Hazánk, 1903. március (10. évfolyam, 52-77. szám)

1903-03-26 / 73. szám

X. évfolyam. 73. szám. Csütörtök* Budapest, 1903. március 26. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. ét Telefonazím 66—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor.M­egyedéTM»13—­ko». • Félévre_ k­ _­­ Egy bóra_2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fülér. Vörösek és feketék. Budapest, március 25. (B. B .) Több napilap vezércikkekben fejezi ki megrökönyödését amiatt, hogy a francia szerzetesek ide­­bevándorolnak. E bevándorlásnak — ha van ilyen — arányai előttem ismeretlenek. Mikor jöt­tek ide a francia hajléktalanok ? Hol mű­ködnek? Mennyiben mérgezik meg a nemzeti kultúrát? Melyik faluban mérik az alkoholt? Hány vármegye népének feje fölött üttették már meg az árverező dobot? Mindezt nem tudom. Nem ismerve tehát az úgynevezett «fekete bevándorlás» mérveit és hatásait, nem is üdvözlöm azt és nem is rémítgetek vele senkit sem. Tételem az, hogy minden bevándorlás a bevándorló elemek magatartása után íté­lendő meg. Ha tehát nemzetünkre káros elem akar itt tért foglalni, akkor viseljen ez bár csuhát avagy kaftánt, nekünk nem kedves. Gondolom, ebben a tételben logika van. Azonban a szocialista urak s velük együtt néhány fővárosi lap logikája ugyancsak meggabarodott. Emlékezzék csak vissza a nagyközön­ség arra a közelmúlt polémiára, melyet a galíciai bevándorlás ellen folytattunk. Egyedül állott a «Hazánk», mint a pusztai fa s a sok istennyila jobbról-balról csap­­dosott belénk. Felléptették akkor ellenünk a szabadelvüséget, mint egy kenetteljes ősz atyát, ki nem engedi meg, hogy em­ber és ember között különbséget tegyünk. Ránk fogták, hogy felekezeti elfogultság­ból üldözzük a jámbor kazárokat. Verse­ket sírtak el a romániai zsidók szomorú sorsa fölött, kiket hazájuk megtagadott. Történelmi oktatásokat kaptunk arról, hogy a magyarság idegen fajokból rege­nerálta magát Ekkor ugyanis a «vörösek» bevándorlásáról volt szó. Hónapok választanak el csupán az emberszeretetnek ezen fenséges megnyi­latkozásaitól. E rövid idő alatt ellenfe­leinknek gondolkozása korszakos átválto­záson ment keresztül. A szabadelvűség ősz prófétája kardos menyecskévé válto­zott át Ez már nem tárja ki karjait a jövevény előtt. Ellenkezőleg. Pereli és gyanúba veszi, mielőtt belépett volna. Hitvesi hűséggel félti és védi francia em­ber ellen azt a nemzetet, amelynek testét nemrégen a galiciai, meg a román em­bernek oda kínálta. De talán nem is any­­nyira a gondolkozásmód változott, mint inkább az udvarló. Most ugyanis nem a vörösök, hanem a «feketék» bevándorlá­sáról van szó. A feketék legfeketébbjei jönnek: a szerzetesek. Mikor a galiciai beözönlés ellen tiltakoz­tunk, akkor mi egy egész országrész er­­­kölcs­ és anyagi romlásának aktáiból citál­tunk adatokat. Maga a kormány külön kirendeltséggel igyekezett enyhíteni a nép­­prostitúció veszedelmét. A felburjánzott uzsora, a végrehajtási törvény kijátszása, a vidék kiürülése, mind, mind kézzel fog­­hatólag tanúskodtak mellettünk. A nép­jogok és népérdekek képviseletét szenvelgő szocialista urak hallgattak ekkor, mint a csukák és a sajtó szidott bennünket, mint a záporeső. Ekkor ugyanis a vörösök bevándorlása ellen kellett volna tiltakozni. Akkor még nem volt bevándorlási tör­vény. Azóta ez is megszületett. Most már egyforma elbánás alá esnek idegenek, akárhonnan jönnek s akármilyen hitet vallanak. Az a tiltakozás, amely akkor orvoslási joggal követelhetett, ma már orvosszert bír a megszületett törvényben. És lám, még e törvénynyel sem elégesznek meg ellenfeleink most, mikor a «feketék» ellen kellene védekezni, úgy kell nekik. Mondottuk eleget, hogy a bevándorlási törvény túl enyhe. Nem nyújt sem kellő erkölcsi, sem elég anyagi garanciát s az idegen elemek megválasztása tekintetében nem biztosít nekünk elég szabadkezet. Akkor leintettek bennünket. Hát most önmagukat intsék le és ne dekab­áljanak. Ott a törvény, a «reakciós» törvény, hát nyúljanak hozzá. Vámsorompó kell az idegen emberanyag ellen? Hát alkal­mazzák a törvény tilalomfáit, ennek semmi akadálya nincs. Nem elég ez a tila­lomfa? Hát akkor tegnap miért volt sok? Francia embercsempészetről panasz­kodnak. No hát, mi pedig nem régen ga­liciai és román embercsempészetről pa­naszkodtunk. Kinevettek. No hát, neves­sék ki most önmagukat. Mondották, hogy a galiciai üzleti élelmességet hoz be. He­lyes. A francia pedig kultúrát hoz be. Mérjük csak össze a két nyereség való értékét: melyik a rosszabb? Mérjük csak össze a két elfogultság mértékét: melyik az igazságtalanabb? Azonban méricsélgetések nélkül is vé­gezhetünk a dologgal. Vagy elég a túl­oldalnak a külföldiek ittartózkodását sza­bályozó törvény, vagy nem elég. Ha nem elég, ám szigorítsunk rajta. Szívesen tesz­­szük. Ha pedig «máskülönben» elég, akkor ne jajveszékeljünk. Kezében a törvény­­könyvvel legyen nyugodt a féltékeny me­nyecske. Ha tegnap szabadelvű volt, ma se legyen prűd. Ha élvezte az első fogást, a vörös retket, nyelje le most hasonló de­­liciával a­ fekete kávét. Báró Kaas Ivor és a szocialisták. Hála Istennek, megint van szenzáció! Tegnap Bo­kányi szocialista vezért a Kaas Ivor báró inter­pellációja megsértette. Egy újságíró azt állítá, hogy látta a Bokányi nyugtáját­­ a rendőr­főkapitánynál, akitől tehát fizetést húzott. Az újságíró állításának hitelt adott Kaas Ivor­s elmondatta a képviselőházban is azt, amit tőle hallott. Erre Rudnay főkapiány is, Bokányi szo­cialista vezér is kijelentették, hogy nincs sze­rencséjük egymáshoz. Most már azon a bizo­nyos újságírón van a sor, hogy igazolja a nyil­vánosság előtt is a saját állítását és a Kaas báró jóhiszeműségét. Az erkölcsi jogrend sza­bályai szerint így kellene az ügynek elintéződ­nie és ezzel az elintézéssel minden tisztafejű ember beérné. Csakhogy ezt a kedves kis bot­ránytárgyat Bokányi és társai nem eresztik ki oly olcsón a markukból! A vezér megvédelmezésére népgyűlést hívnak össze megint. És hogy mit fognak beszélni ezen a népgyűlésen a vöröslobogós elvtársak, azt már eleve is sejthetjük a nemzetközi szocialis­­tákat támogató fővárosi újságok oktatásai után. Szidni fogják a «klerikálisok felbérelt zsoldo­sait». S miután ezeket ütni népszerű dolog, ennélfogva akin ütni akarnak egyet-kettőt az ő barátságos modorukban, azt egyszerűen kineve­zik klerikálisnak. Ilyen jó kis tréfákban leli ked­vét Budapest népe vasár- és ünnepnapokon. A kormány és az obstrukció. A bécsi Neue Freie Presse mai számában hoszszabb cikket szentel az obstrukciónak, melyben töb­bek között a következő érdekes dolgok fog­laltatnak : Kormányválságról ez idő szerint egy­általában nincs szó, de azért, az obstrukció következtében, a kormány helyzete igen ne­héz, nem annnyira a katonai javaslatok miatt, mint inkább a budget-indemnitás sorsa folytán. A kormány az indemnitás-javaslatot még a hús­véti ünnepek előtt be akarja terjeszteni a kép­viselőház elé s ekkor válik el, hogy az ellenzék ezt is meg akarja-e obstruálni. Ezt a legutóbb tartott minisztertanácsban határozták el; ugyan­ott szóba került egy hathónapos indemnitás terve is, melyet azonban csakhamar elejtettek, s megmaradtak a négyhónapos indemnitás mel­lett. Az indemnitás tárgyalásába húsvét után kezdene a Ház. Arra is céloz a N. Fr. Pr., hogy az obstrukciónak az indemnitásra való ki­terjesztésének kérdésében véleményeltérés van a függetlenségi párt kebelében. Itt dől el majd, melyik irány érvényesül s a néppártnak is itt kell meghatároznia, mily mértékben járul az obstrukció folytatásához. Budapest, március 25. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt tíz órától kezdve ülést tart. —1 . Törvényjavaslat a szabadhajózásról. A képviselő­ház közgazdasági bizottsága tegnap este gróf Ar­­­drássy Tivadar elnöklete alatt tanácskozás alá vette a szabadhajózásra vonatkozó javaslatot. Gróf Batthyány Tivadar előadó ismertette a törvényja­vaslatot és végül egy nagy hajógyár létesítése érde­kében szólalt föl, amelynek exisztenciáját hadihajók építésével is biztosítani lehet. Láng Lajos miniszter konstatálja, hogy Fiuméban tényleg tapasztalunk stagnálást. A fő ok az általános stagnálásban van, mely azonban, úgy látszik, nyugvó­ponthoz ért. Ami a dokkot illeti, erre vonatkozólag éppen ma írt alá egy egyezményt, amely egyelőre ilyet létesít, azonban nem kisszerű dokkról van szó és ez még ezután is nagyobbítható. Ha majd olyan gyárat létesíthetünk, amely hadihajók építésére is alkalmas, akkor a haditengerészet támogatására ter­mészetesen szintén számíthatunk. Gróf Batthyány Tivadar előadó a miniszter kijelentését a jelentésbe is fel fogja venni. Továbbá figyelmébe ajánlja a g,intizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró­hirdetéseit díjtalanul közöljük.

Next