Hazánk, 1901. március (8. évfolyam, 52-77. szám)

1901-03-26 / 73. szám

Vili. évfolyam. 73. szám. Kedd. Budapest, [1901. március 26. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, Vili., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adnak vissza. -k Telefonszám 58—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor.MNegyedévre 7.—kor. ======= Félévre_ 14 ›| | Egy hóra _ 2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. A varjak. Budapest, március 25. (B. B .) Választások előtt a közélet ideg­zete érzékenyebb szokott lenni, mint más­kor. Mert ilyenkor a közvélemény tájékozni szereti magát afelől, kikkel konstruálja meg a magyar alkotmány képviselő szer­vezetét. A képviselő pedig, mint örök ifjú kérő lép fel a mandátummal szemben. Fontos ilyenkor, hogy róla és programm­­járól a menny­asszony hozzátartozandói előtt kedvező hírek keljenek. Egy-egy ma­gas helyről jött parolától hízik a remény. Ugyaninnen egy rossz szó vagy vissza­utasító nyilatkozat hasonlít a részleges gutaütéshez. Magyarország választó közönsége fá­radt már s nem valami nagy lelkesedéssel megy bele az alkotmányos küzdelmekbe. A tettre kész meggyőződésnek a gazda­sági függetlenség a legtermészetesebb lét­alapja. Ez az alap megdőlt, mert üres a gazda zsebe is, az iparos zsebe is. En­nél fogva a meggyőződések is begubóztak s várják az igazi napsugarat, amikor el­bújhatnak a dércsípés veszélye nélkül. Mindenek előtt találgatjuk, hogy elég me­leg van-e már? Szóval a nagy tömeg hangulata megle­hetősen ernyedt a békére való várakozás­ban. És tekintve ezt, nincs most jobb kor­tesfogás annál, mintha rá fogjuk valakire, hogy az zivatart akar. Ezt a kortesfogást alkalmazza a fővárosi napisajtó egy része azok ellen, akik a mezőgazdasági érde­kek védelmezésének alapján készülnek fel­lépni. A sajtó madarainak fekete serege ke­ring fejük fölött, károgásával boszant, csipkedésével izgatni akar. «Kár, kár, kár agráriusnak lenni». «Nem emlékeztek rá — mondja a varjú, — hogy mikor Győrben valaki azt találta mondani, hogy a kormány támo­gatni fogja az agrárprogramm alapján fel­lépőket, nem emlékeztek rá, hogy sietett a félhivatalos Bud. Tud­ megcáfolni ezt a híresztelést? Nem jut már eszetekbe, hogy az egész napisajtó milyen gunyorosan dörzsölte az orrotok alá ezt a cáfolatot ? Hát arra figyeltetek-e, hogy mikor gróf Zielénski a főrendiházban kifejtette az agrárpolitika békés irányzatait s minden ellenszolgáltatás nélkül bizalmat és tá­mogatást­­ ajánlott fel a kormánynak, nem figyeltétek meg, hogy felkapta és hirdette az egész sajtó a kor­mányelnöknek azt a maró válaszát, hogy ne csak mondják az urak, de tegyék is meg?! Milyen hangos örömmel károg­tunk a szatirikus visszautasítás fölött. Hirdettük, hogy ez visszautasítás. És most már senki sem tiltakozott amiatt, hogy mi vagyunk illetékes kommentátorai a kor­mánynak. Nem látjátok ebből, hogy cáfo­lat csak akkor jelen meg, mikor nekünk kedvez? Kár, kár! Hát a kereskedelmi miniszter hivatalos lapját olvastátok-e ? No csak olvassátok. A gazdasági egyesü­letek országos szövetségének emlékiratát a tőzsdereformról abból a hivatalos új­ságból ugyan nem fogjátok olvasni. De azt már terj­edelmesen olvashatjátok benne, hogy Sándor Pál búzakereskedő úrnak mi a nézete a ti emlékiratotok felől, hogyan rántja le, hogyan csipkedi meg. A hivata­los miniszteri újság a gazdavéleményt agyonhallgatja, a kereskedők kritikai véle­ményének hasábokat szentel. Nem kell tőletek sem a jó tanács, sem a jó akarat, sem a parola. És még mindig azt hiszitek, hogy a ti napotok van feljövőben? Kár jó időt remélem­, kár vissza nem vonulni. Kár, kár, kár!» A varjak igy kárognak és a közönség nem tudja, hogy csakugyan az időjárás hirnökei-e ők, hogy a szél szárnyán vagy a szél ellen repülnek-e?! A tendencia mindenütt az, hogy ön­bizalmától megfosztandó, hitelében gyen­gítendő, elijesztendő vagy elnyomandó a választási szervezkedésig eljutott gazda­társadalmi mozgalom. Az irányzat mindig ez volt, most csak arra vagyunk kiván­csiak, mi jogon tetszeleg ez a tendencia a hivatalos Magyarország köntösében? S mily jogon űz kortespolitikát a háta mögött sejtetett erkölcsi tekintély erejével? A nagyközönség ma úgy van nevelve, hogy a visszhang után ítéli meg a hang erejét és a visszavethető képre kiváncsi, nem pedig az eredetire. Már­pedig a hi­vatalos és nemhivatalos sajtó tükre fer­dén és hibásan vetíti vissza az agrármoz­galom képét. Támad egy kereskedő, aki erővel nagy ember akar lenni, támad egy malomkartell, egy tőzsdei csoport, azokat a tükör úgy tünteti föl, mint igaz­i békés elemeket. Kínáljon békejobbot egy elismert vezér a gazdák közül, a tükör megszólal: üssetek a kezére, mert zavart akar. Úgy hisszük, ez a hamis tükör izgatni akar. A kereskedelmi és iparlovagoknak igen jó szolgálatot tennének az agráriusok, ha kardot rántanának a kormány ellen. Mert ebcsont törne ebben a harcban megint, a gazdával szemben álló nagy érdekeltség pedig odaszegődnék szépen az uralkodó áramlathoz, hogy a jó és hű gyermek jutalmát elvegye. Horogra menni nem fog a magyar. A békejobb felkínálva marad mindazok szá­mára, akik a harmónia jelszava alatt nem igyekeznek a magyar földbirtokost tűzhe­lyéből és hazá­jából kiugrasztani. Az agrár Programm háttere évi százezer magyar ki­vándorló és naponkénti 50 elárverezett földbirtok. A Sándor úrék panaszaiból igen szép paloták épültek Budapesten. A gaz­dák panaszaiból ostromágyut készíthetne, akinek a belharc örömöt okoz. És mégis egy megpénzesedett és szertelenül elbiza­kodott klikk ágyuztat reánk és mégis a mi­ fejünk fölött kering a varjak tetemre hivő csapata. Ilyen a helyzet a választások előtt. A választó gazdaközönség évtizedes türelmé­nek s véghetetlen közömbösségének méltó büntetése ez. Budapest, március 25. A képviselőház holnapi ülésén — mint már jeleztük — folytatni fogja az «Adria» szerződé­sének tárgyalását, melyen fel fognak szólalni He­gedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter és gróf Tisza István, hogy feleljenek Rakovszky István szombati nagy támadására. Holnapra vár­ják Visontai Soma nagy beszédét is, mely szin­tén erősen támadó lesz s valószínűleg igénybe fogja venni az ülés hátralévő részét. A részletek és a szerződés egyes pontozatainak tárgyalása valószínűleg igénybe fogja venni az egész hetet, ha ugyanis bele nem nyúlik a jövő hétbe is, mert a néppárt minden szerződési pontozatokhoz módosítást szándékozik benyújtani s névszerinti szavazást is több fejezetnél kér. Az Adria szer­ződésének letárgyalása után kezdődik a húsvéti szünet, melynek elmúltával napirendre kerül a magyar-horvát tengerhajózási társulattal kötött szerződésre vonatkozó javaslat, a torontáli he­lyiérdekű vasutak javaslata, továbbá a kereske­delmi miniszter által beterjesztendő új vicinális törvényjavaslat. A jelen országgyűlés utolsó tár­gya — úgy látszik — az összeférhetetlenségi törvény revíziójára vonatkozó javaslat lesz. A kvótatárgyalások. Mint Bécsből jelentik, az osztrák kvótabizottság szombaton délben tartotta meg alakuló ülését, melyen elnökévé gróf Schön­­bovnot, helyettes elnökévé Jávorszki lovagot, előadó­nak Beer udvari tanácsost választotta. Az ülésen vita is volt, melyen a bizottság elhatározta, hogy ezúttal nem fog írásbeli tárgyalást folytatni a magyar bizottsággal. Helyettes bizottságot küld ki, amely érintkezésbe fog lépni a magyar bizottsággal. Az ülésen jelen volt Körber miniszterelnök és Böhm­ Bawerk pénzügyminiszter is.­­ Az osz­trák kvótaküldöttség szombaton Beer indítványára elhatározta azt is, hogy a tárgyalást a most érvényes 65.4: 34:6 arányú kvóta alapján fogja folytatni, föltéve, hogy magyar részről erre vonat­kozó indítványt fognak tenni. A küldöttség ezután elvetette Kaisernek azt az indítványát, hogy 50: 50 százalékos kvótát állapítsanak meg, vagy hogy eset­leg a­ lakosság számaránya szerint határozzák meg. Körber miniszterelnök egy hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy igyekezett a kvóta meghatározá­sára állandó kulcsot találni, de igyekezetének eddig nem volt eredménye. A magyar kvóta­bizottság vasárnap délelőtt ti­zenegy órakor tartotta alakuló­ ülését,­ melynek lefo­­lyásáról a következőket jelentik Bécsből : A közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás ará­nyának megállapítása tárgyában kiküldött országos bizottság vasárnap a képviselőház egyik tanácsko­zási termében ülést tartott, melyen a kormány részé­ről Széli miniszterelnök és Lukács miniszter voltak jelen. A bizottság megválasztotta elnökének Tisza Kálmánt, jegyzőjének és előadójának Fálk Miksát. A bizottság elhatározta, hogy a miniszterelnök közvetítésével tudomására hozza az osztrák bizott­ságnak, hogy kész az írott üzenetváltás mellőzésével Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük. (L. 8. oldal.)

Next