Hazánk, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)
1904-03-26 / 74. szám
XI évfolyam 74 szám. Szombat« Budapest, 1904. március 26 HAZÁNK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, Vill., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adnak vissza. * Telefonszilm 56—28. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA Előfizetési ára: Estésa évre 28 kor. | Negyedévre 7—kor 1 ------ Félévre _ 14 _ | Egy bóra _ 2.40 c Egyes számú, Vidéken 10. Pályaudvarokon 12 fill él. A tőzsde: Budapest, március 25. A régi sablontól eltérően, hosszú elnöki enunciációval végződött a tőzsde tegnap délután megtartott közgyűlése. A terjedelmes, de lapos jelentés felolvasása után nyakatekert magyarsággal, de annál több őszinteséggel az elnök kijelentette, hogy szándékában van a börzét megtartani változatlanul, amint azt a mostani generáció apáitól átvette s hogy ez így van jól, annak jóleső tudatát az elnök éppen a közgyűlésen elhangzott bizalmi nyilatkozatból merítette. A büszkeség és őszinteség a börze elnökének dicséretes tulajdonságai közé tartoznak. Méltatnunk lehetne e tulajdonságokat a magántevékenység minden vonalán, vagy például egy bankvezetőben. Csakhogy a börze nem bank ár, hanem piac, amelynek fontossága az egész ország mezőgazdaságára és kereskedelmére olyan eminens jelentőségű, hogy ezáltal, mint minden fejlett államban, elsőrangú gazdasági tényezővé fejlesztheti magát. Az 1864-ben kezdődő budapesti börze gyermekéveit egy füstös kávéházban élte át. Az akkori börze azonban nem volt egyéb egy játékbarlangnál, melyben a rendőrség valószínűleg razziákat is tartott. Magyarországon a kereskedelem és ipar akkoriban semmiféle fejlődési fokon nem állott, érdekek tehát a gyermekéveit élő börzén űzött gonosz játék által nem szenvedtek. Ellenőrzés alatt nem állott s a begyökerezett játékdüh és fosztogatási vágy uralta még a később különböző jogokkal és autonómiával felruházott és egyesített budapesti érték- és gabonatőzsdét is. Hogy gonosz játék folyt a börzén, azt senki sem tagadhatja, aki ismeri a börzék tulajdonságait, azoknak hatását és figyelembe veszi a felügyelet teljes hiányát. Nehéz idők a budapesti börzére csak akkor következtek be, amikor mezőgazdasági tényezőink talpukra állván, előbb figyelni, később mindegyre élesebben támadni kezdték a tényleg űzött visszaéléseket. Nem a börzét kívánták kiirtani. A börze szükségét, annak létjogosultságát az agráriusok soha kétségbe nem vonták s ezt a jövőben sem fogják cselekedni. Hiszen a visszaéléseket is csak azért ostorozták, mert a mezőgazdaságnak, csak úgy, mint a kereskedelemnek, nem játékbarlangra, hanem reális alapokon nyugvó piacra van szüksége. Tagadhatatlan tény, hogy az utóbbi években a tőzsde ez irányban több olyan reformon esett át, melyeknél fogva a mezőgazdaság és kereskedelem legális érdekeinek fokozottabb mértékben tehetett eleget. Csakhogy ebben a tőzsde vezető, köre — és ez éppúgy vonatkozik a múlt mint a jelenlegi regi miere — a maga munkáiéra nem ismerhet. A budapesti tőzsde mindenkori tanácsa ellene volt minden olyan reformnak, amely által a börze nyert volna piaci minőségében. Ha a börze ma magasabb nívón áll, mint aminen évtizedekkel ezelőtt állott, úgy ez kizárólag annak bizonysága, hogy a károsult fél vasakaratán megtört a nyerészkedő tendencia ellentállása. A tőzsde elnökének tehát aligha volt joga a börze fejlődésével kérkedni. Ami történt, az csupán a viszonyok kényszerítő hatása folytán történt s ahova a bíráló szem még nem pillantott, ott bizony a régi haos uralkodik még. És ime itt rejlik az elnöki kijelentés első vastag tévedése. Ő a börzét fentartani ígéri úgy, mint azt átvette, holott ez a börze azóta már régen nem az a börze, mint amely például még az őrlési forgalom eltörlése előtt volt.Hamis árfolyamokról ugyan még csak nemrégiben is adtak ki tanácsi bizonylatot, de azért magyar búza helyett például ma már nem lehet hitvány balkánárut szállítani. Gyökeres orvoslásra azonban, egyelőre még várnunk kell, míg a tőzsde tanácsosainak közszelleme purifikálódik és átalakul. A múltban rámutattunk a börzén űzött visszaélésekre s azokat a jövőben is kíméletlenül ostorozni fogjuk. Amíg többek közt a hazafiatlan elemekkel terhelt börzén német nyelven kötik az üzleteket vagy megbízható árfolyamlapot nem szerkesztenek, mi támadni fogjuk a börzét és megcselekeszszük ezt mindaddig, míg a tőzsde kikerülve minden érdekszövetkezeti hálózatból, a közérdek hasznos intézményévé válik. És a Kornfeld kijelentései ellenére is reméljük, hogy a tőzsdét megreformálva, annak bíróságát a közérdeknek megfelelően szervezve fogjuk átadni majd a jövő generációnak, nehogy az is szenvedjen az apák mulasztásai miatt Poros ügy. Budapest, március 25. Sándor Pál országgyűlési képviselő a «Hazánk » felelős szerkesztőjéhez következő levelet intézte, melyet egyelőre minden kommentár nélkül kiadunk: «Tisztelt Szerkesztő úr! A «Hazánk» folyó hó 24-iki számában «Porös ügy» cím alatt hoszszabb vezércikk látott napvilágot, melyet válasz nélkül ha hagynék, méltatlanságot követnék el az Ön lapja és az ön személye ellen. E cikkben ellentétben azon közleménynyel, mely folyó hó 19-én jelent meg, 1. Szerkesztő úr oly hangot használ, melyet ellenfelének is tisztelettel kell fogadnia és ha még ezen cikk is tévedésekkel eléggé telített, mégis nyíltan és férfiasan el kell ismernem, hogy ha meg lettem volna győződve arról pár nappal ezelőtt, hogy az ön lapjának támadásai jóhiszeműek és hogy adatait nem sugalmazza a rosszakarat és rosszhiszeműség, nem vádoltam volna az ön lapját olyformán, amint azt március 19-én kelt nyilatkozatomban tettem. Ezen megjegyzésem természetesen csak Szerkesztő,ur lapjára és személyére vonatkozik és nem a cikkíróra, kinek a cikk megírásával kétségtelenül egészen más volt a célzata, mint t. szerkesztő úrnak annak közzétételével. Azt írja t. Szerkesztő úr március 24-én, hogy azon tél vezette, hogy a még mindig szabályozatlan gabonaelővételek ügye a reális kereskedelem és a kisember exisztenciájának figyelembevételével mielőbb szabályoztassék. Ezt a célt elfogadom és a magam szempontjából ahhoz mindenképpen hozzájárulok. A dolog ugyan nem aktuális, mert ami már nincsen és ön maga is elismeri, hogy a gabonaelővételek megszűntek, az szabályozást többé nem igényel. Ha mégis a szabályozást kívánja, fel kell tételeznem, hogy ezt Szerkesztő úr azért teszi, hogy ezáltal a gabonaelővételek bizonyos szabályozott formában való felélesztését óhajtja a gazdaközönség érdekében, melyre az elővételek normális időkben sok tekintetben áldásosak voltak. Mert törvényhozói szabályozás nélkül nem talál Szerkesztő úr Magyarországon kereskedőt, ki az elővételnek közelébe menne. Nem azért, mert illegálisnak, vagy pláne erkölcstelennek tartjuk az ügyletet és nem is — az ön kifejezését használva — morális visszahatás súlya alatt született meg az ily üzlettől való tartózkodás, hanem pusztán azért, mert józan kereskedő nem megy bele oly ügyködésbe, mely felett a sajtó egyes orgánumai becsületbíróságot ülnek és melyben egyik-másik vizsgálóbíró meg éppen büntetendő cselekményt vél felfedezni. A kereskedelem moralitásának fokáról lehet egyeseknek bármi nézete: én biztosíthatom arról, hogy nagyjában és általánosságban a magyar kereskedő osztály rendkívül érzékeny még partiális társadalmi kritikával szemben is és hogy az spontán módon is kiközösít oly ügyleteket, melyeket egyes körök pellengérre óhajtanak állítani. A másik, még mindig bántó tendenciája. Szerkesztő úrnak az, hogy lapjában be akarja bizonyítani, hogy akarva vagy akaratlanul, de hozzájárultunk a népszegénység okainak sokszorosításához. Ebből a tendenciából elsősorban kérem, hasítsa ki az «akarva» szócskát. Ezen kérelmem különben nagyrészben felesleges, mert cikkében most már nyíltan és világosan mondja Szerkesztő úr, hogyha történt hiba — mit egyébként kétségbe vonok — az mindig a mi tudtunkon és akaratunkon kívül történt. De kérem, hogy ezen tendenciájának még megmaradó töredékeit is semmisítse meg. A gabonaelővétel gazdasági előnyeiről és az Ön ellenkező nézeteinek tarthatatlanságáról e helyütt nem akarok véleményt mondani. Volt erre már elég alkalom és előreláthatólag lesz még elég azontúl is. Csak azt akarom ehelyütt ismételni, hogy évtizedeken keresztül áldásos volt az elővétel intézménye a kisgazdára nézve és csak az 1897 esztendő nagy reményeit letört szerencsétlen aratás eredményei hatottak hátrányosan és károsítóan a gazdaközönségre és a kereskedőre egyaránt. A termés eredményeiben, nem pedig az emberek ténykedéseiben rellett ennek az oka. T. Szer- Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.