Hazánk, 1903. március (10. évfolyam, 52-77. szám)
1903-03-26 / 73. szám
X. évfolyam. 73. szám. Csütörtök* Budapest, 1903. március 26. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. ét Telefonazím 66—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor.MegyedéTM»13—ko». • Félévre_ k _ Egy bóra_2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fülér. Vörösek és feketék. Budapest, március 25. (B. B .) Több napilap vezércikkekben fejezi ki megrökönyödését amiatt, hogy a francia szerzetesek idebevándorolnak. E bevándorlásnak — ha van ilyen — arányai előttem ismeretlenek. Mikor jöttek ide a francia hajléktalanok ? Hol működnek? Mennyiben mérgezik meg a nemzeti kultúrát? Melyik faluban mérik az alkoholt? Hány vármegye népének feje fölött üttették már meg az árverező dobot? Mindezt nem tudom. Nem ismerve tehát az úgynevezett «fekete bevándorlás» mérveit és hatásait, nem is üdvözlöm azt és nem is rémítgetek vele senkit sem. Tételem az, hogy minden bevándorlás a bevándorló elemek magatartása után ítélendő meg. Ha tehát nemzetünkre káros elem akar itt tért foglalni, akkor viseljen ez bár csuhát avagy kaftánt, nekünk nem kedves. Gondolom, ebben a tételben logika van. Azonban a szocialista urak s velük együtt néhány fővárosi lap logikája ugyancsak meggabarodott. Emlékezzék csak vissza a nagyközönség arra a közelmúlt polémiára, melyet a galíciai bevándorlás ellen folytattunk. Egyedül állott a «Hazánk», mint a pusztai fa s a sok istennyila jobbról-balról csapdosott belénk. Felléptették akkor ellenünk a szabadelvüséget, mint egy kenetteljes ősz atyát, ki nem engedi meg, hogy ember és ember között különbséget tegyünk. Ránk fogták, hogy felekezeti elfogultságból üldözzük a jámbor kazárokat. Verseket sírtak el a romániai zsidók szomorú sorsa fölött, kiket hazájuk megtagadott. Történelmi oktatásokat kaptunk arról, hogy a magyarság idegen fajokból regenerálta magát Ekkor ugyanis a «vörösek» bevándorlásáról volt szó. Hónapok választanak el csupán az emberszeretetnek ezen fenséges megnyilatkozásaitól. E rövid idő alatt ellenfeleinknek gondolkozása korszakos átváltozáson ment keresztül. A szabadelvűség ősz prófétája kardos menyecskévé változott át Ez már nem tárja ki karjait a jövevény előtt. Ellenkezőleg. Pereli és gyanúba veszi, mielőtt belépett volna. Hitvesi hűséggel félti és védi francia ember ellen azt a nemzetet, amelynek testét nemrégen a galiciai, meg a román embernek oda kínálta. De talán nem is anynyira a gondolkozásmód változott, mint inkább az udvarló. Most ugyanis nem a vörösök, hanem a «feketék» bevándorlásáról van szó. A feketék legfeketébbjei jönnek: a szerzetesek. Mikor a galiciai beözönlés ellen tiltakoztunk, akkor mi egy egész országrész erkölcs és anyagi romlásának aktáiból citáltunk adatokat. Maga a kormány külön kirendeltséggel igyekezett enyhíteni a népprostitúció veszedelmét. A felburjánzott uzsora, a végrehajtási törvény kijátszása, a vidék kiürülése, mind, mind kézzel foghatólag tanúskodtak mellettünk. A népjogok és népérdekek képviseletét szenvelgő szocialista urak hallgattak ekkor, mint a csukák és a sajtó szidott bennünket, mint a záporeső. Ekkor ugyanis a vörösök bevándorlása ellen kellett volna tiltakozni. Akkor még nem volt bevándorlási törvény. Azóta ez is megszületett. Most már egyforma elbánás alá esnek idegenek, akárhonnan jönnek s akármilyen hitet vallanak. Az a tiltakozás, amely akkor orvoslási joggal követelhetett, ma már orvosszert bír a megszületett törvényben. És lám, még e törvénynyel sem elégesznek meg ellenfeleink most, mikor a «feketék» ellen kellene védekezni, úgy kell nekik. Mondottuk eleget, hogy a bevándorlási törvény túl enyhe. Nem nyújt sem kellő erkölcsi, sem elég anyagi garanciát s az idegen elemek megválasztása tekintetében nem biztosít nekünk elég szabadkezet. Akkor leintettek bennünket. Hát most önmagukat intsék le és ne dekabáljanak. Ott a törvény, a «reakciós» törvény, hát nyúljanak hozzá. Vámsorompó kell az idegen emberanyag ellen? Hát alkalmazzák a törvény tilalomfáit, ennek semmi akadálya nincs. Nem elég ez a tilalomfa? Hát akkor tegnap miért volt sok? Francia embercsempészetről panaszkodnak. No hát, mi pedig nem régen galiciai és román embercsempészetről panaszkodtunk. Kinevettek. No hát, nevessék ki most önmagukat. Mondották, hogy a galiciai üzleti élelmességet hoz be. Helyes. A francia pedig kultúrát hoz be. Mérjük csak össze a két nyereség való értékét: melyik a rosszabb? Mérjük csak össze a két elfogultság mértékét: melyik az igazságtalanabb? Azonban méricsélgetések nélkül is végezhetünk a dologgal. Vagy elég a túloldalnak a külföldiek ittartózkodását szabályozó törvény, vagy nem elég. Ha nem elég, ám szigorítsunk rajta. Szívesen teszszük. Ha pedig «máskülönben» elég, akkor ne jajveszékeljünk. Kezében a törvénykönyvvel legyen nyugodt a féltékeny menyecske. Ha tegnap szabadelvű volt, ma se legyen prűd. Ha élvezte az első fogást, a vörös retket, nyelje le most hasonló deliciával a fekete kávét. Báró Kaas Ivor és a szocialisták. Hála Istennek, megint van szenzáció! Tegnap Bokányi szocialista vezért a Kaas Ivor báró interpellációja megsértette. Egy újságíró azt állítá, hogy látta a Bokányi nyugtáját a rendőrfőkapitánynál, akitől tehát fizetést húzott. Az újságíró állításának hitelt adott Kaas Ivors elmondatta a képviselőházban is azt, amit tőle hallott. Erre Rudnay főkapiány is, Bokányi szocialista vezér is kijelentették, hogy nincs szerencséjük egymáshoz. Most már azon a bizonyos újságírón van a sor, hogy igazolja a nyilvánosság előtt is a saját állítását és a Kaas báró jóhiszeműségét. Az erkölcsi jogrend szabályai szerint így kellene az ügynek elintéződnie és ezzel az elintézéssel minden tisztafejű ember beérné. Csakhogy ezt a kedves kis botránytárgyat Bokányi és társai nem eresztik ki oly olcsón a markukból! A vezér megvédelmezésére népgyűlést hívnak össze megint. És hogy mit fognak beszélni ezen a népgyűlésen a vöröslobogós elvtársak, azt már eleve is sejthetjük a nemzetközi szocialistákat támogató fővárosi újságok oktatásai után. Szidni fogják a «klerikálisok felbérelt zsoldosait». S miután ezeket ütni népszerű dolog, ennélfogva akin ütni akarnak egyet-kettőt az ő barátságos modorukban, azt egyszerűen kinevezik klerikálisnak. Ilyen jó kis tréfákban leli kedvét Budapest népe vasár- és ünnepnapokon. A kormány és az obstrukció. A bécsi Neue Freie Presse mai számában hoszszabb cikket szentel az obstrukciónak, melyben többek között a következő érdekes dolgok foglaltatnak : Kormányválságról ez idő szerint egyáltalában nincs szó, de azért, az obstrukció következtében, a kormány helyzete igen nehéz, nem annnyira a katonai javaslatok miatt, mint inkább a budget-indemnitás sorsa folytán. A kormány az indemnitás-javaslatot még a húsvéti ünnepek előtt be akarja terjeszteni a képviselőház elé s ekkor válik el, hogy az ellenzék ezt is meg akarja-e obstruálni. Ezt a legutóbb tartott minisztertanácsban határozták el; ugyanott szóba került egy hathónapos indemnitás terve is, melyet azonban csakhamar elejtettek, s megmaradtak a négyhónapos indemnitás mellett. Az indemnitás tárgyalásába húsvét után kezdene a Ház. Arra is céloz a N. Fr. Pr., hogy az obstrukciónak az indemnitásra való kiterjesztésének kérdésében véleményeltérés van a függetlenségi párt kebelében. Itt dől el majd, melyik irány érvényesül s a néppártnak is itt kell meghatároznia, mily mértékben járul az obstrukció folytatásához. Budapest, március 25. A képviselőház holnap, csütörtökön délelőtt tíz órától kezdve ülést tart. —1 . Törvényjavaslat a szabadhajózásról. A képviselőház közgazdasági bizottsága tegnap este gróf Ardrássy Tivadar elnöklete alatt tanácskozás alá vette a szabadhajózásra vonatkozó javaslatot. Gróf Batthyány Tivadar előadó ismertette a törvényjavaslatot és végül egy nagy hajógyár létesítése érdekében szólalt föl, amelynek exisztenciáját hadihajók építésével is biztosítani lehet. Láng Lajos miniszter konstatálja, hogy Fiuméban tényleg tapasztalunk stagnálást. A fő ok az általános stagnálásban van, mely azonban, úgy látszik, nyugvóponthoz ért. Ami a dokkot illeti, erre vonatkozólag éppen ma írt alá egy egyezményt, amely egyelőre ilyet létesít, azonban nem kisszerű dokkról van szó és ez még ezután is nagyobbítható. Ha majd olyan gyárat létesíthetünk, amely hadihajók építésére is alkalmas, akkor a haditengerészet támogatására természetesen szintén számíthatunk. Gróf Batthyány Tivadar előadó a miniszter kijelentését a jelentésbe is fel fogja venni. Továbbá figyelmébe ajánlja a g,intizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apróhirdetéseit díjtalanul közöljük.