Hazánk, 1905. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1905-03-01 / 52. szám

HAZÁNK. 52. száraz­­ zetés feladatát úgyszólván emberfölötti módon megnehezíti. Vannak itt, akik Kossuthabbak akarnak lenni Kossuthnál, akik a temperálást nem a vezérre, hanem saját sugallatukra vagy külső hatásokra bízzák és valahányszor csak lehet, élénken élnek a vető jogával. Ilyen for­mán azután időről-időre a harmónia megőr­zése azt követeli, hogy mindenkinek szabad kezet, szabad elhatározást adjanak a párt­ban, aminek következtében míg annak kebe­lében elő­áll a zűrzavar, addig föl­felé a függetlenségi párt, mint egységes párt elveszíti a megbízhatóságot s tápot ad annak a bécsi Burgba úgyis eléggé becsem­pészett gondolatnak, hogy Magyarországon csak azokkal lehet kormányozni, akik a Tisza­fáré liberális programm alapján állanak, de az ellenzékből a politikai megbízhatóság és szo­lidság magasabb feltételei hiányoznak. Mily másként alakult volna ki már eddig is minden, ha a függetlenségi párt teljesen aláveti magát elnöke s vezérei taktikájának. Ha csakugyan győzni akar ez a párt, meg kell szokni azt, ami egyetlen jó katonából sem hiányozhatik : a fegyelmet, mely kizárja azt, hogy a célhoz vezető eszközök felől a közlegénynek hadve­zérével szemben ellenkező nézete legyen. # Gróf Andrássis Gyula tőketerebesi kastélyából holnap, vagy csütörtökön érkezik vissza Buda­pestre, addig azonban a király több politikust is meg fog hallgatni, még pedig állítólag Budapes­ten, ahová lejövetelét várják. Gróf Tisza István miniszterelnök a napokban — minden cáfolat dacára — Bécsbe utazik s hír szerint ő fog elő­terjesztést tenni, hogy kiket hallgasson meg leg­közelebb ő felsége. Budapesten, a szövetkezett ellenzék körében nagy megütközést keltett egyebek közt az a hír­adás, hogy a király a magyar politikai válság dolgában osztrák politikusokat is meg fog hall­gatni. A közös külügyminisztérium tagjai tudva­levőleg már ismételten részesültek ebben a sze­rencsében, de hogy magyar dologban a felség osztrák államférfiakat hallgatna meg, ebben ala­posan kételkedünk, mert ez teljesen ellenkeznék az eddigi gyakorlattal, de nemcsak ezzel, hanem az uralkodó eddigi alkotmányos felfogásával is, melynek vezérfonala mindenkor az volt, hogy magyar politikai ügyeket kizárólag magyar ál­a fájdalom, ami a szeretett ágyuhős végzetén el­fogta. Még hátrábbról egy honvéd gyerek szalad előfelé, ha még lehetne a sebesült hősön vala­mit segíteni. Érdekes kép mindenesetre, melyet megindu­lás nélkül nem nézhet az ember. S minő pom­pás színek és az alakoknak minő pontos rajza ! Mikor ezt a képet nézegettem, elfogott az önvád és a szégyenkezés. Vádoltam és szégyel­lem magamat a nemzetem nevében. Hát ennek az Isten kegyelméből való, jó magyar művész­nek mért kell Sepsi-Szentgyörgyön élni és dol­gozni — elbújva? Hát minden gazdagságunk mellett is annyira gazdagok volnánk-e, hogy ilyen jelentékeny művészeti tőkét kamatozóbban forgatni ne volna szükségünk? Hát a művészi életünket intézőknek nem akad-e módja, hogy ezt az embert, ezt a szerény, de nagy művészt valamiképpen kiemeljék ismét a homályból és felhozzák ide a központba, felrázva a munka­kedvét s meggyarapítva a magyar művészetet véle? Nincsen itt intézet, ahol kenyér és meg­felelő állás jutna egy Gyárfás Jenőnek ? Mert hát Sepsiszentgyörgy majdnem páratlan vidéki város a maga nemében: műveit, szép asszonyai és lányai a szintén intelligens férfi néppel összefogva olyan emelkedett társaséletet teremtettek, aminél ritka helyt találni. De azért ez idő szerint még nem lehet berendezkedve arra, hogy egy ott élő művésznek újabb és újabb ösztönt tudjon adni s ellássa azokkal az im­pressziókkal, melyek nagyobbszabású alkotások­hoz okvetlenül szükségesek. Gyárfás Jenőnek itt fenn van a helye Buda­pesten. Neki ide kell jönnie! Az ő kedves szülő­városa is bizonyára szívesen fogja bocsátani. Mert hisz’ annak a városnak úgy is megmarad már az a dicsősége, hogy Gyárfás Jenőben annyi ideig ébren tudta tartani a művészi kedvet. Samférfiak tanácsának meghallgatásával és figye­lembe vételével intézte el. * Egyéb, a válságra vonatkozó s ezzel kapcso­latos eseményekről szóló értesüléseink a követ­kezők : A függetlenségi párt. Az a kevés képviselő, aki a fővárosban maradt, csupán az tárgyalja most behatóbban a politikai helyzet bonyodalmait; s hogy a helyzet tekintetében ismét a fagypontra jutottunk, ez a függetlenségi pár­ton nem kedvetlenít el senkit; sőt az a jelszó, hogy várni és semmit föl nem adni. Nem annyira bosz­­szankodnak, mint inkább elítélik néhány Tisza-párti lapnak azt a tendenciózus kommentárját, amelylyel Kossuth Ferenc és gróf Zichy Nándor találkozását kíséri. Ez a találkozás pusztán magántermészetű volt, amennyiben a két vezérpolitikus régóta várta már az alkalmat, hogy személyesen m­egismerkedhes­­sék egymással. Miután a politikai viszonyok az összes ellenzéket s abban a néppártot is egy szö­vetkezeti táborba terelték, nagyon természetes, hogy gróf Zichy Nándor, a néppárt vezére kereste a találkozást Kossuth Ferenccel, a koalíciós ellenzék vezérével. Egyik függetlenségi vezető politikus a találkozásról a következő kijelentést tette munkatár­sunk előtt: — Kossuth Ferenc és gróf Zichy Nándor találko­zása — eltekintve a politikai viszonyok természetes következményeitől — már annál is érdekesebb s lojális, mert gróf Zichy Nándor e találkozás által mindenkorra meg akarta cáfolni, hogy a néppárt a Kossuth-kultuszt nem tiszteli s abból nemcsak ki­vonja magát, hanem azt kisebbíteni is akarja. A találkozást célzatosan diskreditáló közleményre nézve gróf Zichy Nándor a következő nyilatkozatot teszi közzé. A Pol. Ért. jelenti: Gróf Zichy Nándor fölhatal­mazott bennünket annak kijelentésére, hogy Kossuth Ferencnek ő nála történt látogatása alkalmából egy fővárosi napilapban megjelent azok a hírek, amelyek szerint gróf Zichy Nándor és Kossuth Ferenc tárgya­lásokat folytatott volna ama föltételekről, amelyek mellett a néppárt egy baloldali koalíciós kormányt támogatni hajlandó volna: alaptalanok. Kossuth Fe­rencnek látogatása, illetve találkozása gróf Zichy Nándorral személyes megismerkedés és találkozás céljából való udvariassági tény volt, amire kölcsö­nösen törekedtek, miután már előzőleg levelezésben állottak egymással. A jelzett találkozás alkalmával semminemű megállapodás nem történt gróf Zichy Nándor és Kossuth Ferenc között, ilyen célja össze­jövetelüknek nem volt és így még csak tervekről sem lehetett szó a jövő dolgában. Egyebekben a függetlenségi képviselők erősen ké­szülnek március 15-ikére, amelyet a szokottnál na­gyobb ünnepséggel akarnak megülni. A legtöbb el­lenzéki képviselő leutazik e napra a kerületébe s ünnepi beszédet mond. A szabadelvű pártból. A Lloyd-klub tegnap este is a rendes képet nyúj­totta, sokkal több volt a miniszter, államtitkár, fő­ispán és bukott képviselő, mint a honatya tag, akik a politikai helyzet fölött folytattak eszmecserét. Újabb meghívásokról ugyan pozitív értesülés nem volt, mégis erősen lanszírozták azt a bécsi jól értesült forrásból való hírt, hogy a király már leg­közelebb Budapestre jön és itt újból folytatni fogja a válság megoldása érdekében a kihallgatásokat.Ter­mészetesen a párt szája íze szerint első­sorban is a párthoz tartozó politikusok nevei kerültek forgalomba, sőt voltak olyanok is, akik egész határozottsággal állították, hogy gróf Tisza István fogja most már a kihallgatandók sorrendjét és névsorát ajánlani a fel­ségnek. Beszéltek arról is, hogy ez ügyben Tisza még az este Bécsbe utazik, de Tisza késő estig a klubban időzvén a hozzá intézett kérdésekre tagadó választ adott, valamint az sem bizonyult valónak, hogy a szabadelvű párt tagjai közül bárkihez is érkezett volna már a kabinetirodából meghívó. A párt hangulata különben nem egységes. Vannak, akik a válság megoldására nézve önálló vélemény­­nyel nem bírnak, hanem feltétlenül alárendelik ma­gukat Tisza István elhatározásának. Ezek azonban csak elenyésző csekély töredékét képezik a párt tagjainak és nem annyira meggyőződésből cselek­szenek, mint inkább azon kényszerhelyzet befolyása alatt állanak, amelyet a november 18-iki események­ben való aktív szerepükkel teremtettek önmaguknak és amely lehetetlenné tette részükre, hogy vezérüket elhagyják. A párt nagyobb része azonban, amely a novem­ber 18-iki események előkészítésében és végrehajtá­sában nem részes, hanem az ellen pusztán csak azért nem tiltakozott, mert az akkori helyzetből való kibontakozásra más jobb módot nem havott, most, hogy a nemzet elítélte azt, kész a pártfegyelem békéit magáról lerázni és a lelkiism­eret szabad tal­pazatára állva, a komoly hazafias, törvényes törek­véseket támogatni. Ezen szempont által vezéreltetve, a párt egy te­kintélyes csoportja kész a pánból kiválni, már csak azért is, nehogy azonosítsa magát a Tisza-tábor által vallott azon nézettel, amely a nemzeti, követe­lések teljesítését lehetetlennek tartja és ezzel­­tápot ad a bécsi körök azon felfogásának, hogy ezen kí­vánságok nem az egész Magyarország közvélemé­nyének óhaját képezik. Mindjobban előtérbe nyomul különben a párt ke­belében is az a felfogás, hogy a szabadelvű párt elvesztette kormányzási jogát és egy új kormánypárt létesítése kívánatos. A Budapesti hídépítő jelenti :­­ Gróf Tisza István miniszterelnöknek küszöbön álló bécsi útjáról beavatott körökben mit sem tudnak. Wekerle és Csáky meghívása. A «Bud. Tud.» jelenti: A­laposnak azt a hírét, j­ó­intha Wekerle Sándor dr., a közigazgatási bíróság elnöke újból meghívást kapott volna Bécsbe, ille­tékes helyen alaptalan kombinációnak mondják. Az erre vonatkozó hírek talán arra vezethetők vissza, hogy Wekerle dr. az utóbbi napokban nem tartóz­kodott a fővárosban, de távolléte semmiféle össze­függésben sem áll a krízissel, mert ez alatt az idő alatt temesmegyei birtokán tartózkodott. Minthogy Csáky Albin gróf főrendiházi elnök nevét is azok közt említik, akik első­sorban nyernek meghívást ő felségéhez, megállapíthatjuk, hogy Csáky gróf kör­nyezetében ily meghívásról semmit" sem tudnak. A szatmáriak Kossuth Ferencnél, Szatmár városának 25 tagú küldöttsége tisztelgett ma Kossuth Ferencnél, hogy neki a múlt év szep­tember hó 27-én történt díszpolgárrá való választá­sáról szóló jegyzőkönyvet átnyújtsa. A küldöttség tagjai délelőtt 10 órakor jelentek meg a független­ségi pártkörben, ahol Kossuth Ferenc fogadta őket. A küldöttség nevében Pap Géza polgármester beszéd kíséretében nyújtotta át Kossuth Ferencnek a remek szép kiállítású díszoklevelet. Kossuth Ferenc az üdvözlő beszédre válaszolva, a többek közt a következőket mondta: T. barátaim! Midőn engem díszpolgárrá válasz­tottak Szatmáron, akkor ez egy kegyeletes ü­nne­­pélylyel kapcsolatosan történt. Most azonban, hogy ezen gyönyörű oklevelet átadják, más helyzetben van az ország, mint a minőben akkor volt. Az át­adás perce talán valami jelentőséggel is bír. Én legalább így szeretem azt tekinteni. Fontos az, hogy akkor, midőn az országot megkérdezte az uralkodó arra nézve, hogy ítéljen abban a nagy perben, amely köztünk és a kormány között folyt, hogy akkor, midőn az ország ítélt és még nagy nehézségek van­nak Bécsben arra nézve, hogy a legfelsőbb helyen meghallják a nemzet ítéletét, akkor, t. polgártársaim, minél inkább bebizonyosul az, hogy Magyarország­nak hazafias közönsége azokkal tart, akik semmi mást nem követelnek, mint édes hazánk jogai­nak érvényesítését; ezért, tisztelt barátaim, na­gyobb fontossággal bír ezen diszokmány átadása mostan, mint bírna máskor, mert megmutatja a leg­felsőbb helyen azt, hogy az ország velünk érez és minket támogatni szándékozik azon kívánságok léte­sítésében, amelyeket mi hirdetünk. (Élénk he­lyeslés.) T. barátaim! Önök jól tudják azt, hogy a válasz­tások nem adtak többséget a függetlenségi pártnak, hanem a szövetkezeti pártoknak. A szövetkezeti pártok kebelében a függetlenségi párt a legnagyobb. Ennek folytán, amíg természetes az, hogy az orszá­got a többség elvei szerint kormányozzák, természe­tes az is, hogy a szövetkezett ellenzék kebelén be­lül a függetlenségi pártnak elvei egész terjedel­­mekben nem valósíthatók meg ez idő szerint; de másrészt az is természetes, hogy a szövetkezett ellenzék programmjának erősen kell közelednie a *_ ____________Szerda, 1305. március 1.

Next