Hazánk, 1903. június (10. évfolyam, 129-152. szám)
1903-06-03 / 129. szám
HAZÁNK. 129. szám. figyelembevételével — az egész országban egységesen, lehetőleg az egyszerűség követelményeinek megfelelően szabályozzák és ezzel véget vetnek annak az áldatlan állapotnak, hogy minden város és minden község másmás elvek szerint kezelje a gyámpénztárát. Az eddigi eltérő és folytonosan módosítgatott helyhatósági szabályrendeletek nyomán a gyámpénztárak kezelése körül a kiskorúak és a gondnokoltak kárára sok helyen törvényellenes gyakorlat kapott lábra; a szabályellenes, hanyag eljárás miatt a kiutalványozandó árvapénzeket évek hosszú során önkényesen visszatartották , a kamatokat helytelenül állapították meg , de a rendszer nélkül való pénzkezelés, a helytelen naplózás és könyvelés gyakran meg is károsította a gyámpénztárt, az ellenőrzés és a felügyelet pedig nem volt megbízható alapon teljesíthető. Az egységes új szabályzat szabatosan megállapítja a munkabeosztást, a hatásköröket és a felelősséget; tüzetes rendelkezéseket foglal magában a pénztári kezelésre, az utalványozásnál, a naplók és a főkönyvek vezetésénél, az árvapénzek gyümölcsöztetésénél és a pénztárvizsgálatnál követendő eljárásra nézve; mindamellett az önkormányzati testületek törvényes jogait nem érintik, tehát az árvapénzek elhelyezése módozatait a helyi viszonyok figyelembevételével jövőre is maga a város vagy község határozza meg. A múltban szerzett tapasztalatok tanulságai alapján a szabályzat sok tiltó rendelkezést is tartalmaz, míg az az intézkedés, mely a rendezett tanácsú városok és községek gyámpénztári számadásainak felülvizsgálatát a vármegye kötelességévé teszi, a gyámtörvények régóta érzett hiányait pótolja s az állami számvevőségek ellenőrző munkáját e téren is hasznosítja. Mivel pedig a gyámpénztári tartalékalapoknak más célokra le nem kötött jövedelmét ezentúl a hét éven felüli elhagyott gyermekek gondozási költségeire kell fordítani, remélhető, hogy a gyámpénztárak rendes kezelése közvetve a városok és a községek szegényügyi terhét is csökkenteni fogja. Az érdekből való áttérések és a vegyes házasságok ellen. Eszékről jelentik táviratban: A pakráci szerb egyházkerület választmánya Nikolics Miron püspök elnöklete alatt tartott tavaszi gyűlésén Bogdánovics nyugalmazott ezredes indítványára elhatározta, hogy az érdekből történő görög nem egyesült vallásra való áttéréseket és a vegyes házasságokat minden eszközzel megakadályozza. A brüsszeli cukorkonferencia Bécsből táviratozzék nekünk. A brüsszeli cukorkonferencián választott bizottság június 2-án ül össze, de egyelőre csak a megalakulásra szorítkozik, mert az érdemleges anyag még nem áll a bizottság rendelkezésére, így a belga cukoradó-törvény sem került még a bizottság elé, úgyszintén az osztrák és a magyar cukorkontingentálási törvény végrehajtásáról szóló rendelkezések sincsenek még publikálva. Valószínű ilyen körülmények között, hogy a bizottság csak éppen meg fog alakulni, azután elhalasztja érdemleges tárgyalásait. Londonból táviratozzák, hogy Hieronymi Károly és dr. Baernreither londoni missziójáról hivatalosan a következő jelentést adták ki: Hieronymi és Baernreither itteni tanácskozásai a miniszterekkel és a kormány egyéb tényezőivel bizalmas természetűek. Általános az a vélemény, hogy a brüsszeli konferencia bírói jellegű és így mindennemű nyilatkozat praeridikálna annak. Ez okból és tekintettel arra is, hogy itt az egyezmény ellenséges hangulattal találkozhatik, e tárgyalásokra vonatkozó bármiféle érdemleges közlés a bizottság összeülése előtt félreértésekre adhatna okot. Hieronymi és Baenreither itt a kormányzati tényezőkkel, a kereskedelmi és a nyugat-indiai érdekeltség képviselőivel folytatott megbeszélések során készségesen megadták a kellő felvilágosításokat s alkalmuk volt úgy a magyar, mint az osztrák rendszert minden tekintetben megvilágítaniban áll az embernek! . . . Hát a szívverését is meghallgattad-e már, ahogy a doktorok szokták ? •— Az Istenért! . .. Meghallja valaki s veszett híremet keltik ... Tudod, hogy milyen rossz a világ! — védekezett Jákob úr a rettenetes gyanúsítás ellen. Ő, egy tisztességben megvénült ember, miként is vetemedhetnék olyan istentelenségre, hogy meghallgassa Pepkának a szíve dobogását, aki bár fiatal, de épp úgy köhécsel, mint jó maga. Olykor piros kaláris gyöngyök szivárognak ki az ajakára. Bizony szegény maga sem gondol többé arra az édes elveszejtő dobogásra, amelynél édesebb a csorgatott méz sem lehet. — Ondrej éppen tegnap vásárolt egy szíjostort . .. vigyázz, nehogy kipróbálja a hátadon! Ondrej, a Pepka ura, hatalmas, piros arcú ember volt, aminek a mészárosok, nyájas, mézes szavú s vidáman kacagó, aki merészen szokta megcsipkedni a lányok arcát, természetesen a hús kelendősége okáért: zordonságával nehogy elriaszsza vásárlóit. Mert a lánynép olyan különös teremtése Istennek, hogy keresvekeresi az édes veszedelmet, akár a balga pille a gyertyalángot. Zsófi asszony nap-nap után átlátogatott a mészárszékbe — egy kis májért, olykor kétszer is, ha Mikhal másodszor is megéhezett. Ilyenkor néha megtörtént, főleg ha senki sem látta, hogy az Ondrej egészséges izmoktól duzzadt fehér karja által fonódott a derekán. Erről azonban nem volt szabad tudnia senkinek. Valamint Ondrejnek folytonos rettegésben kellett tartani Sommer Jákobot, Pepkáért, hogy ne vegyen észre semmit a májvásárlás édességéből. — Ha én a padláson vagyok, tüvel-hegygyel fordulhat össze minden. Nincs szíved, nincs lelked, Jákob! . . . Adtál-e enni a Mikhulnak ? Mikhul, akit e szerencsétlen tótos névvel megBudapest, jun. 2. A pünkösdi ünnepek alatt a honatyák ellepték a vidéket s a zsongó politikai központból szétszáguldottak különféle irányban, ki-ki a kerületébe ment, hogy pártállásához híven referáljon arról az összebogozott helyzetről, amelyből való kibontakozást mindenkinek szívén kell viselni. Széll Kálmán miniszterelnök is távol a fővárostól, vidéken, családja körében keresett jól megérdemelt pihenést fáradalmaira és küzdelmeire, így a központ, hol a politikai nagy kérdések szintén pihenőben voltak, a csendes, a fényes országháza néma volt. Holnap azonban már megfognak nyílni kapui, hogy befogadja vagy a küzdőket, vagy pedig a kiegyenlítés nagy művének a bajnokait. A pünkösdi ünnepeknek egyetlen jelentős politikai eseménye gróf Andrássy Gyula cikke nyomorítottak, tekintélyes, okos, fekete madár volt, sárga csőrrel s olyan beszélő képességgel, amelylyel mindenesetre feltűnést kelthetne a mai jubileumos, szónoklatos világban. Olyik megyében főispán, tudományos társaságokban levelező tag, a költészet szent berkében lírai költő is lehetne e képességgel, amennyiben a szónoklatok tartása, a lírai költészet csak — másolás, üres hangutánzat. Ilyen művész-állatot nem ápolni, nem gondozni — bűn ! Ezt bizony Sommer Jákob elfeledte a nagy látás-futásban. Szaladt is nyomban, hogy helyrehozza a hibáját, szaladt, mint a pereclen, hogy elhárítsa a fergeteget, amely hideg ólmos esővel s veszedelmes villámokkal fenyegetődzött a Zsófi asszony nyelve hegyén. A friss májat gondosan felszurta a fanyárs végére s mivel Mikhal a hideg, mogorva emberektől irtózott, tőle kitelhető kedves arcot öltött, úgy édesgette, csalogatta, hogy nyájasságával kellemessé tegye a nagyrahivatott madár lakomáját. Nyájassága azonban Zsófi asszonynak szólt. — Mikhul, édes Mikhul ... tessék! Hiszen mi jó barátok vagyunk! Mikhul nem sokat tartott a Sommer Jákob barátságáról. Filozófus kedély volt és nagy emberismerő. Nem szerette a pipogya lelkeket. Mindazáltal nyájas leereszkedéssel libbentette meg a szárnyát s mivel sok mindenféle szólásmódot tanult el az emberektől, szinte gőgicsélve sipogta feléje: — Ondrej... te édes Ondrej! És csattogott utána a sárga csőrével, édesen, mámorosan, melegen, amiként a szerelmesek szoktak csókolódni. — Hallod, Zsófi, hallod, mit beszél ez a madár ! Ondrejt emlegeti! — álmélkodott Jákob úr, mivel nem emlékezett, hogy valaha ilyesfélére tanította volna. Nagy bárányszeme kérdve, tudakolva, bambán vetődött az asszonyra. — Én Pepkát hallottam. Olyan tisztán ejtette ki, akár jómagad! — mondotta az asszony s haragos tekintetével megfenyegette a vidáman szökdécselő állatot. — Ondrej volt az, Zsófi, Ondrej, a mészáros. Ilyen nevű ember nem lakik több a közelben! bizonykodott Sommer Jákob, hogy nyilvánvalóvá tegye a maga igazát. — Pepka volt, ha mondom! Tőled tanulta ... Ismételd csak, Mikhul azt a nevet... Pepka, ugye? Mikhul őszinte teremtés volt s noha nem tartozott a nagy államférfiak közé, nem akarta, hogy beszédbeli tudományát kétségbevonja valaki, tollát felborzolta a fején s nagyot libegtetve a szárnyán, szinte kérkedve vágta ki: — Ondrej, Ondrej ... te édes! — Nem mondtam ? ujongott Sommer Jákob, hogy mégis neki van igaza. De Zsófi már ott volt a madár mellett, haragosra pirult arccal s lekapott kendőjével ingerülten csapkodta a kalitkát, hogy megriaszsza a könnyelmű, csacska teremtést. •— Elhallgatsz, te szerencsétlen! Nem elég, hogy én gyötröm a gazdádat, még te is kínozod ezzel a névvel . .. Még ma eladod a besze lelkét, ha nem akarod, hogy kitekerjem a nyakát! Az kéne, hogy még ez is éleszsze köztünk a háborúságot ! Sommer Jákob a bűnbánó női szív megnyilatkozását látta a jelenetben s kibékült szívvel, boldogan ölelte át a Zsófi asszony kövér derekát. Dehogy bántotta volna a derék állatot, amely ilyen nagy boldogságot szerzett számára... . . . Másnap azonban a beszédes Mikhal nem volt sehol .. . Valaki nyitva feledte a kalitka ajtaját s elrepült... A politikai harctérről. A miniszterelnök válaszai a bizalmi nyilatkozatokra. Széll Kálmán miniszterelnök a hozzá érkezett bizalmi nyilatkozatokra a következő táviratokkal felelt: Turóc vármegye közönségéhez: «A vármegye tisztelt közönségének ez évi május hónap 28-án tartott rendkívüli törvényhatósági bizottsági közgyűlésében hozott azon lelkes és hazafias határozata, melyben az obstrukciót helytelenítve és kárhoztatva, a kisebbség erőszakos, a parlament tekintélyét aláásó és az alkotmány sérthetetlenségét veszélyeztető eljárását, mint a tiszta választásból kikerült és így a nemzet akaratát képviselő többség érvényesülésének akadályozását elítélik, őszinte megelégedéssel töltött el. A kormánynak a kisebbség által teremtett kényszerhelyzetben elfoglalt álláspontját és követett magatartását helyeslő elismerésük politikai meggyőződésemben megerősít és letartásra buzdít. Fogadják igen becses bizalmuk kifejezéséért legmelegebb köszönetemet. Hazafias üdvözlettel: Szélh. Nyitra vármegye közönségéhez: «Nagy örömmel vettem a vármegye tisztelt közönségének az ez évi május hónap 28-án tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésben hozott és velem táviratilag közölt azon hazafias határozatát, melyben a kisebbség alkotmányellenes, erőszakos eljárását elítélve, azon óhajuknak adnak kifejezést, bárcsak mielőbb diadalmaskodnék a közakarat ereje a vele dacoló kísérleten. Igaz megnyugvásomra szolgál ezen lelkes megnyilatkozásuk, erőt ad nekem a további küzdelemhez és kitartásra buzdít. A jelen nehéz viszonyok között mérsékletet tanúsító politikai magatartásom és személyem iránt kifejezett, nekem igen értékes bizalmuk, tiszteletük és elismerésük kifejezéséért fogadják hálás köszönetemet. Hazafias üdvözlettel: Széli» UJ ¡›■. Hasonló tartalmú válaszokat küldött még a m. Szerda, 1903. június 3. volt, amely egy bécsi lapban jelent meg s amelylyel lapunk más helyén foglalkozunk. Ami hireket pedig a vidékről kaptunk az obstrukciós állapot ellen, azok még mindig a múlt hét eseményei, melyeket a következő tudósítások alapján közlünk: Az obstrukció ellen. Arad megye törvényhatósági bizottsága szombaton tárgyalta Bánhudy képviselőnek obstrukcióellenes indítványát. Bánludy után a románok vezérszónokai beszéltek, mire az indítványt a miniszterelnök éltetésével nagy többséggel elfogadták.