nagyot vágott tulajdon édesapja hátára. Hiszen királya parancsolta! Annak a szavára pedig megerősbül a gyönge női kar, megerőtlenül a szív s elveszti varázsát a szerelem is ! A király pedig, amíg nézte hosszasan, gyönyörrel a lelkesült szüzet, egyszerre csak gyöngéden átkarolta derekát s egy hirtelen csókot nyomott bársonyajkaira. — Adósod voltam én is. Te tanítóm voltál s én, a bajusztalan tanítvány, hálás akartam lenni. Add át e csókot e deli vitéznek, ki mától kezdve nem apródom többé, hanem nemes lovagom: Törteli Kemenes László. Legyen neki az ő kívánsága szerint. Csakhogy nem úgy, hogy: «Szép lány küldi s apród adja a királynak» , hanem: «Király küldi s szép lány adja lovagjának!» . .. melyeket a törvény rájuk hozott, hogy nagyon kevesen vezettették be magukat a tőzsderegiszterbe. Egy ideig számításukban nem csalódtak, mert a tőzsdén kívül álló megbízók — az outsiderek — nagyon jól viselték magukat és dacára annak, hogy a törvény a jogi szankciót a differenciális ügyletektől megvonta, azért mégis játszottak s a játékból származó következmények alól magukat ki nem vonták. Megvolt tehát a törvény, szankciója is volt és az életben mégsem érvényesülhetett, azon intenciók pedig hogy a tőzsdejáték kiirtassék, teljesedésbe nem mentek, mert az outsiderek teljesen korrektül viselték magukat és a törvénynek intézkedéseit igénybe nem vették. így volt ez teljes három esztendeig, míg végre az idén kellemetlen fordulat állott be. Ezen év elejéig ugyanis a német tőzsdéken nagy élénkség volt s a papírok folyton emelkedtek. Az outsiderek pedig többnyire haussisták s igy nyereséges volt játékuk. Az idén azonban a német tőzsdéken, az értékek nagy esése állott be. Nagy differenciák állottak elő s most egyszerre beállott az, amit a német börzsánerek nem hittek, hogy bekövetkezhessék, hogy az outsiderek igénybe vették a tőzsdetörvénynek rájuk nézve kedvező intézkedéseit, amely még megerősítést nyert az új «polgári törvénykönyv» 764. §-ában, amely kimondja azt, hogy a különbözeti üzlet játék s így jogi szankciója nincsen és az a megbízó, aki ilyen üzletrefedezetet adott, azt visszakövetelheti és ez neki vissza is adandó. Nos tehát az outsiderek ezt elinte sporadice, később tömegesen igénybe is vették. Becsületbirósági végzéseket, amelyekkel ezt megakadályozni akarták, kutyába sem vették és a német tőzsdéken ezzel valóságos pánikot idéztek el. Persze hogy roppant károkat szenvedtek a német berzsanerek az outsiderek megbokrosodása következtében s abba a kényszerhelyzetbe lettek sodorva, hogy a tőzsdetörvényt respektálják. De mit nyernek ők azzal — kiáltottak föl — ha ők be is vezettetik magukat a tőzsde regiszterbe , ha az outsiderek ugyanezt nem teszik. Ezek pedig nem teszik! Iparosok, gazdák, hivatalnokok, katonatisztek, rentéből élő tőkepénzesek a világért sem kívánkoznak ebbe a regiszterbe, mert eltekintve a 150 márka behatási díjtól, ez a «tőzsdejegyzék» nyilvános és minden bejegyzés oda, a Reichsanzeigerben és más helyi lapokban publikáltatik. Senkinek sem lehet érdekében, hogy a világ szeme előtt mint tőzsdejátékos szerepeljen, ha hivatásánál fogva a tőzsdéhez köze nincsen, így jajgattak fel a berzsanerek lapjai és a professzionátus tőzsdelátogatók ezen elmélkedésük által hányattatva, valóságos Hamleti kínokat állottak ki a tekintetben, hogy most már mitévők legyenek. De a kérlelhetlen sors nem tágított. Bekövetkezett a börzsanerek által el nem képzelt eset, hogy egy tekintélyes tőzsdelátogató, a kölni «Salmoni» kereskedő cég is igénybe vette a tőzsdetörvény intézkedéseit és megtagadta a különbözeti üzletből eredő differenciák fizetését. Ennek az epizódnak már viharos hatása lett, — a börziánereknek be kellett látni azt, hogy itt nincs mentség és nolens volens, be kell magukat jegyeztetni a tőzsdejegyzékbe. Meg is cselekedték az utóbbi napokban ezt és tömegesen iratkoztak be a tőzsdejegyzékbe. Ez így tovább nem maradhat! — kiáltottak föl a börziánerek és hangosan követelik most már a német birodalom tőrsetörvényeinek revízióját. Ez tehát most ott a kiadott jelszó. A frankfurti kereskedelmi kamara ezt a hangulatot már tolmácsolta is a német birodalmi kancellár előtt, amelyhez a börzetörvény revíziója érdekében beadványnyal járult. E beadvány azt a kívánságot tartalmazza, hogy : «Azon határidőüzletek, melyek a kereskedelmi jegyzékbe bevezetett kereskedők között köttettek, épp úgy jogi kötelezettségűek legyenek, mint a börzejegyzékbe be nem vezetett felek részéről az ügylet megkötésekor elvállalt fizetési kötelezettség jogilag kötelező legyen, ellentétben a fennálló tőzsdetörvénynyel s az ennek alapján fennálló joggyakorlattal. Tehát kettőt követelnek: azt, hogy a bejegyzett kereskedők ügyletei legyenek érvényesek s az outsidereké nem kevésbbé. Mi lenne ez más egyébb, mint a tőzsdetörvény megdöntése alapjaiban! Mi lenne más, mint meghátrálása a német birodalmi törvényhozásnak attól az etikai állásponttól, amely a törvény meghozásakor vezérelte, — eltörölni akarva a különbözeti játék veszedelmét és elhárítani az összes társadalmi osztályokra háramló csapásokat, amelyek a tőzsdejátékkal rájuk nehezedtek ! A német társadalmi jobbpártok sokkal erősebbek, semhogy kilátás lenne egy ily visszaesés lehetőségére. De lássuk, mit hoz föl kérelmeinek támogatására a frankfurti kamara! «Az outsiderek elmennek a külföldre játszani, ha ennek lehetőség számukra otthon megtagadtatik — inkább mintsem a bankárok ama követelésének engedjenek, hogy a tőzsdejegyzékbe magukat beirattassák. A tőkeerős elemek nagy számának eltávozása a német tözsdéktől gyöngíteni fogja azokat és ez vissza fog hatni a készpénzügyletekre is. Állami kölcsönök, ipari és bányapapírok, valamint más papírok elhelyezése tekintetében a tőzsde sem fogja eddigi üdvös szolgálatait kellőleg teljesíthetni. Ez tehát az egész érvelésük! Ennyi és nem több! Ha csak ez a baj, úgy azt hiszszük, ez nem olyan veszedelmes, mint aminőnek látszik. A német birodalom a minden áron játszani akaróknak szívesen megadja az útlevelet, csak menjenek el, Páris, Brüsszel, London, Bécs vagy Budapestre. Nem akadályozhatja meg azt, hogy elmenjen Monte-Carlóba, aki játszani akar, de azért területén Monte-Carlók keletkezését meg nem tűri. Hogy pedig állami kölcsönök jegyzésénél mennyire számít a német kormány a német tőzsdékre, azt azzal bizonyította be, hogy kedvezőtlen időkben nem veszi igénybe, hanem elmegy Amerikába, ahol rövidesen megkapta a kívánt 80 millióját. A felhozott érvek tehát komoly emberek előtt szóba sem jöhetnek és a német tőzsdetörvény üdvös volta a nagyközönségre most már 4 évi fennállása után kétség tárgyát többé nem képezheti. Reméljük, hogy ezen kedvezően lefolyt próbaidő most már érvényesülni fog a mi törvényhozásunknál is. A kereskedelmi mi