Hazánk, 1901. november (8. évfolyam, 258-283. szám)

1901-10-01 / 258. szám

HAZÁNK. 258. számú sor összeállításánál meggyőződésem szerint két vezérszempontnak kell érvényesülni: egyfelől a kisorsolás változó esélyeivel szemben is a lehe­tőségig biztosítani a judikatúra egyöntetűségét, másfelől a közvélemény minden árnyalatát meg­nyugtatni, a törvénynek a törvényhozó akarata szerinti végrehajtása iránt. (Helyeslés.) Én ez ügyben kizárólag ezt a két szempontot fogom legjobb tudomásom szerint alkalmazni. A házszabályok egyéb újításai szigorúbb in­tézkedéseket tartalmaznak a rend súlyos meg­zavarásának az elnökséggel szemben tanúsított állandó ellenszegülésnek eseteire, a­nélkül azon­ban, hogy e szigorú intézkedések végrehajtá­sára kényszereszközökről gondoskodnának. T. képviselőtársaim! Én e látszólagos hézagot ház­szabályainkban szívesen látom; a magyar par­lamentnek egyik hagyományos dicsősége az, hogy a vitatkozási szabadság korlátainak, a fe­gyelem külső eszközeinek legkisebb mértékével bírt minden európai parlament közt és hogy mégis a politikai fegyelmezettség, a vitatkozási formák tisztessége és a munkaképesség tekinte­tében egyiküknek sem állt mögötte; bízom abba, hogy együttes törekvéssel fenn fogjuk tartani ezt a nemzeti dicsőséget, holt betűvé fogjuk tenni ama szigorú intézkedéseket — de teljesen bízom abban is, hogy amennyiben azok alkalmazásának esete mégis előfordulna, végre­hajtásukat minden kényszereszköznél hatályo­sabban biztosítaná azt a becsületbeli kötelezett­ség, amelyet az új házszabályok megalkotásakor az összes pártok képviselői vállaltak és amely a Háznak az előadói székből tudomására is hoza­tott. (Általános helyeslés.) Ez csupán erkölcsi biztosíték; de abban a testületben, mely a nem­zet szabadsági jogainak legfőbb képviselője, ne is érvényesüljön soha más, mint erkölcsi hata­lom, mert mi a szabadság egyéb, mint az er­kölcsi erők uralma ? (Élénk helyeslés.) Ebben az igazságban foglaltatik — ha úgy akarják nevezni — az én elnöki programmom; ez az az irányelv, mely szerint a parlament ta­nácskozásait vezetni kívánom, hogy fölemel­kedjék arra a történelmi magasságra, amelyre a korona helyezkedett, midőn az országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszédben igazán ki­rályi szavakkal állította elénk vezérszempon­tokul : történelmi hagyományainkat, ősi alkotmá­nyunk dicsőségét, nagy nemzeti hivatásunkat, a magyar állam kiépítésének szünetelést nem tűrő feladatát. (Általános zajos helyeslés és taps.) T. képviselőtársak! Midőn a trónon megújulnak a nemzeti királyság legszebb emlékei, újuljanak meg e parlamentben is országgyűléseink legdi­csőbb hagyományai. (Élénk éljenzés) folyjon itt nagy eszmék nemes harca, erős meggyőződések edző mérkőzése, de éreztesse magát mindenkor szeretett királyunk által hirdetett ama nemzeti eszmék egységesítő hatása is, és legyen küzdel­meink elmérgesedésének minden házszabálynál erősebb gátja. Ez az az erkölcsi erő, amely fegyelmezni fogja vitatkozási szabadságunkat (Élénk helyeslés) és én csak akkor fogom érezni, hogy elnöki hivatásomnak megfeleltem, ha ezt az erőt tudom egész hatályában képviselni, és mindnyájuk öntudatában folyton ébren tartani. (Helyeslés). Midőn elnöki tisztemnek ily szellemben való teljesítéséhez kérem képviselőtársaim támogatá­sát, a kifejtett nagy szempontok mellett talán egy szubjektív mozzanatra is szabad hivatkoz­nom; arra a szívélyes kollégiális viszonyra t. i., amelyet hosszú parlamenti pályámon át e Ház összes tagjaival pártkülönbség nélkül fentartani szerencsés voltam. (Általános élénk helyeslés.) én e barátságos viszonyt mindenkor közéletem legbecsesebb vívmányai közé számítottam, ma pedig méltán láthatom abban elnöki feladataim sikeres teljesítésének, őszinte és­­ üdvös együtt­működésünknek egyik zálogát. (Élénk éljenzés.) Ajánlom úgy magamat, mint tiszttársaimat mind­nyájuk szives jóindulatába. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Az elnöki székfoglaló elhangzása után ismét fel­hangzott a taps, az éljen, mely csak akkor csillapult, mikor gróf Apponyi Albert elnök előterjesztette első elnöki jelentését a megválasztott képviselőkről, a be­nyújtott s panaszokkal megtámadott mandátumokról, mire a képviselőházat törvényesen megalakultnak jelentette ki. Ezután felszólította azokat a képviselő­ket, akiknek két mandátumuk van, hogy nyolc nap alatt jelentsék be, melyik kerület megbízását vállal­­ják el és végül azokat a képviselőket, akik esetleg a képviselőséggel összeférhetlen állásokat töltenek be, hogy a törvényes határidő alatt inkompatibilitásukról tegyenek jelentést. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök előterjesztést tesz arra nézve, hogy a képviselőház legközelebbi ülésén hétfőn válaszsza meg bizottságait, még­pedig ugyan­azon tagszámmal, mint e bizottságok az elmúlt or­szággyűlés a bizottságokat betöltötte. Megválasztandó lesz az országos bizottságisós az Erzsébet-szobor-bi­­zottság a képviselőház és a főrendiház tagjaiból. Kéri továbbá, hogy a megszaporodott parlamenti munkára való tekintettel az eddigi nyolc jegyző he­lyett kilencet válaszszon a Ház s a hátralevő három jegyzőt szintén a hétfői ülésen válaszsza meg. Kéri a képviselőket, hogy miután a trónbeszéd a hétfői ülésen fog másodszor felolvastatni, azon minél szá­mosabban jelenjenek meg. (Helyeslés.) Gróf Apponyi Albert elnök a miniszterelnök elő­terjesztése szerint állapítja meg a napirendet s az ülést bezárja. Ekkor ismét felhangzott a szűnni nem akaró taps s az ülésterem, a folyosók s az utca is percekig visszhangzott még a lelked kiáltásoktól: — Éljen! Éljen gróf Apponyi Albert! de Budapest, old. 31. Kifogásolt mandátumok. A képviselőház mai ülésén mutatták be a képviselői mandátumok meg­vizsgálására kiküldött osztályok tegnapi működésük­ről szóló jelentésüket. Mint már említettük, az uj ház­szabályok értelmében az a) osztályba soroltattak a kifogástalan választások, a b) osztályba azok a man­dátumok, melyek tartalmukra, vagy kiállításukra nézve, esetleg azon okból estek törvényes kifogás alá, mert a képviselő a törvény értelmében választ­ható nem volt, a c) osztályba osztottak azok a meg­bízó levelek, melyek kérvénynyel vannak megtámadva és végül a d) osztályba kerültek azok a megbízó le­velek, melyek a b) pont rendelkezései alá esnek és egyszersmind meg vannak támadva. Az egyes osz­tályok tegnapi munkájáról a képviselőház elé ter­jesztett jelentésből kiemeljük a következő részleteket:" Az I. osztály csupán Wolfner Tivadar mandátu­­mát sorolta a b) alá tartozó mandátumok közé, mert a választási jegyzőkönyvből kitűnt, hogy a válasz­tást a záróra lejárta előtt egy negyedórával zár­ták le. A III. osztályban c) alá (kérvényileg megtámadott) mandátumként találtatott Pavlovics Ljubomir­é, b) alá (alakilak ki ogásolt) tartozó man­dátumoknak pedig Veres Józsefé és gróf Zichy Jánosé soroltatott. — A IV. osztály két mandátu­mot kifogásolt alaki hibák miatt, b) Haris Istvánét, mert a jegyzőkönyvhöz ellenjelöltjének, Egyedy Artúrnak lemondó nyilatkozata nincs csatolva és Pekár Gyuláét, mert ez csak a szavazatszedő küldöttségek jegyzőkönyveit csatolta, de az álta­­lásos jegyzőkönyv hiányzik. ■— Az V. osztály itt kérvényileg és panaszilag megtámadott man­dátumként alaki kifogások miatt a b) osz­tályba sorozta: Egri­ Dezső, báró Harkányi Já­nos, Maróthy László, Nedeczey János, Putnoky Mór, Rakovszky István (két), Steiner Ferenc és Szentiványi Gyula mandátumait. A VIII-ik osztály kifogásolta: alaki kifogások miatt: b) Farkas József és Mihajlovics Kornél mandátumait, kérvénynyel és panaszszal meg van támadva c) Ga­­bányi Miklósé. A IX. oszt. Itt kifogásolta alaki hibák miatt: Artin Mihály, Brukner Vilmos, Darányi Ferenc, Heinz Hugó és Visontai Soma mandátumát. Kér­vénnyel megtámadott mandátum pedig báró Ga­­gera Miksáé. A nyitrai választások epilógusa, Nyitra vármegye tegnapi közgyűléséről a következő táv­irat számol be : Viharos közgyűlése volt Nyitra megyének, amelyen egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadták Mérey Lajos indítványát, amely megbotránkozását fejezte ki affölött, hogy a szenici és verbói kerületekben a köz­­igazgatási közegek nembánomsága és helytelen in­tézkedései folytán pánszláv képviselőket választot­tak. Gróf Eszterházy János, ki helyeselte Mérey indítványát, a magyarság kudarcáért a központi kormányt tette felelőssé, erős támadást intézett Széll Kálmán ellen. Kikelt a katolikus főpapság ellen, Péntek, 1901. november 1­­ 1 '-«»«i ' im ■ i «I« ni' hogy az alpapságnak a pánszlávokkal való szövet­­kezését nem gátolta meg, kikelt a luteránusok ellen, hogy ezek mind a pánszláv jelöltekre szavaztak. —­ Horváth Sándor bizalmat indítványozott Thuróczy főispánnak, amit a jelen volt hivatalnokok és jegy­­zők nagy lármával határozattá emeltek. Azt hisszük, hogy több figyelmeztetés nem kell Széll Kálmán miniszterelnöknek, mint bel­ügyminiszternek, hogy legalázatosabb előterjesz­tését megtegye ő Felségének, hogy Thuróczy főispánt állásától akár kegyelemben, akár a nél­kül, mentse föl. Tisztelgések a Ház uj elnökénél. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, okt. 31. A képviselőház mai ülése után összegyűltek a képviselőház tisztviselői, majd később hivatalno­kai s az elnökség helyiségében üdvözölték az új elnököt, gróf Apponyi Albertet, akihez a tiszt­viselők nevében Tallián Béla alelnök a követ­kező beszédet intézte: Mélyen tisztelt elnök Úr! Tisztelt barátunk! Uj mandátummal, és újult erővel, de a régi kö­telességérzettel, munkaszeretettel jöttünk hozzád, mint elsőhöz az egyenlők között, hogy tiszteletünkről és támogatásunkról biztosítsunk. A törvény és a házszabályok neked most már nemcsak a legszebb és legnemesebb jogok gyakor­latát biztosítják, hanem egyidejűleg ezekkel reád nehéz és terhes kötelességekkel kapcsolatban erős tevékenységet rónak. Mi ezeket nemcsak kötelességeink kifolyásából osztjuk meg veled, hanem a reánk eső feladatokat ambícióval, szeretettel, lelkiismeretes pontossággal szívesen fogjuk teljesíteni; ezzel szemben tőled nem kérünk és várunk mást, mint tiszteletteljes baráti érzelmeink őszinte viszonzását, teljes bizalmat és azon kortársi benső viszony fenntartását, amely a miénkhez hasonló együttműködést kellemessé, köny­­nyűvé és szívélyessé teszi. Azon reményben és meggyőződésben, hogy kérel­münk nálad teljes visszhangra talál, fogadd őszinte jókivánatainkat díszes állásod elfoglalása alkalmá­ból ; adjon a Mindenható erőt és kitartást munkád szerencsés és sikeres végzésére. — Isten éltessen! Gróf Apponyi Albert elnök az üdvözlő be­szédre meleg hangú beszédben válaszolt. Meg­köszönte a tisztikar megemlékezését, mely hi­vatala elfoglalása első pillanatában érkezett hozzá. Nem tetszik ez egyébnek, mint a képviselőtársai részéről megnyilatkozó azok­nak a baráti érzelmeknek, melyekre az imént mutatott rá elnöki székfoglalójában. Meg­van róla győződve, hogy együttes működé­sük a barátság kötelékeit még szorosabbra fogja fűzni. Nem kéri az urak támogatá­sát, mert arról úgy is meg van győződve. A Ház összes tisztviselői egy szívvel, egy lélekkel fogják teljesíteni kötelmeiket. Gróf Apponyi el­nök ezután szívélyesen kezet fogott a megjelen­tekkel. A Ház tisztviselői után gróf Apponyi Albert a Ház hivatalnoki karát fogadta. Andor Gyula elnöki tanácsos lendületes üdvözlő beszédében kiemelte, hogy nem volt még reá példa parlamentünk történetében, hogy a Ház elnökét oly általános rokonszenv és lelkese­dés fogadta volna, mint gróf Apponyit. Ebben az általá­nos örömben és lelkesedésben osztozik a Ház hiva­talnoki kara is és kéri az elnök jóindulatát és párt­fogását. Gróf Apponyi Albert válaszában hang­súlyozta, hogy igazán lélekemelő reá nézve az az egyhangú lelkesedés, amelylyel elnökké választották. E fölött való örömét még fokozza és kiegészíti a ra­gaszkodásnak az a nyilatkozata, amelyben a Ház hiva­talnokai részesítették. Régi tagja ő a parlamentnek, de újonc az adminisztrációban és azért megnyugtató reá nézve az, hogy oly kipróbált tisztikar veszi körül, amely­nek támogatására minden körülmények közt számít­hat. Méltányolni tudja a hivatalnoki kar serény mű-

Next