Hazánk, 1903. február (10. évfolyam, 28-51. szám)
1903-02-01 / 28. szám
HAZÁNK, 28. szám. Komjáthy Béla kijelentette, hogy a függetlenségi párt csak abban az esetben szavazza meg a civillista fölemelését, ha a királyi udvar legalább is fél esztendeig Budapesten tartózkodik. , Az igazságügyi bizottság folytatta a polgári perrendtartás tervezetének tárgyalását. Az ügyvédi képviseletről szóló 76. szakasz volt a vita tárgya.. Az igazságügyminiszter kimutatta, hogy a magyar jog soha sem volt az ügyvédi kényszer mellett. A vitának eredménye az, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a 95. szakasznak azt a két általános elvét, hogy a járásbírósági eljárásban a fél személyesen vagy meghatalmazott útján járhat el és hogy a meghatalmazott rendszerínt csak ügyvéd lehet. " A két bizottsági tárgyalásról a következőkben ",számolunk be. A civillista fölemelése. " A pénzügyi bizottság ülésén Széll Kálmán miniszterelnök azt mondja, hogy amidőn a kormány a dotáció fölemelését kéri, tisztán a szükség hatása alatt cselekszik. A civillistát ezelőtt harminc évvel emelték föl s ami akkor elég volt, ma bizony más téren sem elég és nem elég itt sem, így többek között a királyi várlak építésére adott állami előleg visszatérítése, amelyre az eddigi dotáció nem elég, amelyre ennél sokkal nagyobb öszszegre, majdnem a kétszeresére lesz szükség. Időközben szervezték az udvarnagyi hivatalt, ami szintén költséggel járt és pedig nem jelentéktelen költséggel. Gödöllőn is építkezés vált szükségessé. Ezután még több alkotás fog jelentékeny költséget előidézni. Nevezetesen az udvarnagyi ■ hivatal hatáskörének,megnagyobbításával többe fog kerülni, ■miirt került eddig, mert a személyzetét is szaporítani kell A várlak elkészülte is állandó udvartartási szolgálatot követel, ami hasonlóképp fokozza a kiadást.. Ezenkívül a mostani három testőrség mellett egy újat szerveznek, a paritásnak s a mostani drabant-fjárdának teljesen megfelelően. Ez a magyar királyi drabant-testőrség. Az eddigi három testőrségből ugyanis csak egy magyar, kettő pedig osztrák. Az osztrák drabant-testőrségnek megfelelően ezentúl lesz egy magyar királyi drabant-testőrség is. Ennek a negyedik testőrségnek állandóan Budapest, lesz a székhelye. Élén egy nagyobb rangú tábornok fog állani, aki szintén állandóan, Budapesten fog tartózkodni s fogja ittö Felsége mellett a testőrségi és palota-szolgálatot teljesíteni. A magyar királyi drabant testőrség személyzete e gárdakapitányon kívül lesz egy gárdahadnagy (őrnagy, alezredesi vagy ezredesi rangban), egy őrmester (szintén tiszti rangban), egy gárdaorvos, egy testőrszámvevő, négy alőrmester, negyven drabant-testőr, öt tiszti szolga, nyolc egyéb alkalmazott és egy háziszolga. Ez a testőrség állandóan Budán fog lakni és teljesíti az állandó testőri szolgálatot a budai váriakban épp úgy, mint a bécsi Burgban a bécsi drabant-testőrség. Ezek mind oly létesítmények, melyek a király udvartartási szolgálatát a budai királyi váriakban állandósítják. Mindez hasonlóképpen jelentékeny költséggel fog járni, amit természetesen szintén fedezni kell és pedig mind a civillistából amely pedig már ez újabb igények előtt sem volt elégséges. Ezek általában azok az okok, amelyek a kormányt arra bízták, hogy a civillista fölemelését proponálják és ezeknek alapján arra kéri a bizottságot, hogy úgy a tételt, miként a javaslatot szavazza meg. Komjáthy Béla kijelenti, hogy sem a tételt, sem a civillista felmelését nem szavazza meg. Ha önálló udvartartásról volna szó, ha Budapesten székelne az udvar, nem tagadná meg. De az udvar Bécsben székel és Budapestre,csak le-lerándul. Elkölti a pénzt Bécsben és a fényből, amelyet pénzünkön szereznek, ránk semmi sem esik. Ha az udvar legalább fél évig itt fog tartózkodni közöttünk, akkor — bár sokalni fogja az udvartartás költségét — de megszavazza. A jelenlegi helyzetben azonban, amidőn nálunk oly nagy a nyomor, nem hajlandó az udvartartás költségét megszavazni, még kevésbbé a civillista emelését. Az udvartartás költségének tárgyalása előtt elintézte a bizottság a pénzügyi tárca költségvetését. A tárgyalás során Lukács László pénzügyminiszter Neményi Ambrus kérdésére kijelentette, hogy a bányatörvénytervezet régen készen van, ha a tervezetet kiadta, miniszterkollégáinak tárgyalás végett. Hosszabb vita csak a vasgyárak kérdésénél volt. Itt Hieronymi Károly és Barta Ödön az állami üzemek mérlegét sürgette, Hhieronymi azt kívánta, hogy mutassák be a bizottságnak a máv és a magángyárak közt fennálló kártel-szerződést. Azt mondta, hogy a vasgyáraknál sokkal nagyobb a veszteség, mint ahogyan hivatalosan feltüntetik. A számadásnak tiszta képet kellene nyújtani. Lukács László pénzügyminiszter azt mondta, hogy a számviteli törvény azt a számadást írja le, amelyet bemutat ; míg a törvény nem változik, a számadás is megmarad." A gazdasági helyzetet természetesen megérzik az állami gyárak is. A karteleknek nem barátja, de ha az ipar veszedelemben forog, kénytelenek vagyunk, úgymond, a kartelekbe belemenni. Azért a kartel nem jelent irtóháborút a fogyasztók ellen. Az állami üzemet nem fejleszti és olyan térre utalja, ahol lehetőleg nem csinál versenyt a magánvállalkozásnak. Széll Kálmán miniszterelnök csatlakozik a pénzügyminiszter kijelentéseihez. Senki sem helyeselheti, hogy az állam a magánvállalkozóknak versenyt csináljon, de ezt általánosságban kimondani szintén nem volna helyes. A polgári perrendtartás. Az igazságügyi bizottság .• tegnapi ülésén Rabár Endre felszólalása után Ballagi Géza határozottan helyeselte a polgári perrendtartásra vonatkozó javaslatot, mert az ügyvédség helyzetén javító eszközöket az ügyvédi rendtartásban kell megvalósítani. Peszter Imre azt mondja, hogy az ügyvédi kényszer csak ott megokolt, ahol az igazságszolgátatás érdeke föltétlenül megkívánja és éppen ezért még a javaslatban tett kivételeket is messzemenőknek tartja. Barta Ödön szerint az ügyvédi képviseletre, amely a jó jogszolgáltatás egyik biztosítéka, szükség van azért is, hogy az ügyvéd ellenőrizze a felek tényeit és a bíró működését. Holló Lajos elfogadja a 95. szakaszt. Szivák Imre úgy találja, hogy a miniszter nem mutatott közeledést az ügyvédi kar jogos kívánalmai iránt. Ezután Plósz Sándor igazságügyminiszter szólalt föl. Sziváknak arra az állítására, hogy az ügyvédi kar helyzetének javítására tett indítványok az ő részéről merev visszautasításra találtak, megjegyzi, hogy már a vita elején kijelentette,hogy a felmerült kívánságokat, nevezetesen,,hogy a válópörökben ügyvédi kényszer hozassák be, hogy az ezer korona értéket meghaladó pörökben is ügyvédi kényszer legyen, hogy a kereskedelmi meghatalmazottak fogalma tüzetesebben meghatároztassék, nemtekinti olyanoknak, amiktől a javaslat sorsa függ. Ilyeneknek tekintené azonban például azt, hogy a járásbíróságieljárásban minden perre nézve ügyvédi kényszert hozzunk be. Ezt nem venné lelkére. A többi kérdések tekintetében azonban nem csinál kabinetkérdést és azokat nyílt kérdéseknek tekinti, tehát, nem állítható az, hogy ő ezeket a kívánságokat mereven visszautasítja..Megjegyzi ezúttal is, hogy a javaslat 95. §-a lényegében megegyezik az 1893. évi XVIII. törvénycikk 7. szakaszával, amely akkor kompromiszszumnak köszönte keletkezését és amelynek a javaslatba való fölvételét éppen az ügyvédi kar, nevezetesen a budapesti ügyvédi kamara kívánta. Igaz, hogy az ügyvédség most ez ellen a szakasz ellen küzd és károsnak tartja és ebben az értelemben nyilatkozik is,de ő meg van győződve arról, hogy a javaslat a közönség érdekét kielégíti. A javaslat álláspontja a magyar jogfejlődéssel is megegyezik. A magyar jog soha sem véd az ügyvédi kényszer mellett. Nem ismert ügyvédi kényszert sem az 1840-iki váltótörvény, sem az 1861-iki eljárás és pedig még a rendes pörökben sem. Csak az 1868-iki pörrendtartás hozta be azt osztrák nyomon, de ez a pörrendtartás is egészen tág körét engedte a meghatalmazottaknak, mert közjegyzői meghatalmazás mellett bárkit megbízhatott a fél a képviselettel. Csak az 1893. évi XVIII. törvénycikk korlátozta a meghatalmazottaknak szabad megválasztását és ezt a korlátozást tartja fönn a javaslat is. A szóbeliség nem árt az ügyvédi keresetnek. Mutatja ezt a sommás eljárás alapján szerzett tapasztalat, amely szerint ez az eljárás nemcsak nem ártott, hanem használt az ügyvédségnek, például a felebbező eljárásban való tevékenyebb és intenzívebb ügyvédi közreműködés következtében. A teljes szóbeliség érvényesülésével az információt föltétlenül és szigorúan meg kell tiltani. A nyilvános tárgyalás mellett ezt nem lehet megtűrni. Nincs ellenvetése az ellen, hogy a fejezetnek címe meghatalmazottak legyen. Ezek után az elnök előterjesztést tett a kérdések feltevésére nézve. A fejezet címének kérdésében a fejezet letárgyalása után lehet csak dönteni. Először szavazás alá kerül a 95. szakasz általános elve, azután a részletek. Az általános elv elfogadása nem zárja ki azt, hogy a fölvetett összes részletekben a bizottság a javaslattól eltérjen Az elnök előterjesztésének elfogadása után a bizottság kimondotta, hogy az ügyvédekről és a meghatalmazottakról nem kell külön fejezetben rendelkezni, továbbá egyhangúlag elfogadta a 95. szakaszban kifejezésre jutott azt a két általános elvet, amely szerint a járásbírósági eljárásban személyesen vagy meghatalmazott útján járhat el a fél és meghatalmazott rendszerint csak ügyvéd lehet. A két elvre nézve teendő kivételeknek és az erre vonatkozó indítványoknak tárgyalását a jövő ülésre halasztotta a bizottság. Vasárnap, 1903. február 1. KÜLFÖLD. Az orosz kormány és Ferdinánd fejedelem között egy kis feszültség vehető észre. Kitűnik ez a cár és a fejedelem között az újév alkalmából váltott üdvözletek rideg hangjából is, amelyek az eddigi szokása ellenére ez évben nem közöltettek a hivatalos lapban. Az elhidegülés oka állítólag abban a körülményben keresendő, hogy az orosz kormány Paprikov hadügyminiszter elbocsátását kérte a fejedelemtől. Paprikov ugyanis még most is összeköttetésben van Mihajlovszkival és Zoncsevvel, pedig az orosz kormány komolyan kívánja, hogy a macedónbizottság működését beszüntesse. Bahmetjev az orosz kormány nevében azt követelte volna Ferdinánd fejedelemtől, hogy Paprikov helyére Dimitrijevet, vagy más magasabb rangú orosz tisztet nevezzen ki hadügyminiszterré. A fejedelem azonban az orosz kormánynak ezt a kívánságát, mint a Bulgária belügyeibe való beavatkozást, visszautasította. Az a hír van elterjedve, hogy Macedonia kormányzót kap, Waldemar dán herceg személyében, aki a görög királynak fivére, a cárnak és az angol királynak rokona. Azt hiszik, hogy ezzel a kinevezéssel elejét fogják venni a tavaszra tervezett felkelésnek. A venezuelai bonyodalom. Crlenborne angol külügyi államtitkár Shefieldben beszédet mondott, amelyben a venezuelai kérdésre vonatkozólag azt hangoztatta, hogy a kormány politikáját az az elhatározás vezette, hogy az angol alattvalók érdekeit megvédi." Anglia eljárása nem sértette a Mónröeelveit. Ebben az ügyben nincs szövetség Németországgal, hanem csak közös eljárás, éppen úgy, mint Olaszországgal Szomáliföldön, vagy a három európai hatalmassággal Kréta-szigetén vagy valamennyi hatalmassággal Kínában. Ha Németországgal közösen jártunk el, nem hagyhattuk cserben. Nekünk nincs szövetségesünk Európában, de készek vagyunk a hatalmasságokkal nemcsak Dél-Amerikában, hanem Ázsiában, Afrikában és Európában is együttesen eljárni. Japánnál egészen másként áll a dolog. Japánnal szövetségünk van, amelynek fontos következményei lehetnek. Ha a németeknek haderőnkre vonatkozó elítélő bírálatáról akarunk beszélni, amely bírálati viszonyok nem ismerősére és" előítéletekre vezethető vissza s amelyet nagyon zokon vettünk, óvakodnunk kell attól, hogy hasonló hibába ne essünk Németországgal szemben. Szólót meglehetősen kellemetlenül érintette az a kíméletlenség, amelylyel Angliában bizonyos felelőtlen személyek a németek cselekedeteit bírálták, anélkül, hogy a tényállást ismerték volna. Itt említjük fel, hogy Bőven még nem kapott választ a hatalmasságoktól javaslataira. A brit követ tegnap hosszabb táviratot intézett kormányához, amelyben közli, hogyha Bowen javaslatait elvetik, akkor Bowen a többi hatalmasságok képviselőihez fordul és megmondja nekik, hogy a három szövetséges hatalmasság kényszeríteni akarja Venezuelát, hogy olyan tervhez alkalmazkodjék, amely Franciaország, Belgium, Svédország, Norvégia, Spanyolország, Dánia, Németalföld és az Egyesült Államok érdekeit komolyan veszélyezteti. Azt hiszik, "hogyha ez megtörténik, Franciaország rögtön lépéseket fog tenni Londonban, Berlinben és Rómában Venezuelával való régebbi megállapodásainak ezért a mellőzéséért és követeléseinek biztosítása végett, a többi hitelező pedig csatlakozni fog Franciaországhoz. Alapos az a föltevés, hogy Franciaország már puhatolódzott Amerikában arra nézve, hogy mennyire egyeznek meg venezuelai érdekei Amerika ottani érdekeivel. Hir szerint a két hatalmasság követelései között nagy a hasonlatosság s ez elegendő arra, hogy a két hatalmasságot ellentállásra egyesítse a szövetséges hatalmasságoknak az ellen a politikája ellen, amely ezeknek az érdekeknek a megsemmisítésére vagy gyöngítésére irányul, így például Amerika a venezuelai Clain-bizottsággal nagy összeget ígértetett meg magának, amelyet Venezuela részletekben tartozik kifizetni. Ezek a részletfizetések az utolsó időben elmaradtak. Minthogy a fizetett pénz nagy része vámbevételekből származott, Amerikának bizonyára joga van arra, hogy tiltakozzék a Szövetségesek minden magatartása ellen, amely adósát megakadályozza kötelezettsége teljesítésében. Másrészt Franciaország szerződésekkel és tárgyalásokkal biztosította Venezuelával szemben fennálló követeléseinek kifizetését. Franciaország abban a nézetben van, hogy adósát sem tönkretenni, sem fizetései teljesítésében gyöngíteni nem szabad, márpedig ez az eset állana be, ha más hatalmasságoknak előnyöket adnának. Mindezek alkalmasak arra, hogy Franciaországot és Amerikát egyesítsék olyan politikára, amely valószínűleg a szövetségesek politikájával való összeütközésre vezethet.