Hazánk, 1901. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1901-10-01 / 258. szám
HAZÁNK. 258. számú sor összeállításánál meggyőződésem szerint két vezérszempontnak kell érvényesülni: egyfelől a kisorsolás változó esélyeivel szemben is a lehetőségig biztosítani a judikatúra egyöntetűségét, másfelől a közvélemény minden árnyalatát megnyugtatni, a törvénynek a törvényhozó akarata szerinti végrehajtása iránt. (Helyeslés.) Én ez ügyben kizárólag ezt a két szempontot fogom legjobb tudomásom szerint alkalmazni. A házszabályok egyéb újításai szigorúbb intézkedéseket tartalmaznak a rend súlyos megzavarásának az elnökséggel szemben tanúsított állandó ellenszegülésnek eseteire, anélkül azonban, hogy e szigorú intézkedések végrehajtására kényszereszközökről gondoskodnának. T. képviselőtársaim! Én e látszólagos hézagot házszabályainkban szívesen látom; a magyar parlamentnek egyik hagyományos dicsősége az, hogy a vitatkozási szabadság korlátainak, a fegyelem külső eszközeinek legkisebb mértékével bírt minden európai parlament közt és hogy mégis a politikai fegyelmezettség, a vitatkozási formák tisztessége és a munkaképesség tekintetében egyiküknek sem állt mögötte; bízom abba, hogy együttes törekvéssel fenn fogjuk tartani ezt a nemzeti dicsőséget, holt betűvé fogjuk tenni ama szigorú intézkedéseket — de teljesen bízom abban is, hogy amennyiben azok alkalmazásának esete mégis előfordulna, végrehajtásukat minden kényszereszköznél hatályosabban biztosítaná azt a becsületbeli kötelezettség, amelyet az új házszabályok megalkotásakor az összes pártok képviselői vállaltak és amely a Háznak az előadói székből tudomására is hozatott. (Általános helyeslés.) Ez csupán erkölcsi biztosíték; de abban a testületben, mely a nemzet szabadsági jogainak legfőbb képviselője, ne is érvényesüljön soha más, mint erkölcsi hatalom, mert mi a szabadság egyéb, mint az erkölcsi erők uralma ? (Élénk helyeslés.) Ebben az igazságban foglaltatik — ha úgy akarják nevezni — az én elnöki programmom; ez az az irányelv, mely szerint a parlament tanácskozásait vezetni kívánom, hogy fölemelkedjék arra a történelmi magasságra, amelyre a korona helyezkedett, midőn az országgyűlést megnyitó legmagasabb trónbeszédben igazán királyi szavakkal állította elénk vezérszempontokul : történelmi hagyományainkat, ősi alkotmányunk dicsőségét, nagy nemzeti hivatásunkat, a magyar állam kiépítésének szünetelést nem tűrő feladatát. (Általános zajos helyeslés és taps.) T. képviselőtársak! Midőn a trónon megújulnak a nemzeti királyság legszebb emlékei, újuljanak meg e parlamentben is országgyűléseink legdicsőbb hagyományai. (Élénk éljenzés) folyjon itt nagy eszmék nemes harca, erős meggyőződések edző mérkőzése, de éreztesse magát mindenkor szeretett királyunk által hirdetett ama nemzeti eszmék egységesítő hatása is, és legyen küzdelmeink elmérgesedésének minden házszabálynál erősebb gátja. Ez az az erkölcsi erő, amely fegyelmezni fogja vitatkozási szabadságunkat (Élénk helyeslés) és én csak akkor fogom érezni, hogy elnöki hivatásomnak megfeleltem, ha ezt az erőt tudom egész hatályában képviselni, és mindnyájuk öntudatában folyton ébren tartani. (Helyeslés). Midőn elnöki tisztemnek ily szellemben való teljesítéséhez kérem képviselőtársaim támogatását, a kifejtett nagy szempontok mellett talán egy szubjektív mozzanatra is szabad hivatkoznom; arra a szívélyes kollégiális viszonyra t. i., amelyet hosszú parlamenti pályámon át e Ház összes tagjaival pártkülönbség nélkül fentartani szerencsés voltam. (Általános élénk helyeslés.) én e barátságos viszonyt mindenkor közéletem legbecsesebb vívmányai közé számítottam, ma pedig méltán láthatom abban elnöki feladataim sikeres teljesítésének, őszinte és üdvös együttműködésünknek egyik zálogát. (Élénk éljenzés.) Ajánlom úgy magamat, mint tiszttársaimat mindnyájuk szives jóindulatába. (Hosszantartó, zajos helyeslés, éljenzés és taps.) Az elnöki székfoglaló elhangzása után ismét felhangzott a taps, az éljen, mely csak akkor csillapult, mikor gróf Apponyi Albert elnök előterjesztette első elnöki jelentését a megválasztott képviselőkről, a benyújtott s panaszokkal megtámadott mandátumokról, mire a képviselőházat törvényesen megalakultnak jelentette ki. Ezután felszólította azokat a képviselőket, akiknek két mandátumuk van, hogy nyolc nap alatt jelentsék be, melyik kerület megbízását vállalják el és végül azokat a képviselőket, akik esetleg a képviselőséggel összeférhetlen állásokat töltenek be, hogy a törvényes határidő alatt inkompatibilitásukról tegyenek jelentést. (Helyeslés.) Széll Kálmán miniszterelnök előterjesztést tesz arra nézve, hogy a képviselőház legközelebbi ülésén hétfőn válaszsza meg bizottságait, mégpedig ugyanazon tagszámmal, mint e bizottságok az elmúlt országgyűlés a bizottságokat betöltötte. Megválasztandó lesz az országos bizottságisós az Erzsébet-szobor-bizottság a képviselőház és a főrendiház tagjaiból. Kéri továbbá, hogy a megszaporodott parlamenti munkára való tekintettel az eddigi nyolc jegyző helyett kilencet válaszszon a Ház s a hátralevő három jegyzőt szintén a hétfői ülésen válaszsza meg. Kéri a képviselőket, hogy miután a trónbeszéd a hétfői ülésen fog másodszor felolvastatni, azon minél számosabban jelenjenek meg. (Helyeslés.) Gróf Apponyi Albert elnök a miniszterelnök előterjesztése szerint állapítja meg a napirendet s az ülést bezárja. Ekkor ismét felhangzott a szűnni nem akaró taps s az ülésterem, a folyosók s az utca is percekig visszhangzott még a lelked kiáltásoktól: — Éljen! Éljen gróf Apponyi Albert! de Budapest, old. 31. Kifogásolt mandátumok. A képviselőház mai ülésén mutatták be a képviselői mandátumok megvizsgálására kiküldött osztályok tegnapi működésükről szóló jelentésüket. Mint már említettük, az uj házszabályok értelmében az a) osztályba soroltattak a kifogástalan választások, a b) osztályba azok a mandátumok, melyek tartalmukra, vagy kiállításukra nézve, esetleg azon okból estek törvényes kifogás alá, mert a képviselő a törvény értelmében választható nem volt, a c) osztályba osztottak azok a megbízó levelek, melyek kérvénynyel vannak megtámadva és végül a d) osztályba kerültek azok a megbízó levelek, melyek a b) pont rendelkezései alá esnek és egyszersmind meg vannak támadva. Az egyes osztályok tegnapi munkájáról a képviselőház elé terjesztett jelentésből kiemeljük a következő részleteket:" Az I. osztály csupán Wolfner Tivadar mandátumát sorolta a b) alá tartozó mandátumok közé, mert a választási jegyzőkönyvből kitűnt, hogy a választást a záróra lejárta előtt egy negyedórával zárták le. A III. osztályban c) alá (kérvényileg megtámadott) mandátumként találtatott Pavlovics Ljubomiré, b) alá (alakilak ki ogásolt) tartozó mandátumoknak pedig Veres Józsefé és gróf Zichy Jánosé soroltatott. — A IV. osztály két mandátumot kifogásolt alaki hibák miatt, b) Haris Istvánét, mert a jegyzőkönyvhöz ellenjelöltjének, Egyedy Artúrnak lemondó nyilatkozata nincs csatolva és Pekár Gyuláét, mert ez csak a szavazatszedő küldöttségek jegyzőkönyveit csatolta, de az általásos jegyzőkönyv hiányzik. ■— Az V. osztály itt kérvényileg és panaszilag megtámadott mandátumként alaki kifogások miatt a b) osztályba sorozta: Egri Dezső, báró Harkányi János, Maróthy László, Nedeczey János, Putnoky Mór, Rakovszky István (két), Steiner Ferenc és Szentiványi Gyula mandátumait. A VIII-ik osztály kifogásolta: alaki kifogások miatt: b) Farkas József és Mihajlovics Kornél mandátumait, kérvénynyel és panaszszal meg van támadva c) Gabányi Miklósé. A IX. oszt. Itt kifogásolta alaki hibák miatt: Artin Mihály, Brukner Vilmos, Darányi Ferenc, Heinz Hugó és Visontai Soma mandátumát. Kérvénnyel megtámadott mandátum pedig báró Gagera Miksáé. A nyitrai választások epilógusa, Nyitra vármegye tegnapi közgyűléséről a következő távirat számol be : Viharos közgyűlése volt Nyitra megyének, amelyen egyhangúlag, nagy lelkesedéssel elfogadták Mérey Lajos indítványát, amely megbotránkozását fejezte ki affölött, hogy a szenici és verbói kerületekben a közigazgatási közegek nembánomsága és helytelen intézkedései folytán pánszláv képviselőket választottak. Gróf Eszterházy János, ki helyeselte Mérey indítványát, a magyarság kudarcáért a központi kormányt tette felelőssé, erős támadást intézett Széll Kálmán ellen. Kikelt a katolikus főpapság ellen, Péntek, 1901. november 1 1 '-«»«i ' im ■ i «I« ni' hogy az alpapságnak a pánszlávokkal való szövetkezését nem gátolta meg, kikelt a luteránusok ellen, hogy ezek mind a pánszláv jelöltekre szavaztak. — Horváth Sándor bizalmat indítványozott Thuróczy főispánnak, amit a jelen volt hivatalnokok és jegyzők nagy lármával határozattá emeltek. Azt hisszük, hogy több figyelmeztetés nem kell Széll Kálmán miniszterelnöknek, mint belügyminiszternek, hogy legalázatosabb előterjesztését megtegye ő Felségének, hogy Thuróczy főispánt állásától akár kegyelemben, akár a nélkül, mentse föl. Tisztelgések a Ház uj elnökénél. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, okt. 31. A képviselőház mai ülése után összegyűltek a képviselőház tisztviselői, majd később hivatalnokai s az elnökség helyiségében üdvözölték az új elnököt, gróf Apponyi Albertet, akihez a tisztviselők nevében Tallián Béla alelnök a következő beszédet intézte: Mélyen tisztelt elnök Úr! Tisztelt barátunk! Uj mandátummal, és újult erővel, de a régi kötelességérzettel, munkaszeretettel jöttünk hozzád, mint elsőhöz az egyenlők között, hogy tiszteletünkről és támogatásunkról biztosítsunk. A törvény és a házszabályok neked most már nemcsak a legszebb és legnemesebb jogok gyakorlatát biztosítják, hanem egyidejűleg ezekkel reád nehéz és terhes kötelességekkel kapcsolatban erős tevékenységet rónak. Mi ezeket nemcsak kötelességeink kifolyásából osztjuk meg veled, hanem a reánk eső feladatokat ambícióval, szeretettel, lelkiismeretes pontossággal szívesen fogjuk teljesíteni; ezzel szemben tőled nem kérünk és várunk mást, mint tiszteletteljes baráti érzelmeink őszinte viszonzását, teljes bizalmat és azon kortársi benső viszony fenntartását, amely a miénkhez hasonló együttműködést kellemessé, könynyűvé és szívélyessé teszi. Azon reményben és meggyőződésben, hogy kérelmünk nálad teljes visszhangra talál, fogadd őszinte jókivánatainkat díszes állásod elfoglalása alkalmából ; adjon a Mindenható erőt és kitartást munkád szerencsés és sikeres végzésére. — Isten éltessen! Gróf Apponyi Albert elnök az üdvözlő beszédre meleg hangú beszédben válaszolt. Megköszönte a tisztikar megemlékezését, mely hivatala elfoglalása első pillanatában érkezett hozzá. Nem tetszik ez egyébnek, mint a képviselőtársai részéről megnyilatkozó azoknak a baráti érzelmeknek, melyekre az imént mutatott rá elnöki székfoglalójában. Megvan róla győződve, hogy együttes működésük a barátság kötelékeit még szorosabbra fogja fűzni. Nem kéri az urak támogatását, mert arról úgy is meg van győződve. A Ház összes tisztviselői egy szívvel, egy lélekkel fogják teljesíteni kötelmeiket. Gróf Apponyi elnök ezután szívélyesen kezet fogott a megjelentekkel. A Ház tisztviselői után gróf Apponyi Albert a Ház hivatalnoki karát fogadta. Andor Gyula elnöki tanácsos lendületes üdvözlő beszédében kiemelte, hogy nem volt még reá példa parlamentünk történetében, hogy a Ház elnökét oly általános rokonszenv és lelkesedés fogadta volna, mint gróf Apponyit. Ebben az általános örömben és lelkesedésben osztozik a Ház hivatalnoki kara is és kéri az elnök jóindulatát és pártfogását. Gróf Apponyi Albert válaszában hangsúlyozta, hogy igazán lélekemelő reá nézve az az egyhangú lelkesedés, amelylyel elnökké választották. E fölött való örömét még fokozza és kiegészíti a ragaszkodásnak az a nyilatkozata, amelyben a Ház hivatalnokai részesítették. Régi tagja ő a parlamentnek, de újonc az adminisztrációban és azért megnyugtató reá nézve az, hogy oly kipróbált tisztikar veszi körül, amelynek támogatására minden körülmények közt számíthat. Méltányolni tudja a hivatalnoki kar serény mű-