Hazánk, 1904. március (11. évfolyam, 52-78. szám)

1904-03-26 / 74. szám

XI évfolyam 74 szám. Szombat« Budapest, 1904. március 26 H­AZÁNK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, Vill., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adnak vissza. * Telefonszilm 56—28. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA Előfizetési ára: Estésa évre 28 kor. | Negyedévre 7—kor­­ 1 ------ Félévre _ 14 _ | Egy bóra _ 2.40 c Egye­s szám­ú, Vidéken 10. Pályaudvarokon 12 fill él. A tőzsde: Budapest, március 25. A régi sablontól eltérően, hosszú elnöki enunciációval végződött a tőzsde tegnap délután megtartott közgyűlése. A terjedel­mes, de lapos jelentés felolvasása után nyak­atekert magyarsággal, de annál több őszinteséggel az elnök kijelentette, hogy szándékában van a börzét megtartani változatlanul, amint azt a mostani gene­ráció apáitól átvette s hogy ez így van jól, annak jóleső tudatát az elnök éppen a közgyűlésen elhangzott bizalmi nyilat­kozatból merítette. A büszkeség és őszinteség a börze el­nökének dicséretes tulajdonságai közé tar­toznak. Méltatnunk lehetne e tulajdonsá­gokat a magántevékenység minden vo­nalán, vagy például egy bankvezetőben. Csakhogy a börze nem bank ár, hanem piac, amelynek fontossága az egész or­szág mezőgazdaságára és kereskedelmére olyan eminens jelentőségű, hogy ezáltal, mint minden fejlett államban, elsőrangú gazdasági tényezővé fejlesztheti magát. Az 1864-ben kezdődő budapesti börze gyermekéveit egy füstös kávéházban élte át. Az akkori börze azonban nem volt egyéb egy játékbarlangnál, melyben a rendőrség valószínűleg razziákat is tar­tott. Magyarországon a kereskedelem és ipar akkoriban semmiféle fejlődési fokon nem állott, érdekek tehát a gyermekéveit élő börzén űzött gonosz játék által nem szenvedtek. Ellenőrzés alatt nem állott s a begyökerezett játékdüh és fosztoga­­tási vágy uralta még a később külön­böző jogokkal és autonómiával felruhá­zott és egyesített budapesti érték- és ga­bonatőzsdét is. Hogy gonosz játék folyt a börzén, azt senki sem tagadhatja, aki ismeri a börzék tulajdonságait, azoknak hatását és figye­lembe veszi a felügyelet teljes hiányát. Nehéz idők a budapesti börzére csak ak­kor következtek be, amikor mezőgazda­sági tényezőink talpukra állván, előbb figyelni, később mindegyre élesebben tá­madni kezdték a tényleg űzött vissza­éléseket. Nem a börzét kívánták kiirtani. A börze szükségét, annak létjogosultságát az agráriusok soha kétségbe nem vonták s ezt a jövőben sem fogják cselekedni. Hiszen a visszaéléseket is csak azért os­torozták, mert a mezőgazdaságnak, csak úgy, mint a kereskedelemnek, nem játék­­barlangra, hanem reális alapokon nyugvó piacra van szüksége. Tagadhatatlan tény, hogy az utóbbi években a tőzsde ez irányban több olyan reformon esett át, melyeknél fogva a me­zőgazdaság és kereskedelem legális érde­keinek fokozottabb mértékben tehetett eleget. Csakhogy ebben a tőzsde vezető, köre — és ez éppúgy vonatkozik a múlt mint a jelenlegi regi mi­ere — a maga mun­káiéra nem ismerhet. A budapesti tőzsde mindenkori tanácsa ellene volt minden olyan reformnak, amely által a börze nyert volna piaci minőségében. Ha a börze ma magasabb nívón áll, mint aminen évtizedekkel ezelőtt állott, úgy ez kizáró­lag annak bizonysága, hogy a károsult fél vasakaratán megtört a nyerészkedő tendencia ellentállása. A tőzsde elnökének tehát aligha volt joga a börze fejlődésével kérkedni. Ami történt, az csupán a viszonyok kénysze­rítő hatása folytán történt s ahova a bí­ráló szem még nem pillantott, ott bizony a régi h­aos uralkodik még. És ime itt rejlik az elnöki kijelentés első vastag tévedése. Ő a börzét fentar­­tani ígéri úgy, mint azt átvette, holott ez a börze azóta már régen nem az a börze, mint amely például még az őrlési forga­lom eltörlése előtt volt.Hamis árfolyamokról ugyan még csak nemrégiben is adtak ki tanácsi bizonylatot, de azért magyar búza helyett például ma már nem lehet hit­vány balkán­árut szállítani. Gyökeres or­voslásra azonban, egyelőre még várnunk kell, míg a tőzsde tanácsosainak közszel­leme purifikálódik és átalakul. A múltban rámutattunk a börzén űzött visszaélésekre s azokat a jövőben is kímé­letlenül ostorozni fogjuk. Amíg többek közt a hazafiatlan elemekkel terhelt bör­zén német nyelven kötik az üzleteket vagy megbízható árfolyam­lapot nem szer­kesztenek, mi támadni fogjuk a börzét és megcselekeszszük ezt mindaddig, míg a tőzsde kikerülve minden érdekszövetke­zeti hálózatból, a közérdek hasznos intéz­ményévé válik. És a Kornfeld kijelentései ellenére is reméljük, hogy a tőzsdét megreformálva, annak bíróságát a közérdeknek megfele­lően szervezve fogjuk átadni majd a jövő generációnak, nehogy az is szenvedjen az apák mulasztásai miatt Poros ügy. Budapest, március 25. Sándor Pál országgyűlési képviselő a «Ha­zánk » felelős szerkesztőjéhez következő levelet intézte, melyet egyelőre minden kommentár nél­kül kiadunk: «Tisztelt Szerkesztő úr! A «Hazánk» folyó hó 24-iki számában «Porös ügy» cím alatt hosz­­szabb vezércikk látott napvilágot, melyet válasz nélkül ha hagynék,­ méltatlanságot követnék el az Ön lapja és az ön személye ellen. E cikkben ellentétben azon közleménynyel, mely folyó hó 19-én jelent meg, 1. Szerkesztő úr oly hangot használ, melyet ellenfelének is tisztelettel kell fogadnia és ha még ezen cikk is tévedésekkel eléggé telített, mégis nyíltan és férfiasan el kell ismernem, hogy ha meg lettem volna győződve arról pár nappal ezelőtt, hogy az ön lapjának támadásai jóhiszeműek és hogy adatait nem sugalmazza a rosszakarat és rossz­hiszeműség, nem vádoltam volna az ön lapját olyformán, amint azt március 19-én kelt nyilat­kozatomban tettem. Ezen megjegyzésem­ természetesen csak Szer­kesztő­,ur lapjára és személyére vonatkozik és nem a cikkíróra, kinek a cikk megírásával két­ségtelenül egészen más volt a célzata, mint t. szerkesztő úrnak annak közzétételével. Azt­ írja t. Szerkesztő úr március 24-én, hogy azon tél vezette, hogy a még mindig szabályo­zatlan gabonaelővételek ügye a reális kereske­delem és a kisember exisztenciájának figye­lembevételével mielőbb szabályoztassék. Ezt a célt elfogadom és a magam szempont­jából ahhoz mindenképpen hozzájárulok. A dolog ugyan nem aktuális, mert ami már nincsen és ön maga is elismeri, hogy a gabona­elővételek megszűntek, az szabályozást többé nem igényel. Ha mégis a szabályozást kívánja, fel kell tételeznem, hogy ezt Szerkesztő úr azért teszi, hogy ez­által a gabonaelővételek bizonyos szabályozott formában való felélesztését óhajtja a gazdaközönség érdekében, melyre az elővéte­lek normális időkben sok tekintetben áldásosak voltak. Mert törvényhozói szabályozás nélkül nem talál Szerkesztő úr Magyarországon kereskedőt, ki az elővételnek közelébe menne. Nem azért, mert illegálisnak, vagy pláne erkölcstelen­nek tartjuk az ügyletet és nem is — az ön kifejezését használva — morális visszahatás súlya alatt született meg az ily üzlettől való tartózkodás, hanem pusztán azért, mert józan kereskedő nem megy bele oly ügyködésbe, mely felett a sajtó egyes orgánumai becsületbíróságot ülnek és melyben egyik-másik vizsgálóbíró meg éppen büntetendő cselekményt vél felfedezni. A kereskedelem moralitásának fokáról lehet egyeseknek bármi nézete: én biztosíthatom arról, hogy nagyjában és általánosságban a ma­gyar kereskedő­ osztály rendkívül érzékeny még partiális társadalmi kritikával szemben is és hogy az spontán módon is kiközösít oly ügy­leteket, melyeket egyes körök pellengérre óhaj­tanak állítani. A másik, még mindig bántó tendenciája­­. Szerkesztő úrnak az, hogy lapjában be akarja bizonyítani, hogy akarva vagy akaratlanul, de hozzájárultunk a népszegénység okainak sok­szorosításához. Ebből a tendenciából első­sorban kérem, ha­sítsa ki az «akarva» szócskát. Ezen kérelmem különben nagyrészben felesleges, mert cikkében most már nyíltan és világosan mondja Szerkesztő úr, hogyha történt hiba — mit egyébként kétségbe vonok — az mindig a mi tudtunkon és akara­tunkon kívül történt. De kérem, hogy ezen tendenciájának még megmaradó töredékeit is semmisítse meg. A gabonaelővétel gazdasági előnyeiről és az Ön ellenkező nézeteinek tarthatatlanságáról e helyütt nem akarok véleményt mondani. Volt erre már elég alkalom és előreláthatólag lesz még elég azontúl is. Csak azt akarom ehelyütt ismételni, hogy évti­zedeken keresztül áldásos volt az elővétel intéz­ménye a kisgazdára nézve és csak az 1897 esztendő nagy reményeit letört szerencsétlen aratás ered­ményei hatottak hátrányosan és károsítóan a gazdaközönségre és a kereskedőre egyaránt. A termés eredményeiben, nem pedig az emberek ténykedéseiben rellett ennek az oka. T. Szer- Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük.

Next