Hazánk, 1902. március (9. évfolyam, 52-77. szám)

1902-03-26 / 73. szám

IX. évfolyam. 73. szám. Szerda* Budapest, 1902. március 26. HAZÁNK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL FELELŐS SZERKESZTŐ Budapest, VEI., Szentkirályi­ utca 28. EMrstoksl um­atinik vlasu­­ti Talslonnim 88—2*. BUDAI BARNA ■■Ml.' I- I I I ' ..........................................Hl ........ ......—gj Előfizetési ára: E05sz évre 20 kor.NNegyedévre7.—fco*. ........................ Félévre _ 14 « | Egy hóra _ 8.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 18 BlMy, Sportversenyek. Budapest, márc. 25. Elmúlt a tél, a farsang és a böjt. Tánc, hangverseny és estélyek nem nyújtanak több mulatságot. Megnyilt a tavasz s a madarakkal együtt érkezik a sport­ idény. Már készül Alagon a lovak futtatása, a Dunán leeresztik a csolnakokat s a Mar­­git-szigeten megnyilt az egész közön­ség számára nagy fényűzéssel készült sport­telep. Fel is avatták azzal a labda­rúgással, melyben az angolok tizenhatszor verték meg egymásután a magyarokat. Az oxfordi csapat ma délután másod­szor mérkőzik az Athlétikai Klub labdarú­góival. A minapi vesztesek a műegyetemi ifjak voltak. A világon legelsőnek elismert angol versenyzők által legyőzetni nem szégyen, de tizenhatszor egymásután, öt­hat perc alatt, a legcsekélyebb siker és ellentállási képesség nélkül veszteni csa­tát , nem éppen dicsőség. Ezt az érzést nem fojthatjuk el lelkünkben. Mindenek előtt, nehogy félreértessünk, az angol ifjak iránt tiszteletünket fejezzük ki s köszönetet mondunk vendégeinknek, hogy ily messzi földre eljöttek kimutatni erejüket és ügyességüket s megtanítani a magyar ifjúságot arra, hogy aki verse­nyezni akar, a sportban is komoly mun­kát végezzen, mert könnyűszerrel játszva, játékból sem lehet díszt és díjat aratni. Tanuljanak a magyar ifjak az angoloktól nemcsak labdarúgást, hanem testük edzé­sét és lelkük komolyságát, hogy akár­mibe kezdenek, észszel és kitartással dol­goznak. Ez a nevelés teszi minden téren első nemzetté az angolt. Csodálkozva és gyönyörködve nézte az előkelő és nagy közönség e fiatal idege­neket, hogy milyen szép, izmos, ügyes, biztos és úri magaviseletű legények. Pél­dájukon tanulni nemcsak a magyar labda­rúgók feladata, hanem tornászaink, atlé­táink s minden sportkedvelő mintát vehet róluk, hogy mint kell a testgyakorlatot felfogni és gyakorolni. Mert, sajnos, a mi fiatalságunk sokkal többet sportol ugyan, mintsem tanul,­­ de akár vív, vagy lovagol, labdázik, vagy csolnakázik, ha turista vagy ha vadászni megy, mindig csak a könnyebb végét fogja és sokkal többet hivalkodik a kávé­házakban és kaszinókban, mint amire a valóságban rászolgál. Hallgatva a fiukat, az ember azt hinné, hogy csupa mester a maga nemében. De mihelyest próbára te­szik, komoly és fáradtságos versenyben, kevés kivétellel félrehúzódnak, vagy ku­darcot vallanak. Ez nem helyes korszel­lem s kevesebb nagyzolással többre vinnék. Akik ifjúságunkat vezetik s vezetői a társadalmi divatoknak, akár iskoláinkban, akár köreinkben, az oxfordiak szereplésén és győzelmein okulva azon igyekezzenek, hogy kis, de tehetséges nemzetünk, a lé­haságtól menekülve, oly sokra emelje ifjú­ságát, hogy ez minden téren, minden nemzet fiaival a versenyt kiállhassa. Budapest, márc. 25. A képviselőház holnap, szerdán délelőtt tartja meg a húsvét előtti egyetlen formális ülését me­lyen a pénzügyi bizottság előadói beterjesztik a pénzügyi bizottságnak a konverzióról és két ki­sebb pénzügyi törvényről szóló jelentését. Kizá­rólag ez lesz a szerdai ülés tárgya. Széll Kálimán Bécsben. Széll Klmán miniszter­elnök Tisza Kálmán halála és Krieghammer báró közös hadügyminiszter betegsége miatt Bécsbe terve­zett utazását elhalasztotta. A miniszterelnök csak a jövő héten, hétfőn utazik Bécsbe. Vele megy Lukács László pénzügyminiszter is. A miniszterelnök és a pénzügyminiszter Bécsben tanácskozni fog a közös kormánynyal és az osztrák kormány tagjaival a de­legáció, a kvóta és az autonóm vámtarifa ügyében. Fejérváry báró és választói, Báró Fej­ér­vár­y Géza honvédelmi miniszter a minap levelet intézett Telbisz Károly temesvári polgármesterhez, melyből kiderül, hogy a miniszternek szándékában volt lemondása esetén a temesvári mandátumot is letenni. A minisz­ter megköszöni a választókerület érdeklődését és ra­gaszkodását, amelyet a válságos napok alatt tanúsí­tott, azután így végzi: Most, mikor állásomban to­vábbra is megmaradok, őszinte örömömre szolgál, hogy szeretetteljes változatlan bizalmuk birtokában, tárgytalanná vált az a lehetőség, hogy a szívemhez oly közel álló választókerülettel fönnálló eddigi vi­szonyokban bármely változás állhasson be. Bácskai küldöttség a földmivelésügyi minisz­ternél, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternél tisztelgett Bodrog-Monostor-Szeg küldöttsége. A kül­döttséget Latinovics Pál főispán vezette. A küldött­séghez csatlakoztak Fernbach Péter és Hadsy János országgyűlési képviselők. A küldöttség azt kérte a minisztertől, hogy a Sziga nevű dunai szigetet, mely a kincstár tulajdona, állattenyésztési célokra engedjék át Monostor-Szeg közönségének. Ezt a szigetet Win­­­disch-Graetz herceg bírta eddig vadászat végett, most azonban a bérletet nem újította meg. Darányi Ignác miniszter igen szívesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy az ügyet tanulmányozni fogja és azután döntő tekintettel lesz a község érdekeire. A fiumei új podeszta. A fiumei rappresentanza most töltötte be a Mayländer Mihály lemondásával megüresedett polgármesteri széket. A városatyák kö­zül összesen 55-en voltak jelen. Gróf Szapáry László kormányzó a városi képviselőtestület meghívására díszmagyarban jelent meg a teremben, titkára, dr. Dietrich Adóit kíséretében. A kormányzót felállással üdvözölte a képviselőtestület. Az újonnan megválasz­tott városatyák­: Dobrovich Antal József, Mongolfa Ede és Schindler Adóit letették az esküt a kormányzó ke­zébe. A kormányzó ezután elrendelte a választásokat. Először, a statútum rendelkezésének megfelelően, podesztát választott a rappresentanra. Beadtak 55 szavazatot, melyből 45 dr. Vio Ferencre, 5 dr. May­­lender Mihályra, 1 dr. Randich Jánosra esett. Vio Ferenc lett tehát az új polgármester. A választási eredményének kihirdetése után dr. Vio igen rokon­szenves beszéd kíséretében megköszönte a bizalmat és kijelentette, hogy a legfelső helyről való jóváha­gyás esetén minden erejével a város érdekeiért fog működni. Politikai programm­om — fejezte be be­­szédét — Fiume teljes autonómiája, az olasz nyelv és az olasz kultúra segítségével jelöltek Kézdivásárhelyen és Abrudbányán. A‘ Benke Gyula lemondása folytán megüresedett a kézdivásárhelyi, a Tisza Kálmán halála miatt pedig az abrudbányai mandátum, Kézdivásárhelyt jelöltül Chorin Ferencet emlegetik. Abrudbányára egész sereg jelölt pályázik. Ezek között leginkább Emmer Kornért és Mezei Mórt veszik komolyan. A szerb egyházi kongresszus. A szerb egyházi kongresszus egybehivása tárgyában Brankovics pa­triarchs (elsőbb helyen előterjesztést tett s a kon­gresszus napjául julius 8-ikát hozta javaslatba. Erről a patriarcha a kongresszusi választmány legutóbbi ülésén jelentést tett, azt a reményét fejezve ki, hogy a király rövid időn belül a király helybenhagyása meg fog érkezni. Tisza Kálmán temetése. Budapest, március 25. Elhangzott fölötte a búcsúztatóbeszéd. Míg lelke felszállt az isteni bíró elé, hogy beszámol­jon hetvenkét esztendős életének cselekedetei­ről, addig itt lent szeretteinek zokogása veszi körül koporsóját. A hatalmas kormányférfiú, a pártvezér, a rettegett, könyörületet alig ismerő ellenfél nincs többé, ami meg itt van belőle, az egy érckoporsóba zsugorodott emberi test, mely­nek szempilláit lezárta a legnagyobb hatalom,, a halál, a sírboltoknak sárgaságával festvén be arcának redőit. És ma délután megindult az a koporsó és benne a holttest hazafelé, az ősi udvarház felé. Amerre megy, amerre viszi a zakatoló vasút, a Tisza partján, a bihari rónákon üdvözli a szellő azt a koporsót s az abban fekvő holtat: — Haza jöttél! Isten hozott! Az a koporsó pedig elkerüli azt a várost, mely egykor — évtizedeken át — annyiszor , bizalma magaslatára emelte s mely most a közelmúltban — megtagadta. Elkerüli a várost az a koporsó, mintha az a csontember ezzel azt akarná mondani: — Feledni még a halálban sem tudok. És megy a koporsó Nagy-Szalonta felé. A csonka-torony táján — ahol vitéz hajdúk alusz­­szák örök álmaikat — amig oda nem ér a geszti sírboltba. S amikoron majd ott felhangzik az utolsó búcsúszó az egyház szolgájának ajkán s erre a felelet, a meghalt nagy ember szerettinek zokogó siráma, nem ébred-e fel ott a kripta üregében a kőszivü ember, kérdem­ fiától, aki hatalmas volt idelent a földön: — Küzdöttél, megjöttél­­ , mi leve jutalmad ? Válaszul meglibbenti szárnyát a tavaszi szellő és suttogja a fáknak, temetők hantjának: — A sir. A nyugalom. Az örökös álom. * Tisza Kálmán mai végtisztességéről s holt­testének elszállításáról a következőket jelentik tudósítóink: Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró­hirdetéseit díjtalanul közöljük.

Next