Hazánk, 1905. január (12. évfolyam, 1-27. szám)
1905-01-01 / 1. szám
HAZUNK. 1. szám: Politikai hangulatok. Budapest, tec. 5/. A mai nappal vége lesz Magyarországon a szigorú értelemben vett alkotmányos és törvényes állapotoknak. Az új év első napján, tehát egy pár óra múlva kezdetét veszi a harmadik ex-lex is. Öt évvel ezelőtt egészen más hatása volt ennek a szónak : ex-lex. A háta borsózott tőle minden becsületes magyarnak. Ma pedig úgy veszszük, mint megszokott állapotot. Sajátságos vonása az emberi természetnek, hogy mindent megszokik, amibe bele nem pusztul. Öt év előtt mint valami rejtelmes és ismeretlen veszedelemtől féltünk az ex-lextől, pedig a helyzet a mostanihoz képest igazán ártatlan volt. Akkor biztosak voltunk abban, hogy ex-lexben a parlamentet semmi szín alatt sem fogják feloszlatni. Maga a szabadelvű párt kötötte le határozatilag Bánffyt ebben az irányban, ma pedig abban vagyunk biztosak, hogy a parlamentet feloszlatják és ex lexben kiírják az új választásokat. Lesz tehát az alkotmányosság eddigi sérelmeinek betetőzéséül egy olyan parlament, amelynek törvényességéhez formai tekintetben is a legjogosabb kétségeknek egész sora fűződik. És mindezt Tisza István politikájának azon az áron sikerül elérnie, amely együtt jár azzal, hogy a magyar nép hite a királyi eskü sérthetetlenségében megrendüljön s a politizáló közvélemény egy igen tekintélyes része arra a meggyőződésre jusson, hogy a nemzet jogait a hatvanhetes alapon nem lehet megvédelmezni, hanem csak a függetlenségi párt táborában. Minő csodálatos változás rövid másfél év alatt. Mikor Khuen-Héderváry megbukott s a bécsi körök alíg a leg'ortotebb %tfT'!.lat*re,lépis hitték, hogy a hatvanhetes ak6”^1. tfr is meg lehet valósítani a nemzet mincs 1. 'ös követelését, csak akarni, igazán és korolyan akarni kell. Ma egyre kevesedik azok száma, akik azt hiszik, hogy a hatvanhetes alapon igazán lehet még csak akarni is. Odáig jutottunk, hogy még egy lépés és akkor nem csupán a kormány és a szabadelvű párt válságáról beszélhetünk, hanem egyúttal a hatvanhetes alap csődjéről is. Ez a pillanat pedig akkor fog bekövetkezni, amelyikben Apponyi pártjával együtt be fog lépni a függetlenségi pártba. Hogy a hatvanhetes alapon meg lehet valósítani a magyar nemzet minden jogos követelését, hogy ez alap nemzeti irányban kiszélesíthető, annak állandó és legmeggyőzőbb hirdetője maga Apponyi volt. Lehetne-e valami szembeszökőbb bizonyítéka e tanítás bukásának, mint az, hogy most legbuzgóbb hirdetője, sőt mondhatni feltalálója cáfolja meg példájával ? Hogy Apponyi eredeti álláspontjáról idáig juthatott, azt egyedül Tisza politikai magatartásának ama leplezetlen brutalitása okozta, amely szembeszökően igazolja, hogy a magyar államférfiú csak addig érezheti magát biztosan a hatalom birtokában, míg nem is mer jutnia, amelytől öt év előtt Bánffyt saját vallomása szerint maga Tisza István tartotta vissza. Tisza azzal vádolta Bánffyt, hogy az alkotmányt akarta öt év előtt felfüggeszteni. A maga eljárását pedig azzal mentegette, hogy ő csak egyszer sértette meg — november 18-án — a formákat, de magát a lényeget bántatlanul hagyta. Az ex lexes választásokkal Tisza az alkotmányos formák megsértése terén egy lépéssel bizonyára előbbre haladott, sőt a közvélemény többségének felfogása szerint a lényeget is megsértette. A második súlyosabb természetű lépés semmi egyéb, mint természetes és logikus konzekvenciája az elsőnek. De a tényeknek meg van a maguk szigorú logikája. Aki a lejtőn egyszer gurulni kezdett, ha még oly lassan is, az okvetetlenül tovább fog gurulni. Tisza az új választásokkal jóvá nem teheti az eddigi törvény és alkotmánysértéseket, ha tisztán csak alaktak más feladatot, mint a nemzeti akarat letörését a bécsi hatalmi érdekek javára. Aki pedig nem érez magában erre hivatást, annak hazafias érzülete azt parancsolja, hogy hagyjon fel ez álláspont védelmével és menjen abba a táborba, amely kezdet óta a nemzet nagy veszedelménél egyebet nem látott a kiegyezésben. Tisza István a házszabályok módosítását azért sürgette minden áron és minden eszközzel, hogy a parlament rendes munkásságát biztosítsa. Alig volt a magyar közéletnek számbavehető embere, aki ezt a célt óhajtandónak ne tartotta volna. A miniszterelnök szerencsétlen politikai vérmérséklete volt szükséges ahhoz, hogy ezt az általánosan óhajtott célt oly eszközök alkalmazásával igyekezzék megvalósítani, amelyek a közjogi alap legsúlyosabb válságához, az alkotmány- és tör"•*»" ' ■"«*"0?? «órába? vezettek. A parlamentáris élet első feltétele, sőt életelve .. meggyőzés, nem pedig a legyőzés. Az olyan államférfiú, ki ezt az elvet nem akarja magára nézve kötelezőnek elismerni, az lehet a felségnek abszolút hatalmú minisztere, de hűséges szolgája és alkotmányos államférfia semmi szin alatt sem. Annak akarva, nem akarva oda kell De bizonyára aligha a festenem ilyen jól mint magyar gazda a fenséges ur, ha ezt a viseletét csak mint mulatságos jelmezt ölti magára s ha nincs meg benne az, ami megfelelően kitölti, ami a karakterét megadja: a magyar lélek. Mégpedig nem egy könnyűvérű vagyonos magyar embernek, hanem egy józanul számító, fegyelmezett gondolkozású, családját, cselédeit, jószágait megillető szeretettel, rokonszenvvel gondozó, földjét bizalommal művelő magyar gazdának a lelke. S akin talán még csak egy órával ezelőtt is fényesen feszült, ragyogott a magyar királyi honvédség főparancsnokának díszes uniformisa: ime, mint magyar gazda is helyt áll, mintájául az ősi erénynek, mely a becsületes polgári munkásság és a katonai harcratermeltség, vitézség dualizmusában tündököl. Igen, igen, József főherceg a szó legbecsületesebb, legmagyarabb értelmében : jó gazda. Kitűnő katona, aki szabad idejét nem azzal tölti, hogy sétálgatva tetszelegjen masának szép uniformisában, hanem aki nem egyszer a munkászubbonyt is mag is. Kisjenőn álló mintarend ural holdnyi uradalm kora reggeltől a földje minden zegét zugat, lennének is e sérelmek. Az ellenzék akcióképességében sem fogja megtörhetni a nemzeti ellenállás erejét Mit fog tenni? Sajtója és hívei e kérdésre azt felelik, hogy újra és ismét választat mindaddig, míg az ellenzék ellenállóképességét végleg meg nem töri- Oly cél, amelyre alkotmányos államférfiúnak törekednie sem szabad, de amelynek elérése is abszolút lehetetlenség. A választásokat a végtelenségig nem folytathatja s így már a második választás után amaz alternatíva elé lesz állítva, magától a helyzet kényszerétől, hogy vagy lemond teljesen kudarcot vallva, vagy pedig megkísérti a parlament nélkül való kormányzást. Az út, amelyen elindult, a logikai kényszernél is erősebb fátumszerűséggel űzi az alkotmány felfüggesztéséhez, amelyet ez idő szerint pedig maga is perkorreszkál. Apponyi a helyzet e végzetszerűségét felismerte » minden valós21,JUSfce ««“Mint ez kényszeritette a meggyőződésre, hogy a nemzeti ellenállást Perrel folytatni más közjogi alapról nem lehet, mint arról, amelyet a függetlenségi párt elfoglalt szemben Deák Ferenc alkotásával. E meggyőződés hódítani fog a kő _____________________________ ' 25 " HAZÁNK TÁRCÁJA A főherceg mint gazda. A Hazánk eredeti tárcája. Abban a könyvben, amelyet József főhercegről írtam (istenem, hogy múlik az idő! már e munkám megjelenésének is tíz esztendeje), két rendkívül sikerült amatőr fényképen a mi fenséges urunk a cigányaival együtt látható. A cigányokkal, akiket sok szép szóval és még több szép pénzzel örökös kóborlásukban véglegesen megfékezni, letelepíteni akart s akik hálálkodva «a mi fejedelmünkének nevezik, de azért—ma is csak úgy kóborolnak, mint ennek elötte. A szép szót s a még szebb pénzt elfogadták, rövid ideig le is «telepedtek», de aztán csak:illa kerek, nádakerek, cigánykerek — voltak, nincsenek ! Az egyik képen —• csoportfelvétel az alcsuthi tmplom előtt — jómódú vajdaöltözetben, fején icsmával, kezében gombos bottal mint nászgy áll a fenséges ur fiatal cigány pár s a többiség között, a másikon pedig egy igazi magyar dajószó rokonszenves alakjában látja mind'an derülő tekintetünk. Es haj! nini a fenséges lilyen tősgyökeresen magyar alföldi alak! Dam's kerek kalap a fején, a bajusza hegyesre rött, szájában szivar kis makrapipa-forszopókában, zsinóros zeke a testén, ma nadrág, sarkantyus magasszám csizma s an fokos ... és aztán, ahogy vidám tekin bajusz alatt való csöndes mosolygással ’asztok, cigányok között az előtte tanánypárt: egy tehetős magyar gazda ez, jó napon a nép közé vegyül s mulatószta kedélylyel el-elszórakozik.ja az ekeszarvát jasztalni, mily rei negyvenezer ur napokon át an megtekintette tanyáját, legelőjét, gulyáját, istállóját s nemcsak a gazdatisztjeivel állott szóba, hanem még a legutolsó béressel is s nem leereszkedő gőggel, hanem az emberszeretet fölemelő rokonszenvével. S alkalmazottjainak korra is, állásra is kicsinyre-nagyja, aki csak él-mozog az uradalmon, örömmel és nem rettegéssel fogadta mindig a híradást: jön a fenséges úr ! Jött is és mindent rendben talált. Mert amilyen a gazda, olyan a gazdasága is és József főherceg nem azért, mert fenséges úr, nem a hízelgés rózsaszín üvegén át nézve, tehát valóban, sőt talán így is mondhatjuk : annak dacára, hogy fenséges úr, mégis igen jó gazda. Nem is hallhatott róla senki se széles e hazában, pedig hány, talán csak félig igaz s még több légből, de nem éppen tiszta légből kapott «udvari» pletyka kering nálunk! mondom : nem is hallhatott róla senki olyat, ami könnyelműségről, pazarlásról, szóval, ami a gazdaerényeknek merő ellentéte, tanúskodnék. «Kalandok» csiklandós történetkéi nem röpködnek, róla szólva, a titokzatosság szárnyain a pikantériákat szomjazó fülekhez, az egyetlen «kalandja», «bogara» vagy nevezze az ostobaság bárminek is: az ő cigányok iránti rokonszenve, amelyben azonban fényesen nyilvánul a nagy magyar gazdának ideális törekvése, hogy azokat az értékes tulajdonságokat, amelyek nemcsak mint zenei tehetség, hanem sok egyéb téren is nyilvánuló ügyességben, leleményességben, gyors felfogásban a cigányságnál tagadhatatlanul észlelhetők, kellőleg megfegyelmezve: a magyar föld szolgálatába terelje. Akár Alcsuthon van József főherceg, akár a Margitszigeten, Kisjenőn vagy Fiuméban, szabad idejének egy részét mindig gazdálkodással tölti. S szépen jellemzi őt az is, hogy nemcsak gyermekekkel, hanem az állatokkal is szeretettel bánik s ha kell, férfias erélylyel őket is képes megfékezni. A kisjenői uradalom megtekintése közben egyszerre csak nekivadul egy bika. A béresek nem birnak vele. József főherceg nézi s aztán kíséretének nem csekély ijedelmére, visszatereli előbbi rendes helyére a most már lecsendesülő állatot. A magyar gazda egyik főerénye: a takarékosság, S hogy József főhercegek ennek az erény- Vasárnap, 1905. január 1.