Hazánk, 1903. február (10. évfolyam, 28-51. szám)

1903-02-01 / 28. szám

HAZÁNK, 28. szám. Komjáthy Béla kijelentette, hogy a független­ségi párt csak abban az esetben szavazza meg a civillista fölemelését, ha a királyi udvar leg­alább is fél esztendeig Budapesten tartózkodik. , Az igazságügyi bizottság folytatta a polgári perrendtartás tervezetének tárgyalását. Az ügy­védi képviseletről szóló 76. szakasz volt a vita tárgya.. Az igazságügyminiszter kimutatta, hogy a­ magyar jog soha sem volt az ügy­védi kényszer mellett. A vitának eredménye az, hogy a bizott­ság egyhangúlag elfogadta a 95. szakasznak azt a két általános elvét, hogy a járásbírósági eljá­rásban a fél személyesen vagy meghatalmazott útján járhat el és hogy a meghatalmazott rend­­­szerínt csak ügyvéd lehet. " A két bizottsági tárgyalásról a következőkben ",számolunk be. A civillista fölemelése. " A pénzügyi bizottság ülésén Széll Kálmán minisz­terelnök azt mondja, hogy amidőn a kormány a dotáció fölemelését kéri, tisztán a szükség hatása alatt cselekszik. A civillistát ezelőtt harminc évvel emelték föl s ami akkor elég volt, ma bizony más téren­ sem elég és nem elég itt sem, így többek kö­zött a királyi várlak építésére adott állami előleg visszatérítése, amelyre az eddigi dotáció nem elég, amelyre ennél sokkal nagyobb öszszegre, majdnem a kétszeresére lesz szükség. Időköz­ben szervezték az udvarnagyi hivatalt, ami­ szin­tén költséggel járt és pedig nem­­ jelentéktelen költ­séggel. Gödöllőn is építkezés vált szükségessé. Ez­után m­ég­ több alkotás fog jelentékeny költséget előidézni. Nevezetesen az udvarnagyi ■ hivatal ha­táskörének,m­egnagyobbításával többe fog kerülni, ■miirt került­ eddig, mert a személyzetét is szaporí­tani kell A várlak elkészülte is állandó udvartartási szolgálatot követel, ami hasonlóképp fokozza a ki­adást.. Ezenkívül a mostani három testőrség mellett egy újat­ szerveznek, a paritásnak s a mostani drabant-fjár­dának telj­esen megfelelően. Ez a magyar királyi drabant-testőrség. Az eddigi három testőrség­ből ugyanis csak egy magyar, kettő pedig osztrák. Az osztrák drabant-testőrségnek megfelelően ezentúl lesz egy magyar királyi drabant-testőrség is. Ennek a negyedik testőrségnek állandóan Budapest, lesz a székhelye. Élén egy nagyobb rangú tábornok fog állani, aki szintén állandóan, Budapesten fog tartóz­kodni s fogja itt­­ö Felsége mellett a testőrségi és palota-szolgálatot teljesíteni. A magyar királyi drabant testőrség személyzete e gárdakapitányon kívül lesz egy gárdahadnagy (őrnagy, alezredesi vagy ezredesi rang­ban), egy őrmester (szintén tiszti rangban), egy gárdaorvos, egy testőrszámvevő, négy alőrmester, negyven drabant-testőr, öt tiszti szolga, nyolc egyéb alkalmazott és egy háziszolga. Ez a testőrség állan­dóan Budán fog lakni és teljesíti az állandó testőri szolgálatot a budai váriakban épp úgy, mint a bécsi Burgban a bécsi drabant-testőrség. Ezek mind oly létesítmények, melyek a király udvartartási szolgá­latát a budai királyi váriakban állandósítják. Mindez hasonlóképpen jelentékeny költséggel fog járni, amit természetesen szintén fedezni kell és pedig mind a civillistából amely pedig már ez újabb igények előtt sem­ volt elégséges. Ezek általában azok az okok, amelyek a kormányt arra bízták, hogy a civillista fölemelését proponálják és ezeknek alapján arra kéri a bizottságot, hogy úgy a tételt, miként a javaslatot szavazza meg. Komjáthy Béla kijelenti, hogy sem a tételt, sem a civillista felmelését nem szavazza meg. Ha önálló udvartartásról volna szó, ha Budapesten székelne az udvar, nem tagadná meg. De az udvar Bécsben szé­kel és Budapestre,csak le-lerándul. Elkölti a pénzt Bécsben és a fényből, amelyet pénzünkön szereznek, ránk semmi sem esik. Ha az udvar legalább fél évig itt­ fog tartózkodni közöttünk, akkor — bár sokalni fogja az udvartartás költségét — de megszavazza. A jelenlegi helyzetben azonban, amidőn nálunk oly nagy a nyomor, nem hajlandó az udvartartás költsé­gét megszavazni, még kevésbbé a civillista emelését. Az udvartartás költségének tárgyalása előtt elin­tézte a bizottság a pénzügyi tárca költségvetését. A tárgyalás során Lukács László pénzügyminiszter Ne­­m­ényi Ambrus kérdésére kijelentette, hogy a bánya­­törvénytervezet régen készen van, ha a tervezetet ki­adta, miniszterkollégáinak tárgyalás végett. Hosszabb vita csak a vasgyárak kérdésénél volt. Itt Hieronymi Károly és Barta Ödön az állami üzemek mérlegét sürgette, Hhieronymi azt kívánta, hogy mutassák be a bizottságnak a máv­ és a magángyárak közt fenn­álló kártel-szerződést. Azt mondta, hogy a vasgyárak­nál sokkal nagyobb a veszteség, mint ahogyan hiva­talosan feltüntetik. A számadásnak tiszta képet kel­lene nyújtani. Lukács László pénzügyminiszter azt mondta, hogy a számviteli törvény azt a számadást írja le, amelyet bemutat ; míg a törvény nem válto­zik, a számadás is megmarad." A gazdasági helyzetet természetesen megérzik az állami gyárak is. A kar­teleknek nem barátja, de ha az ipar veszedelemben forog, kénytelenek vagyunk, úgymond, a kartelek­be belemenni. Azért a kartel nem jelent irtóháborút a fogyasztók ellen. Az állami üzemet nem fejleszti és olyan térre utalja, ahol lehetőleg nem csinál versenyt a magánvállalkozásnak. Széll Kálmán miniszterelnök csatlakozik a pénzügyminiszter kijelentéseihez. Senki sem helyeselheti, hogy az állam a magánvállalkozók­nak versenyt csináljon, de ezt általánosságban kimon­dani szintén nem volna helyes. A polgári perrendtartás. Az igazságügyi bizottság .• tegnapi ülésén Rabár Endre felszólalása után Ballagi Géza határozottan helyeselte a polgári perrendtartásra vonatkozó javas­latot, mert az ügyvédség helyzetén javító eszközöket az ügyvédi rendtartásban kell megvalósítani. Peszter Imre azt mondja, hogy az ügyvédi kényszer csak ott megokolt, ahol az igazságszolgátatás érdeke föltétle­nül megkívánja és éppen ezért még a javaslatban tett kivételeket is messzemenőknek tartja. Barta Ödön szerint az ügyvédi képviseletre, amely a jó jogszolgáltatás egyik biztosítéka, szükség van azért is, hogy az ügyvéd ellenőrizze a felek tényeit és a bíró működését. Holló Lajos elfogadja a 95. szakaszt. Szivák Imre úgy találja, hogy a miniszter nem mu­tatott közeledést az ügyvédi kar jogos kívánalmai iránt. Ezután Plósz Sándor igazságügyminiszter szólalt föl. Sziváknak arra az állítására, hogy az ügyvédi kar helyzetének javítására tett indítványok az ő ré­széről merev visszautasításra találtak, megjegyzi, hogy már a vita elején kijelentette,­­hogy a felmerült kívánságokat, nevezetesen,­­,hogy a válópörökben ügy­védi kényszer hozassák be, hogy az ezer korona ér­téket meghaladó pörökben is ügyvédi kényszer le­gyen, hogy­­ a kereskedelmi meghatalmazottak fogalma tüzetesebben meghatároztassék, nem­­tekinti olyanok­nak, amiktől a javaslat sorsa függ. Ilyeneknek te­kintené azonban például azt, hogy a járásbírósági­­eljárásban minden perre nézve ügyvédi kényszert hozzunk be. Ezt nem venné lelkére. A többi­ kérdé­sek tekintetében azonban nem csinál kabinetkérdést és azokat nyílt kérdéseknek tekinti, tehát­, nem állít­ható az, hogy ő ezeket a kívánságokat mereven visszautasítja..Megjegyzi ezúttal is, hogy a javaslat 95. §-a lényegében megegyezik az 1893. évi XVIII. törvénycikk 7. szakaszával, amely akkor kompromisz­­szumnak köszönte keletkezését és amelynek a javas­latba való fölvételét éppen az ügyvédi kar, nevezete­sen a budapesti ügyvédi kamara kívánta. Igaz, hogy az ügyvédség most ez ellen a szakasz ellen küzd és károsnak tartja és ebben az értelemben nyilatkozik is,­­de ő meg van győződve arról, hogy a javaslat a közönség érdekét kielégíti. A javaslat álláspontja a magyar jogfejlődéssel is megegyezik. A mag­yar jog soha sem véd az ügyvédi kényszer mellett. Nem ismert ügyvédi kényszert sem az 1840-iki váltó­­törvény, sem az 1861-iki eljárás és pedig még a ren­des pörökben sem. Csak az 1868-iki pörrendtartás hozta be azt osztrák nyomon, de ez a pörrendtartás is egészen tág körét engedte a meghatalmazottak­nak, mert közjegyzői meghatalmazás mellett bárkit megbízhatott a fél a képviselettel. Csak az 1893. évi XVIII. törvénycikk korlátozta a meghatalmazottaknak szabad megválasztását és ezt a korlátozást tartja fönn a javaslat is. A szóbeliség nem árt az ügyvédi keresetnek. Mutatja ezt a sommás eljárás alapján szerzett tapasztalat, amely szerint ez az eljárás nem­csak nem ártott, hanem használt az ügyvédségnek, például a felebbező eljárásban való tevékenyebb és intenzívebb ügyvédi közreműködés következté­ben. A teljes szóbeliség érvényesülésével az infor­mációt föltétlenül és szigorúan meg kell tiltani. A nyilvános tárgyalás mellett ezt nem lehet megtűrni. Nincs ellenvetése az ellen, hogy a fejezetnek címe meghatalmazottak legyen. Ezek után az elnök előterjesztést tett a kérdések feltevésére nézve. A fejezet címének kérdésében a fejezet letárgyalása után lehet csak dönteni. Először szavazás alá kerül a 95. szakasz általános elve, az­után a részletek. Az általános elv elfogadása nem zárja ki azt, hogy a fölvetett összes részletekben a bizottság a javaslattól eltérjen­ Az elnök előterjesztésének elfogadása után a bi­zottság kimondotta, hogy az ügyvédekről és a meg­hatalmazottakról nem kell külön fejezetben rendel­kezni, továbbá egyhangúlag elfogadta a 95. sza­kaszban kifejezésre jutott azt a két általános elvet, amely szerint a járásbírósági eljárásban sze­mélyesen vagy meghatalmazott útján járhat el a fél és meghatalmazott rendszerint csak ügyvéd lehet. A két elvre nézve teendő kivételeknek és az erre vo­natkozó indítványoknak tárgyalását a jövő ülésre halasztotta a bizottság.­ ­ Vasárnap, 1903. február 1. KÜLFÖLD. Az orosz kormány és Ferdinánd fejedelem között egy kis feszültség vehető észre. Kitűnik ez a cár és a fejedelem között az újév alkalmá­ból váltott üdvözletek rideg hangjából is, ame­lyek az eddigi szokás­a ellenére ez évben nem közöltettek a hivatalos lapban. Az elhidegülés oka állítólag abban a körülményben keresendő, hogy az orosz kormány Paprikov hadügyminisz­ter elbocsátását kérte a fejedelemtől. Paprikov ugyanis még most is összeköttetésben van Mi­­hajlovszkival és Zoncsevvel, pedig az orosz kormány komolyan kívánja, hogy a macedón­­bizottság működését beszüntesse. Bahmetjev az orosz kormány nevében azt követelte volna Fer­dinánd fejedelemtől, hogy Paprikov helyére Di­­mitrijevet, vagy más magasabb rangú orosz tisz­tet nevezzen ki hadügyminiszterré. A fejedelem azonban az orosz kormánynak ezt a kívánságát, mint a Bulgária belügyeibe való beavatkozást, visszautasította. Az a hír van elterjedve, hogy Macedonia kormányzót kap, Waldemar dán herceg személyében, aki a görög királynak fi­vére, a cárnak és az angol királynak rokona. Azt hiszik, hogy ezzel a kinevezéssel elejét fog­ják venni a tavaszra tervezett felkelésnek. A venezuelai bonyodalom. Crlenborne angol kül­ügyi államtitkár Shefieldben beszédet mondott, amelyben a venezuelai kérdésre vonatkozólag azt hangoztatta, hogy a kormány politikáját az az elha­tározás vezette, hogy az angol alattvalók érdekeit megvédi." Anglia eljárása nem sértette a Mónröe­­elveit. Ebben az ügyben nincs szövetség Németor­szággal, hanem csak közös eljárás, éppen úgy, mint Olaszországgal Szomáliföldön, vagy a három európai hatalmassággal Kréta-szigetén vagy valamennyi ha­talmassággal Kínában. Ha Németországgal közö­sen jártunk el, nem hagyhattuk cserben. Nekünk nincs szövetségesünk Európában, de készek va­gyunk a hatalmasságokkal nemcsak Dél-Ameri­­kában, hanem Ázsiában, Afrikában és Európában is együttesen eljárni. Japánnál egészen másként áll a dolog. Japánnal szövetségünk van, amelynek fontos következményei lehetnek. Ha a németeknek had­erőnkre vonatkozó elítélő bírálatáról akarunk beszélni, amely bírálat­i viszonyok nem ismerősére és" elő­ítéletekre vezethető vissza s amelyet nagyon zokon vettünk, óvakodnunk kell attól, hogy hasonló hibába ne essünk Németországgal szemben. Szólót megle­hetősen kellemetlenül érintette az a kíméletlenség, amelylyel Angliában bizonyos felelőtlen személyek a németek cselekedeteit bírálták, anélkül, hogy a tény­állást ismerték volna. Itt említjük fel, hogy Bőven még nem kapott választ a hatalmasságoktól javas­lataira. A brit követ tegnap hosszabb táviratot inté­zett kormányához, amelyben közli, hogyha Bowen javaslatait elvetik, akkor Bowen a többi hatalmas­ságok képviselőihez fordul és megmondja nekik, hogy a három szövetséges hatalmasság kényszeríteni akarja Venezuelát, hogy olyan tervhez alkalmazkod­jék, amely Franciaország, Belgium, Svédország, Nor­végia, Spanyolország, Dánia, Németalföld és az Egyesült­ Államok érdekeit komolyan veszélyez­teti. Azt hiszik, "hogyha ez megtörténik, Franciaor­szág rögtön lépéseket fog tenni Londonban, Berlin­ben és Rómában Venezuelával való régebbi meg­állapodásainak ezért a mellőzéséért és követelései­nek biztosítása végett, a többi hitelező pedig csat­lakozni fog Franciaországhoz. Alapos az a föltevés, hogy Franciaország már puhatolódzott Amerikában arra­ nézve, hogy mennyire egyeznek meg venezuelai érdekei Amerika ottani­­ érdekeivel. Hir szerint a két hatalmasság követelései között nagy a hasonlatosság s ez elegendő arra, hogy a két hatalmasságot ellent­­állásra egyesítse a szövetséges hatalmasságoknak az ellen a politikája ellen, amely ezeknek az érdekek­nek a megsemmisítésére vagy gyöngítésére irányul, így például Amerika a venezuelai Clain-bizottsággal nagy összeget ígértetett meg magának, amelyet Venezuela részletekben tartozik kifizetni. Ezek a részletfizetések az utolsó időben elmaradtak. Minthogy a fizetett pénz nagy része vámbevételekből szár­mazott, Amerikának bizonyára joga van arra, hogy tiltakozzék a Szövetségesek minden magatartása ellen, amely adósát megakadályozza kötelezettsége teljesítésében. Másrészt Franciaország szerződések­kel és tárgyalásokkal biztosította Venezuelával szem­ben fennálló követeléseinek kifizetését. Franciaország abban a nézetben van, hogy adósát sem tönkretenni, sem fizetései teljesítésében gyöngíteni nem szabad, már­pedig ez az eset állana be, ha más hatalmas­ságoknak előnyöket adnának. Mindezek alkalmasak arra, hogy Franciaországot és Amerikát egyesítsék olyan politikára, amely valószínűleg a szövetségesek politikájával való összeütközésre vezethet.

Next