Hazánk, 1903. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)

1903-08-01 / 180. szám

HAZÁNK, 180. szám, Budapest, július 31. ... A képviselőház legközelebb augusztus hónap 10-én délelőtt 10 órakor tart ülést, melynek napirendje az irományok előterjesztése s esetleg a parlamenti bizottság jelentése s a következő ülés napirendjének a megállapítása lesz. A pénzügyminiszter a királynál. Ischlből jelentik: Lukács László pénzügyminiszter tegnap a délutáni órákban ideérkezett. A király a pénz­ügyminisztert csak ma fogja fogadni. Beavatott körökben azt hiszik, hogy Lukács minisztert csak a cukorkérdés hozta Ischlbe s nem ka­pott megbízást Khuen-Héderváry gróftól arra, hogy a királynak a magyar politikai helyzetről jelentést tegyen. — Bécsből írják, hogy az ot­tani pénzügyi körökben Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter lemondásáról beszélnek. A lemondás okául a miniszternek a cukorkérdés­ben elfoglalt merev álláspontját emlegetik. Ischlből jelentik újabb kerettel: Ő Felsége délelőtt 10 órakor 1 órai kihallgatáson fogadta Lukács László pénzügyminisztert. Délután a pénzügyminiszter résztvesz az udvari ebédem A parlamenti ítélkező bizottság. A képvi­selőház mai ülésén választották meg azt a par­lamenti ítélkező bizottságot, amely a megvesz­tegetések tárgyában a vizsgálatot fogja vezetni. A bizottság működésében nemcsak a Pap Zoltán és Nessi Pál által bejelentett sérelmekre terjeszkedik ki, hanem tárgyalás alá veszi mind­ama bejelentéseket, amelyek a kettőn kívül is hozzá beérkeznek. A bizottság működésére vonatkozólag a kö­vetkezőkben állapodott meg a képviselőház: A bizottság mindazon ügyeket jogosítva van megvizsgálni, amelyeket hozzá bejelentenek; a tárgyalások egész menete hiteles gyorsírói feljegyzések alapján történik, amelyek naponkint a Ház tagjainak és a hírlapoknak rendelkezésére bocsáttatnak. A bizottság a parlamenti szünet alatt augusz­tus hónap 10-ig működik egyfolytában s gróf Apponyi Albert elnök intézkedése folytán ma délután 5 órakor ül össze legelőször, amikor csakis a megalakulásra nézve intézkednek. Miniszterek fogadó napjai. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter rendes keddi fogadó napjait augusztus hó folyamán nem tartja meg. Kolossváry Dezső honvédelmi miniszter további intézkedésig nem ad általános kihallgatást. A besztercei szászok passzivitása. A besztercei zöldszászoknak nincs szerencséjük képviselőjükkel. Az elhunyt Fluger sem akart a zöldszászokhoz csat­lakozni, a mostani jelölt, Kuálesz Godefréd, még kevésbbé teszi ezt. Kuálesz, aki a szabadelvű párt jelöltje, midőn felszólították a csatlakozásra, kije­lentette, hogy sem érzelmeinél, sem múltjánál fogva nem tesz eleget kérésüknek. A szászok erre egy Schuller nevű szász ügyvéddel, mint ellenjelölttel, ijesztgették Kuáleszt, de taktikájuk nem vált be. Most aztán, hogy következetlenséggel ne vádolják őket, de még inkább azért, hogy a biztos blamázst elkerüljék , legutóbbi gyűlésükön elhatározták, hogy a választással szemben passzivitásba helyez­kednek, jelöltet nem állítanak és szavazatukkal sen­kit sem támogatnak. Kuálesz kedden tartotta meg programmbeszédét. Megválasztása előreláthatólag egy­hangú lesz. Londoni nagykövetünk lemondása. Bécsből je­lentik nekünk, hogy gróf Degm Ferenc, Ausztro- Magyarország londoni nagykövete egészségi okokból le fog mondani állásáról. Hir szerint utódjául gróf Lützow Henrik külügyminisztériumi első osztály­főnök van kiszemelve. Vidéki szabadelvű pártok a nemzeti követelmé­nyek mellett. A debreceni szabadelvű párt a minap egyhangú határozattal síkra szállott a nemzeti jogok­nak a hadseregben való érvényesítéséért. Érdekes, hogy ehhez a határozathoz hozzájárult Pukg főispán is, aki nem volt jelen a pártgyűlésen. A főispán ugyanis, aki Iglófüreden nyaral, a következő táviratot küldte a debreceni szabadelvű párt elnökének: «A holnapi pártgyűlésen, sajnálatomra, már nem jelenhetek meg és ez után tudatom, hogy a célba vett határozat ellen nincs észrevételem, mert a debreceni szabadelvű párt korlátlanul ren­delkezik saját akaratával; azt pedig, hogy a haza­fias cél elérésére irányzott akaratnyilvánításának elfojtásával városunk közhangulatáról hamis képet gyártsak, igazság- és kötelességérzetem tiltja. Puky főispán.» A székelykereszturi választókerület szabadelvű választópolgárai nyílt levelet intéztek orsz. kép­viselőjükhöz, dr. Bedő Alberthez, hogy a bizalmat­lanságnak legkisebb látszata is elkerülődjék, de még a követi utasítás felújításának esete se forogjon fenn: a levél bizalmas alakjában adják tudtul egy akarat szülte érzelmeiket és óhajtásaikat a jelen­legi politikai helyzetre vonatkozólag. A kormány­­válság alatt — írják — éber figyelemmel kisérték az eseményeket s az azelőtti felkinálkozásokat s ebből kifolyólag minden irányban biztosítva kívánják látni, hogy ideig-óráig se állhasson meg olyan több­ség, mely minden kétséget kizárólag nem garan­tsának, a mai búzaszemnek, a mai kövér kukac­nak, melyekben benne van örökké éhes gyomra számára a holnapi táplálék biztató reménye is. Be jó, hogy megjött az ibolya, a jácint. Be jó, hogy ki lehet repülni a mezőre s ki lehet lop­kodni az elkésve csírázó gabonaszemet is azon legyek és szúnyogok mellé, melyekből többet száznál megemészt naponként egy klasszikus hellén verébnek a gyomra. És óh be jó, hogy Zeusz, a felleggyűjtő, őket szerette főleg, midőn elvetvén a pöffeszkedő emberi fajzat vétóját, a föld zsíros beleit, a vizet és a levegőt megtöl­tötte roppant sok jóizű bogárkával. Az éktelenül lelkes csiripolás után, mely alatt mindannyian Zeusz főisten fenségesen nyugodt arca felé pislogtak, egy spártai veréb indítvá­nyára elhatározták, hogy a dicséret és hála napjának kedves örömeit játékkal fejezik be. A spártai búvócskát indítványozott. Evőé, éljen­­ zajongtak vidám lármával a verebek és mindenik féllábon ugrált a nagy örömtől. A klasszikus spártai erre elrepült és ügyesen elbújt egy virágzó bokor levelei mögé. A többiek keresni kezdték és öt perc múlva megtalálták. Azután elbújt az Olympieion hátulsó márvány följárójának lépcsői alá, kizavarván rejtekhelyéről egy helyes kis gyíkocskát, mely ijedten cikázott tova a fűben. A többiek keresni kezdték és öt perc múlva megtalálták. Azután egyet gondolt a vakmerő és lám, de hallatlanul szemtelen spár­tai veréb: berepült merészen az Olympieion­ba és megbújt Zeusz főisten balszemének üregében. A HAZÁNK TÁRCÁJA Az okos veréb. A Hazánk eredeti tárcája. Irta: Abonyi Árpád. Midőn kifakadtak Hellászban a rügyek és min­den megindult neni, összegyülekezének a világo­kat megrázó Zeusz temploma közelében Hellász verebei is, hogy ők is örüljenek az uj tavasznak és dicsérjék lármás csiripeléssel mennydörgő Zeusznak kegyét, aki a fákat és virágokat, de főleg a kukacokat, legyeket és a búzának acélos magvait teremtette. Egyebekben pedig olyanok valának Hellász verebei is, mint a mai kor ve­rebei: igénytelenek, szürkék, éhesek, irigyek és felette szemtelenek. A mindenható főisten nyugodtan hallgatta lár­májukat. Mozdulatlanul ült fehér elefántcsontból faragott hatalmas trónszékében, melyet rémekbe formált az alkotó véső és előre nézett az ő jóságos sze­meivel. Ezerötszáz font színaranyból öntött va­kító palástjáról káprázatos ragyogással verődtek vissza a napsugarak­­ tekintete, melybe Hellász halhatatlan kőfaragója, Pheidias mester ihlete öntötte az istenséget, nyugodt fenséggel meren­gett a levegő kékségében. A verebek egyre lelkesebb elragadtatással ma­gasztalták az új élet gyönyöreit. — Evőé, Zeusz isteni ajándéka: élet! De jó, ha kitáthatja csőrét a boldog veréb és szabadon örvendezhet szive a mai kenyérmáz- reszketvén ugyan a félelemtől, de nem retirál­­ván. A többiek azonnal keresésére széledtek és öt perc múlva a főisten balszemének üregében • 2 Szombat, 1903. augusztus 1. t­ok­ozza a hadsereg kérdésében a nemzeti haladást. A cél: a vezénylet nyelvének magyarrá tétele a had­sereg magyar ezredeiben. Az eszköz: a katonai ne­velés teljes magyarrá tétele záros határidőn belül, hogy az ország fiait más, mint magyarul tudó ma­gyar honpolgár ne vezethesse. Hogy kisebbség kor­mányozzon, nem helyes; de hogy annak jogos és méltányos követelményeit a többség magáévá ne tegye, káros, mert ma már nyilvánvaló, hogy a nemzeti követelmények a választópolgárok többségé­nek kívánságai. Politikájuk alapja nem az adott szó, hanem a változó politikai viszonyok bölcs és haza­fias kihasználása. A politikai helyzet. Budapest, július 31. A magyar politikai és társadalmi közvélemény­ben óriási megdöbbenést okozott az a kipattant titok, hogy gróf Szápáry László, a fiumei kor­mányzó is részes, sőt intéző részes az obstruáló képviselők irányában végbevitt vesztegetési kísér­letben. Az a tény, hogy az a jószándék ve­zette-e őt e határozottan elítélendő és köny­­nyelmű lépésében, hogy az országot fel­szabadítsa a gazdaságilag olyannyira káros obstrukció nyűgétől, vagy pedig más célok lebegtek szerencsétlen vállalkozása előtt — még nincs kiderítve. Ennek a tisztázása a ma megválasztott parlamenti bizottságra vár, mely előtt gróf Szápáry László — most már le­mondott — fiumei kormányzó, sőt maga Héder­­váry kormányelnök is megjelenik a rendkívül kínossá vált parlamenti helyzet tisztázása céljá­ból. A mai nap különben nem volt annyira viharos, mint amennyire várták. Gróf Ap­ponyi Albertnek, a Ház elnökének, majd később Barta Ödönnek azt az indítványát, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság jelentéséig,vagyis augusztus tizedikéig a t. Ház tárgyalásait napol­ják el — egyhangúlag elfogadták. Körülbelül te­hát tíz nap adatott ismét az újabban még job­ban megfeneklett törvényhozási helyzet szekeré­nek a kátyúból való kihúzására, ami azonban — legalább ellenzéki részről azt hirdetik — újabb kormány­változás nélkül szinte lehetetlen. Az egész magyar­ közélet egy újabb katasz­trófa miatt szinte lesújtva van. Ezt a katasztró­fát nem várta senki, különösen azok, akik a nemzeti békesség megállapítására törekedtek. Itt most már csak a higgadtság és politikai okosság, mérséklet segíthet, melyre különösen e nehéz napokban szükségünk van. A felháborításra alkalmat adott politikai veszte­it megtalálták. Ez méregbe hozta a spártait, — hová a csudába bújjon, hogy meg ne találják öt perc alatt? — Kik jönnek ott lenn az utón? — kérdezte lepislogatva az Olympieionhoz vezető virágos útra. — Emberek, emberek! — zsivajgott feléje száz oldalról is a válasz. Emberek közeledtek az istenség temploma felé: tisztes vének, izmos, barna férfiak, hónál fehérebb, tűznél pirosabb tógákban, ifjak és gyermekek olajfaágakkal, rózsás arcú gyenge szüzek, a meztelenség ártatlan bájában, liliom­szállal — imádni és hálaénekkel magasztalni a földnek hatalmas alkotását és minden istenek fenséges urát: Zeuszt, a Határtalant. Az ün­neplő menet megpillantásakor a spártai veréb csupán egy szempillantásig habozott, azután ki­terjesztette könnyű ívben a szárnyát és huss!.. . berepült az ünneplő gyülekezet közé. Itt talál­jatok meg, semmirevaló testvérek, gondolta elé­gedetten, miközben egy kilencvenesztendős agg polgár tógájának bő rödei között ravaszul meg­húzódott. De bizony ott is kudarcot vallott. A többiek keresni kezdték és öt perc múlva a kilencven esztendős agg polgár tógájának bö­redői között is megtalálták. . . . Kétezerháromszáz és hatvannégy esztendő múlva Hellász klasszikus verebeinek leszármazó­­a «hadi célra alkalmatlanná eszközölt» (magya­rul: kilyukasztott és faképnél hagyott) gellért­hegyi citadella keleti oldalán gyülekeztek össze ünnepi kongresszusra. Az Erzsébet-sétány, a Városliget, az Orczy-kert, Tabán és Kőbánya legelőkelőbb patrícius családai gyülekez­nek itt

Next